Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-22 / 29. szám

Valamint minden növényi anyag hosszabb idő alatt rothadásba megy, úgy a borseprő is lássankint feloszlik, rothadásnak indul, a bor megtisztulását hátráltatja, felbomlása kezdetén a bornak sajátságos kellemetlen ízt ad, hosszabb idő alatt pedig a bor megfordulását is okozhatja.

Azért tehát a borseprőről, mely munkáját, t. i. az erjedést elvégezte s a melyre már a bor további fejlődése, érése érdekében löbbé szükségünk nincs s a mely ekkor már a bort inkább rontja, mint javítja, a bort annak idején, azaz megtisztulása után azonnal és okvetlenül le kell fejteni.

A borseprő értékesítése.

A seprőben még marad egy kevés bor, melyet sűrűbb szövetű zsákból lassú nyomással ki lehet préselni. A kipréselt bort a bor aljához lehet önteni s épen úgy kell kezelni, mint a tehér bort. A seprőből kipréselt bort vízzel szaporítani nem szabad, azt azonban megengedi a törvény, hogy erősebb és zamatosabb bor (szagos sárlehér, muskatály) seprőjére silányabb bort öntsünk, hogy ezzel azt feljavítsuk.

A seprőből seprőpálinkát is lehet lőzni.

A kisajtolt seprőből, vagy a pálinkafőzéskor visszamaradt moslékból vizzel, vagy czukros vízzel a borhoz hasinló italt készíteni nem szabad, mert a ki ezt teszi, azt a törvény értelmében megbüntetik.

A kihasznált borsepröt, ha arra vevő találkozik, eladhatjuk ; ha igy nem értékesíthetjük, akkor azt a trágyatelepre kell hordani s egyenletesen elteregetni, azután a szőllő trágyázására lorditani.

A kénezés.

Kénezés alatt azon eljárást értjük, hogy a kénszeleteket meggyujtva, a hordóban elégeljük. A kén, vagy büdöskő kékes lánggal ég s a hordóban levő levegő éltető részét elíogyasztja. Ebből egy nagyon kellemetlen, lojtós szagu légnemü-anyag, a kénes sav fejlődik. A jól kikénezett hordóban rothadás, korhadás, penészedés, lőképen a tiszta, jó levegő hiánya miatt, nem állhat elő, de még az erjedés is rövidebb, vagy hosszabb időre megszűnik.

A kénezést azonban a pincze és bor kezelésénél néha túlságos mérteikben használják, legtöbbször a bor fejlődésének hátrányára. Lássuk tehát, mikor kell, mikor szabad, vagy nem szabad a kénezést alkalmazni.

Az üres hordókat havonként ki kell kénezni, hogy azok belseje meg ne penészedjék ; a hordók épségben való lentartására a kénezést nélkülözni nem lehet.

Sok visszaélést követnek el a kisgazdák a keltezéssel a bor lejtésénél ; általános szokásuk,, hogy a bort minden fejtéskor erősen kikénezett hordóba lejtik, azt gondolván, hogy ezzel nagyon is okos dolgot cselekesz- nek ; pedig az ok nélkül való kénezés a bornak sohasem válik előnyére, hanem inkább kárára van, mert:

1. a kénezés késlelteti az utóerjodésl;

2. a kénes savból a hordón átszürődő levegőtől kénsav (vitriol-olaj) keletkezik, mely a bort savanyúbbá teszi ;

.3. a bor érését s a zamat kifejlődését lassilja s a bor színét halaványitja ;

4. a kénezelt bor az emberi egészségre ártalmas, emésztési zavarokat és főfájást okoz.

Egészséges, hibátlan és togyasztásra kerülő borokat tehát nem szabad megkénezni.

Gyakran megtörténik, hogy kivált a gyengébb bor, ha a töltögetést elmulasztjuk, megviragosodik ; az ilyen bor átfejtésénél a hordót egyszer gyengén kikénezni czélszerü. Egy 5 hl.-es hordóra a kisebb alakú kénszelet ele elegendő. Mindazon boroknál, melyeken valamely betegség kezdetét vesszük észre, ezen baj tovább fejlő- fdésének meggállása és orvoslása czéljából, a kénezést módjával lehet alkalmazni.

