Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)

1899-08-06 / 32. szám

felügyelőnknek, Hidasi Sándornak szakavatottságát s erélylyel párosult tapintatos tevékenységét. Neki köszön­hető, hogy vármegyénk gazdaközönsége érdeklődést mutat a gazdasági ismétlő iskolák iránt, s neki az is, hogy különösen az újonnan szervezett gazdasági ismétlő iskolák gyakorló kertje vagy Iniskolája egyelőre tűrhető karba hozatott s czéljának átadatott. Vármegyénk intéző körei sem maradlak tétlenül. Segítségére siettek a kir. tanfelügyelőnek úgy, mint a tanítónak. A közigazgatási bizottság ez évi május hó 9-én tartott ülésében szigorúan kötelezte a községeket és iskolafenntartókat, hogy ott, ahol faiskolának szánt terület van, már a következő tanítási év elején gazda­sági ismétlő iskolákat szervezzenek. Ez üdvös intézkedés. Mi haszna azonban, ha a végrehajtásnál a kir. tanfelügyelő teljesen magara van hagyva ! Maguk az érdekelt községek akasztják meg leg­többször a kivitelt s gördítenek útjába legyőzhetlen aka­dályokat. Ez az, ami lehangoló a törvényhozásra úgy, mint a végrehajtó közegekre. Elvégre is a szülőknek, s a község vezéregyéniségének kellene tudni első sorban, hogy az iskola csak úgy oldhatja meg teljesen az eléje tűzött leiadatot, ha ennek kivitelében mi sem akadá­lyozza. Már pedig ha járatjuk gyermekeinket az isko­lába, rajta is kellene lennünk lesitel-lélekkel, hogy az az iskola jó iskola legyen s benne el legyenek sajátít­hatók mindazon ismeretek és ügyességek, melyek nélkül a gazdaember nem boldogulhat az életben. Nagy körültekintésre és tapintatos meglontolásra szolgáltatott alapot a gazdasági ismétlő iskola első évi tanítási anyagának beosztása és ledolgozása is. A szer­vezeti szabályzat körülírja ugyan, hogy mit és mennyit kell lanitani az első, második és harmadik évfolyamban; tekintve azonban a gazdasági ismétlő iskolák vidéken kint változó lőczélját: a tanítási anyag minősége és mennyiségének is ehhez kellett alkalmazkodnia s igy módosulást szenvednie is. Bortermő vidéken nem czél- irányos pl. a mezőgazdaság elméletét s gyakorlatát he­lyezni előtérbe. Itt inkább a szőllökuitura szövevényes útjaival kell megismertetni a növendékeket. E nézőpontokra való tekintetből magának a taní­tónak kellett tehát összeválogatni a tanítási anyagot s készíteni el az első év részletes tanítási tervét. Nem nagy segítségére lehetett ez oldalról a földmivelésügyi miniszter ur által a gazdasági ismétlő iskolák tanítói számára kiadott >Mezőgazdasági Vezérfonál* sem, Ebben ugyan lel van osztva a tanítási anyag s oda is van nyomtatva: I., II., 111. tanév, arra azonban figyelem egy­általán nincs íorditva, hogy a fiuk és leányok számára külön tanítási anyagot ir elő a szervezeti szabályzat, így aztán az 1. évfolyam tanítási anyaga csaknem ki­zárólag a fiuk számára van összeállítva a vezérfo­nálban. Mindezek kapcsán nem lesz talán fölösleges, ha tájékoztatás, czéljából ideiktatom az antalóczi gazdasági ismétlő iskola 1. évfolyamának részletes tanítási tervét. Gazdaságtan. Heti 2. óra. 11. csoport 1. Október hó. a) Fiuk. A talaj keletkezése, alkotó részei és osztályozása. M agvak gyűjtése és eltartása, b) Leányok. Ugyanaz. 2. November hó. a) Fiuk. Az oltványok betelelése. Famagvak vetése. Őszi tennivalóink a faiskolában, b) Leányok. A kerti föld őszi megmivelése. Veteménymag- vak termesztése. Gyökérféle, torzsás és gumós konyha­kerti növények elvermelése. 