Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

fejezte be a lelkesen, szépen lefolyt ünnepélyt. Dortsák igazgató beszéde ez volt:

Kedves tanulók !

Megmásíthatatlan törvény Isten alkotásának, a nagytermészetnek körében, hogy minden, de minden lassú fejlődés alá vagyon rendelve. Az életben csekély becsű kőzetek, a drágakövek és nemes fémek, a fű, fa, virág és minden más vetemények, állatok, s maga a teremtés koronája az ember is átesnek a fejlődés összes szakain. És az érzéstelen ásványvilág kivételével növény, állat, ember mind gondos ápolást igényel. Az ember első sorban a legnagyobbat, a legkörültekintőbbet. Én jó Istenem, a szülei szeretetnek milyetén fokú, kiapadathatatlan melegére és fáradhatatlan kitartására van szükség, még az eszmélni is lassan eszmélő, gagyogó kisdedből iskolába járható gyermekifju lészen ; a nevelő oktató egyéneknek a tanító és tanár világnak mekkora odaadásába kerül, amig a tanuló gyermekből az általános műveltség diszével felékesitett pályaválasztó ifjú ember válhatik.

Ti kedves ifjak, édes jo szüleilek szive elhatározásából iskolánkba léptetek, hogy átvegyük a szülői ház kezéből fejlődéstek intézését. Még gyermek-iljak vagytok. Olyatén zsengén fejlődők, amilyen maga intézetünk is, amelynek most nyílt meg a harmadik osztálya. Reáliskolai tanulók vagytok. A reáliskola pedig az oly felette fontos technikai és gyakorlati számos más életpálya természetes előiskolája. Ezen intézetekre, a reáliskolákra hazánkban igen nagy szükség vagyon. Általánosan elismerik immár, hogy a jövőben a müveit nemzetek szertelenül nagy világ- versenyében a szellemi téren való emelkedésen lelül csak mezőgazdasági modern üzem, fejlett ipar es virágzó kereskedelem teheti a nemzetet és országunkat anyagilag boldoggá, érőssé, jelentőssé. Nekünk magyaroknak közgazdaságilag fel kell virágoznunk. Ezt azonban csak akkor érhetjük el, ha a nemzet ifjúsága az eddiginél hatványozottabban lép a technikai és és gyakorlati más életpályákra. Mindezen életpályáknak képző igazi intézete a reáliskola. Éppen olyan tudományos intézet, mint a gymnasium, melylyel teljesen egyenrangú. A törvény ereje teszi ilyenné Azt mondja az 1883. XXX t.-cz. 1. §-a: Középiskolák alatt ezen törvényben a gymnásiumok és reáliskolák értendők. A gymnásium és reálisKolának az a feladata, hogy az ifjúságot magasabb általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tudományos képzésre elősegítse. Ezt a reáliskola a modern nyelvek, t. i. a magyar, német, franczia nyelv és a természettudományok tanitasa áltál oldja meg.

