Ung, 1901. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

Az a hadi szervezet, mely a honfoglaló magyarok­nál dívott, ha rögvesten meg sem változhatott, avagy ha gyorsan ál sem alkuihatott, másrészt a hon elfogla­lása utáni időkben meg sem maradhatott. A pusztaszeri alkotmanyozó nemzetgyűlés után nem volt szükség arra, hogy a magyar szabadosztaly, a honfoglaló vitézek állandó tábort alkossanak. A békés időszak a maga feladataival, nyugodt eletet biztositó jellegével kellett, hogy átalakitóan hasson honvédelmi szervezetünkre is. És ha úgy hamarosan be tudott volna illeszkedni a harczhoz szokott magyarság a békés foglalkozások keretebe s nem űzte volna őt hadi hőstettek utáni vagya, mely második természetévé vált a százados köl­tözködések s az ezekkel jaró harczi küzdelmekben, háborúba, kültöldi harczi kalandokba, bizonyára már a vezérek korában kialakult volna valamelyes uj, az elfoglalt, a bekét élvező hon szabad és nyugodt birtok­lásának megtelelő, illetőleg abból természet szerint keletkező, kialakuló honvédelmi, hadi, katonai szervezet. Ezt azonban a majdnem évszázadig tartó diadalmas küllöldi harczok megakadályozták úgy, hogy miként a magyar államnak általában, egyszersmind a hon állandó és nyugodt birlalásahoz méltó, ahhoz illeszkedő, annak megfelelő katonai, hadi szervezet megalkotása is Szent Istvánnak, böics államszervezőnknek jutott nemes osztályrészéül. Az ősi honvédelem törzsformája megmaradott. A történelmi tradícióhoz való ragaszkodás nemzetünkben és az ezt mindig mély állambölcseséggel respektáló, mélytánvló s ahhoz ragaszkodó magatartás fejedelmeink­ben, majd királyainkban mindig megvolt. Nyilvánult ez abban is, hogy a haza védelme, a katonáskodás (termé­szetesen az akkori idők szelleme szerint: a született katonáskodás, mely minden külön kiképzés nélküi is állandóan gyakorlott, harczrakész hadi elem tudott lenni), megmaradott, hogy úgy mondjam közjogi toglalkozásaul a nemességnek, amint hogy a közdolgokkal való foglal­kozás mellett 8 évszázadon kei észtül úgy volt még akkor is, amikor egynémely királyunk a modernebb katonai szervezettel: az állandó katonasággal tett kísér­letet. De már Szent István alatt ez a mintegy folytató­lagosan megmaradó hadi szervezet megváltoztatott a külföldről bejött német főurak hatása folytán. Nem vakmerő feltedezés az, h így a pogánysághoz ragaszkodó és Koppány somogyi vezér-zaszlaja alatt harczoló hontog- laló utudok seregének s a Szent István szavára hallgató keresztény magyar szabadokénak szervezete, sőt harczo- lási módja között volt, még pedig meg volt az a különbség, hogy a pogányság táborában a vezérekkara- beli hadszervezet a maga eredetiségében nyilvánult, a kereszténység zaszlaja alatt küzdő, mondjuk röviden : Istvan-párti hadban a küllő di vitézek behatasa bizonyára nyilvánult. hagyomány eppen a Koppanynyal megví­vott ütközet körülményeit tartja a magyar honvédé,em kiszélesítése okanak A ucinesi hadnak tekintélyes része •atott a lejedelem parancsára, „any hit s az ősi szabadság ar;>tvo ‘í/.enl István,•-abból « ,i., j nee mozgósítása, io-. .. .ou ... vezetőségtől, az orszagnagyok beleegyezésétől (mint a nemesi hade), mely nem ülhet parlot, nem keslelked- hetik, nem tagadhatja meg a taborbaszailast (mint meg­tette a pogány lázadáskor a nemesseg nagy része), meg­alkotta az