Ung, 1900. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
Melléklet az „UNG“1900. évi 29-ik számához. tehertől, a túlzsúfoltságtól, mely mellett oly eredményt, mint különben nemcsak lehet, de kell is elérni, feltüntetni alig-alig lehetséges. 2. Szükséges a főreáliskolává kifejlesztés, mert egyrészről mar a reáliskola ez idő szerinti népes volta elég garancia arra nézve, hogy Ungvár elbír két teljes középiskolát. Mig ugyanis hazánk boldogabb vidékein oly 4 osztályú gymnasiumokban, amely helyeken csak az illető gymnasium van s már rég idő óta létezik, sokkal kevesebb a tanulók száma; az ungvári reáliskolában a kezdet -kezdetén, a 3 osztályban már meghaladta a 100-at. A szent-gotthárdi állami 4 osztályú gymnasiumban a lefolyt tanévben 70 tanuló volt, azok közül is 23 faluról járt be nap-nap mellett; a pozsony- szentgyörgyi 4 osztályú gymnasiumban évek hosszú sora óta nincs 100 tanuló; a zalaegerszegi főgymn. 6 osztályában 120 körül volt a növendékek száma ; a podolini 4 osztályú kir. gymnasiumban 80 a tanulók legnagyobb száma. De még fontosabb körülmény az, hogy a reáliskolák territoriális mai elhelyezése szinte praedestinálja Ungvárt egy fejlődésre hivatott, életképes főreáliskola színhelyéül. Mert ámbár Ungvár körül, hazánk északkeleti vidékének 9 megyéjében 16 középiskola van (s több polgári és kereskedelmi iskola is), Kassa kivételével az egész északkeleti felvidéknek — alreáliskolánkat kivéve — nincs reáliskolája; sőt Debreczentől s Nagy-Váradtól eltekintve, egész Aradig és Szegedig nincs! Tehát Ungvárt egy főreáliskola nagy, messze vidék igen fontos közgazdasági érdekeit is hivatott szolgálni s könnyebb az itt meglevő alapot fejleszteni (s olcsóbban is eszközölhető, mint egy más helyen töviből teremteni uj reáliskolát s kitenni esetleges elcsenevészesedésnek). Ez utóbbira ott a példa a beregszászi és a nagy-kállói volt reáliskolákban, melyeket at kelletett gymnasiummá alakítani. Ily esetlegességtől itt nem kell tartanunk. Kétszáz évesnél nagyobb múltú, nagy alapítványokkal rendelkező s régóta jóhirü tőgymnasium erős versenye mellett is reáliskolánk a próbát kiállotta, nemcsak a tanulók számával, de az intézet szellemével s nevelő-oktató eljárásával is. Bizonyság erre az évi Értesítő minden rendű jegyzőkönyveivel, melyet a felsőbb tanhatóság jóváhagyólag vett tudomásul, a magas minisztérium pedig megnyugvással vette az évzáró főigazgatói jelentéseket. 3. Azon szülők érdeke, akik eddig a reáliskolába járatták gyermekeiket, akár helybeliek, akár vidékiek, megkívánja a kifejlesztést. Hová küldjék a IV. osztály végeztével fiaikat ? Hiszen vagyontalan, szegény népség vagyunk. A helybeli iskoláztatás költségeit is csak alig-alig bírjuk elviselni. A vidéki szülőknek pedig igen fontos paedagogiai érdekük, hogy fiaik ott folytathassák és fejezhessék be középiskolai tanulmányaikat, a hol 4 éven át az alapot kapták. 