Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)

1899-07-30 / 31. szám

volt 245, vizsgázott 220. Ezek közül 17 árva, 5 ingyenes és 57 fizetéses benlakó. Vallásra nézve ki van mulatva 107 gör. kath., 56 róm. kath., 22 h. hitvallású, 35 izraelita. Az intézetnek kitűnő vezetője, tanárai vannak, miért is az előmenetel igen megfelelő volt.

Végre az ungvári áll. elemi népiskola értesítőjét ütjük“ fel, mely Takács László igazgató szerkesztésével érdekesen van összeállítva. Előbb Tabódy Jenőről emlékezik meg, utóbb a múlt iskolai év történetét adja elő. Tizenöt tanító és tanítónő, két óvónő, hat hitoktató működéséről ad a könyvecske számot. De szóljanak az adatok is. Felvétetett 836 tanuló, osztályozva lett 757, a többi kimaradt vagy elhalt (utóbbi szám elég kedvező, csak 3). Ezek közül róm. kath. 258, gör. kath. 184, rét. 64 és izraelita 330; kitűnő eredménynyel végzett 77, jelesen 160, jól 23ü, elégségesen 114, ismétlésre utasítva 167. A mily örvendetesek e számok, annyira kellemetlen benyomást tesz a mulasztott órák kimutatása; e szerint 13711 fél nap lett elmulasztva, 1774 nem igazolva, a mi a szülők nagy hanyagságát jelenti.

Hódoly László meghalt.

Messze ellátszó fekete lobogó hirdette e hó 25-én a kir. kath. főgimnázium épületéről a megrendítő gyászt, mely Hódoly László ez. főigazgató váratlanul bekövetkezett halálával érte a kir. kath. főgimnáziumot és Ungvár város társadalmát.

Hódoly László halála amily váratlanul jött, ép oly igaz és őszinte részvétet keltett mindenkiben, aki ismerte őt. Az élte 60. evében levő kitűnő tanférfiu, kedves modorú társadalmi egyén, nemes emberbarát, oly hirtelen hagyta el a földi letet, hogy búcsút tőle csak azok vehettek, akik legközelebb állották hozza: neje, most már özvegye és egyetlen leánya.

Halálát megelőzőleg csak két napig volt beteg. E hó 22-én még megtette szokott sétáját, együtt volt jóbarátaival, s e hó 25-én már megölte őt egy hirtelen támadt hüdés.

Hódoly László kir. kath. főgimnáziumi igazgató elvesztését mélyen fajlalja közönségünk, családján kívül a veszteségnek azonban legnagyobb részesei a gimnázium növendékei, akiknek nemcsak jó igazgatójuk, de valódi atyjuk, pártfogójuk, s gyámoluk volt.

Sokan és sokat tudnának nemes leikületéről beszélni azok, akik harminczkilencz évi tanárkodása alatt növendékei s jótéteményeinek részesei voltak.

Szerették és tisztelték is őt nemcsak az iskola falain belül, de mindenütt, ahol megfordult.

Erényei közé tartozott, hogy a feltűnést, a kitűnni vágyást, — a mai kor félszegségeit — állandóan kerülte, a spontán jött bizalomnak azonban mindenkor a legnagyobb kötelességtudással felelt meg.

Az igazgatása alatt levő gimnázium példás vezetésén kívül tudott időt találni, hogy a m. kir. agyag- ipar-szakiskola felügyelő-bizottságának elnöki teendői is a legpontosabban elláttassanak.

Választott tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, egy időben elnöke, haláláig választmányi tagja a társaskörnek; az orsz. tanáregyesüietnek ugyancsak választmányi tagja, mig az ung-beregmegyei tanár- egyesületnek buzgó elnöke volt.

Csendes természete, bölcs mérséklete és okossága megóvták őt egész életén át az állásával való összeütközéstől.

Most már ott pihen az anyaföldben; emlékezete azonban sokáig fenn fog maradni, nemes például arra, milyennek kell egy igazi tanárnak, egy tetőtől talpig tisztességes embernek lenni.

Utolsó útja teljesen megfelelt annak az általános tisztelet és szeretetnek, melynek részese volt életében.