A kénezéshez mindenkor csak arzén-mentes, tiszta kénszeleteket szabad használni, de nem szabad fahéjjal, szegfűszeggel, vagy más egyébbel fűszerezett kénszeleteket használni, mert ezektől a bornak idegenszerü, mesterkélt íze és szaga lesz s mert ezt a törvény is tiltja.

A kénezés módja

Közönséges módon az üres hordot s a borral félig telt hordót úgy szokták kikénezni, hogy az átfúrt kénszeletet reá akasztják egy drót-horogra, melylyel a meg- gyujtott ként leeresztik a hordóba s az akonával a hordó szájához jól oda szorítják. Ezen módja a kéne- zésnek helytelen, már említett más hátrányok mellett azért is, mert a drót bevágja a hordó aknáját (száját) s e miatt a hordót nem lehet többé légmentesen beakonázni.

A kénezéshez mindig a lent említett (űzetnek 1. ábráján bemutatott kénező-akonát kell használni; a megolvadt és el nem égett ként a kupakból csekély melegítéssel kiverhetjük s a kénszelet megpörkölődölt vászondarabja is a kénező-csőben marad s nem juthat a bor közé.

A budapesti egyetemi hallgatók Ungvár

megyei Körének mulatsága

Elegáns, úri közönség jött össze e hó 14-én este, a „Korona“-vendéglő kerthelyiségében, hol a budapesti egyetetemi hallgatók Ungvárrnegyei Köre saját segélyalapja javára nyári tánczmulatságot rendezett.

Hogy a város és vármegye közönsége mélyen érző, nemes szívvel karol lel és támogat minden humánus intézményt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy oly szép számban jelentek meg mindenfelől a vármegyebeli egyetemi hallgatók segély-egylete javára rendezett fényes és anyagilag is eredménydús mulatságon.

A mulatság délután 6 órakor kezdődött a „Koronás- kertben, hol a cs. és kir. 65. gyalogezred zenekar^ kezdte meg a műsort, nagy gonddal betanult s precizitássá! vezetett nyitánynyal, a közbeeső szüneteket

kitűnő zenedarabokkal töltve ki, melyeket az elegáns

s igen nagyrészben zeneértő közönség lelkes tapsokkal jutalmazott s elismeréssel adózott a zenekar jeles mesterének, ki felsőbb helyről is méltó kitüntetésben részesült.

Mészáros Alajos, a helybeli színtársulat tagja, Gabányi Árpád: „Tót tánczmester“ czimü monológját, általános derültséget keltve, adta elő.

Csongory Mariska úrnő kedves énekével, szolid és bájos tanczával ragadta el a közönséget, sok tapsot aratva, mit méltán meg is érdemelt, mert a közönség jó kedélyhangulatát valóban állandósította.

Torday Etelka úrnő mély érzéssel s kitűnő lelkesedéssel szavalta el Szász Károlynak „Koldus asszony“ czimü gyönyörű költeményét.

Végül jött Ferenczy Károly, a Csóka színtársulatának jeles tehetségű, nagy reményekre jogosító fiatal tagja, ki előbb Csongory Mariskával duettben előadott couplékkal és ügyes tánczukkal hangos kaczajra kény- szeritette a közönséget, mig végül felolvasásának minden mondatával felvillanyozott mindenkit s állandó derültséget idézett elő.

Valóban, egy oly kedves este volt, amelynek zavartalan, állandó kedélyességére kellemesen emlékszik vissza mindenki. De az egyetemi kör ifjúsága is büszke lehet, hogy ezúttal már második mulatsága oly fényesen sikerült.

Este 8 órakor alig távozott a szép közönség a „Korona“ kertjéből, már egy óra múlva szép fogatokon, majd kisebb társas-csoportokban gyalog özönlött az elegáns úri közönség a „Korona“-vendéglő csinosan díszített, fényesen világított termébe. Egymásután jöttek a szebbnél-szebb asszonyok és leányok, hogy jelenlétükkel kedvessé, díszessé tegyék azt az igazán fényes és kitünően sikerült estét.

