Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

Melléklet az „UNG“ 1899. évi 37-ik száméhoz.

vényszékek székhelyein, u. m.: Arad, Debroczen, Nagy- Várad, Kolozsvár, Brassó, N.-Szeben, Kecskemét, Nyíregyháza, Pozsony, Győr, Sopron, Kassa, Pécs, Szabadka, Temesvár, Szeged, mig a többi összes városokban, például: Szatmár, M.-Sziget, Eger, Székesfehé-- vár, Veszprém, Komárom, Kaposvár, Kalocsa, N.-Körös, Szombathely, Zombor, Nagy-Kikinda, Vácz, Nyitra, Békés-Gyula, Versecz, stb. csupán egy-gy közjegyző.

Hogy a fentebbi első csoportban felsorolt, az anyagi és szellemi jólét magas fokán álló 30—70,000 lakusu városok mintájára, jelenlegi viszonyaink között — s épen akkor, midőn ma-holnap a kaposi és szob- ránczi telekkönyvek is innét áthelyeztetnek — ami utóbb ottani kir. közjegyzőségek felállítását fogja maga után vonni s rriidőn e kérdésnél a helybeli ügyvédi kar erdekei is figyelembe veendők : van-e szükség városunkban második közjegyzőségre s indokÄt-e annak felállítása, — további fejtegetésébe nem bocsátkozhatom !

II Ami végül a Weinberger Albert hagyatékában állítólag elmulasztott idézés s erre vonatkozó indítványt illeti — következők kijelentésére szorítkozom:

Maga a közlemény is tanúsítja, hogy Weinberger Albert végrendeletében — mely Budapesten egyik ottani közjegyző által lett felvéve — az 500 frt kiosztásánál határozottan és korlátlan jogkörrel az ungvári orth. rabbit bízta meg, ki köztudomás szerint akkor ottan Weinberger Albert betegágyánál jelen volt s az ő javára is tekintélyes járadékot biztosított s igy nekem a fenti 500 frt hagyományt illetőleg, annak határozottan megnevezett képviselőjét és megbízott végrehajtóját, a rabbit kellett idéznem, amit minden elfogulatlan jogász igazolhat annál is inkább, mert hiszen Weinberger Albert akkor az ungvári orth. izr. hitközség elnöke volt.

Különben igy fogta fel a kérdést a végrendeletet kihirdető bpesti kir. jbiróság is, mely különben e hagyományról a végrendelet kihirdetése után az 1894. 16. t ez. értelmében Ungvár város polgármesterét is kellett volna értesítenie s igy fogta fel a helybeli kir. jbiróság is, mely a hagyatékot átadta.

E részben tehát sem az én, sem a bíróság részéről mulasztás nem történt.

Ungvár, 1899. szeptember 6.

Bradács Gyula, kir. közjegyző.

A beiratások eredménye és a tanév megnyitása az ungvári kir. kath. főgimnáziumban.

A vall. és közokt. magy. kir. ministeriumnak 1895. febr. havában kiadott rendelete értelmében a beiratások már a nagyszünidő elején is eszközöltetvén, az év elején tapasztalt torlódásoknak eleje vétetett s habár vidékünk szerény anyagi viszonyok közt élő lakói e rendelkezés előnyeit anyagi helyzetüknél fogva kellőleg nem is használhatták ki, mégis ez intézet népes tanuló iljuságából a nagy szünidő elejen 104-en iratkoztak be, mely szám legnagyobb része az alsóbb osztályokra esett. Annál nagyobb volt a jelentkezők száma a nagy szünidő végén, midőn egyrészt az idei termésből a felvételhez szükséges dijat beszerezték, másrészt pedig a javító vizsgálatra utasítottak, kiknek száma a 130-at megközelítette elégtelen tanjegyeiket kijavították. Aug. hó három utolsó napja tehát elég munkát adott a szülőknek és az igazgatóságnak egyaránt, hogy fiaikat addig, mig a törvényes szám be nem telt, beírassak, illetve a jelentkezőket a nélkül, hogy a vidéki szülőknek itt egy napnál tovább kelljen időzniük, (elvegye. Szeptember első napjaiban már csak szórványosán jelentkeztek nagyrészben azok kik máshonnan, hol a szám már betelt, kiszorultak.

