Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
Ungvár, 1901. julius 21 2Ö. SZÁM. XXXIX. ÉVFOLYAM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér X. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre. 8 kor. I Negyedévre 2 kor. Félévre . . . 4 » | Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint.a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttor Boronkint 40 fill. UNO VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Vendéglátás. A magyarországi Kárpát-Egyesület e hó végén közgyűlést tart Ungvári, amelyen — remélhetőleg — elég tekintélyes számú idegen fog résztvenni, akiket a város mint vendégeket fogad majd és bizonyára kellően fogja a a gazda szerepét betölteni. Hadd lássanak e nemes egyesület megjelenő tagjai itt igaz magyar vendégszeretetet, de mutassuk be nekik fény- és árnyoldalainkat egyaránt. A szegénységgel kérkedni nem lehet, ma már nem is bohém dolog, de eltitkolni hiányainkat: hiba. Hát mit is fog itt látni a vendég? Egy várost, mely fejlődni szeretne, de nem bir, mert egészen magára van hagyatva, gyenge szárnyaira; a városnak törzsvagyona nincs, lakosai szegények s bár áldozatkészek, nagyot nem hozhatnak létre. Minden törekvése félbemarad; kövezése, világítása, középületei igazolják, hogy akartunk, de nem bírtunk. Természeti szépségekben — ha nem vi- lágraszólóak is — lesz része a társaságnak; az Ung völgye helyenkint festői szép, a kirándulás Neviczkére csak kellemes lehet; maga a város, a görög katholikus székesegyházat, a várat és megyeházát kivéve, alig tud egyéb érdekest felmutatni. Nagy fáradságra nem lesz kilátás, országutaink jók, a felkeresni óhajtott helyek eléggé hozzáférhetők. És éppen azért, mert a nagyszerűségekben nem vagyunk gazdagok, kétszeresen szivesen fogadjuk az egyesületet, mely megelégszik e hely természeti szépségeivel és pótoljuk azt, amit a természet elvont tőlünk, azt, amit a nagy vagyon, a nagyszerű alkotások nem nyújthatnak, keblünk melegével, szives látással és vendégszeretettel. A Kárpát-Egyesületet látogatása alkalmával a legszivélyesebben üdvözöljük: Isten hozza Őket, isten tartsa Őket! A szakiskola ez évi munkakiállitása közgazdasági szempontból. Az agyagipari szakiskola folyó tanévi ezen nemben első munka- és rajzkiállitását lanyha érdeklődés után f_ hó 14-én zárta be. Érthetetlen az a közöny, melylyel városunk közönsége, különösen pedig iparos osztálya ezen érdekes és látványos kiállítást fogadia. Pedig nemcsak szemet gyönyörködtető és olcsón megszerezhető tárgyak voltak ott összehalmozva. Tanulni is lehetett ott! A kiállítás azon intensiv munkásságnak eredményét tárta elénk, melyet a szakiskola ma még tökéletlen és folyamatban levő felszerelési munkálatai közepett kifejtett, anélkül, hogy paedagogiai működése: a tanulók elméleti és gyakorlati kiképeztetése csorbát szenvedett volna. Meglepő ezen első évi munkásság eredménye, ha figyelembe vesszük, hogy mindaz, ámított látni lehetett: a decorativ, a szemléleti, a gipszmintákról vett, valamint a szakbavágó ábrázoló mértani rajzok, a szobrászati munkák, a kész, díszes és használati edények és íűtőkályliák csak tanuló gyermekek munkái; akik VI. elemi oszt. végzettséggel léptek ;> szakiskolába és 3 évet töltöttek ott. Ha ilyen tanulókkal ilyen eredményt ért el a szakiskola, úgy bizton remélhetjük, hogy jövőben, midőn a tanulók 2 középiskolai végzettséggel 4 évfolyamra vétetnek fel és ha a gépház berendezése is befejezést nyer, még sokkal meglepőbb eredményben log gyönyörködtetni bennünket ez az iskola évről-évre megújuló kiállításai alkalmával... De maradjunk csak a tárgyunknál. Azt mondtuk, hogy tanulni is lehetett ezen a kiállításon. Nos tehát! Megtanulhattuk azt, hogy a legegyszerűbb eszközökkel és ugyanazon olcsó nyers anyagokkal és berendezéssel, melyekkel a fazekas kisiparosok dolgoznak és amelyeknek beszerzése alig igényel nagyobb tőkét, mint a meny nyit egy kisiparos műhelyének berendezésére fordíthat, szintén lehet igen tetszetős iparművészeti tárgyakat előállítani, ha megvan hozzá a kellő ipari képzettség, iskolázottság. Ha ezen tanulók egykor önálló kisiparosokká lesznek, úgy rendelkezni fognak azon ismeretekkel, melyre iparáguk fölvirágoztatására szükségük van. A legközönségesebb tömeges piaczi áruk mellett képesek lesznek tetszetős konyhai edényeket és ezek mellett értékesebb luxusárut is gyártani, melyek az olcsó, tömeges piaczi áruk égetési költségeit, a drága tüzelőta értékét minden égetés alkalmával megtéríthetik, úgy, hogy az olcsó konyhaedényeknek ma még drága égetése ily rendszer és beosztás mellett alig tog külön költséget okozni