Ung, 1901. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-21 / 16. szám

ség támogatása nélkül eredménytelen marad“, nemi volt a közgyűlési teremben egyetlen egy ember sem, aki a polgármesternek igazat ne adott volna.

Mert tény, hogy a képviselő-teslü et s különösen az ügyeket előkészíteni hivatott bizottságoknak nemcsak az a leiadatuk, hogy „Ámen“-nel járuljanak az eléjük terjesztett tanácsinak mondott javaslatokhoz, melyek sokszor igen helytelenül intézett, befejezett és meg- másitliatlannak mondott tények, intézkedések, határozatok ; hanem kötelességük és törvényben előirt feladatuk a város ügyeinek intézésében legalább is az oly buzgalommal, az oly lelkiismeretességgel való irányitó résztvevős, mint kötelessége magának a tanácsnak, a város elén álló polgármesterek, a közönség, a város javára irányuló önzetlen és fáradságot nem ismerő munkálkodás.

A polgármesternek fenti szavai után, mindenki joggal azt hihette, hogy ezután nem fog elmúlni egy nap sem anélkül, hogy a közönség, illetve annak törvényes megbizoltja, a képviselő-testület valami üdvösét, valami hasznosat ne cselekedjék, illetve a képviselő-testület és annak bizottságainak munkálkodása igénybe ne vétessék.

Nem igy történt azonban.

Mi, akik figyelemmel kisérjük a városi ügyeket, mi, akik tudjuk, mennyi és mennyi sürgős teendő vár már hosszú idő óta elintézésre a városnál, sajnálattal tapasztaljuk, hogy a kép\ iselő- testület munkálkodása ma is a legszűkebb térre : az „Ámen“-mondásra van szorítva.

Hogy csak néhány példát idézzünk, első sorban utalunk a város építési szabályrendeletére. Ennek 2. §-ának 2. bekezdése azt mondja, hogy az építési engedélyt a város szépítését ellenőrző szépészeti bizottsággal és szükség esetén tűzbiztonsági tekintetben a tüzoitó-parancsnoksággal egyértelmüleg a városi tanács adja ki.

Nos, úgy tudjuk, ez a szépitészeti bizottság ez évben még egyetlen építési engedély kiadásánál, illetve helyszínelésnél részt nem vett, holott az építés több helyütt folyamatban van. Sőt most, hogy a Széchenyi-kert már félig-meddig a város tulajdonába ment át, a kert helyre- hozási munkálatait is kizárólag a tanács, illetve annak megbizoltja végezted és hozzá még anélkül, hogy a karba- liozási munkálatokhoz szükséges összeget a képviselőtestület megszavazta volna Hogy utólagosan megfogja szavazni, — úgy látszik — ebben erősen bíznak, mert különben lehetetlen, hogy több száz koronára menő kiadás megte lésére a felhatalmazást ki ne térték volna.

A második példa: a pénzügyi és gazdasági bizottság. Mir ápril hó végén vagyunk s az ez évi költségvetés még sincs általa letárgyalva, a villany világítási ügyben még nem tanácskozott; általában e bizottság sincs úgy foglalkoztatva, amiként az ügyek, de maga az erre vonatkozó szabályrendelet is kívánja. Ez a fontos teendőkkel megbízott bizottságnak egyik feladata, hogy minden városi szükséglet beszerzésére is tartozik lel- > figyelni. Tudomásunk/ szerint azonban még egyetlen ‘ szállítmány vagy szükséglet átvételéhez sem voltmeghiva.

Harmadik példa a közkórházi választmány. Ez valósággal egy külön autonómiával bíró testület a városi képviselőtestület kebeléből alkotva s épp ezért nagyon csodálatos, hogy még mai napig sem bir minisz- terileg helybenhagyott alapszabályokkal.