úgynevezett királyi sereget,, melynek tagjai a megyék középpontjában székelő várakban elhelyezett várjobbágyak voltak, kikuek a katonáskodás kenyerük volt, hivatások s kik megyénként a várispanok (iöispa- nok) zászlaja alatt a közbiztonság őrei, szükség esetébén a területnek a betörő ellenség ellen_jvédŐt, országos veszély alkalmával pedij^a nádorispán (palatínus) vezérlete alatt a kirélyi sereg voltak. így történt, hogy a varmegy-er'szervezet nem csupán közigazgatási volt (jntfTt amilyen manapsag), hanem hadi, katonai, honvédelmi is. Érdekes emléke ennek egyik felvidéki vármegyénk székhazának e felirata: Ez épületben Pallas és az igazságot egyenlően osztó (részrebajlhatatlan) Themis lakik. Pallas (Minerva) tudvalevőieg a görögök­nél a harcz istennője is volt, Themis pedig az igazságé. rás 1 ing, 1 lábravaló, Kerekes Mihályné 1 pár czipő, 1 pár harisnya. Csepa Julia 1 pár czipő. Purder Mari 1 par harisnya. Kofczum Anna 1 pár harisnya, 1 kendő. Bisztráncsek Mária 1 szoknya, 1 p. czipő, 1 p. harisnya Bisztráncsek István 1 sapka, egy ruha, 1 p. czipő, 1 p. harisnya. Miczu Anna 1 p. harisnya. Kertész Etel t ruha. Kazsimir Anna 1 ruha, 1 p. czipő. Vaszilka Mária 2 kendő. Polanics Mari 1 pár czipő 1 pár harisnya, 1 kendő. Cserenka Mária 1 pár czipő, 1 pár harisnya, 1 kendő. Lenyik Pista 1 teli-felső. Lenyik Gyula 1 pár czipő, 1 harisnya, 1 sapka. Deák József 1 pár czipő. Varga Erzsi 1 ruha, 1 pár czipő 1 p. harisnya. 10 gyer­mek ruha, baba és kép iskönyvek. A fenti összegből narancs és egyéb csemegefélén kívül ez alkalommal lett beszerezve és szétosztva férfi­kabát 3, nadrág 3, czipő 15 pár, harisnya 18 pár, ing 1 drb., lábravaló 1 darab, kendő 5 darab, szoknya 1 darab, sapka 2 darab, ruha 4, téli-felső 1 darab, gyer­mekruha 10, végül pár bábu és képeskönyv. í'wvák Endre k.-kórh. igazg. főorvos. Azt jelenti e felirat, hogy a vármegye éppen úgy gondoskodott a katonai ügyekről mint kiszolgáltatta az igazságot, törvénykezést űzött, igazgatott. (Folytatása következik.) Karácsony a kórházban. Mióta közkórházunk rendezettebb viszonyok között van, a kórházi irgalmas nővérek az intézel gondnoksá gának támogatásával a szeretet szent ünnepének örömei évek óta megosztják^az intézet összes lakóival. A kedves Jézuska — a kórház alkalmazottjai és cselédségén kívül az intézetben elhelyezett szenvedők és árvákat is meglátogatja. Alko yat beálltával a kórházi személyzet az irg. nővérektől vezetve a karácsonyi énekek csöndes ének­lése mellett minden kórterembe beviszik a feldiszitett karács myfát — a szeretet és jótékonyság eme utól- érhetetlenül szép symbolumát. Az ének bevógeztével kö­vetkezik a „krisztkindii“ szétosztása: szivar, csemege, gyümölcs, sütemények és ruhanemüek valláskülönbség nélkül jut a szükséghez képest minden betegnek. Mindez pár pen matt megy végbe, mert a sok kórtermen végig k ' Legutoljára jön a fertőző ragályos betegek s.. tzonban a kiséret a kán­tálást csak kivül vé' a csillogó karácsonyfa azon­ban oda is bevonul így törekszik rház. személyzete évek óta a karácsonyla csillog . évei és az önzetlen hivalkodás nélküli szeretet m- . teiderileni a többnyire elha­gyott, szenvedő b es árvákat — a kórház nagy családjának szert ipolt tagjait. A lentieket bégemnek véltem az imént el­múlt karácsony .