Gimnáziumunk ez évben azon kedvező helyzetben volt, hogy senkit sem kellett visszautasítani, mert habár összesen 597-en iratkoztak be, az öt párhuzamos osztályra berendezett és kellő számú tanerővel rendelkező intézet egy osztályában sem lépte át a szám a törvényes maximumot.

Kivétel volt csak a VI. osztály, melybe az igazgatóság addig mig az alsó öt osztály be nem telt, csak feltételesen vette fel a 68 on felül jelentkezőket, s mivel hogy az ezidei V. osztályba beirottak száma csak 66 ot telt ki, ellenben a VI. osztályban a feltételesen felvettekkel együtt 77-re emelkedett, az igazgatóság a tanártestülettel egyetértőleg az I. II.Hl. IV. es VI. osztály párhuzamosítását kérte a közoktatási kormánytól, mely azt távirati utón meg is engedte. A beiratkozottak száma különben igy osz'ott meg: 1. o. 109.

11. o. 89, III. o. 89, IV. o. 66, V. o. 66, VI. o. 77,

VII. o. 54, Vili. o. 47. A beiratasok eredményéből ez idén azon örvendetes tény konstatálható,hogy a tanuló ifjúság szama nemcsak minálunk, hanem másutt is apadóban van, nem csak azért, mert városunk a közoktatási kormány üdvös gondoskodása folytán egy testvér intézetet nyert a helybeli reáliskolában, hanem azért is, mert az amúgy is nem nagyon népes vidékünk hovatovább kevesebb tápanyagot nyújthat a középiskolának, melyet a szomszéd egyre növekedő közepPskolak mindinkább abszorbeálnak. Még ör- vendetesebb volna a jelenség akkor, ha konstatálhatnék azt, hogy a közönség mind jobban érdeklődik és megbarátkozik a gyakorlati pályákkal melyekre az ifjúságot terelni, nemzeti főerdekeink egyike.

A tanévet szept. 1 én ünnepélyes „Veni sancte- val kezdték meg reggeli 8 órakor a kath. templomokban 9 órakor az összes tanuló ifjúság a tanári karral az elén a feldíszített tornacsarnokba vonult hol a Hymnus cléneklése után Medveezky István igazgató helyettes mondotta a megnyitó beszédet. Elején imgemlekezAi azon veszteségről, mely az intézetet

Hódoly László igazgató halálával érte, kiemelte erényeit s buzdította a tanuló ifjúságot, hogy emlékét őrizze meg egymás iránti szeretet és szelíd bánásmód által, mely a boldogultunk nemes fővonása volt.

Ezután utalt az erkölcsi nevelés alapjára, a vallásosságra s szivére kötötte a tanuló ifjúságnak, hogy a hitet, a trón iránti ragaszkodást, a haza és egymás iránti sz eretetet híven ápolják, legyen munkás ésfigyelmes, a nagyobbak pedig járjanak elől jó példával a kisebbeknek. Végül megköszönve a vendégeknek az intézet iránti érdeklődést a tanévet megnyitottnak jelentette ki. Az ünnepély ezután a Szózat eléneklésével véget ért. Szept. 2-án kezdetét vette a rendtartás olvasásával a rendes munkálkodás.

Neviczke-vára és az ungvári m. kir. kincstári uradalom.

— Közli: Wittich Lajos m. kir. erdész. —

(Vége)

Hogy mily nagy fatömeg szállítható az erdei vasutak segélyével, noha őszutóján és télen a szállítás szünetel, igazolják a következő számok :

Az 1893. évtől 1899. évi julius hó végéig szállíttatott a kincstári erdőkből erdei pályákon összesen 752,225 drb. vasúti bükk lalpfa és 518,400 ürm. bükk- lüzifa. Csak ilyen módon képes megfelelni a kincstár több rendbeli szerződésének, melyeket a m. kir. államvasutak igazgatóságával és a Bantlin-léle vegyigyárak részvénytársaságával különféle faanyag szállítása iránt hosszabb időre megkötött.