A városi bizottságok között, éppen külön autonómiájánál fogva, ennek van legnagyobb működési köre és legnagyobb felelőssége. Mégis a dolog úgy áll, hogy ennek a bizottságnak van legkevesebb tájékozottsága az ügyek felől. Ezt nem azért hozzuk fel, mintha a kórház beligazgatását a legkisebb mérvben is gáncsolni akarnék, minthogy az tényleg a legnagyobb pontossággal és lelkiismeretességgel vezettetik, — de felhozzuk azért, mert nem szabad senkinek sem elnézni azt, hogy a miniszteri és évekkel ezelőtt kibocsátott rendeletek daczára a kórház alapszabályainak kidolgozására nem gondol senki s mert az 1898. évben kibocsátott 133 000 számú belügyminiszteri rendelet oly intézkedést is tartalmaz, hogy a kórházi zárószámadások rendjén eset-, leg megállapított hiány a kórház fenntartójának, tehát Ungvár varos közönségének terhére esik.

A kórházi választmánynak saját érdekében áll, hogy a kórházi alapszabály elkészüljön. Hisz enélkül halározottsággal még az sem tudható, hogy hány beteg befogadására képes és köteles az ungvári közkórház.

Van azulán a sok tétlenségben levő bizottságok között egy, az iskolaszék, melynek működése hasonló az előbb felhozottakéval. És mert ennek a bizottságnak elnöke a képviselő-testület egyik tagja, — ez, azt hiszszük,, elég bizonyítéka annak, hogy a képviselő-testületi tagoknak sincs meg általában a kellő *dolgozási« kedvük. Ez a bizotlság hosszú huza-vona, közigazgatási bizottsági felhívás stbbi után végre ez év február havában megalakult, ülést azóla azonban nem tartott. Ha ez a bizottság lenne az egyetlen, mely nem működik, mely hónapokon keresztül csak várja, mi fog történni, — nem szólnánk semmit, minthogy a bizottságnak tényleges működése csak a városi óvodák felügyeletére szorítkozik.

De mert ennek a bizottságnak nem kell várnia az összehívást a városházáról s mert megvagyunk győződve arról, hogy a képviselő-testület munkálkodása nélkül a közjót előmozdító tényleges eredmények el nem érhetők, fel kellett említenünk e bizottságot azért, hogy bizonyságot nyújtsunk arról a nagy közönyösségről, mely a város ügyeinek intézésénél, minden téren még ma is fennállanak s amely közönyösségnek, immel-ámmal való .tevésnek végre mégis csak meg kell szűnni, mert különben elpusztulunk, elveszünk.

Munkára fel tehát!

Fogjon kezet a város tisztviselői karából minden ahhoz értő a képviselő-testülettel, hogy végre-valahára Ungvár városának ügyei is oly kerékvágásba jussanak mely csakis az előrehaladást biztosítsa.

Szándékos in mondtuk: a város tisztviselői

! karából minden ahoz értő, mert mi nemcsak a szorosan vett tanácsot, de a tisztviselői kar minden tágját olt akarjuk látni a nemes munkálkodás mezején ; ott akarjuk pedig látni azért, mert a tisztviselői karnak a tanácshoz nem tartozó tagjai közül ismerünk többeket, akik kellő szakértelemmel bírva, tudásukkal, képességükkel hasznos szolgálatot tehetnének a városnak.

Munkára fel tehát!

Hisz meg vagyon mondva, hogy a közviszonyokban megkövetelhető eredmények elérhetése czéljaböl az eddiginél többet kell dolgoznunk ! rn.

Hunyady János élete és hadjáratai.

írta és az »Ungvári Leányok Erzsébet-Köré«-nek ülésein felolvasta Dortsák Gyula, reáliskolai igazgató.

(Folytatás.)

Egy pillanatban itt, másikban amott s mindenütt ahol megjelent, futott az ellenség vagy haldokolva horgolt a vérrel áztatott csatamezőn. Mintha a hadak Istene maga szállt volna alá a magyar zászlók alá küzdeni, lángoló lelkesedés tegta el a magyarokat, ahol ez uj bajnok megjelent. A török nagyvezérnek 80 ezerből állott a serege; d; Hunyady oly rémületes csapásokat mért reá, hogy alig volt képes a török vezér többed- magával megfutni, mint mennyivel vadászatokra szokott járni. Ez idő óta a hollós pajzsu vitéz neve ijedelme volt az ozmánoknak.

