Ung, 1900. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1900-03-18 / 11. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1900. márczius 18. 11. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyehá*-tér 1. szám. A szei keszlőliüz intézendő minden küz- emény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 > j Egyes szám 10 kr Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Beteg társadalom. (M*—d.) A közgazdasági és egyben a társadalmi élet rákfenéje, a gyökeresnek látszott operácziók daczára, az emberi testet sorvasztó s majdnem arra oltatlan betegségek mintájára, óriási károkat okozva, majd itt, majd ott üti föl magát. Tegnapelőtt Máramaros-Sziget, tegnap Kis- Czell, ma Eger valamelyik pénzintézetének pénztárába ütött be a mennykő a leggarádabbul s leg- szemérmetlenebbül folytatott sikkasztások kiderülé- sének képében s mint minden ilyen dologban, a legszegényebb néposztály takarékosságának keservesen összehordott filléreit kívánta áldozatul. Bő alkalom, tág tér kínálkoznék az egri esetből kifolyólag is arra, hogy a társadalmi fél- szegségeknek, melyek jórészben okozói s alap- indokolói az effajta romboló rázkódtatásoknak, egy jó csomó, tényeken alapuló igazságot s egy kötetnyi inurál-prédikáeziót vágjunk a szemébe, — de nem érezzük magunkat jogosítva, sem felbátorítva rá mindaddig, a mig nem találjuk meg magában a közbecsület éber ellenőrzésének azokat az előfeltételeit, a melyek a priori lehetetlenekké tehetnek minden hasonló esetet. Fájdalom, nem is egyhamar nyílik kilátás arra, hogy az előfeltételek megszülessenek, még kevésbbé arra, hogy meggyökeresedjetiek, mivel ta- gadhatlau tény, hogy a kóros miazmák, mikben e valóban ragályos betegségnek csirái leledzenek, nem hogy vesztették volna virtusokat, hanem alaposan meggyarapodtak fertőző erőben. Kant Emmanuel, a hires bölcselő, mióta a szépről való tételét fölállította, mely szerinte az érdek nélkül való tetszetősségben rejlik, talán milliószor megfordult már sírjában, ha halhatatlan lelke csak egy ország közéletét figyelemmel kisérte. Mert bizony manapság sem jóság, sem szépség nincs érdek nélkül s a feltűnni vágyás, az uraskodás hajlamát, megspékelve a feneketlen nagyravágyás s a tisztességtelen versengés egyre terjedő lázával, egyre gyarapítják a hűtlen sáfárkodás, a lelkiismeretlen kufárkodás szomorú példáit. Igazán találóan olvastam a minap, hogy a mindennapi életben bárkire tekintsüuk, mindenki akar valamit A ki azt sürgeti, hogy nagy építkezéseket létesítsen az állam, vagy a helyi hatóság, — az rendszerint azért teszi ezt, mert valamiféle érdek parancsolja neki. A ki azt akarja, hogy feloszlassák a parlamentet, az bizonyosan a választásoktól remél valami jót. A ki védelmezi a statusquot, az félti amaz előnyöket, melyek most anyagi, vagy erkölcsi javakat biztosítanak neki. A társadalmi rend védelmezői s a társadalmi rend bolygatói egyaránt abban mesterkednek, hogy saját legtitkosabb czéljaiknak tegyenek szolgálatokat. S ez már annyira elfajult állapot ebben az országban, hogy sokszor milliókra menő kárt okoznak egyesek a közéletnek csak azért, hogy maguknak ezreket szerezzenek. Apropos! A társadalmi rend bolygatóiról lóvén szó, megkoczkáztatjuk a kérdést, hogy az urak ellen való feneketlen gyűlöletnek a szegényebb nóposztály kebelében mi ad nagyobb tápot, mint az, ha a Kikre bizalommal tekint föl s a kikre megkuporgatott tőkécskójének őrizetét bízza, azok lopják meg legelső sorban ? Ha a szoczializmusnak s anarchizmusnak külföldről hozatnának propagálókat, izgatókat, bizonyára azok nem versenyeznének a becsületbirósági szaktekintélyekként a —- börtön ajtóig szerepelt t. ez. sikkasztó takarékpénztári urakkal. A példák naponta elszomoritóbban mutatják, hogy azok ellen maga a társadalom, öröklött betegségénél fogva nem tud védekezni. Hát jöjjön se gitségóre a kormány, a vidéki s tán a fővárosi takarékpénztárak s pénzintézetek egészséges állami ellenőrzésének törvénybe igtatásával! A köz igazgatási bizottságból. — Márcz. 