4. De legfontosabb indok a kifejlesztés mellett maganak, reáliskolánknak a létkérdése, jövője. Eddig a helybeli tanulók száma feles a vidékiekével. Ha ki nem fejlesztik a reáliskolát, a vidékiek bizonyára oly városba mennek, a hol főteáliskolában, az I-től végig járhatnak. Marad 50százalék helybeli! Úgy ám, de ezeknek, ha csak 4 osztályú marad a reáliskola, tetemes része (a vagyonosabbak mindenesetre!) a gymnasiumba fog menni s akkor ott leszünk, a hol a reáliskola felállítása előtt voltunk, t. i. lesz ismét egy túlzsúfolt főgymnasiumunk és lesz egy vegetáló alreáliskolánk, a melyet pár év múlva vagy meg kell szüntetni, vagy átalakítani. De mennyi fontos közgazdasági érdek fog szenvedni ezáltal. így művelt, életképes és virágzó iparos-és kereskedő-osztályunk ismét csak nem fog keletkezhetni s a technikai pályák egész északkeleti Magyarországon ismét csak nem fognak kaphatni aspiránsokat. Mindezek alapján kérjük a főreáliskolává fejlesztést, mint olyat, mely a már meglevő alreáliskola életkérdése is; kérjük pedig már most, hogy a saját épület tervének készítésénél a kifejlesztés okozta helyiségek megteremtéséről gondoskodni lehessen, nehogy majdan az épület szűk volta legyen a kifejlesztés akadálya. Ungvárt, 1900. julius hó 17-én. Farkas Ferencz. Az ungvári dalárda közgyűlése. Az „Ungvári Dalárda“ e hó 7-én tartotta évi rendes közgyűlését, mely daczára a nagyszámú és vitális kérdéseknek, az arra jogosítottaknak igen kis érdeklődése mellett folyt le. A nagy közönségnek e dicsteljes múltú egyesület iránt tanúsított eme közönyét csakis a működő tagok jól átérzett összetartása tudta enyhíteni. A közgyűlés napirendjét képezte az egyesület eddigi titkárának, Szabó Zoltánnak, Ungvárról történt áthelyezése miatt benyújtott lemondása, úgyszintén Seidler Lipót választmányi tagnak ez állásáról, változott személyes viszonyai folytán történt lemondása, miket a közgyűlés sajnálattal vett tudomásul. A titkári teendők végzésével pedig a tisztujitás megejtéseig Baulovics Mihály működő tagot bízta meg. Nevezetes tárgyát képezte a közgyűlésnek a már hosszabb idő óta súlyos betegen fekvő Laudon Sándor pénztarnok által átadott számadás vizsgálata és az a felett való határozathozatal. Ungvár város közönsége igen jól tudja, hogy egy egyesület csak úgy prosperálhat, ha annak pénzügyei kellő rendben vannak és azok vezetése körül mindazok a lépések megtétetnek, melyek a pénzügyek rendezéséhez feltétlenül szükségesek. Sajnos, az „Ungvári Dalárda“ immár circa egy éve nincs és nem lehetett azon helyzetben, hogy pénzügyeit rendben tarthassa. Ugyanis az egylet pénztárnoka, Laudon Sándor, a mindenki „Kedves Sándor bácsi“-ja“ oly természetű betegségbe esett, melynél csak perczekre lehetett számítani azon időt, melyben vele ily komoly egyleti dolgok tárgyalhatok lettek volna s igy a pénztár átadása napról-nnpra, hétről-hétre, sőt hónapról-hónapra elodázva lett, mig az egyesület be kezdte látni, hogy bár beteg pénztárnoka iránt a legmélyebb tisztelettel viseltessék is, de pénzügyeinek pangása miatt az egyesület legvitálisabb érdekeit nem koczkáztatja. Ennek lett a folyománya, hogy e hó 2-án egy bizottság a család megbízottjával a szó legszorosabb értelmében vett leszámolást megejtvén, a számadások szerint mutatkozó 32 frt 87 kr. készpénzt és 1 frt 33 kr. takarék-betéti könyvecske szerinti 34 frt 20 krt kézhez vette és az ehhez csatolt bevételi és kiadási tételek okmányait megvizsgálván, ez eredményt helyesnek találta. Kiváló tárgya volt továbbá a közgyűlésnek, hogy az elnök az 1900. évi január 13-iki és márczius 15-iki hangversenyek jövedelmével számolt