nekik. Ez az ut, mely az agyagipart boldogulása felé tereli. A közönséges konyhaedény a nép filléreivel megszerzi számukra a mindennapi kenyeret, a tetszetősebb áru pedig a tehetősebbek koronáival a kenyér mellé majd a pecsenyét meg a bort. De nemcsak a fazekas, hanem a többi kisiparosok is sokat tanulhattak volna a kiállításon, hogyha figyelmükre méltatták volna azt. Láthatták volna, hogy a kormány mekkora áldozatokat hoz a magyar ipar fejlesztéséért és kisiparosaink neveléséért, iparos szakiskoláink ugyanis csak úgy felelhetnek meg nehéz feladatuknak, hogy ha minden szükséges berendezés és kellék rendelkezésükre áll. A magyar kormány pedig, dicsérettel legyen mondva, nem kiméi sem költséget, sem fáradtságot, hogy a magyar szakiskolák felszerelése a mai kor legmesszebb menő igényeit is kielégítse. Ezen téren nemcsak hogy elértük, de itt-ott már megelőztük a külföldet, ahol szakiskoláink jó hírnévnek örvendenek s ahonnan sok szakember látogat el hozzánk, hogy azok szellemét és berendezését, követendő példaként, tanulmány tárgyává tegye. Az ungvári szakiskola még csak a kezdet kezdetén áll e tekintetben. A budapesti és a kassai felső ipariskoláink, az aradi, temesvári, marosvásárhelyi, kolozsvári, homonnai, iglói stb. fa- és fémipari, a gölnicz- bányai vasipari szakiskoláink stb. már mind jóval előbbre vannak. S ha a mi szakiskolánk ilyen kiképeztetésben réUngvárl tájkép- Az >Ung< eredeti tárczáj a. — Irta: Fiilöp Árpád. Erdős dombok, sziklás hegyfalak mögöttem, Dél felé szaladó nagy róna előttem. Egy fa árnyékába, Selyemfüves ágyra Heveredve nézek a nagy rónaságra. Hol a nap lenyugszik s balra, ahol fölkel, Versenyt szaladnak, a hegyek a sik földdel. Lomhább a nagyobbja, Elmaradoz sorba, Valamivel tovább bírja az apróbbja. Helmecz tájékán egy fióka hegy-törpe Kiállt a pusztára, néz hátra s előre, Hol a maradókra, Hol a szaladóra, — Habozva igy áll ott, ki tudja mióta! Messze, messze délen, ott vagyon a légyott, Látni, lehajlott az Alföldre az égbolt. Alföld kebelére Arczát fekteté le, Nem tenné, ha nem vón’ szerelmes beléje. Szőke, bodros felhők, Isten báránykái, Kiscreglettek a szép Alföldet látni. . Ők fenn a magasban, Én itt lenn magamban, Egyaránt tudunk mi gyönyörködni abban. Madárröptényire egy szép kerek erdő, Azon túl ami van, csupa ég és felhő. Kerek erdő mellett Nagy legelő terjed, Rajta szerte-széjjel tarka nyáj legelget. Erősen tűz a nap a rét pázsitjára, Leterül a pásztor erdő árnyékába. El-elfurujálgat Vig és bús nótákat, — Gondolatai meg egy lány körül járnak. Istenem, be boldog az a pásztorlegény, Egész nap ott él a természet kebelén. Ha látja nap szálltát, Haza hajtja nyáját S vígan ölelgeti otthon hű babáját. Amott a falu, az erdőtől keletre, Gyümölcsfáknak sűrű lombja közé rejtve. Csak az Isten háza Áll ki egymagába’, Birkanyáj közt mintha öreg bojtár állna. Egy vén országutja, a falutól errébb, Hullámzó vetés közt pihenteti testét. A forgószél pedig Vele ingerkedik, Hátán poroszloppal tánczra kerekedik. Öt-hat ökrös szekér szénával rakódva A falunak tart és mászik csigamódra. Egy tanyához jutnak, Ott megállapodnak, Mig a béresek a tanyán szomjat oltnak. Lovas szekér fut el mellettök, — nyomába’ Porfelhő kél s csikó farkazik utána; El-elmaradozik, Egyet rugaszkodik, Az anyakanczáig meg se csillapodik. Előttem csillámlik az Ung játszi fodra, Kék, mintha az égből hasították volna, S mintha fodritottan, Szép kacskaringósan Tűzték volna Altöld peremére, — olyan. Az anyabérczeket elhagyta s a várost, Lassitja habjai hömpölygését már most. Nagy ut áll előtte, A szülötte földre Párszor visszatekint s megy, csak megy előbbre. A Laborcz, azután a Bodrog lesz társa; Lennebb a Tisza s az öreg Duna várja. Együtt mendegélnek, Mig tengerig érnek, Mennyi népet látnak s mennyi szép vidéket! Vándor folyó, én is ha veled mehetnék, Országnak, világnak látója lehetnék! Dús tapasztalattal Megrakodnám s azzal Visszatérnék, mint a hű madár tavaszszal! Füst nyulánkol amott, hasonló'felhőhöz, Alatta siklik a hosszutestű gőzös. Iszonyatos torka A füstöt úgy ontja, Mintha mesebeli tüzes sárkány volna. Gőzös, te vagy a föld igazi fecskéje, Szárnyatlan embernek szárnya röpülése! Hányszor röpítetted Haza levelemet, Hányszor hoztál onnan viszont-üzenetet! Hozol-e hirt most is székelyek honából, Ismerőseimtől, testvérim s anyámtól ? Viszel-e már engem, Hova vágyik lelkem: Székely bérezek közé, melyek közt születtem? Nem tudok én szokni idegen vidékhez, Visszasóvárgok a magamfajta néphez, Akármilyen szép is, Ha tündérvidék is, Legszebb, legédesebb a Székelyföld mégis! Lapunk mai száma 6 oldalra terjed,