12. — Ungvármegye közigazgatási bizottsága az elmúlt kedden tartotta márczius havi ülését, Török József gról tőispán elnöklete alatt. A letárgyalt közérdekübb ügyeket a következőkben adjuk : Az alispán jelentése szerint az elmúlt hóban a vagyoni és személybiztonság rendkívüli körülmények által nem zavartatott meg. Az előfordult tüzesetek 1640 koronányi kárt okoztak, melyből 1360 korona biztosítás folytan visszatérül. Törvényhatósági útadóban befizettetett 5225 korona 47 fillér, hátralék máradt 37,138 kor- 26 fillér A csendőrség lebruár hóban összesen 104 eset. ben íoganatositott nyomozást. A t. főorvos jelentése szerint a február havi általános egészségi állapot általában kielégítő volt. Veszett ebek általi megmaratás Bezőn és Szobránczon két, Ungváron három esetben történt. A vármegye területén az elmúlt hóban összesen 638 gyermek született, elhalt 361 egyén. Orvosrendőri bonezvizsgálat és hullaszemle 3 esetben fognatosittatott; és pedig Felső-Németiben döntött la által agyonzuzott, Szobránczon megégett és Dub- rinicson halva talált egyének hulláin. A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a huttai állami iskolának a vallas- és közoktatásügyi miniszter uj kerítésre fedezetet engedélyezett, a poroskói állami iskolának tanszert adományozott, 28 állami iskolának a Népnevelők Könyvtára cziinü vállalat füzeteit ingyen küldte meg s a folytatólagos füzeteket megrendelte. A kir. államépitészeti hivatal lőnöke jelenti, hogy a perecseny-turjavólgyi törvényhatósági közút 0—1 kilométer szakaszán az 5-ik számú nagy Ung-hid építésére a munkahid-állvány elkészült, a bal és jobb hídfők alapzatának kotrása kezdetét vette és a bal hidtő alapzatának a viz-szin alatt 4 méter mélység kiko- tortatott, de miután az alapmélységnél a pallakő kékes- agyag-vegyitékkel elég bordképesnek nem találtatott, az engedélyezett mélységen alul még egy méterre lejebb kellelt hatolni, s igy a bal hidtő alapzatának mélysége a legkisebb vízálláson alul 5 méter mélységben volt csak megállapítható, amennyiben ezen mélységnél a pallakő- réteg tömörebbnek bizonyult. A kir. pénzügy igazgató jelenti, hogy február hóban befolyt allami adóban 52,476 kor. 79 fill, (a múlt év hasonidöszakánál + 3705 kor. 90 fillérrel; haddij- ban befolyt 288 kor. 14 fill. (4- 140 kor. 14 fillérrel); bélyeg- és jogilletékben 10,796 kor. 93 fill. (+ 2052 kor. 90 fillérrel); togyasztasi és italadóban 68,334 kor. 53 fill. (+ 12,238 kor. 97 fillérrel); dohányjövedékben 38,989 kor. 53 fill. (+ 1717 kor. 03 fillérrel). Török Józsel gról tőispán terjesztette elő ezután Egan Edének, a telvidéki nép ügyében működő miniszteri kirendeli ség főnökének, hozzá érkezett megkeresését telephon-hálózatnak a törvényhatóság és első Hogy’ lettem festővé. Tisztelt Szerkesztő ur! Ön engem szives volt felszólítani, hogy múltamból valamit, a mit éppen érdekesnek gondolok a leírásra, jegyezzek fel az ön műve számára. ígértem, hogy szívesen teszem s csak most, hogy Íróasztalomhoz ültem, veszem észre, hogy milyen nagy és nehéz dolgot vállaltam magamra ! . Hiúságom — hiszen minden emberben van hiúság ! — arra ösztönöz, hogy érdekes dologgal rukkoljak ki, ha már egyszer nevem aláírása mellett kell valami elbeszélés-télével a közönség elébe állanom. De honnan vegyem az érdekességei ? Nem jut már eszembe, hogy melyik franczia nevezetesség mondta volt, hogy a nők közölt azoknak az élettörténetét tartja legékesebben szólóknak, a kiknek egyáltalán nincs élettörténetük. Lehet, hogy az ilyen élettörténet csakugyan nagyon ékesen szóló s tiszteletreméltó, különösen mikor nőről van szó; de ha egy, a művészi pályán mozgó férfiról emlékeznek meg nyomtatásban, akkor a közönség nem hajlandó az eléle nézetnek helyt adni; akkor az olvasó követelő s nem elégszik meg annyival, hogy született, élt, munkálkodott; neki még ehhez valami más is kell, a mi nem mindennapi. De hát mit Írjak én magamról olyat, a mi kívül esik a mindennapi élet keretén? Nagyon érdekes volna, ha azzal kezdhetném, hogy tulajdonképen, mint csikósbojtár kezdtem meg pályafutásomat ; vagy