óból szóvá tenni, mert az idén a Jézuska a kórhu ivedök iránt bőkezűbb volt a szokottnál. A jói ag szelleme városunk és vár­megyénk számos ■ -slelkü tagjainak szivét s figyel­mét a mi szegény ott ápoltjainkra is terelte. Jól tudom és érzem, ho igazi jócselekedetek jutalmukat önmagukban lelik, s igy a jelen esetben is — a mi jóltevőink bizonyár* nem várnak külön elismerést. A 2Ö-ik század k szöbéfi azonban kettős ösztönt érzek arra, hogy a k -.’ölendő jó példaadásra e helyen reá utaljak. A hű s rhoP illően, másrészt kegyes jőltevő-1 inknek elő kellel adnojn, hogy jóságos figyelmük 170 elhagyott szegé •-vának hozott örömkönyüt szemére] s hogy e 170 n. sztalt lélek buzgó fohásza kér ál-1 dást a Mindenhatóiul mindazokra, kik az ő testi és lelki fajdalmuk enyhi,Z“ó»e gondollak. Pénzt adomanyo/.Lak: Nagys. özy. Patay Gyuláim Tibáról 50 kor. Firc2ák Gyula püspök 40 kor. Ung-j megyei nőegyiet 20 kor. Blanár Ödönné 4 kor. özv. Fibiger Sandoms Fulöp Árpadné 2—2 kor Durcsak Dezsöné Ram lyné, Kovalszkyné, Haraszty Gyuíáné, Rezy i-nlyi uttilia, Mihálykovics Jozsetné, Lau Laudan Laura, rioioslsák í-"'liáné . Si'' 1 kor. Túrna Ka­■'zvt Homok y Múl. fill. Ősz-tí'ühh ol> liiitv. Ezenkívül élelmi czikkeket kaptunk a következők­től: Kende Peterne sütemény, 4 üveg bor. Lörinczi Jenőne, Szó lak Mihályné, Dudinszky Istvánné sütemény, Bradac-i Gyuláné sütemény, szivar. Lörinczi Jenő szivar, Bákossv Janosné sütemény, alma. Lám SándgíüépSzloboda Fe- renczne sütemény. Kiss^shrátlueT sütemény, disznósajt. Pajor Tamási éy-" (JraHovszky Romáimé, Szabó Lajosné siilßmüf. Dőry Józsefné sütemény, őz-süll. Czibur Vil- áhosné sütemény, aima és belőtt. Popovics Miklósáé belőtt és málnaszörp. Hidassy Sandorné málnaszörp. Komjáty Tihamérné sütemény, befőtt. A betegek különös háláját fogadják Durcsák De zsőne, Romanecz Mihályné és Fülöp Árpadné urhölgyek, kik Ungváron a fenti adakozásban a kezdeményező és buzdító feladatra voltak szívesek vállalkozni. Ruhanemüekben részesültek : Markó Mihály kábát, nadrag, czipő, harisnya. Béres István kábát, nadrag, czipő, 2 par harisnya. Gofa József kabát, nadrag, czipő, 1 par harisnya. Pák Jenő 2 par harisnya. C/Ud/.i Aud­Az állatorvosi közszolgálat államosítása (Folytatás.) 41. § A marhalevélkezelők és a mennyiben mű­ködési területén a szarvasmarhak törzskönyvezve van­nak, a lörzskönyvvezelők működését állandó felügyelet alatt tartja. Időszaki rendszeres vizsgálatainál s azon­kívül minden helyszíni kiszállásainál megtekinti a marha­levél-iktatót, a tulajdonatruházási jegyzőkönyvet, igyek­szik meggyőződést szerezni arról, vájjon a tulajdonjog igazolására bejegyzett adatok megfelelnek-e a valóság­nak s oly időben, mikor az illető községben valamely allatnemre nézve zárlat állott fenn, nem adalott-e ki ez állatnemre marhalevél. Megvizsgálja, vájjon az uj marhalevelek kiállításának alapjául szolgált régi marha­levelek bevonalnak-e, összegyüjteltek-e s megsemmisit- nek-e szabályszerint. Van e az illető községben kellő készlet a különböző állatnemekre szóló marhalevélül" lapokból s úgy őriztetnek-e azok, hogy illetéktelenek hozzá ne juthassanak. A törzskönyvvezetők működésének ellenőrzésénél főként arról igyekszik meggyőződést szerezni, vájjon a törzskönyvezett állatok eredete és szerzése igazolva van-e kellően, a község összes szarvasmarha-állománya be van-e irva az egyes állattulajdonosok törzskönyveibe, be vannak-e vonva mindazon állatok marhalevelei, a melyekre nézve azt a 40,000/1888. számú végrehajtási rendelet 104. és 105. §§ ai előírják s a törzskönyvezett állatok le vannak-e bélyegezve az előirt módon. A marhalevélkezelők felügyeleténél ezenkívül külö­nös gondot fordít arra, hogy azok a jelen törvény 37. §-ában, illetve az 1888: VII. t.