Az államvasutak részére az 1894. évtől kezdve évenkint szállítandó mintegy 200,000 drb. bükk lalpla impregnálása, azaz a gyors romlandóság ellen bizonyos antisceplicus anyagokkal való betelitése czéljából létesült 1894-ben a perecsenyi telitőlelep, melyet magaazállam- vasulak igazgatósága szervezeti s tart üzemben. A telilés alá bocsátandó bükk talpfa megfelelő kikészítése, azaz fúrás, ékelése és kapcsolása is, ezen telepen haj- tatik végre.

A repedések meggátlása végeit ugyanis az állam- vasút a Németországból inportált módszert alkalmazza: a talpíát mindkét végétől 15 cm. távolságban álturják, ezen lyukba már impregnált fenyőezöveket vernek s azt a vékonyabb végén bevert keménylaékkel szétfeszítik. Nem egészen biztosítja a talpfát repedés ellen, de alkalmazd ától a vezető körök r.em akarnak elállani.

A talpfákon kétoldalt a sínek fekhelyéül szolgáló hajlott felület kifaragását kapacsolásnak nevezzük. A lu- rást és ékelést előbb kézi erővel, a kapacsolástól függetlenül teljesítették ; ma már egy külön gépezet áll e czélra Perecsenyben rendelkezésre, melyen a kapacsolás és fúrás egyidejűleg foganatosítható s csupán az ékelést teljesitik arra kitünően begyakorolt munkások.

A bükk talpfa telítése ezek után hatalmas kazánokban egy 30°/0 kreozot-tartalmu katrányolaj és hor- ganyhalvag (zinkchlorid) vegyülékkel hajtalik végre; ezen vegyszerek az u. n. injektorok segélyével összekeverve, teljesen kötött vegylolyadékot képeznek és ez a bükklának akkora tartósságot kölcsönöz, hogy 8 — 12 évig, sőt tovább is szolgálatképes marad, mig telilés nélkül a vasúti pályatestbe ágyait bükk tnlpla 4 év alatt hasznavehetetlenné válik. —

Legyen szabad rövid vonásokban a Bantlin-féle vegyi gyárról is megemlékeznünk ! Ezen hatalmas ipartelep a kincstár állal évenkint szállítandó 70,000 ürm. tűzifát a bükkfából nyerhető vegyszerek előállítására használja fel s ez által oly lendületet adott a bükktüzifa- termelésnek, milyenre néhány évvel azelőtt még gondolni sem mertünk volna.

A Iának száraz destillatiójál, illetve erdészeti nyelven beszélve, felszenitését a szabadban, egyedül faszén nyerése szempontjából, rég óta ismerjük; gyakorolta ezt az uradalom kiterjedi alapon akkor, midőn a turja-re- metei vasmüvek számára kellett bükkfaszenet égetni; hosszú éveken keresztül, a szabad erdőn, minden különös. készülék nélkül csak úgy, miként azt idevándorolt tót szénégetőink megszoktak volt. Most is termel a főerdőhivatal mintegy 25,000 métermázsát évenkint, lő- képen az államvasutak gépgyárai részére; de a fának oly tökéletes felhasználása, melynél a legkülönbözőbb cseppfolyós és légnemű alkatrészek is leltoghatók, csupán zart kazánokban u. n. relortákban lehetséges, miként azt a fent említett vegyi gyár végzi az 1893-ban alapított s azóta folyton nagyobbodó perecsenyi ipartelepén.

