Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)
1899-08-06 / 32. szám
■V Melléklet az „UNG“ 1899. évi 32-ik számához. közéje keverve, a mely a harmadszori permetezési feleslegessé leszi. A bordói rézport következőképen alkalmazzuk : Veszünk egy kádat, melybe 40 liter vizet töltünk. Ebbe lolytonos keverés közben, mit legczéls/.erübben egv nyirlaseprüyel végezhetünk, beleöntjük lassan a port. (Mindig a port a vizre és nem a vizet, a porra). Keverés közben még 60 liter vizet öntünk a kadba, meg egyszer jól megkeverjük az oldatot, mely ekkor már zavaros, halványkékes szint nyert és e kész oldattal megtöltjük a permetező fecskendőt. Az egész munka mintegy 10 percznyi időt vesz igénybe. Nehogy azonban a pornak vízbe töltésekor csomócskák képződjenek, melyek nehezen oldódnak fel, czélszerü a port finom szitán átszitálva keverni a vizbe. Ha azonban daczára az óvatos keverésnek, mégis képződött habos üledék, ugv azt a szita szövetén átöntve, könnyen szétnyomhatjuk. Különös figyelem fordítandó arra is, íiogy a permetező fecskendő megtöltése előtt, az üledek képződés ineggállása végett az oldat mindig jól felkevertessék. A szőlők első és második és egyéb gyengébb növények permetezéséhez a bordói pórból egy hl. vizre U/a—2 kilogrammot, a szőlők harmadik permetezéséhez vagy a betegség lu'erös fellépése, vagy igen erős időjárás esetében 27a- 3 kilogrammot használunk. A port mindig száraz helyen tartsuk és óvjuk a nedvességtől. Válasz egy árva (!) polgárnak.11) Az U. K. m. hó 20-án megjelent számában egy a városi kéményseprési ügygyei, lennek kapcsán különösen személyem, mint helyzetemmel ’foglalkozó, valamint a közönség megtévesztése es a kedélyek leizaklatására iranyn’ó közlemény jeleni meg. A tek Szerkesztő ur engedelmével, mint aki a Iörvény és jogvédelem őre, bátorkodom itt azon közlemény részleteivel foglalkozni, hogy annak lelületes .«111 tásait a maga értékében igazoljam. Beigazolni kivánom pedig azt, hogy azon közlemény, írója ha arra akarta alapítani a hatást, hogy a közönség egy részét tendenciosusan alarmirozza, arra megfelelt, hanem ilyen czélt valótlanságok közlésével elérni, legalább nem szép dolog. Hanem tartsunk sorrendet. A múltra nézve tény, hogy átalány-összeget fizetett boldogult atyámnak a város, de hogy abból harminczhat évi itlmüködése alatt meg tudott volna élni és, házat, szőlőt, bankrészvényeket venni s jó1 simáit helyzetet biztosítani, az oly valótlan lény, hogy itt a közönség előtt kijelentem, amit atyám, ház, szöllő és bankrészvényekben üzleti jövedelméből vásárolt, mind a közlemény Írójának adományozom, hogy ne legyén olyan árva polgár. Bárkinek szabad vagyonnal bírni, szabad tisztességes utón vagyont szerezni, de hogy ezért meg meg- hunczoljanak valakit, ezt csak most tudom. Mivel a fentiek szerint azt a nagy vagyoni ezennel reá ruháztam, lölkérem az árva polgárt, tekintse csak meg a Lelekkönyv leherlapját, és meg fog győződni, hogy mennyi bekebelezett régibb keletű tartozása, volt atyámnak a nagyanyámtól örökölt házamon, épen mert a varostól nyert átalány összegből kénytelen volt megélni. Ezenkívül elköltőt le az idetelepedéskor befektetett több ezer Irt üzleti tőkéjét, amit élő tanuk igazolhatnak. Sőt annyira pénzhiányban volt, hogy kölcsön pénzen kellett eltemetnem. Tehát- ilyen volt az a jól silualt