-cz. 40,000/1888. számú végrehajtási rendeletének 27 §-ában megállapított dijak - 9*1 se- marhalevél, bélyegdíj, se kiállítási, átírási -vágy- egészségi bizonyítvány megújítása dij czimén, sem semmi más czimen többet ne szedjenek. Vizsgálatának befejeztével a vizsgálat tényét, nap­ját s az észlelt hiányokat a megvizsgált marhalevél­iktatóra stb. is rávezeti s aláírja. 42. §. A működési területén letelepülő állatorvosok okleveleit beszedi s a törvényhatósági m.’ fc'ir.«ríiátórvos- hoz felterjeszti. A kihirdetési záradékkal ellátott okle­véllel biró állatorvosokat, valamint az állatorvosi gya­korlatra jogosított gyógykovácsokat nyilvántartja és felügyel arra, hogy működésük az állategészségügyi ren­dészet szabályait és érdekeit ne sértse. Figyelemmé van továbbá arra is, hogy működési területen arra jo­gosultsággal nem biro egyenek állatorvosi gyakorlatot ne űzzenek. 43. §. Kirendelés esetén teljesiti a vasúti és hajóállomások marharakodóin a szállított állatok vizsgálatát. E vizsgalat körüli teendőire nézve az 1888 : VII. t-cz. 40,000/1888. számú végrehajtási rendeleté 73. Megígértem, ha csak közbe nem talál az utón a veszedelem. Kilencz óra tájban kezdtünk gyülekezni a nagy csillagvizsgáló-torony előtt, 11-en gyűltünk össze, aküt mind el voltunk készülve a halálra. Sorba, egymásután mentünk a csillagvizsgálóba be, a hol annyi busuló^,és kesergőket találtunk, hogy mi már elvesztünk a nagy sokadalomban. Felszorultunk a csillagvizsgáló emeletere, ott foglaltunk el egy hosszú fehér terített asztalt, melyen sok volt az üres pohár, fogpiszkáló, de libapécsenye semmi, vagy más valami enni való, mely megkönnyíti a halálos téielmet, előkészíti a gyomrot a búcou pohár szives befogadására. Mikor először benézék a messzelátó hosszú csövébe, láték a felhők közt egy borfiut asztalunkhoz közeledni két félliteres boros üvegge1, ugyanannyi tüszenkedő szódás vízzel. Letette az asztalunkra, azután köd elöltem, köd utánam eltűnt. Most megszólaltak a hegedűk, a czimbalom és a klarinét, vidám földi nótákat húztak. Egyiket elhagyták, a másikat elkezdték, gondoltam : innen danolva megyünk el a másvilágra. Gyönyörű volt az a muzsika, talán a mi Gyulánk játszott utoljára. Csakis ő játszhatott, mert benne volt leikének minden poétikája, hattyúdalait ragyogtatja a jó fiú. A borfiu újból megjelent asztalunknál, csakhogy a mostani terhe mar nyolczas számba ment, négy bor, négy szóda. Azt is szó nélkül letette az asztalunkra és eltűnt a felhők között, valószínűleg, hogy harmadszor hordót hozzon az asztalunkra. • Szépen kezdődik a világ vége, mondtam. Tíz perczenként be-be néztünk a csillagvizsgáló égnek fordító csövébe, de még nem láttunk sehol semmi tüzes veszedelmet, Sötét volt a magas menuyboltozatou minden, csak a csillagvizsgálóban ragyogott a sok villamos lampa. Nem igen emlékszem már rá, hány vidám nótát húztak el az angyalok c/iganyai, de azt még most is tisztán látom, hogy az angyalok muzsikusai közül kivált egy, nem