A fának 100—130 C. foknyi száraz lepárlása melleti, eleinte csak destillált viz jelentkezik; ha azonban a hevítés 145—500 C. fokig terjed, lepárlási terményekként : a faeczet, faszesz és kátrány, valamint különféle gázalaku termények nyeretnek ; végső termény gyanánt a faszén marad vissza. A bükkfa száraz destillatiójánál alkalmazott hőfok nagysága szerint igy mennyiségileg és minőségileg igen külömböző bomlási termékek állanak elő, melyek 147-féle terméket számítva 4 főcsoportra oszthatók, még pedig :

I. világitó gázokra,

II. faeczetre,

III. kátrányra és

IV. faszénre.

Ezen termékeknek megfelelő áthasonlitása és vegyi ulon való választékolása által, nyeri a Bantlin-féle vegyigyár a következő vegyszereket, illetve ipari czikkeket:

Tiszta aceton, Jl-od osztályú aceton, methyl alkohol, nyers faszesz, denaturált szesz, kátrányolaj, ace- tonolaj, raff, acelonolaj, kátrány és faszurok, nyers és raff, tamész, végül retortaszén.

Megemlítendő még, hogy Perecsenyben úgy a m. kir. államvasul telitőtelepén, valamint a vegyi gyárban is berendezett villamos világítás mellett a munka éjjelnappal folyik és pedig utóbbi helyen lélen nyáron sza.-1 kadatlanul, mig a bükk lalpfatelités csak nyáron, illetve t körülbelül márczius hó elejétől november hó közepéig 1 eszközölhető.

Midőn ily hatalmas falogyasztók részére a íőerdő- - hivatal bükk talpfát, tűzifát és szenet, megszabott ha- i táridőre egész tömegekben köteles szállítani, önként je- ■ lentkezik az üdvös alkalom, hogy Ungvármegye felvidéki ! lakosságának minél több erdei munkát nyújthasson.

I Meg is van erre az igyekezet folytonosan. Már 1881-től : kezdve hangsúlyozza a f'öldmivelésügyi minisztérium min- : den alkalommal, hogy a termelés és fuvarozás a népre I bizassék; nem is mellőzné a lőerdőhivatal egykönnyen i a házikezelést, az e téren szerzett tapasztalatok azonban mást tanácsoltak. A nép t. i. vagy nem vállalkozik a tömeges erdei munkára vagy — ha vállalkozik is — azt pontosan nem teljesiti. Vannak községek, hol az orosz készséggel fog fejszét és elfoglalja helyét a kitűzött vágásban, de nagy átalánosságban nem elég erős a munkakedv, nem nagy a kitartás, úgy hogy a főerdőhivatal vállalkozók közreműködését kénytelen igénybe venni, mert határnapokhoz kötik szerződései és puszta hümanizmusból a kincstárra ezrekre menő károkat nem háríthat. Ezért van szükség a beregi, ugocsai, márama- rosi, nagy-bányai sőt galicziai és horvát munkásrajok importálására, kik szívós mozgalommal küzdenek meg a nagy tömegekkel és rendszerint jó keresettel térnek vissza otthonukba.

Méltányolom a rulhén nép felsegélyezésére irányuló, törekvéseket; elismerem azoknak emberbaráti és haza-j fias kötelességérzet által sugalmazott intentióit, de >in-| séges* ruthéneknek elismerni azokat, kik a kincstár által', jó pénz fejében kinálgatott erdei munkát meg nem be- csülik s eltűrik, hogy saját határukban a más ideván-| dorolt favágók tegyék zsebre a jó keresetet : arra nem; vagyok hajlandó.

Ezért nem oszthatom mindenben Lengyel Conts. Mihály gör. kath. lelkész ur nézeteit sem, melyeknek ■>Ruthénekről« czimü müvében a nép iránti szeretettel ugyan, de nem elég tárgyilagossággal ad kifejezést. A Xl-ik fejezetben a Verchovina erdőségeinek szenteli figyelmét s éppen itt van az a bizonyos Vchilles-sark, melyet nevezett iró ur a kincstári tisztviselőknek a kezelésnél tett tapasztalataival szemben födetlenül hagyott. Elmondja, hogy ínséggel küzd ott a nép, teljesen elhagyatottan ; milyen szivmetsző oda fönn a szegénység, mennyire rosszul ütött ki rá a földmérés, végleg elesett minden kegyszerü uzustól, csekélyke földjén a termést a tulkényeztetett vadak számtalan faja teszi tönkre, télen majd megveszi a zordon hideg, — jóllehet végtelen erdők veszik körül ... >s mindezek végezetéül — az illetékes helyek előtt — félrevezettetés folytán, — még becsülete sincsen.* *