Őszintén elmondhatjuk, hogy aki jelenvolt, az élvezett, aki pedig nem volt ott, az sokat veszített. A rendezőség fényesen kitett magáért. (Sub rosa jövőre ajánljuk, hogy ily nepes estélyeken es mulatságokon ne feledkezzenek meg a női toilette-szabóról.)

Jelen voltak asszonyok: Ambrózy Istvánná

(Késmárk), Bánóczy Bélane, Besz'erczey Gyulanó (Kis-Berezna), Bohuczky Istvanné, Confides Györgyné, Czibur Vilmosne, Csongory Mariska, Csuha Mihalyné (Szobráncz), Darvas Adolfne, Dzubay Istvánná, Dőry Józsefné, Formágyi Imrené, Gulácsy Ignáczné, Gaspero Henrikné, Grabovszky Románné, Haraszthy Lajosné, özv. Homokyné, Kubovics Gáspárné, Kovács Lajosné, Kende Zsigmondné, Komjáthy Gáborné, Kusnyiry Gyuláné (Nagy-Kapós), Lőrinczy Jenőné, Lám Sándorné, Levay Mórne, Molnár Arnoldné, Medreczky lstvánné, Nagy Józsefné, Neviczky Konstantinne, dr. Novak Endréne, Nyomárkay Aurélné (Eőr-Darma), Oblatekné, özv. Patay Gyuláné (Tiba), Pribék Pálné (Jenke), Romanecz Mihalyné, Róth Bernatné, Róth Sandorne, Schmiedt Mártonná (Pozsony), Sirokay Albertné, Szabó Jenőné, Szűcs Jánosné, Tabor Petemé, Tarczali Dezsőne, Torday Józsefné, dr. Virányi Sándorné, Virágh Bertalanná, Weinberger Zsigmondné, Weinné- Héthársy Mária.

Leányok: Antalóczy Margit, Bánóczy Margit, Beszterczey Margit, Balogh Mili, Gornides Edit, Csongory Lili, Csuha Malva, Csak Erzsiké, DŐry Ilona és Gizella, Darvas Boriska, Dudinszky Juliska, Göőz Ilona és Aranka, Grabovszky Berta és Jolán, Gulacsy Anette es Ida, Haraszthy Iren es Jolán, Homoky Anna, Haraszthy Marg t, Hadrava Valéria, Jaczkovics Anna, Juhasz Erzsiké, Kohn Kornélia, Kemény Elza és Boriska, Kaminszky Irma és Neszta, Körösi Margit és Malvin, Komjáthy Irén, Komjáthy Ilonka, Kusnyiry Leona, Lam Irén és Margit, Lévai Mariska és Magda, Martonyi Ilonka, Minay Juliska, Neviczky Olga, Nagy Berta, Novak Agatta es Magda, Nyomarkay Eveline es Ilonka, Oblatek Juczi, Sári és Ilonka, Patay Anna es Márta, Pribék Sári, Románecz Margit, Roth Etelka, Rákosi Ilona, Sirokay Anna, Szoták Mariska, Szűcs Jolán, Thorma Irma, Tomcsányi Paula, Tordai Etelka, Virág Gizella.

A rendezőség s a megjelent közönség is hálás elismeréssel van báji Patay Gyuláné őnagysága, a mulatság egyik fővednöknője iránt, ki számos tagú csaladjával es rokonságával jelent meg' az ifjúság mulatságán s kedves, leereszkedő modorával, nyájas- sagaval a valódi előkelő magyar úrnő eleganciájával es energiajavai a mulatságnak fénypontja s általános tisztelet targya volt, ki lehetővé tette azt, hogy a fenyes bál — mert ennek kell neveznem — oly igenigen sikerült s csak késő reggel oszlott széjjel. Méltó elismerés és köszönet illeti Konja Sándor közszeretet es tiszteletben álló tábornok ur ő méltóságát is, ki a' jótékony czel iránti tekintetből a katonai zenekart átengedni kegyes volt. Elismerés illeti végül az Ungvárt működő szintarsulat közreműködött tagjait is, kik a délutáni lelkes és kedves közreműködésükkel nemcsak hogy elvezetet szereztek, de önzetlen fellépésük által kedves emleket hagytak a közönségnek.