volt egészen fekete, nem volt egészen fehér, tányérral járt asztaltól asztalhoz, mindnyájunkat meg­ajándékozott egy 20 filléres számlával, mikor mar a tányérjából kiosztott mindent, lelkapta a hegedűjét, olyan szomorú nótára kezdett, hogy mi már ropogni hallottuk alattunk a lóidét, fejünk felelt a magasságot. A vezer ember nem volt magával im gelégedve, amennyiben ö koronákat akart emlékül osztogatni, de a brugos meg­fogta a kabátját hátulról és a fűiébe súgta : te bibasz, talán elment az eszed, adhatsz te még ma tallérokat is az uraknak, hát minek sietsz, ha ők nem sietnek. Láttak 12 óra körül a felhők közt egy borotvált képű embert sétálni, a kinek a lüle mögött czeruza volt, az oldalzsebében pedig egy grifli, táblaszerü .bugyeiláris, a melyet hol kinyitott, hol becsukott. Valami orvoslele reczepteket osztogatott belőle az uraknak, akik minden szó nélkül fizettek. Alighanem litriba való szamokat vásároltak, mely ha kijön, agyon ütik a lutriát. Mi meg nem kértünk a számokból, kell is nekünk pénz, mikor már csak perczekel élhetünk, a inas világon meg elünk pénz nélkül is. Láték még ennek a simaképü embernek a hala mögött két szervitás embert is ácsorogni, a kik csak a fejükkel integetlek, mikor az előttük álló magyarázott, de mikor tovább mentek, nyitva tartották hátuk mögött kezeiket, bizonyosan (ogdosni akarták a hulló apró csillagokat. Félelmünk egészen eloszlott már, a borfiu erősen dolgozott, nem kellett neki szólni, kézzel integetni, gyűrűvel kopogni az üres poháron. Rövid pár óra alatt tökéletesen kiismerte a természetünket. Éjfél után egy órakor mind a 11-en félig készen voltunk a halálra. Meg is nyilatkozott jó kedvünk. Elkezdvén magunkat vigasztalni, hogy : A csap-utczán végig, végig, végig, a. mit az angyalok muzsikusai kisértek a hegedűn. >Ej haj, igyunk rája» csaptunk át ebbe a nótába, a minek a következménye az volt, hogy pihenés nélkül csöngőit a pohár, kotyogott a vékony nyakú fiaskó, prüszkölt a szoda, közel volt már az utolsó őrá. Ránk is szakadt, egy­szerre sötét lett a csillagvizsgálóban, hallottuk, hogy meg­indult a löld, mert Csörgött minden pohár, minden tányér az asztalunkon, olyan sikoltozás, tolongás lámadt körülöt­tünk, előttünk, hogy mi is az ablakoknak rohantunk, mert messze esett tőlünk az ajtó. Rank ijesztettek a malomból, elzárták a villamos áramot, megakarták velünk kóstoltatni az egyptoini sötétséget, figyelmeztetni akartak tan bennünket az ur hatalmára, a ki igazgatja a csillagok járását, a ki soha sem olt el csak egyet í--, csak tisztogatja, koppingatja hamvaitól, tálán ezekből a tüzes kanóczokból lesznek a gyémántok, császárok es királyok koronainak ragyogó fénylő drágaságai. így mult el a mi lejünk felől egy kis sötétséggel az ítélet napja, de az idő későre járt, már a borfiu is elkezdte dörzsölni szemeit, olyanokat ásított, hogy szinte léltünk, hogy elnyeli a borotvált kepü frakkos urat, a szervilas legényeket. Számban is meglogytunk, a czim- balmos is szundikálva hangolta a drótokat, még az égő szivart is kiejtette a szájából, őt már nem érdekelte semmi ezen a világon. Mikor már megindult veiünk a bérminghami erdő, benézék még egyszer a nagy messzelátóba; láték a szakadozott telhök közt egy öreg emberi, aki vetkőzött, nyugalomra készült, de mielőtt magára húzta volna a

Next

/
Thumbnails
Contents