be, melyek végeredménye 8 frt 03 kr. tiszta jövedelem volt; az elnöknek úgy ezen jelentéseit, mint az „Ungvári Dalárda“ évi munkakörének megállapítására vonatkozó jelentését, mely szerint a dalárda minden év szeptember és május havában színi előadást, október hóban és a farsang utolsó vasárnapján, úgyszintén Szilveszter- estéjén és a szabadság ünnepén, márczius 15-én, hangversenyeket tartson, — a közgyűlés elfogadta. Helyesléssel fogadta a közgyűlés továbbá az elnök ama jelentését is, hogy ő az „Ungvári Dalárda“ emlékeit, jelvényeit, értékeit és zászlóját saját hivatalos helyiségében vette őrizet alá, valamint a szertárnoknak a meglevő művek mikénti állapotáról szóló jelentését is. Felhatalmazta továbbá a közgyűlés az elnököt, hogy az „Ungvári Dalárda Története“ czimü, még számos példányban eladásra váró művet 50 kr. helyett 40 fillérnyi áron az érdeklődőknek elárusíthassa. Ezután következett a tisztikar és választmányi tagok választása. Tekintettel azon körülményre, hogy épp a pénztárnok hosszas betegsége miatt az egyesület ez idő szerint nincs oly helyzetben, hogy a pártoló-tagok névsorát pontosan egybeállitsa, elhatározta a közgyűlés, hogy választmányi tagjait egy, csak e czélból egybehívandó közgyűlésen akkor fogja megválasztani, a midőn a személyeket ismerve, az egyesület érdekeit oly egyének kezeibe fektetheti, a kikről meggyőződött már a múltban is, hogy szivvel-lélekkel támogatják fényes múlttal dicsekvő egyletünket. Az egyesület tisztikarát egyhangúlag választotta; még pedig elnök lett Lőrinczy Jenő, alelnök: Vojdaffy Géza, titkár: Baulovics Mihály, pénztáros : Gaal Sándor, ellenőr: Takáts László, szertárnok: Gőndy Ede. Elhatározta továbbá a közgyűlés, hogy a Kassán, 1901. aug. 15-én tartandó orsz. dalünnepélyen, mint versenyző részt vesz. Ezekkel a napirend kimerittetett s következtek az indítványok, melyek során Gaal Sándor pénztárnok általános helyeslés közt javasolja, hogy Laudon Sándor, az egyletnek fél emberöltőn át volt hű pénztarnoka iránt az egyesület háláját és szeretetét akként róvja le, hogy mig egyrészről soha nem lankadó, közhasznú és hazafias működéséért részére a felmentvény megadassék, egyúttal őt e lelkes és a közgyűlés által egyhangúlag elfogadott indítványról, hala- és köszönet-nyilvanitas mellett, az egyesület jegyzőkönyvi kivonaton értesit- tesse. Alulírott e határozat értelmében eljárván, a család részéről az egyesület iránt kifejezett köszönetét az érdeklődőknek ez utón hozom tudomására. Több csekélyebb fontosságú indítvány után az elnök a közgyűlést, abbeli reményének.kifejezése mellett, hogy egyesületünk a művelt közönség érdeklődését a jövőben maga iránt mindjobban fel fogja kelteni, a tagok zajos éljenzése között berekesztette. Baulovics Mihály, titkár. A must és bor okszerű kezelése. A földmivelésügyi m. kir. miniszter általában hézagpótló kiadványainak egyik legjelesebb füzetére akarjuk szőlősgazdáink figyelmét jelen sorainkkal íelhivni: A füzet czime : >Útmutatás a must és bor okszerű kezelésére, kisebb szőlőbirtokosok számára, különös tekintettel az 1893 : XXIII. t.