Az első négyest két kolonban összesen 100 pár tánczolta. Lányi Gyula zenekara, személyes vezetese alatt, oly animóval es precizitássá! játszott, hogy a közönség örömét és virágos kedelvhangulaláí rohamosan fokozta, annyira, hogy a soupe-csardás két álló óráig állott. Igazan, csak ily alkalmakkor tapasztalhatjuk s örülhetünk, hogy Lányi Gyula hírneves zenekara mit képes véghezvinni a szív és lélek állapotában.

A mulatság anyagilag és fenyesen sikerült, mert az összes jövedelem 865 kor. 98 fillér, miből levonva 666 kor. 78 fillér kiadást, maradt 204 korona és 20 filler tiszta jövedelem, mely az Ungvárrnegyei Kör alaptőkéjéhez csatoltatott.

Felülfizettek: Patay Gyuláné 100 kor., Kende Petemé szül. Sztaray Sarolta grófnő 20 kor., Török Hermin grófnő 20 kor., Firczák Gyula 20 kor., Meszlé- nyi Gyula 10 kor., Kende Péter 10 kor., dr. Kovács József 50 kor., Hehelein Károly 20 kor., Köröskényi

Elek 20 kor., Tomcsányi László 20 kor., Csuha Mihályné 15 kor., Kusnyiry Gyula 14 kor., Nesztor Emil’ 10 kor., Tomcsányi István 10 kor., Patay Gyuri 10 kor., Gulácsy Ignácz 8 kor., Csuha Mihály 8 kor., Bánóczy Béla 8 kor., Románecz Mihály 7 kor. 50 fill., Kaminszky Géza 6 kor., Langer Bódog 5 kor., Langer Bódogne 5 kor.. Gaál Sándor 5 kor., Köröskényi Elek 5 kor., Grabovszky Román 5 kor., Komjáthy Gábor 4 kor., Hidasi Sándor 4 kor., Rónay Antal 4 kor., Tomcsányi Ödön 4 kor, Pribék Pálné 4 kor., Lőrinczy Jenő 4 kor., Dortsák Gyula 4 kor., Kaszaby Janos 3 kor., Remenyiczky Mihály 2 kor. 50 fill., dr. Kerekes István, dr. Mikita Sándor, dr. Virányi Sándor, özv. Firczák Bazilné, Weinberger Zsigmond, N. N. 2—2 kor., Rojkovics Béla, Heverdle Frigyes, dr. Jóna József, Szabó Zoltán, Dalnoki Sámuel, Steinzer N. 50 fill.

Ez alkalommal azon óhajnak adunk kifejezést, hogy a budapesti egyetem Ungvárrnegyei Köre e fényes mulatságból merítsen kedves örömet és lelkesedést a jövőre is s az apró félreértéseket, ha netalán felmerülnének! igyekezzenek eloszlatni s igy az erkölcsi és anyagi siker jövőre is biztosítva leend.

Spectator.

Színház.

A múlt hét szomorú jeligéje : az üres ház ! bizony, több mint két hónapi saison és Márkus Emilia vendég- szereplése után a közönség kimerül, tárczája sem bírja, de az érdeklődése is nagyol csappan. Nem sikerültek tehát sem a jutalomjátékok, sem Kálmán Margit vendégszereplése.

Utóbbi különben beigazolta, hogy a róla jött hirek nem lulzotlak ; megjelenése, öltözködése, társalgási modora és hangja jó iskoláról tanúskodnak. Amit nélkülöztünk nála, az a szenvedély volt; az úgynevezett slágereket nem használja lel kellőleg, már pedig e nélkül nagyobb hatásra sohasem lehet számítani, kivált mikor még valaki nem Duse. Mindenesetre, szerződtetése esetén, a Csóka drámai társulata erős támaszt nyerne benne.

Kis közönség előtt került színre »Eszter*-, a Lőrinczy Erzsiké és »Fokról-fokra», a Rátonyi Stefiké jutalomjátékára; a két fiatal, igyekvő színésznő bizonyára nagyobb közönséget vonzott volna, ha nem ily kedvezőtlen körülmények között vehették volna ki jutalomjátékukat.