helyzet, melvlyel biztosítva lettem. Volt idő áfyám életében, hogy hónapokon át sem kapta ki járandóságát, miért 100 frtos havi nyugtáit 60—70 írtért adogatta el. És miután akkor atyám já*) Múlt számunkból térszüke miatt maradt ki. kíséretében, becsülték legtöbbre; másodszor hogy a gyógyvíz mészsókban minél szegényebb legyen és hogy a gyomrot leleslegesen megterhelő vasösszekötletésektöl majdnem egészen ment; akkor fenti kijelentésünket kellőképpen indokolva, a »Polenai vizet * legalább is oly hírnévhez akarnék juttatni, a minőben nem egész n érdemképpen a köz-elterjedt »Bubi Margit* részesül. Mert amicus Plato, amicus Aristoteles, sed magis arnica — veritas; az .»igazság«- pedig követeli és az illető forrásoknál csak most tapasztaltuk, hogy a második helyei a »Luhi Erzsébet* és csak a harmadik helyet a nagyhírű „Luhi Margit“ vagyis »Magyar Selters* érdemli. Hasou- lólag nem kellőképen van méltatva a »Szolyvai viz* is, a hires Giesshüblivel szemben, melyről már más helyütt és ugyanazon értelemben szóltunk volt, a midőn »A cseh világlürdők, tekintettel a hazai viszonyokra* czimü, 1885-bén megjelent tanulmányunkban kiemeltük volt, hogy „a Giesshübli víznél különbet is tartalmaz hazánk.“ S ime 14 évvel későbben a helyszínen győződtünk meg arról, hogy a »Szolyvai viz* csaknem háromszor concen- tráltabb a Giesshüblinél, ennélfogva annyiszor hathatósabb is ! Ha a küszöbön álló közigazgatási reform alkalmával a közegészségügy, mint annak egyik kiegészítő és kiváló része, ha inas szempontból nem is, de legalább nemzetgazdaságiból oly szerencsés lesz — egy Wlassicsra szeít tenni: akkor Magyarország ásványvizeiben levő kincsei — s ezek közt első sorban a fenti« k is — kellő méltánylásban fognák részesülni és a kincstárnak tömérdek jövedelmet, a szenvedő emberiségnek pedig megfelelő egészséget és élvezetet szerezni. Budapesten most a szanaloriUinók'leláflifákának kérdése forog szőnyegen és megvitatása nem csekély port vert föl. íme ; bic Bliodus, liic sa'lta — a Pokna és SmlyVá-Hársfálva közli territórium magától kínálkozik árrá; mit hogy minél huiiarább bekövetkezzék is, tiszta sziybpl kívánunk. Dr. Vátyi Zsigmond, randóságát más czélra használták fel, azt a felsőbb hatóság eltiltotta. Kezemben van az erre vonatkozó végzés, sőt egy oly beadványa is atyámnak, mely szerint három ezer lorinlos díjhátralékának kifizetését is kérelmezte. Igaz, hogy a külszin mutatós, a közlemény Írója, aki oly titokzatosan árva, ha betekintene az én kincsesnek képzelt otthonomba, minden esetre másként alarmirozná a helyzetemet. A dijkérdés ügyét különben sem én zavartam meg, de a hatoság. Arról pedig, hogy beadványomat a régi állapot fentartását illetőleg elutasította, ezért engem okozni nagyon rossz indulatra mutat. A helyett, hogy méltányolna, még elitéi, hogy egy három lókban is jogerős határozattal megállapított beszedhető dijam háromnegyed részi ről lemondtam a közönség javára. Ugyan lett volna-e az árva polgár ily esetben oly előzékeny akkor és azok után, amit én velem tettek. Bizonyára nem! Azon lemérsékelt dijat, hogy 15 nap alatt megfizeti a közönség, erre a képviselő-testület megbízásából szerződési biztosítékom van, sőt arról is, hogy ezen négy évi hátralékos egyezségi dij, pontos időbeni nem fizetés esetén közigazgatási utón behajtandó. Már el múlik egy év és