Mi lett volna hazánkkal, mi a művelt Nyugattal, ha a Gondviselés nem ajándékozza meg nemzetünket legnagyobb fiával: Hunyadyval! A (ranczia hőslovagok, kik azelőtt vitézül es kitartóan küzdöttek a török ellen, az első nagy-nikápolyi csata óta visszavonullak a küzdőtérről. Senkinek sem volt kedve Európasz Tte szembeszállni oly ellenséggel, aki legjobb vitézeit leölte. Nem úgy Hunyady! Ahová őt a Gondviselés állította, kitai- tott, ha másként nem, hat úgy, hogy saját költségén szerzett hadat. E két körülmény, hogy a magyaron kívül a törökkel már más nép nem js mert megküzdeni és hogy Hunyady mily önzetlenül küzdött egész életében a török ellen, nagyságát még a csodalat tokán túl is sugározza.

Hunyady első feltűnése idejében, a nisszai ütközet után az uj szerb despota (fejedelem) Brankovics György magyarországi uradalmak tejében Zsigmond királynak eladta Belgrad várát (Nándorfehérvári). így jutott e kiválóan fontos végvár eme fölöttébb válságos, fenyegető időben a magyar király birtokába s lett igazi mentsvára a magyar nemzetnek. A nisszai ütközet után Zsigmond király Belgrad parancsnokává nevezte ki Hunyady Jánost. így lett a két név Belgrád és Hunyady szent egységgé összenőve a magyarság s az európai kereszténység hagyományaiba.

Muráth szultán az áruló Vlad Drakultól vezetve, a Szörényi bánságra tört s az ott letelepített német lovagrendet az utolsó emberig kiirta s innét Szendrő várári rohantí De S*rtdrif alatt emberére talált. Hunyady állt előtte s az elfogadott ütközetben a megvert toros császár négy vezérét veszté s a visszafutó török nép egy nevet tanult kimondani, mely élvévé harezvágyát. Zsigmond utódja: Albert, uralkodása kezdetén el volt foglalva csehekkel es lengyelekkel, hozzá még a lábát is kitörte csehországi várpalotája korhadt lepcsőzelén, e miatt sokáig feküdt. Addig hazánkban csaladok, szomszédok egymást dúlták. — De mig itthon ily szomorú viszonyok valának, Muráth szultán 130 ezer emberrel jött másodszor ostromolni Szendrőt. A magyarok Tilel alatt, hol a Tisza a Dunába ömlik, alig 24 ezeren gyűltek egybe. A harezot el nem fogadhattak a túlerő ellen. S mivel ragályos betegség ütött ki a seregben, mely szörnyű mértékben szedte áldozatait, a magyar hadak, farkast kiáltva, tehát nagy rémüléssel szétoszoltak. Muráth bevette Szendrőt. Albert pedig menekülő útjában, Neszmélyen meghalt. Özvegye Erzsébet a mindig fondorkodó Cilley-Gara-pártra hallgatva, csecsemő fiavaí Lászlóval Németországba lu . A rendek I. Ulászló lengyel királyt választék meg királynak, azért, mert miként fejtegettem megelőző alkalommal, hazánknak érdekében állott, hogy oly királya legyen, ki minél több korona es ország ura, tehát annál hatalmasabb családi és birodalmi összeköttetései vannak. Másrészről, mert ezt az Ulászlót Muráth szultán fegyverse övetségre szó'itá fel, a mikor tehát Ulászlót elvonták a török barátkozás elől, egy hatalmas ellenség helyett hathatós szövetségest és védőt nyertek a magyarok. A behozott Ulászló egy pártokra szakadott országot talált. Mivel Szent István koronáját Albert özvegye: Erzsébet királyné Németországban a császárnak birtokába adta, Ulászlót a Szent István koporsójából kivett diadémmal koronázták meg. Sivár helyzetben volt ekkor honunk. Erzsébet a zálogba tett koronáért kapott összegeken fölfogadott zsoldosokon Ulászló ellen hadat visel, majd behívja Giskrát cseh rablóival s azoknak az egész felvidéken szabad rablást engedélyezett. Mikor legnagyobb volt kívülről a veszély, az országban magyar, cseh, lengyen, pártosok, zsoldosok, rablók istentelenül pusztították egymást és a szegény hazát. Csak ahol Hunyady megjelent, ott lett rend és béke. Amint távozott, a szánalmas, sivár állapot újra előállott. CUak most látta Erzsébet elszörnyül- ködve, hogy mit cselekvők. Vissza akart térni az országba, de ott már nem ő volt az ur. A cseh rablók jól befészkelték magukat sziklaváraikba, Frigyes császár pedig nem adta vissza sem a szent koronát, sem Albert es Erzsébet fiát a trónörököst.