-cz. végrehajtására». A 111 oldalra terjedő útmutatáshoz függelékül csatolva van a mesterséges borok készítésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló törvény is s igy az egész füzet 176 oldalra terjed s ára csakis 40 fillér. A dr. Csanády Gusztáv keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézeti igazgató által könnyen megérthető nyelvezettel irt alapos munkának minden szőlősgazda által való beszerzését a legjobb lélekkel ajánljuk, annál inkább, mert tapasztalatunk az, hogy nálunk a pincze- kezelés nem a legjobban történik. Mutatóul itt közlünk nehány fejezetet a 27 ábrával ellátott füzetből: A bor fejtése es feltöltogetése. Az első fejtés ideje a szüret korábbi, vagy későbbi idejétől, a must czukortartalmától s az erjedés helyes lefolyásától függ. Erős borok gyorsabban, édes borok lassabban derülnek, de szabályul kell tekinteni, hogy a mint a seprő a borból leülepedett, le kell a bort róla fejteni. Az első fejtést rendesen deczember hó elején, vagy dereka táján kell teljesíteni, ritkábban január hó elején. Azon hordó, melybe az uj bort fejteni akarjuk, legyen tiszta, de nem szabad azt kikénezni, sőt ha kikénezve üresen állott, tiszta hideg vízzel többszörösen ki kell öblögetni; kikenezni a fejtés alá kerülő hordót azért nem szabad, mert ezáltal, ha a must nem erjedt ki teljesen, az utóerjedés lenne megakadályozva s a bor fejlődése lenne gátolva. A bor fejtésénél járjunk el a következő módon : A borral telt hordóból az akonát kiveszszük, aztán a csapszöget gyenge ütésekkel megtágitjuk s gyorsan kivéve, helyére a fa-, vagy rézcsapot beverjük, a bort csap alá, a kármentőbe helyezett sajtárba bocsátjuk és belőle a bort szivattyúval, vagy sajtározva a borvályu segítségével a kénezetlen hordóba átöntögetjük. A hordót színig meg kell töltenünk és mivel még utóerjedés állhat elő, biztositó akonával, vászon, vagy gyékény felcsavarása nélkül, jól be kell vernünk. A fejtést mindenkor tisztán, azaz az üledékes bor nélkül kell végezni. A hig, zavaros bort kisebb hordóban, mint bor alját külön kell kezelni, a sürü seprőt pedig egy megfelelő, kénezett hordóba kell a további elhasználásig eltenni. Fejtés után az uj bor homályosabb és zavarosabb lesz, mint fejtés előtt volt; ezen zavarodást, csekély megtörést az okozza, hogy olyan anyagok, melyek a borban feloldva voltak, a levegővel való érintkezés folytán szilárd anyagokká válva, a borból kiválasztatnak. Épen ezért az uj bori mindaddig le kell fejteni, az első évben 3—4-szer, mig az a levegővel érintkezve, többé nem zavarodik meg. A törést okozó anyagok ily módon mind kiválasztatnak s a bor derítés nélkül is egészen tiszta és tükröző lesz. Másodszor le kell fejteni a bort, ha abból mindazon anyagok, melyek a bort homályossá, törötté tették, a fenékre leülepedtek; ez rendesen márczius hó derekán következik be. Ezen másodszori fejtést is nyíltan, azaz épen úgy, mint az első (ejtést, levegővel való érintkezéssel kell végezni, a hordót színig meg kell tölteni s ha borunk többé már nem erjed, aknáját hosszú akonával, melynek vége a borba jól beleér, erősen be kell verni. Le kell fejteni az uj bort még harmadszor körülbelül julius hó elején és negyedszer is, a tél elején, épen úgy, a mint ez az első fejtésnél mondatott el. Ekként kezelve a bort, az mindjobban megtisztul s a harmadik, vagy negyedik fejtés után többé nem zavarodik meg. Az ilyen bort a kereskedő, vagy a