Nincs az a nép annyira elfelejtve: a kincstár szívesen foglalkoztatja, csak ne válogasson a munkában ; a főerdőhivatal fennállása óta a gazdák közvetlenül bérelnek minden kincstári belzetet 60—65 krjával kát. holdanként; az úrbéri rendezés alkalmával minden község megkapta a maga erdejét, Lyuta, Uj-Kemencze, Zábrogy, Szemere, Gerény stb. még az erdei legelőkön is nem kis értéket képviselő faállományhoz jutottak, melyet busás pénzen adtak el; hogy a kincstári erdőt tovább irtani s kíméletlenül legeltetni nem szabad, azt csak jogosan követelheti az erdészet? hogy vadkárok 'vannak, azt nem lehet tagadni, de hiszen 2—300 Irtot is meghalad az a kártérítési összeg, melyet a vadászat bérlője emiatt évenkint fizet.

Hogy minden □ holdra egy pár szarvas és őz esik ? ... ezt talán Lengyel ur maga sem hiszi el, a mit pedig a vadászatról, a vad dédelgetéséröl, a marhának az erdőből való kiszorításáról stbről állít, kissé naiv túlzás, amit elhihetnek vármegyénk határán túl, de itthon minálunk nem.

Bocsánat a fenti kitérésért! de tartozom vele az igazság érdekében mindazoknak, kik az itteni ruthének nyomasztó anyagi helyzetének okait kutatják és a helyes segélyeszközük megtalálásán fáradoznak.

Visszatérve eredeti tárgyamra, helyén való lesz, ha az ungvári m. kir. főerdőhivatal kerületéhez tartozó mezőgazdasági területekről is megemlékezem.

A m. kir. ispánságok megszüntetésével a mezőgazdaságilag művelhető kincstári birtokrészletekből kevés jutott az erdészet kezelésébe; úgy ezek, mint az erdők közé ékelt rétek, az u. n. erdei belzetek, jelenleg az illető község lakosainak adattak bérbe, melynek hatarában feküsznek, még pedig, amint fentebb már hangsúlyoztam, igen mérsékelt bérösszeg ellenében, úgy, hogy a kincstárnak itt alig marad valami tiszta jövedelme. Ezen területek tisztítása és feljavítása tehát mar a haszonbérlő gondját képezi ; való igaz, hogy általában véve silány talajból állanak ezek és hogy az uradalom éjszaki részeiben még a rétek is gyönge termést adnak, mindazonáltal nagyban hozzájárulnak a köznép gazdálkodásának emeléséhez, ha a rétek okszerű művelése tekintetében a nép helyszíni példákat látna és megfelelő oktatásban részesülhetne.

Bérlet utján értékesíti a főerdőhivatal a „Buna" nevű havasi legelőt is. melynek 2363-7 kát, holdián a tejgazdaság emelése érdekében egy jól szeTvézeíthavasi gazdálkodással igen szép eredményt lehetne felmulatni, csakhogy erre még kevés minálunk a vállalkozói szellem s egyelőre nem is remélhetünk ez irányban élén- kebb tevékenységet, mig a nép egyéb gazdasági bajai nem fognak orvosoItatni.

Mindenesetre égetőbb szükségletekről győződhetünk meg a felvidéki nép lakhelye közvetlen közelében, ahol azonnal észrevehetni azt, hogy felvidékünk okszerű gazdálkodásának emelése érdekében úgyszólván még semmi sem történt.

Biztató e részben a földmivelésügyi m. kir. miniszter ”” ő nagyméltóságának Ígérete, melylyel kiUt*—* tásba i Egán Vilmos urnák, a beregmegyei mik Ungvár felvidékércuilÉ^]£Í£iilÍk^4