Úgy a reáliskola mint a gymnásium magasabb tudományos műveltség előiskolája ; csakhogy a gymnásium a czélt első sorban a klasszikus nyelvek, t. i. a latin és görög nyelv és az úgynevezett humántantárgyak segítségével, a reáliskola pedig a modern nyelvek s a mai tudás mérvével törekszik elérni. Tehat a reáliskolát a technikai pályákra vágyakozó ifjakon felül minden más oly tanuló is látogassa, aki iparos vagy kereskedő akar lenni vagy akármely más gyakorlati pályára akar lépni; mert a reáliskolában mar az I. és a II. osztályban olyan tárgyakat tanul s úgy tanulja, hogy eme pályákon hasznukat veheti, mint szakismereteknek is. A ki pedig technikai egyetemekre készül, továbbá kereskedelmi, bányászati, erdészeti és gazdatiszti akadémiakon, nemkülönben középiskolai, erdőőri, rajztanitó tanintézetekben óhajtja folytatni tanulmányait, avagy katonai, tengerés/.eti palyara akar lépni, annak mindnek a reáliskola a természetes előiskolája, úgy azoknak is, akik postai, telegráf és adóhivatali tisztviselők és pénzügyi és számvevőségi hivatalbeliek akarnak lenni, hiszen mar csak a könyvvezetés elsajátítása is olyan, hogy a reáliskolai végzett ifjú ember e tekintetben teljes jartassaggal lephet sok pályára. De, ha a reáliskolának jellege es rendeltetésénei fogva sajátos^ a gymnásiumtól elütő tanterve és tanulmányai vannak is, a nevelés és oktatás altalános czélja egyazonos mindkét középiskolában. Miként a gymnásium, Úgy a reáliskola is a magyar nemzeti közművelődés felszentelt csarnoka. Mint ilyen, reáliskolánk is első sorban a tudományos előképzés és a hazafiság és a magyar nemzet es a magyar fajszeretetnek temploma. De nevelő intézet is egyszersmind. Mint ilyennek egyik fő feladatunk 1 az erkölcsi képzés. Nevelnünk kell romlatlan sziveket. Fejletlen, de jóra fogékony kedélyetekbe belé fojtjuk csepegtetni a jóságos Isten, az embertársak s a közös edes jó anya, édes szép magyar hazánk és a magatok iránti kötelesség erős tudatat. Vallaserkölcsi nemesítéssel akarunk titeket boldogítani. A jóságos Isten felebaráti és emberszeretet és a forró honszerelem igéit ezért csepegtetjük zsenge szivetekbe. Azt is meg kell tanulnotok, hogy az életben az egyéni és a polgári kötelességek teljesítése alól senki sem vonhatja ki magát. Legyetek továbbá igazsagszeretők, szelídek, jámborok, őszinték, nyílt jellomüek, óvakodva kerüljetek az emberszólást, a rosszakaratot, a gyáva hizel- kedest és a rut megbecstelenítő hazugságot. Legyetek szorgalmas, munkás egyenek, koteleségteljesitők, s mint ilyenek örömötöket találjatok a munkában, csakis igy érhettek czélt és válhattok hasznos polgáraivá egyháznak és hazának. Edzzétek meg akaratotokat, hogy ellen tudjon állni a rosszra való hajlandóságnak, aczé- lozzátok meg jóravaló törekvésteket, hogy majdan nagy tettek véghezvitelére képesek és készségesek is legyetek. Egymást pedig szeretve szeressétek. Az iskola úgy is, mint Szász Károly mondja, egy nagyobb családi ház, ahol számos család gyermekei második otthonukat találják. Oly egyenlők ott, mint a testvérek a maguk tulajdonképeni otthonukban. Az iskola egy kis világ melyben külömböző rangú, rendű, állapotú, nemzetségü, felekezetű és fajú tanulók érintkeznek, s mindnyájan egy Isten gyermekei, egy haza fiai, közös szüléjük az iskolában a tanító. Nekik ott először is