mégsem juthatok négy évi járandóságomhoz, mert alig fizette meg a háztulajdonosok negyedrésze a, négy évi tartozást. Ez évben is elmúlt egy léi év és alig kél-három háztulajdonos volt szives járandóságát kifizetni. A végletekig küzdve vártam dijaim kifizetésen', de az érv a polgár ilyet nem méltányol. Ugyan milyen jövedelemből kell ilyenkor megélni, segédet fizetni? Az árva polgár is belátja, hrgy kény- szerit ve vagyok a közigazgatási végrehajtást igénybe venni. Mert ugyan melyik iparos (talán az árva polgár?) lesz az, aki keresmény nélkül négy és fél ével dolgozzék? Ugyebár, hogy az ily jövedelemből lehel sznpori- taíu a kölcsönt és fizetni a kamatokat és tönkre menni, de nem megélni ? Már most honnan fedezzem a kamat veszteségeket? Erre legyen jó mathematikus az árva polgár. Hogy az árva polgár dupla krétával számol, azt fényesen beigazolta azzal, hogy IU200 Irt jövedelmet állapit meg. Részemre mindjárt 6000 Irtot, a túl a hidi kéményseprő részére 4200 Irt jövedelmet biztosit. Ez oly nagylelkűség az árva polgár részéről, hogy a nyilvánosság előtt köszönetét mondok neki, de hogy a józangon- dolkozásu háztulajdonosok mit mondanak, ezen nagylelkűségére az elgondolható. Én örömmel fogadom el a hídon inneni részből az árva polgár által feltüntetett 6000 Irt jövedelmet, ha azt olunányilag garantirozza. Azt hiszem a másik is a 4200 irtot, de akkor a miniszter által megállapított dijat ötszörösre kell emelni. Ezt pedig senki meg nem köszönne az árva polgárnak. Különben ad|on csak a kjét mester megélhetésére, — miután oly busás jövedelmet számit — 2000 lorintol; a kimutatott többi 8200 Irt jövedelemből tartsa ki a segédeket és adja a hozzávalót, azután próbáljon a lenmaradt összegből megélni, biztosítom, hogy azt a napot nem áldaná, amelyen ezt a; vállalatot megcsinálta. Sajnálom, hogy az árva polgár nem tudja, hogy a dijakat nem én állapítom meg, de a hatóság. Tehát egyáltalán nem nézhetem a közönséget fejős tehénnek. Ugyan! Ugyan! Azt pedig behatja mindenki, hogy a mai előhaladott viszonyok között a megélhetés költségei és munkaerő dijjazása nagyon is emelkedett. Az árva polgár azt sem tudja, hogy a nmgu kereskedelemügyi miniszter ur még 1895. évben kelt rendeletében kimondotta, hogy minden szabályrendelet- módositás csakis kormányhatósági jóváhagyás mellett eszközölhető. Utasította a város tanácsát, hogy a kéményseprő szabályrendelet 2-ik §-át, miután az törvényellenes, haladéktalanul törülje, s már akkor kimondotta, hogy Urig- vár város egy munkakerületet képez. E szerint á közleményében idézett 2 ik §. rég érvénytelen. Ebből kifolyólag nem állt jogában a városban már akkor két idegen kéményseprőnek működni s igy annál kevésbé lehetett valaki a tarsam. Az árvapolgár czikket ir és még azt sem tudja, hogy Martinovics Elek osztálytanácsos ur nem a kereskedelemügyi, hanem a belügyminisztériumban van, Ticlitl Frigyes sem osztály, hanem miniszteri tanácsos és végtére sem ő jegyezte ellen a rendeletet, hanem más. Végtére pedig azt sem tudja az árva polgár, hogy csakis rég iratokkal volt bizonyítható a gyökösjog, ezt igazán sajnálom. No de hát tudatában volt annak, hogy egy nőt támad és azt legalább is tudatlannak véli. Nekem vindikálja a gyors egymásután következett pelróleumrongyos gyújtogatásokat. Ám legyen úgy! De mégis nem én szöktem meg