Csülörlökön helyi szerzőktől való premier és Réthy István jutalomjáléka tette élénkké a műsort, a nélkül azonban, hogy a kifáradt közönség nagyobb érdeklődését telkölteni alkalmas lett volna; pedig a fiatal szerzők szárnypróbálgatása igazán érdekes és Réthy működését is nagyobb méltánylással kellett volna honorálni.

Reismann Henrik ügyvédjelölt egészen fiatal ember és egy csinos verses köletecske megjelenése után már a színpadon is bekopogtat. A »Piros szeglü» tárgya nem uj; a ktshirdelések ötlete igen sokszor lett már tárczákban, regényekben, krónikákban felhasználva; mégis, valami egészséges fuvallat vonul végig a kisded bohózaton ; az epizód-szerepek, mint a tőpinezér, szobaleány és különösen a bérszolga alakja jól felfogott, egészséges gondolatok. Részletes méltatást lapunk tere és hivatása nem engedhet, miért is röviden még annyit, hogy a darabot kiváló gonddal adták a szereplők és a függöny legördülte után sokat tapsolták az előadókat és hívták a szerzőt.

A Vidor Mór kísérletéről nem írhatunk ugyanily kedvezően; nem először, mert nagyobb igényekkel lép föl s mert kiforratlanabb. »Pénz és szerelem» a czimü az egy íelvonásos darabnak, amit a szerző színműnek nevez; hát itt vagy a czim nagy a kis lélegzetű darabhoz, vagy az egylelvonás kevés, a magasabb színvonalú műfajnak. A darab tartalma itt sem uj, alakjai azonban nem jellemek; azalatt a pár negyedóra alatt, mig a darab tart, a tisztelt urak és hölgyek, akik a színpadon megjelennek, annyi következetlenséget mondanak és tanúsítanak, amennyit csak nagy felületességgel lehetett észre nem venni. A mama, leánya, két férfi szerelmese, mind egy rövid (elvonás alatt óriásit változnak jellemben ; a szilaj vőlegény, ki őrülésig szerelmes arájába és érte megvívni kész, párbaj után maga viszi vetélytársa karjaiba menyasszonyát; de ekkor meg a szerető akar lemondani a közösen imádott nőről, a vőlegény javára, úgy, hogy nagyon félni lehetett attól, hogy a hősnő két szék között padra esik és pártában marad. Épp igy nagy technikai hiba volt, mikor a két szerelmes bekötött kar és fejjel, mint két invalidus bejön s minden rendes izomzatú embert nevetésre ingerel a legkomolyabb jelenetben; ez azonban a rendező hibája, kinek, mint a színpadi hatás ismerőjének, ezt előre látnia kellett és e jelenet kikerüléséről gondoskodnia kellett volna, A darab nyelvezete gondos,.de prózára kissé fellengős. dagályos. A szereplők itt is gondosan, szépen játszottak ; a kis közönség szívélyesen fogadta a fiatal szerző kísérletét, melyről elmondott tanúságaink bizonynyal csak hasznára lesznek komoly munkáinál; szavunk pedig talán szigorú is, de épen azért, mert tudjuk hogy tollát nemcsak mtikedvelésből, hanem hivatásból is óhajtja az irodalomnak szentelni.

A most itt időző Fedák Sárika vendégszerepléseiről jövő héten referálhatunk csak.

A közönség köréből.

A »régi» városháztér.

Amióta a városhazai hivatalos helyiségek a régi főgimnázium épületébe helyeztettek át, — a régi városháza előtti téren valaki próba-legelőt akar berendezni. Csütörtökön reggel egy suhancz felügyelete mellett 2 tehén legelészett azon a kis téren, a mely a szépészeti bizottság egyes kiváló tagjai által ezelőtt 10—15 évvel oly czélboi lett befásitva, rendezve, hogy a környék lakosságának és különösen a gyermekeknek üdülő-helyül szolgáljon. Nem tudom, kinek vannak oly tehenei, melyek a varos kö.-