A kir. kath. főgimnázium tágas udvarán felállított ravatal körül ott volt Kende Péter alispán vezetése

alatt a vármegye egész tisztikara, Firczák Gyula püspök képviséletében Mikita Sándor dr. kanonok, püspöki helynök, a székeskáptalan és a grémiumi papság több tagja, az állami hivatalok tiszti személyzete a hivatalfőnökök vezetése alatt, a 65. és 66. gyalogezred tisztikara élén Nestor Emil ezredessel, az állami reáliskola, az agyagipar-iskola tanári kara, Ungvár város tanári kara, Ungvár város tanácsa és tisztviselői, az elemi iskolák tanítói, közéletünk számos jelese s a nagy közönség minden rétege.

A temetési szertartást Hehelein Károly prépost- plébános végezte, Fibiger Sándor dr. főgimn. hittanár. Barna, Jóna és Fiszter káplánok, valamint az itt időző növendékpapok segédkezésével.

A temetési menetet a kir. kath. főgimnázium növendékei nyitották meg, a kik a gimnázium gyászszal bevont zászlója alá sorakoztak.

A díszes és számos koszorúval borított érczko- porsóban fekvő halottat tanártársai tették a gyászkocsira, s ugyancsak ők vitték a sirhoz is.

A temeté i menet — mely több mint ezer főnyi gyászolóból állott — a savanyuvizi hídon át a Széchenyi- és Vármegyeház-téren keresztül ért a Kalvária-sirkertbe, ahol az egy ázi szertartás végeztével, Medvigy János főgimn. tanár búcsúzott el a kitűnő igazgató, a jó családapa és nemes embertárstól.

*

Hódoly László ez. főigazgató elhunytáról a gyászoló csalad nevében özvegye Feigerle Magdolna és i leánya Erzsébet adtak ki gyászjelentést.

E szomorú kötelességet külön jelentéssel lorótta a kir. kath. főgimnázium tanári kara és az ungvári m. kir. állami agyagipari szakiskola felügyelő-bizott- saga és tantestülete is.

A gyászoló család jelentése ez:

„Özv. Hódoly Lászlóné, szül. Feigerle Magdolna és leánya Erzsébet mély fájdalomtól lesújtva tudatják a maguk és a rokonság neveben, hogy a felejthetet- 1 len férj és legjobb atya: Hódoly László kir. ez. főigazgató, az ungvári kir. kath. főgymnasium igazgatója. Ungvármegy|! törvényhatósági bizottságának tagja, az ungvári áll. agyagipariskola felügyelő bizottságának elnöke stb. stb. eletén 60-ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek fölvétele után f. évi julius 25-én hajnali 2 órakor csendesen elhunyt.

A drága halottnak temetése julius 26-án délután 5 órakor lesz a kálváriái temetőben ; lelke üdvéért a szent mise áldozat f. hó 27-én reggel V28 órakor mu tattatik be a helybeli róm. kath. templomban.

Ungvár, 1899. évi juliu 25-én.

Nyugodjék békével és az örök világosság fényes- kedjék neki !“

*

Életrajza adatait a következőkben adjuk :

Hodoly László, a helybeli főgymnasium bold, igazgatója és ez. kir. főigazgató, ki egy emberöltőn túl szentelte életét a rögös, de magasztos tanári pályának, szül. 1899. aug. II. Pálóczon, Ungmegyében. Atyja tiszttartó volt ugyanott.

A középiskolai tanfolyamot Ungvárott 1846/47- ben kezdte, Egerben a VII. osztályt folytatta és Rozsnyón a Vili. osztályt 1856/57-ben végezte, a hol az érettségi vizsgálatot is fette. Azon időben Magyarországban tanarvizsgálóbizottsag nem lévén, kénytelen volt a bölcsészeti tanfolyamra, melyre hajlamot érzett, Bécsbe menni, a hol 3 évet 1857—60 ig töltött. A tanképesitő vizsgálatot azonban már Budapesten állotta ki 1863. julius 30-án, a bölcs, tört. és földrajzi tárgyakból. A vizsgálatot megelőzőleg helyettes tanárként a budapesti városi főreáliskolánál 1860-ban. Két évre reá 1862-ben a beszterczebanyai kir. kath. főgymna- siumbant mint h. tanár nyert alkalmazást. 1864-ben