3. Deczember. Fiuk és leányok. A levegő, nedves­ség, világosság és melegség befolyása a növények fejlő­désére. Éghajlat. 4. Január hó. a) Fiuk. A gazda tennivalói a ház körül, b) Leányok. A baromfiak nevelése és gondozása. 5. Február hó. a) Fiuk. A gyümölcsfák tisztoga­tása és gondozása. Oltógalyak gyűjtése és eltartása, b) Leányok. A baromfiak hizlalása és betegségei. 6. Márczius hó. a) Fiuk. A gyümölcsfák betegségei és ellenségei. Oltványok ültetése és gondozása, b) Leá­nyok. Melegágyak készítésé és berendezése. Vetemé- nyezés. 7. Április hó. a) Fiuk. A talajjavításról általában. Ásás, kapálás, (öldlorgatás. A faiskola b) Leányok. Zöld­séges kert. 8. Május hó. aj Fiuk. A kikelt, vagy átültetett csemeték ápolása. Oltás, b) Leányok. A konyhákért be­rendezése, ültetés, kajDálás és gyomlálás. 9. Junius hó. a) Fiuk. A jó gazda kötelességei, b) Leányok. A jó gazdasszony kötelességei. Ismétlések. íme az első évnek a szervezeti szabályzat alapján összeállított tanítási anyaga. A terjedelemre nézve szintén a tanító nézeteinek kellett érvényeséinek. Ez oldalról is legyen szabad e helyütt 2 gazdasugtani óra eredményét röviden összefoglalni. I. Fiuk. A faiskáról általában (tananyag). Gyümölcsfát akármely alkalmas helyen lehet te­nyészteni, de legjobb hely arra mégis a faiskola. Faisko­lának legjobb az olyan talaj, a mely laza, homokos, nem túlságosán nedves és kövér. Ha azt akarjuk, hogy a faiskolába ültetett csemeték jól növekedjenek, akkor meg kell előbb a faiskola talaját rigolozni (forgatni) s oly magas kerítéssel ellátni, hogy sem állat, sem pedig rossz ember oda ne férkőzhessél. Jo a laiskolál vízhez közel állítani fel, vagy ha ez nem lehetséges, szükséges a faiskola valamely alkalmas helyén kutat ásni. Végre el kell látni a faiskolát a szükséges eszközökkel. Ilyen eszközök: az ásó, csákány, nagy és kis kapa, gereblye, zsinór, fűrész, kerlészkés, nyesőolló, ufnyeső, lenökíi, kaparó, drótkefe, oltóviaszlartó, kötőanyag, veder, kupa, öntözőkanna, dézsa, kosár, meszelő és létra slb. II. Leányok. A gazdasszony kötelességei. A jó gazdasszonyt lakószobájáról, konyhájáról, baromliudvarárol és zöldséges kertjéről lehet megismerni. A melyik háznál szemetes a szoba, pókhálós a padlás, a konyhában össze-vissza hevernek a kanalak, kések, villák, tányérok és tálak; a kamarát nem lehet kinyit­ni a sok szeméttől s egymásra halmozott edény és bútordaraboktól, ott mindjárt tudhatjuk, hogy rendetlen, lomha és dologtalan a gazdasszony. A jó gazdasszony- nak kötelessége tehát mindenben rendet tartani, a ter­ményeket és vagyont a romlástól és kártól megoltal­mazni, magát és házbelieit mindig tisztán és csinosan tartani; különösen pedig arra ügyelni, hogy szobája, konyhája, kamarája, udvara és kertje ragyogjon a tisz­taságtól és rendtől. A cselédekkel is jól kell bánni a gazdasszonynak, mert a goromba bánásmód és rut sza­vak a cseléd becsületérzését sértik, házsártoskodúvá és gyülölködővé teszik őt. Ne legyen továbbá a gazdasszony lenyüző és haszontalan czifraságokra ne költsön. Jó és ízléses ételekeL készítsen; legyen nyájas és vendégszerető; ne beszéljen sokat s az időt soha se töltse hiába ; le­gyen sz irgalmas, munkás és takarékos, mert nincs az a telt kamara vagy pénzes láda, mely rossz gazdasszony mellett ki ne ürüljön. Végül legyen a gazdasszony isten­félő és vallásos, mert csak az olyan munkának és igye­kezetnek van sikere, melyet Isten áldása kisér. Mindezekből