egymást kell megszeretniök, egymással összeszokniok, mint valódi testvéreknek nem szabad kérdeniük: te ki vagy ? csak azt kell tudniok, érezniük, hogy mindnyájan testvérek. Azután az egymás iránti testvéri indulatot át kell venniük minden emberre, egymás szülői- és testvérei s hozzátartozóira, végre mindazokra, is, akik mindenikökte idegenek, még azokra is, akiket nem ismernek, akiket sohasem láttak. Ilyen az iskola, ilyenek legyetek ti benne. Az általános emberszeretetet már az iskolában meg kell ismernetek és gyakorolnotok, hogy majd az életbe kilépve, az emberben csak az embert lássátok, akit, mint felebarátot s egy Isten gyermekét szeretnetek kell. Az általános emberszeretet mellett azután verjen gyökeret lelketekben a honfitársak iránti lelkes ragaszkodás. Ennek a bérczes- völgyes, ennek a Kárpátok koszoruzta és négy folyó öntözte szép hazának, nagy Magyarországnak minden fia éljen-haljon egymásért. Legyetek erkölcsösek. Az erkölcsiségnek alapja, sőt telje az erényésseg. Köl- cseynk szerint pedig az erényesség ez: „Soha sem tenni mást, min' amit az erkölcsiség kivan s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másfele ragad.“ Ha igazságszeretők lesztek, ha szelídek, őszinték, nyílt jellemüek lesztek, ha mindig, még pedig önzetlenül, az igaz ügyet fogjátok szolgálni, ha kötelesegeiteket, a mig csak erőtöktől telik, hűen fogjátok teljesiteni, ha megtartjátok az isteni, a társadalmi, a hazafiui és az állami törvényeket s ha tudva rosszat senkinek sem fogtok akarni még csak gondol tban sem, erényesek lesztek. Ápoljátok magatokban a jóhajlamokat is, mert. ezekből készséges jószándék származik ez utóbbi pedig kezdete a tettre való elhatározásnak. A szolid és nemes érzelmeket se hanyagoljatok el. De főleg legyetek igazán bensőleg vallásosak csupán a hithü vallásosság a ti nyugalmatok fenséges eszközlöje ifjú lelke- tek törekvéseinek költészete, szelíd, zsenge érzületetek forrása, gyermekteg kedélyeteknek s lelki tisztaságtoknak megőrzője. Irányozzátok szakadatlanul szemeteket az Égre, mert ott honol minden jónak forrása, minden áldásnak, sikernek, üdvnek Istene. Végezetül: legyetek szorgalmasak otthon, tanulókhoz illő szelíd és kifogás- tálán viseletüek az utczán és az iskolában, figyelmesek a tanitas alatt. De sohasem sértsétek meg az iskolai törvényeket ezért küldtek édes jó szüléitek titeket ide, hogy nemesedjetek, művelődjetek, teljes erővel törekedjetek hát e szép és nemes czél elérésére.

Most pedig, előbb mar Isten házában buzgó imában kérvén a jó Isten áldását itt vegyük ajkainkra a haza szent nevet, lelkesen zengedezvén

Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar !

Bölcsőd ez és majdan sírod is mely ápol, s eltakar,

A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely,

Áldjon vagy verjen sorskeze itt élned és meghalnod kell'

Könye Nándor r. tanár felolvasása a Következő : Kedveß ifjak J.

Ide jöttetek, hogy ezen intézetben egy uj tanévet megkezdjetek és szerencsésen befejezzetek.

A tanuló lelket a tanév elején bizonyos komoly hangulat halja át. A komolyság a fiatal lelket nagyon ritkán szallja meg. Miért is nagyon becses az a lelki kincs, mely ilyenkor szivetekben rejlik. Nagyon kívánatos, hogy azt sokáig őrizgessétek.

Én ezt a mostani érzesteket sokkal üdvösebbnek tartom a tanévvégi örömötöknél, melybe sokszor túlságos szilajság szokott vegyülni.

A tanév végén a tanuló nem igen gondol a jövővel csak a jelen öröme és a szünetidő van előtte.

Ámde az idő, mint Petőfi mondja, sebes röptű sas. Az a két hónap gyorsan elreppen és a munka újból kezdődik.

Mi tanferfiak veletek együtt az éveket a tanévek szerint számítjuk.

Nekünk ma van újév napja. Január 1-én csak a szokásnak hódolunk. Gyermekéveitekből tehát egyet elültettetek, egy evvel idősebbek lettetek. De ennél sokkal inkább dagasztja kebleteket az a tudat, hegy egy osztályai feljebb léptettek. És ezt méltó önérzettel mondhatjátok. Ebben az örömötökben mi, a ti tanáraitok szívesen osztozunk. Hisz magunk is egy teljes tanévén at fáradoztunk, hogy felsőbb osztályba léphessetek.