emiatt az igazságszolgáltatás keze elől. 1895-ben, mikor kiét kéményseprő működött, miért volt tehát akkor annyi tüzeset és kéménygyulladás ? Már akkor csak nem dolgoztam én. Mint a közleménye eztmébe illesztett kérdőjellel magyarázni akarja, úgy vélekedik, mintha irataimban tagadnám férjezett voltomat Tekintse csak meg bead- beadványaim aláírásait, úgy ilyen gyanúsítással nem fog élni. De különben is az árva polgár szerint nem is lehetek más mint árva, mert csak az árvák vagyonát szerelik némelyek oly erősza os módon elidegeníteni. Azzal is kérkedik, hogy jogi képviselőm van. Ugyan hát itt dr. Sajó kinek a képviselője? Sajnos, hogy a keresett rugókat és okokat az árva polgár nem tudja felfedezni. Csak ne legyen elfogult, de igazságosan gondolkozó, úgy meg fogja azt az ügy természetében találni. Amint látja szívesen tudok és akarok én a közönség javára is áldozatot hozni, de mikor az üldözéssel kell szembe állani, habár nő is vagyok, de ingom és megélhetésem védelmére mindenkor érvénye- si ení logom törvényben gyökerező jogomat és nem bújok álarc/, alá és senki háta mögé, mint az árva polgár, Ami pedig az ügy lényegét illeti, megjegyzem, hogy az ungvári kéményseprőség vezetéséhez nem mint árvának, hunéin mint édes atyám reáljogának örököse, joggal birok. Ezen jogom megtámadtatott. de sikertelenül. Mint a jog tulajdonosa, a helyhatóság által megállapított dijakat beszedni, esetleg végrehajtatni is jogom van. S mig a kétségbe vont és megtámadott jogomat védelmeztem, jövedelmem nem volt, miután a munká-. latot teljesítenem kellett, tetemes adósságot voltam kénytelen e miatt csinálni, s mindamellett az előadottak szerint a méltányosság legszélsőbb hataráig mentem el a küzőnséggel szemben, amikor az engem megillető dijak TTéről lemondtam, azt gondoltam, hogy ez áltál a békét biztosilom, s munkám rendes jövedelméhez jutok. Akadnak mégis oly egyének, kik a valót vagy lelfogni nem képesek, vagy tudva valótlan dolgok tetszetős alakban való eiőadálásával és az igazság elferdítésével a bevégzett dolgokat megváltoztatni igyekeznek, feltolván magukat, névtelenül bár — a közjó védőjének — szereplési viszketegségüknek feláldozva saját és a köznek békéjét. Czikkeket írni — a papír mindent eltűr — és népgyüléssel fenyegetni és névtelenül határozatlan gyanúsítások konkolyát elhinteni, mindenki leheti, de tessék az igazság védelmére nyílt homlokkal kiáltani ez a tisztességes eljárás. S jövőben ily valótlan és névtelén közleményre reflektálni föiösleges dolog. Jiigerné, szül. Bobovszki Ilona. KÜLÖN FELÉK. * Vármegyei közgyűlés. Ungvármegye törvényhatósági bizottsága e ho 7-én hétfőn délelőtt 10 órakor törvényhatósági bizottsági rendkividi közgyűlést tart. A közgyűlés tárgyai: 1. A m. kir. belügyminiszter leirata a községek által gyakorlatidé közsegélyezés tárgyában. 2. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter leirata a záhonyi tiszafádon gyakorlandó vámszedesi jog tárgyában. 3. A m. kir. keieskedelemügyi miniszter leirata községi közdülőutak tárgyában. 4. Ungvár város 1899. évi költségelőirányzata s annak egyes tételei ellen beadott fellebbezések. 5. Községi költségelőirányzatok. 6. Községi pótadók leírása. 7. Az alispán jelentőse a Daróczon felállítandó állami iskola és óvoda fentartása tárgyában Darócz község kepviseletenek határozatáról. 