Hunyady undorral fordult el a gyalázatos közviszonyoktól, hol parlütés, ármány és zsiványok ellen kellett cs.'tároznia Lenn erdély bérczei közt megjelentek az ozmán hadak, uj seregekkel, uj vezérekkel, olyanokkal, kik méltó ellenfelei voltak Hunyadynak, hozzá hasonló, hozzá méltó hősök. Eddig Belgrád vára tartá fenn a török áradatát. Muráth szultán összes hadaival ostromolta. Thallóezy Mátyás azonban két hónapig vitézül és sikeresen védte. — Ami rést nappal törtek a török ágyuk, azt éjjel újra megépítették s azokat az aknákat,

a miket a török szultán a vár és a magyarok megrontására ásatott, felrobbantana a török tábor nagy kárával s akkora emberveszleségével, hogy Muráth 17 ezer embernyi veszteség után kénytelen volt abbanhogyni az ostromot.

Mig ez történt, Hunyady az országban bent csinált rendet. A battai ütközetben utolsó és lesújtó csapást mért a hazafiatlan Gara-pártra s velők végezve, sietett. Ifelgrádba a vén Thallóczyt felváltani. Kitör BHgrád várából és a szultán öcscsét Izsákot Szendrő kapujáig űzte, kergette, akkor azután hirtrlen és váratlanul Erdélynek fordult, ahol Mézét (vagy Mezid) bég ütött be s a bányák és városok kincseit rabolta.

Ulászló királynak az a legfőbb érdeme, hogy Hunyady János kezében egyesítette a nándorfehérvári kapitányságot, vagyis a veszélyben forgó déli határvidéket egészen. — Az egész ország nem birt háborút viselni, de a fent említett részek csudát müveitek Hunyady vezérlete alatt. Erdélybe érve Hunyady, nem várja meg, amig az erdélyi urak bandériumai egybegyülnék. u ugyanis nem szokta bevárni a támadást, mindig ő volt á támadó, ö volt az első. Most is Lépes György püspökkel megtámadja a Maros-Szent-lmrénél tanyázó törököt Mézét bég lesbe csalta Hunyadyt, ki a csata hevében 3-szoros haderővel látta magat körülvéve. A csatát elveszíti ugyan, Lépes erdélyi püspök ele-ik, de Hunyady megmenekül. Hirtelen tömött sorokba szorítva seregét, óvatosan vonul visszafelé, egy elhatározó pillanatban keresztülvágta a környező ellenséget s az Om- poly vizén átmenekült. Az erdélyi püspök halála úgy történt, hogy midőn a csata hevében tér kezde nyílni, kiugratott lovával a zárt sorból, de amint menekülne, lováról leesett, mire rárohantak a törökök s fejét levágták. Hunyady felhuzódolt Gyulafehérvárra. E szentimrei csata 1442-ben történt. Egyik iró márczius 18-ára teszi, de ez nem biztos. A történetírók egy része egész Pe- czelyi-ig, sőt maga Teleky József gróf is a főütközetet a szentimrei térségre teszi s megkülönbözteti a n.-szebeni csatától. Ha ez utóbbi külön ütközet volt, úgy a szent- imrei csatát gyorsan kelletett követnie, mert már júliusban uj ütközet volt.

(Folytatása következik.)

Az egészségtani ismeretek gyakorlati tanításának módja.

Irta Takács László ungvári áll. eiemi iskolai igazgató.