Kétség és remény között kezditek az uj tanévet. Kedves szüléitek vezettek ide, hogy tanulmányaitokat sikerrel folytassatok. A mi gondjaink alá kerültetek és mig ezen intézet falai közt vagytok, mi úgy gondozunk titeket, mintha saját gyermekeink volnátok. Mit kívánunk mi tőletek a mi fáradságunkért? Jó magaviseletét és figyelmet. Ha jó magaviselettel nem okoztok magatoknak és kedves szüléiteknek kellemetlenséget, ha előadásainkat figyelemmel fogjátok hallgatni, eléritek a czélt a miért ide jöttetek, lesz szorgalmatok és lesz kellő tudományotok. Minden reggel ujan fogtok jönni e falak közé, örömöt szereztek nekünk és szüléiteknek.

Egy tanév hosszú idő. Sok derült, borús, ziman- kós nap van benne. Az a szerencsénk hogy a tanulásra mindegyik alkalmas, nem úgy mint a földmive- lőnek, kinek majd derült, majd esős időre van szüksége.

Könnyebben esik az iskolába járás annak, a kinek a szülei itt helyben laknak, a ki mindennap megtalálja otthon a szülői szeretett melegét. De sokan vannak közietek akiknek a szülei távol laknak. A kinek otthon kellett hagynia szeretett jó apját, jó édes anyját s a kedves testveteket. Elképzelem, mily nehezen esik az ő gyenge szivének a családi otthontól való távoliét. Az egymás iránt való kölcsönös szeretet ápolása feledtesse ezekkel aggodalmaikat, hogy egy másik otthont találjanak és majd illemtudásban és komoly tudományokban meggazdagodva kétszeres örömmel térjenek ismét vissza kedves szüleik hajlékába.

Az egymás iránti szeretetet emlitettem, igen, mert ez a ti társas életetekben az előhaladás teltétien követelménye, Ti itt egymás iránt nemcsak az ugyanazon osztálybeliek, de valamenyien osztálykülömbség nélkül, testvéri szeretettel tartoztok viselkedni.

Ha szavaimat szivetekbe vésitek és azokhoz alkalmazkodni fogtok, akkor ezt az uj tanévet, a mely pedig azért is nagy jelentőségű mert ez a XIX. század utolsó tanéve lesz, hogy szerencsésen fogjátok bevégezni az a mi fáradságunkon nem múlik.

Azt a körülményt, hogy ez lesz a XIX. század utolsó tanéve, nem emlitettem fel minden jelentőség nélkül.

A századok múlnak, az emberiség halad. A haladás pedig munkát kíván.

E nagy munkában a tanulók is részt vesznek, mert az iskolában fejlesztik erkölcseiket és bővítik ismereteiket, hogy aztán a jövő időkben a hazának és az emberiségnek hasznára válhassanak.

Tisztelt szerkesztő ur!*)

Orvosi utasításra használt carlsbadi fürdői utániból folyó hó 4-én hazaérkezvén, csak most értesültem b. lapjának f. évi 33. és 35. számában megjelent engem illető közleményekről, melyekre vonatkozólag a t. közönség tájékozása végett kötelességemnek tartom következőkben nyilatkozni:

1. A kir. közjegyzőnek törvény biztosítja az éven- kinti szabadságidőt s ugyancsak törvény rendeli, hogy távoliét vagy betegsége esetén a kir. jbirósag végezze a közjegyzőhöz utalt némely teendőket.

E kedvezményt én, 18 évi itteni működésem alatt mintegy 6—7 Ízben vettem igénybe anélkül, hogy ez panaszra adott volna okot annál is inkább, mert az igy igényoe vett és felettes hatóságomtól előzetesen kikért, átlag egy havi szünidőt, az év 11 hónapján keresztül mindenkor fokozott szorgalommal igyekeztem pótolni s minden ügyemet személyesen ellátni még akkor is, mikor állandó helyetteseim voltak s éppen ezért irodámban sohasem voltak és nincsenek oly hátralékok, melyek az én mulasztásomból származtak volna. A hagyatéki ügyek lebonyolítása pedig nagyreszt nemcsak az én buzgalmam, de az osztozkodó örökösök magatartásától is függ.