láthatjuk, hogy a gazdasági ismétlő iskola nem töltötte hasztalan az első évet. De láthatjuk még azt is, hogy az általános ismétlő iskola korántsem tarthat számot arra, hogy a mezőgazdasági ismétlő isko­lával sikerrel versenyezhet. Amabban a hat even keresz­tül szerzett ismeretek ismétlése, begyakorlása és állan­dósítása van czélba véve a nélkül, hogy alkalma nyíl­nék a növendékeknek kézzel loghatólag és szemmel láthatólag lépten-nyomon tapasztalni, hogy az elméletnek gyakorlati értéke is van; ebben azonban az elmélet kar­öltve jár a gyakorlattal, sőt ez utóbbi sokszor meg­előzi amazt. Ha oltunk a faiskolában, a tanítvány oda­haza nyomban hozzálát kertlök vadaianyainak beoltásá­hoz ; ha leány megtanulja, miért nem tanácsos páros számban tenni a tojásokat a kotló alá, édes anyja élőt már hasznosíthatja is teóriáját. Azért örömmel kell üdvözölni a gazdaközönségnek vármegyénk közigazgatási bizottsága ama legújabb intéz­kedését, melylyej a gazdsági iskolák szervezését sürgeti. Bár lenne foganatja is, s a gazd. ismétlő iskolák műkö­désének nyoma mielőbb meglátszanék eléggé hátramaradt nemzetgazdaságunkon! Marosi Pál. A homoki szőlők veszedelme Paksról írják, hogy az ottani szőlőket újból nagy veszedelem érte, a nép által lisztharmat, penészharmat­nak nevezett „Oidium“ fellépte által. E veszedelmes gombafaj, mely különösen eső és szél utján terjed, s erősen támadja meg a szőlőszemeket, most lépett fel először ily nagy mértékben s az idei termést, mely eddig igen szépnek mutatkozott, lönkrejutással fenyegeti. A lisztharmat, penészharmat, vagy a hogy tudo­mányosan nevezik : oidium, ama szűlöbetegségek közé tartozik, mely a homoki szőlőket Jiem kíméli meg s itt-ott máris tetemes károkat lelt bennök, mert ez a betegség úgy mennyiségileg, mint minőségileg egyaránt teszi tönkre e termést. A mely szőlőben ez e betegség föllép, olt a szőlöbogyók megránczosodnak, behorpadnak, egyik oldalukon dudorszerüen kiemelkedik a mag; az ilyen bogyók a legkedvezőbb időjárás mellett sem érnek meg, minek következtében az ilyen beteg fürtök kevés, fonnyadt, igen kevés czukorlartalmu mustot adnak. A liszlharmat a leveleken és a hajtásokon is fellép s már a szölővirágzás idején észre lehet venni, ha a szőlöleveleket megvizsgáljuk. Kezdetben 1 — 2 miliméler átmérőjű szennyes fehér loltok alakjában jelentkezik a szőlőleveleken, ezek a foltok azután nápról-napra na­gyobbodnak, mig végre egymással összeforrva, krajczár- nagyságuakká fejlődnek. A kezdetben szennyes fehér toltok néha korábban, néha későbben megbámulnák s a beleg levelek idő előtt hervadni kezdenek, ellonnyadnak, de nem hullnak le, mint a peronoszporás levelek. A hajtásokon, főleg a fásulni kezdő vesszők izközén, a lisztharmatos foltok szintén igen jellemzők, úgy, hogy ha valaki csak egyszer látott ilyen beteg vesszőt, azt más betegséggel többé össze nem tévesztheti. Az oidium nem az egész hajtást, hanem csak egyes izközöket ékte- lenit el, úgy, hogy azok azt a benyomást teszik, mintha azokat gömbölyű vassal gyengén megpörkölték volna s igy párduczos foltokat mutatnak. Rendszerint 8—10 és több ily borsó- vagy egresnagyságu loll látható egy cso­portban. E toltok átmenetileg szintén hamvasszürkék, de később megbámulnák, sőt mégis leketcdnek. Sok esetben csak a lürtökel támadja meg a liszt- harmat, melyek liszlporos rétegekkel bevontaknak látsza­nak ilyenkor. Ha az ilyen lürtöket azonnal kellő keze­lés