(Folytatás és vége.)

Igen csodálom, hogy vezető embereink, kiknek figyelme sok mindenre kiterjed, még eddig nem jöttek rá arra, hogy mennyire kívánatos volna ezen tisztasági szemléket a népiskolában is meghonosítani s azoknak legalább a népiskola alsó osztályaiban oly módon helyet biztosítani, hogy a gyülekezésre szánt idő, valamint a tanítási időnek egy kis rés e ezen szemlének megtartására legyen fordítandó. Azon erős meggyőződést táplálom, hogy ezen idő korántsem veszne kárba, sőt ellenkezőleg ezen idő a tisztasági szemlék rendszeres megtartásával a tanulóknak a tisztaságra való szoktatása folytán a közegészségnek jobbra fordulásában és tokról- fokra való emelkedésében dúsan kamatoznék. Mert a tanítóságnak igy bő alkalma és eleg ideje van ahhoz, hogy a tanulók testének, ruházatának, könyveinek, tanszereinek tisztaságát vizsgálva s azzal foglalkozva őket egyúttal a tisztaság nagy fontosságára, a tisztálatlan- ságnak következményeire és veszélyességére kioktassa s ilyenkor velők egyúttal az egészségtani ismeretek egyéb fontosabb részeit is megbeszélhesse. Py módon a szükséges Idő rendelkezésünkre állhatna s mi hivatásunknak ez irányban is teljes odaadással élhetnénk, mi közegészségi tekintetben az emberiségnek csak javára válnék.

Ezen tisztasági szemlek helyes kihasználása érdekében most már azon kérdés merül fel előttünk, hogy milyen eljárást kövessünk a tisztaság ellen vélő gyermekekkel szemben ?

Miután a szoktatásnál a tisztátalan gyermekek hazaküldése csakis akkor járhat eredménynyel, ha a hazaküldött gyermek otthon a tisztaság fenntartásához

s. ü<séges eszközöket meg is találja s miután majd minden iskolában egy két olyan gyermek is található, kik a tisztaság szabályait és követelményeit az otthon tapasztalt nagy szegénység miatt minden jóakaratuk mellett sem vehetik figyelembe, — igen kívánatos, — sőt szükséges az iskolát mindazon eszközökkel ellátni, a melyek a tisztaság fenntartásához szükségesek: mosdótál, szappan, törülköző, fésii, haj- és ruhakefe, nemkülönben a abbeli tisztántartásához szükséges kellékek slb_ egy iskolában sem nélkülözhetetlenek. Sőt népes tanintézeteknél még arról is eshetik szó, hogy e czélra egy külön szoba rendeztessék be a szükséges eszközökkel felszerelve, mely a tisztaságra való szoktatás fontos munkájában a tanítói karnak szolgálatában állana. Ily módon még az alsó néposztaly gyermekeiből is oly nemzedéket nevelnénk, mely a tisztasággal, az egészségnek ezen első és legfontosabb követelményével már nem állana lndi- lábon, mivelhogy a tisztaságra való állhatatos és következetes szoktatás képes volna még a legcsökönyösebb s a tisztaság iránt teljes érzéketlenséggel viseltető gyermeket is kedvezően átalakítani, sőt a fiatal nemzedéknek ilyetén átalakítása a szülőkre is csak kedvező hatással lehetne.

Most pedig, hogy kissé hosszúra nyújtott felolvasásom végére jutottam, röviden csak azt akarom még megjegyezni, hogy az egészségtani ismeretek legtöbbjét szintén ilyen uton-módon : póldaadással és szoktatással terjeszthetjük el növendékeink között a legjobban. Erre tehát több szót már nem kívánok vesztegetni. Csak még azt akarom befejezésül Önök előtt — t. Kartársak — pár szóval ismételten is kifejteni, hogy miért tartom én a tisztaságra való szoktatást és nevelést oly fontosnak, hogy azzal felolvasásom folyamán két Ízben is oly bő részletességgel foglalkoztá n. Első sorban azért, mert a tisztaság be nem tartásából származható egészségi. hátrányok s az azokkal kapcsolatban álló gyermekhalandó'<