8. A vármegye alispánjának jelentése Ros- kovics Emanual és társaival a Gregorovics-féle szőlőre kötött szerződés jóváhagyása iránt. 9. Radváncz község képviselőtestületének határozata az állami elemi iskola létesítése tárgyában. 10. Őr-Darma és Tarnocz községek képviselőtestületének határozata a faiskola beszerzése tárgyában. 11. Nagy-Kapós község képviseletének határozata a helypénzszedésre vonatkozó dij jegyzék jóváhagyása tárgyában. 12. Turja-Bisztra község képviselőtestületének határozata a fölépítendő állam« elemi iskola tűzkár elleni biztosítása és jókarban tar- * tása tárgyában. 13. A szelmenczi községi elemi iskola államosítása tárgyában községi Képviseleti határozat. 14. Bujánhaza község képviseletének határozata a faiskola tárgyában. 15. Megyei főszámvevő jelentése Ungvármegye gyámpénztárának 1898-ik évi számadása tárgyában. 16. Tarnócz község képviseletének hataro- zata az állami elemi iskola felállítása tárgyában. Szobrancz-Ki«morócz község képviseletének hataro^HH állami iskola felállítása tárgyában es ezen hatat® ellen Szemere Lajusne áltál beadott fclchbezés.HHU Nagy Kapos, Csepely községek képviselőtestület®’ : határozata az allami iskola tűzkár elleni biztosl^Hrl tárgyában. 19. Darócz község képviselőtestületi® határozata az állami óvoda- és iskola-épület tüzra^’ elleni biztosítása és jókarban tartása tárgyában. 20. Az ungvári járás főszolgabirájának jelentése a Szerednyén felállítandó távirdahivatal ügyében kiállított nyilatkozatok jóváhagyása iránt. 21. Weinberger Lipót ungvári lakos fellebbezése a városi helypénzszedésre vonatkozó haszonbéri szerződés pontjainak módosítása tárgyában. 22. Fekete Titusz és társai vármegyei ut- mesterek kérvénye úti átalány kiutalványozása iránt. 23. Zaborszky Ferenczné nagy-kaposi lakos felebbe- , zése építési ügyben hozott képviselőtestületi határozat ellen. 24. Radváncz község kérvényé a radvánczi kőbánya bérbeadásara vonatkozó szerződés jóváhagyása tárgyában. 25. Nagy-Turicza község kérvényé ingatlan szerzésre 1000 frt kölcsön vétele tárgyában. 26. Sop- ronvármegye közönségének átirata a borhamisítás meggátlása tárgyában. 27. Az országos kisdedóvó egyesület átirata a kisdedóvási ügy támogatása iránt. * Ellenőrzési szemlék. Ungvármegye terülj létén a közös hadsereg ellenőrzési szemléi a követlad^® napokon fognak megtartatni. Ungvát városábanjmok bér 10-én, az ungvári járás ungvári részérem Ung'i várt október hó 11-én, a szerednyei rész október hó 12-én Szerednyen, a szobránczi járáa(őel/M ekre október hó 12., 13. és 14-én Szobranczort, bereznai járásbeliekre október 15., 16. és 17-énB Nagy-Bereznán, a kaposi járásbeliekre október hó® 20., 21. és 22-én Nagy-Kaposon. Utószemle novem-^ bér hó 16-án Ungvárt. * Thaly köszönő levele. Azon alkalomból, hogy az Ungvármegyei Közművelődési Egyesület múlt havi közgyűlésén Thaly Kálmán történettudósunkat tiszteleti tagjának választotta, az ősz tudós Schürger Ferenczhez, mint az egyesület alelnökéhez a következő levelet intézte: Pozsony, 1899. julius hó 29. Igen tisztelt Közművelődési Egyesület! Tekintve az Önök által kitűzött nemes és hazafias czélt, annak némi támogatására örömmel iparkodtam közreműködni május 28-iki történelmi előadásommal s a kirándulásban való részvételemmel. B 'rcsényi Miklós, a lángoló hazafi és vasjellemü szabadságmar'