alá nem vesszük, a bogyók megrepedeznek, elszá­radnak és megpenészesednek. A hol a betegség már annyira fejlődött, ott a termést megmenteni nem lehel. A ki tehát a szőlőjét a lisztharmat pusztításától meg akarja óvni, az addig lásson a védekezéshez, mig a gomba miczeliuma a héjrétegnek csak lelső szövetén élösködik, mert csak akkor hatol beljebb, midőn a héj felső szövetének sejtnedvéi felemésztette Már most az a kérdés, mivel és hogyan rendel­kezzünk a veszélyes szőlőbelegség ellen. Legbiztosabb, sőt. mondhatjuk egyedül biztos szer a kénpor ojtolt mészporral keverten, csakhogy ennek a keveréknek a helyes elkészítési módja sokkal komplikál­tabb, minthogy azt akármely munkásra bízzuk. Sokkal czélszerübb, ha a szőlősgazda, kinek szöllőjében a liszt­harmat fellépett, az úgynevezett bordói rézkénport hasz­nálja, melyben a kénport és meszet mar helyes arány­ban keverve és oly finomra törve kapja, hogy biztosan rátapad a szőlő leveleire, száraira és bogyóira és azon­kívül bizonyos mennyiségű víztelenített rézgálicz is van Végem van, végem van, végem van . . . De erre már nem várt gyorsasággal megjött a felelet: Majd holnap, majd holnap, majd holnap . , . Hahaha, hahaha, haha ha . ..! Hadnagy ur, hadnagy ur. hadnagy ur I számolunk... .Biztosan, biztosan, biztosan. Egy kettő, egy kettő, egy kettő ... durr zsi. .. zsiii .. Az uram, az uram, az uram . . . oda van. 'Átkozott, átkozott, átkozott! Add vissza, add vissza, add vissza —• a rózsám. Hahaha ! hahaha! hahaha ! Hársfalváról. — Az „Ung“ eredeti tárczája. — Ha a gyógyfürdőkről ugyanaz állana, ami a nők­ről, t. i. hogy azok a legjobbak, a kikről legritkábban beszélnek, akkor a czimben megnevezett és jelenlegi tartózkodásunk helyét jelző lürdőt a legjobbnak kellene tartanunk. Tényleg azonban meglorditva áll a dolog. Hárslalváról tudtunkkal legalább vajmi ritkán történik megemlékezés a napi sajlóban, és legtöllebb egyik-másik háládalos betege adja szájról-szájra tovább a nemcsak egészségügyi, de nemzetgazduságtani szempontból is több méltánylást, de főleg nagyobb publicitást érdemlő tulaj­donait. Ezen tudatból kifolyólag e fürdőben szerzett ta­pasztalatainkkal annál szívesebben járulunk a közjóhoz, mert módunkban van a hozzá hasonló külföldieket is, saját szemléletünk alapján párhuzamba hozni s mind­azt kiemelni, mihen a külföldiek előtt előnyben va­gyunk. E tekintetben pedig kezdjük avval, ami Hársfáivá jellegét képezi. Aki csak rövid időn á is tartózkodik Hársíálván, annak előnyösen feltűnik széltől védett fek­vése és nagyon enyhe levegője. Ehhez képest első sorban és főképpen az olyan levegőre utalt vérszegények, sáp­kórosok s kiválólag tüdőhurutosak keresik föl és ha bajuk még csak kezdetleges, itt találják is gyógyulásokat. Első pillanatra azt gondoltuk, hogy — Gleichenbergben vagyunk, ha a két hatalmas hárstasortól határolt sétá­ján a nagyobbára ülő, kevésbbé sétáló közönséget vettük lutó szemlére; később azonban meggyőződtünk arról, hogy más betegségek gyógyhelyeit, is képviseli Hársfáivá, nevezetesen Franczensbádot és Kárlsbádot. Az elsőt, kivált a gyengébb szervezetű nőnem, ivarszerveinek különféle betegségeiből eredt általános elsatnyulását kép­zeli itt pótolhatni; a másodikat gyomorbajosak, ha bajuk még nem súlyos kóros elváltozásból ered. A maradék végre azokból, kik a mindennapi élet harczaban kime­rülve, itt keresnek pihenést, nyugalmat és megfelelő szórakozást. Mert bármennyire