Jelenleg nincs helyettesem egyedül azon ok miatt, mert megfelelő s főleg az itt mulhatlanul szükséges sziavnyelvet biró helyettest ekkoráig nem találhattam — mire nezve adatokkal szolgalhatoK s a „Jog“ lapban közzétett hirdetményemre is utalhatok, — mert a jogvégzett fiatal emberek a közjegyzői pályára mind nehezebben vállalkoznak, miután a törvény azon kedvezménye: hogy közjegyzővé csak az nevezhető ki, aki két évi közjegyzői gyakorlatot kimutatni képes — törölve lett s inkább ügyvédi vagy bírói pályán varjak be az esetleges kinevezést.

Ezen helyettesi miseria nem csak nálunk a beregszászi trvszek területén, hol egyik közjegyzőnek sincs helyettese — de országszerte all fenn. A mi vidékünkre is kiterjedő kassai közj. kamara területén működő 23 közjegyző közül csupán 8, azaz nyolcznak van helyettese s igy van ez a fentjelzett ok miatt mindenfelé, úgy hogy az ország összes közjegyzőinek csaknem kétharmadresze helyettes nélkül van, — miért is távoliét vagy betegség esetén mindenütt az illető kir. jbiróság végzi a teendőket — a nélkül, hogy ebben valaki sérelmet, kifogásolni valót avagy e miatt eppen második közjegyzőseg felállítására okot es alapot talalna.

Felette igazságtalan és bántó tehát azon feltevés, hogy en takarekossagi szempontból nem tartanék helyettest, midőn mar voltak helyetteseim es midőn ez jelenlegi irodai regiem mellett, mar alig tenne valami kis külömbözetet, de sőt huszonnégy évi közjegyzői működés után nekem is némi kényelmemre szolgálná. Valóban halás lennek, ha nekem valaki egy megfelelő helyettest ajanlana, bar bizton hiszem, hogy utánjárásomnak előbb-utóbb sikere lesz.

A közjegyző különben nem köteles helyettest tartani, ez csupán kedvezmény, melyet szintén a törvény biztosit ugyan, de e részben is merülnek fel kifogások, hogy nemely közjegyző csak helyettesét foglalkoztatja. Én azonban azt hiszem, hogy azon közjegyző szolgálja jobban a közönség érdekét, ki mindig személyesen all rendelkezésére, irodájában bármikor található, minden ügyéről közvetlen tudomása van, azokat maga intézi, ellenőrzi és nem helyettesei által, mert egészen téves azon nezet, hogy a közjegyző és a helyettes egyidejűleg külön-külon végezhetnének közjegyzői teendőket, szóval hogy a közjegyző itthon, a helyettes pedig vidéken vehetne fel okiratok vagy hitelesítéseket, mert egy időben csak egy személy végezheti ezt, vagy a közjegyző vagy helyettese, mert Különben két hiteles személy, két közjegyző működnek egyszerre, ami megengedve nincs és ellenkeznék a helyettes fogalmával is.

Ezek mind tények, melyekből következtethető, hogy a nekem oly nagy hibául felrótt, sőt második közjegyzőség felállítására már elég alapnak talalt helyettes hianya meg sem oly főben jaró dolog tálán, mint az ellenem 18 évi működés után most egyszerre es minden előzmény nélkül fölhasználva lett.

Indítványok teteie egyszerű dolog, de azok elfogadása gondos körültekintést s aviszonyok higgadt es komoly mérlegelését teszik szükségessé, nehogy egy ötletszerűen felvetett indítvány elfogadása több hátrányt, mint előnyt eredményezzen.

Városunkban második közjegyzőség felállítása van indítványozva.

Erre nézve — miután a kellő adatokkal rendelkezem — szabadjon ugyancsak tájékozásul előterjesztenem : miszerint Budapesttől eltekintve az egész országban csak 16 helyen van 2—2 közjegyzői állás rendszeresítve es pedig a kir. ítélőtáblák es nagy tör*) E soroknaknak készséggel adok helyet, miután e lap 33. és 3ft. számában foglalt s az ungvári második közjegyzőségre vonatkozó közleménynyel semmiféle solidaritásban nem állok s távollétemben közoltetett.

Lörincxy Jenő, szerkesztő,