fogyasztók szívesen megveszik s a kezelés gondosságát kész örömmel meg is fizetik. A második és harmadik évben is le kell a bort fejteni. A harmadik évi fejtésnél a hordót czélszerü lesz nagyon gyengén kikénezni, hogy különösen a gyengébb borokat a megvirágosodástól és más bőrbetegségektől megóvjuk. Öt hektoliteres hordó kikénezésére a rendes hosszúsága kénszeletnek fele elegendő. Vörös bort azonban egyáltalán nem szabad kénezni, mert azzal szép vörös színét igen elhalaványitanók. Meg kell még különösen jegyezni, hogy a fejtést mindenkor derült, tiszta és csendes időben kell végezni, mert szeles, esős, zivataros időben a hordó aljáról a salak önmagától is feizavarodik s ekkor tisztán fejteni nem lehet. A borok fejtésére különféle borszivattyukat használunk Különös gondot kell fordítani a bor kezelésénél a hordók gyakori feltöltögetésére. Minden fejtés után mutatkozik egy kis apadás, a melyet hasonló minőségű borral kell két hetenkint, szárazabb pinezében hetenkint pótolni. A borfeltöltésnek legegyszerűbb és legjobb módja az, hogy tökéletesen tiszta üveglopóba felszívott bort bocsátunk a bor felszínére mindaddig, mig a hordó színig megtelik s azután a hordót ismét jól beakonázzuk. A feltöltögetésre használjunk mindig jó és inkább ó, mint uj bort. A feltöltögetés elmulasztása megbünteti a hanyag gazdát, bora megvirágosodik, napról-napra gyengébb lesz s nem gondozva, teljesen el is romlik. A kisebb szőlősgazdák ezen egyszerű borkezelést saját maguk és borvidékük jó hírneve érdekében tartoznak megtenni. Ehhez nem kell egyéb, mint: 1. jól megérett és egészséges szőllő, 2. a must okszerű szűrése, 3. tiszta edények, 4. a must hibátlan kierjesztése, 5. az első évben 3—4 fejtés, 6. a hordóknak színig való feltöltogetése. A bor teljes kifejlődése. Minden borkezelő jól tudja, hogy az ó bor íze, zamatja s illata különbözik az uj borétól; ezen változás okát könnyen megértjük, ha meggondoljuk, hogy a fiatal borból a fejtések alatt a szénsav elillan, a bor üledéket rak le, tehát anyagok válnak ki belőle s ezáltal a bor íze szelidebb, simább lesz. Vannak a bornak oly részei is, melyek a levegővel való érintkezés folytán kellemes ízű, zamatos anyaggá változnak. Ezen változás egyik bornál 2—3, másiknál 4—5 év múlva áll be. A bor tehát akkor lesz legtökéletesebb és legjobb, ha az már a levegővel érintkezve, többé meg nem homályosul, kristály-tiszta, tükröző marad és zamatos íze a legnagyobb mértékben kifejlődött. Viszont azonban, ha a bort évek hosszú során ál hordóban tartjuk, bizonyos időn túl az többé már nem javul, hanem elvénül, zamatjából vészit és illatos, nemes alkatrésze eltűnik. A mint tehát a bor teljes érettségi fokát elérte, vagy el kell azt adni, vagy ha magunk számára akarjuk azt eltartani, palaczkokra kell fejteni, jól bedugaszolni, esetleg az üveg száját és nyakát megolvasztott fehér szurokba mártani s a pinezében fektetve eltenni. Miért kell a bort seprőjéről lefejteni ? Beszélgetés közben sokszor hallottam, hogy a borseprő adja meg a bornak zamatját és erejét, ez azonban egy régi elavult és semmi alappal nem biró nézet, magyarán kimondva: nem igaz. Mint már említettük, a borseprő főképen a borból leülepedett élesztősejtek tömegéből s a borból lerakódott más salakból áll.