hogy lelt gyerfek vagyok s hogy egy jótékony, titkos kéz vezérelt odáig, a hol ma vagyok. Az sem volna rossz kezdetnek (nem, még folytatásnak sem!), hogy voltaképpen milliomosnak születtem s a pénzarisztokráczia körében növelkedém fel, de már zsenge gyermekkoromban kitört belőlem az isteni hevület s eget kérve magának . . . s a többi. Hanem — egyikkel se kezdhetem! Nem voltam csikósbojtár, még mint vidéki műkedvelő sem (pedig belekontárkodtam én is egyszer-másszor a színművész urak mesterségébe I) és nem voltam soha milliomos. Hopp ! Nem voltam ? — Nem ! lenni csakugyan nem voltam; hanem egyszer éreztem magamat olyanformának, vagy még többnek. Hajh! régen volt már az. — Még Debreczenben tapostam akkor, mint igen kicsike kis »diák* a kollégium kövezetét . . . Régen volt; körülbelül húsz évvel ezelőtt, de azért még most is élénken emlékszem rá, hogy olyan boldognak, nagynak, dicsőnek éreztem magam akkor, a minőnek bizonyosan nem éreztem volna, ha csak millomos lettem volna. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy nem voltam valami jámbor gyerek ; mint tanuló sem küzdöttem lul a rendén az elsőség pálmakoszorujáért. Erre bizonyságom lehetne a rajztanárom, a ki — mert ki nem állhaltam a folytonos egyenes és görbe vonások újra és újra megújuló örökös rajzolását — tudatlanságomért egyszer meg találta rántani a fülemet, mire én azzal feleltem, hogy nem jártam az órára többé, mire ő meg megint azzal telelt, hogy nekem a rajzból »nem elegendő» kalkulust adott. Övé lett az utolsó szó: »nem elegendő* maradtam az iskolai rajzban, de ez nem akadályozott meg abban, hogy óra alatt a tanáraimat — leginkább olyan pozitu- ráikban, a melyek nekem furcsáknak tetszettek — le ne rajzolgassam. Meglehetősen belegyakoroltam magamat a vázlatos arczképrajzolásba ; meg lehetett ismerni, a kit lerajzoltam. Legalább ezt bizonyítja az a két eset, a mit el akarok beszélni. Egy nagyon komoly hangulatú, egyháztörténeti óra alatt, a mikor én— mint máskor is nagyon sokszor tettem — az előadó tanár urat rajzolgattam, a mint egész lelkesüléssel magyaráz, egyszerre csak hallom, hogy hangosan kunezorognak a fiuk a hátam mögött. Hátra pillantok s látom, hogy egy csomó fej hajlik a vál- Iaimon keresztül; kiváncsi szemek sandítanak vázlatkönyvembe s ki vékonyan, ki vastagabban, czifrázza hogy: — Hehe! . . . Hihi ! . . . Haha. . .! Megriadva pillantok a tanár urra és magam ártatlan arezot vágva, zsebbe akarom paklizni a vázlatkönyvet, de már későn! A tanár már mellettem állott s az eltüntetni akart könyvecske egyik csücske a kezében. — Megállj csak, fiam! Én is szeretném látni, hogy mivel mulattatod tanulótársaidal ? . . . Hm ! Lám ! Rajzok ? . . . Még pedig, ha jól látok : arczképek. . . Csupa ismerősök ! . . . N. N. tanár ur! . . . Az igazgató ur! . . . Ez meg — én vagyok — hm! Lesütött lejjel s a legrosszabbra elkészülve álltam a tanár előtt. A fiuk csendben, nagy figyelemmel várták, hogy mi nagy dolog tog most következni ? Nem következett semmi nagy dolog A tanár ur zsebre vágta az én vázlatkönyvéé német ; szó nélkül visszament helyére s magyarázott tovább. Nyugtalan lelkiismeretem avval ijesztgetett, hoGy a jelenetnek még folytatása lesz a — tanári bíróság előtt. — Nem lett! Sohase tudtam meg, hogy vájjon közölte-e tanárom társaival az én művész-voltomat, vagy sem ? A vázlatkönyv se került hozzám vissza többé soha. Hanem azt mintha észrevettem volna, hogy a tanár urak nem igen ismételték többé azokat a po- ziturákat, melyeket én »furcsákénak találtam s melyekben őket lerajzoltam. Meglehet, hogy ezt csak én képzeltem, az üldöző lelkiismeret nyomása alatt. Nemsokára azonban alkalmam nyílt bebizonyítani, hogy még ha egész komolyan veszem is az arczkép- festés dolgát, még akkor is — rá lehet ismerni arra, a kit ábrázolni akarok. Az én gyermekkoromban is divatban voltak már a jubileumok. Egy kedves tanárunk volt, a kinek a hatvanadik születésnapját mi, a tanítványai, meg akartuk jubilálni az iskolában. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.