különösnek tetssék, a szórakozás egyik — és nem a legutolsó gyógyhatány ; mert tapasztalatilag: aki busul, az nem gyógyul ! A magyar fürdők pedig már régen arról híresek, hogy azokban nemcsak a test gyógyul meg, de igen gyakran a lélek is. Sőt nem egyre közülük az az állandó panasz, hogy kevés benne a csend, semmi a rend (kivált az étrend!) s nagyon sok a mindenféle zene, -— fent és lent. Ezért aki nem gyógyulni, de szórakozni megy lürdőre, az bízvást magyar fürdőre menjen. Hársfáivá nem ezek közül való. Elsősorban gyógy­hely ! A Beszkidek alján, 230 m. a tenger fölött való és északról kellően védett fekvése elsőrangú gyógy­helynek minősiti. De különben is értelmes és körül­tekintő fürdőgondnoksága megértette már a mai kor igényeihez mérten, a kellő kényelmen kívül oly gyógy- hatányokat létesíteni, melyek — mint a hidegviz-gyógy- intézet, melynek savanyu és vasas fürdői, újonnan be­rendezett sós- és fenyő belégzési intézete, Dr. Wachsler Ede, budapesti szakavatott buzgó és fiatal orvos állal vezettetve; továbbá melegtejintézele, juhsavó és mas­sage kúrája mind oda hatnak, hogy a lent nevezett ba­jok a legjobb sikerrel gyógyuljanak. A kik pedig ki­rándulásra áhítoznak, ime a természet bámulatra méltó szépségével pazarul felékesitette kies völgyben egyebek közt, (mint pl. a »Vicsa völgy»-et) a honunkban annyira elterjedt >Luhi* (Erzsébet és Margit), továbbá a >Szoly- vai viz* és végre a >Polenai viz* forrását keresheti löl. Bennünket szakértői minőségünknél lógva csak ezen utóbbiak érdekeltek s egyik szép napon, a lürdő orvosa és gyógyszerésze kíséretében tel is kerestük azokat. Első czélunkat fordított rendben a Hársfalváhóz való fekvésükre nézve a PPolenai viz* képezte. És mél­tán. Már a fekvése is olyan, hogy megérdemli az egy és egy fél órába kerülő kirándulást. Mert igazán egy második »Tempe-völgy*, melynek üde és tiszta levegő­jénél különbet, nem is képzelhet az ember! Érzi ezt különben mindjárt egy olyan, a tőváro; különfélekép megszennyezett légköréből ideiglenesen ideszakadl magam­fajta bureaukrata. Mert a tüslpor és korom helyeit ózon­nal megtelilelt levegő kimondhatatlan hatással van a testre: Iriss vérkeringést érzünk ereinkben és lelkünk mintha villanyáram rázta volna fel a tespedésből, sza­badon érzi magát: fölülemelkedik bánaton, gondon, szár­nyat nyer és csak boldogságot érez. Hát még ásvány­vize I Csodálatos, hogy ezen viz a helyett, hogy első helyen volna megemlítve, eszerint méltatva is csak a harmadik helyre szorult, — és a közforgalomban, de még az orvosi gyakorlatban is alig szerepel. Pedig két­ségtelen, hogy vegyi összetételénél fogva nagyobb ha­lassal bir a különben eléggé 'ismert Szolyvainál is, sőt amint, meggyőződtünk, nagyobb kell is hogy legyen, a mennyiben a clórsók még. a Szolyvainál is nagyobb mennyiségben fordulnak benne elő és natronbicarbónálot is többet tartalmaz. De még más tekintetben is egyet­értünk ama chémiui szakértőkkel és kivaló lürdóorvo- sokkal, kik azt tartják, hogy a mennyiben az égvényes ásványvizek halóképessége a kettedszénsavas nalron- tartalom arányában növekszik: emeli ezen hatást, főleg a hugysav és hugysavsó nak a szervezetben oldott álla­potban tartására nézve, ha megfelelő konyhasómennyi­ség járul hozzá. Ha még hozzátesszük, hogy egy égve- nyes savanyuvizrek — minő a szóban levő — értékét, első sorban a kettedszénsavas nátron tartalmától, konyhasó

Next

/
Thumbnails
Contents