u. a. minőségben áthelyezték a selmeczbányai királyi kát. gimnasiumhoz; ugyanott 1864. szept. 25-én rendes tanár lett, onnan pedig 1868-ban a pozsonyi városi főreáliskolához helyezték át, a hol 1886. május 1 ig működött. 26. a. évben helyettes igazgatónak nevezték ki az ungvári kir. kath.- főgimnasiumhoz és ugyanott lett 1887. aug. 28-án rendes igazgatóvá. 1891-ben pedig 30 éves tanári működésének évfordulóját a tanári kar az ifjúsággal egyetemben előkelő és díszes közönség jelenlétében ünnepelte meg. Ezen alkalommal az ifjúság hálájának és tiszteletének örök időkre kifejezést akarván adni, az ő nevére 120 frt alapítványt tett, melynek kamataiban evenkint egy helybeli gimn. jeles tanuló részesül. 1896-ban ő felsége a tanügy terén szerzett érdemeinek elismeréséül a főigazgatói czimet adományozta és 1897-ben a mill, kiállítás körül szerzett érdemeinek jutalmául legfelsőbb elismerését fejezte ki.

Az irodalmat is tudományos foglalkozásáról tanúskodó munkákkal gazdagította. Az akkad nyelvről. Ért. a Magyar Földben. Összehasonlító földrajz Pütz Vilmos után átdolgozva Selmeczbányán 1867-ben. A székely vagy régi magyarirás eredeti. (Pozsonyi főreáliskola értesítőjében) Az ungvári társadalmi életben is jélentékeny tényező volt. Több társulatnak elnöke és választmányi tagja, a mely hivatalokra, miként felebb is említjük a közoizalom és szeretet emelte őt.

Darányi miniszter a felvidéken,

Darányi Ignácz m. kir töldmivelésügyi miniszter lolyó hó 24-én éjjel érkezett Csapon ál, hol gról Torok József főispánunk várakozott reá Zányka állomáson nem szálltak ki, de a vasúti kocsiban töltvén az éjét, s kedden reggel 8 órakor a Kasonyicza és Ploj telepekre indultak, hol 28 beregmegyei községi parasztküldöttségét is fogadta a miniszter, kedden délben U/2 órakor Firczák lakán ebéd volt. Innen a Haapiczka Túrna havasra indultak, este 6—7 óra közt a beregmegyei és mármarosi 7 község küldöttsége fogadtatott. Ezután megtekintették a felvidéki nép közt kiosztott nemes fajú szarvasmarhákat, mely ezidőszerint havasi legelőn van. Este 7 órakor a Darányi-lak telepen vacsora volt, hol meg is háltak.

Szerdán, julius 26-án a tásaság a beregmegyei Sztoj nevű havasra lovagolt, mely 1700 méter magasban tekszik a tenger színe lelett s a bereznai járásban fekvő Ticha községből az egész vidék északi része látható, éppen ezen oldalról oly csúcsban végződik, mint egy ezukorsüveg, s a szemlélő azt hiszi, hogy megközelíthetetlen, pedig a Beregmegyéből eső részen fekvő Gorcson lóháton járható.

A Sztojról (Máramaros megye) Ivolova havasára indultak, délután 2 órakor érkeztek Schönberg Donáld báró Bika nevű vadászlakához, hol a házi ur rendkívüli szívélyességgel előzékenységgel s lucullosi ebeddel várta a társaságot, délután volt a máramarosmegyei küldöttség fogadtatása s majdnem 7 óra volt, midőn a két megye közötti határon épített, mintegy 7 kilométer útrészt megtekintették, este 8 órakor már Szolyvára jöttek le.

Csütörtökön Schönborn gróf Beregvári kastélyába érkeztek, hol bárom járásból 77 község küldöttségét fogadta a miniszter.

Csütörtökön délután már Csapra érkeztek a gyorsvonathoz, s azzal a miniszter, s kíséretének egy része Pestre utazott.

A miniszter kíséretében voltak Firczák Gy. püspök, Széchenyi Imre gróf, megyénk, valamint Bereg- és Mára- marosmegye főispánjai, Győry Loránd miniszterelnö i titkár, Egan Ede miniszteri tanácsos, Pirkner László osztálytanácsos, állattenyésztési felügyelő, két hirlapiró és a fogalmazói szaktól egy tisztviselő. A nap heve erősen égette az utazókat, s még fáradtságosabbá tette a különben is nehéz utat, de a fönséges tiszta, jó idő, a

ogékony, az csak egyet lévén képes jól felfogni, kettőt ■ e ra szerethet.

— Tehát másra ne is gondoljak, mint az ideálra?

— Azt nem állítom. Millió és millió gondolat futhatja be az agysejteinket, sőt a nőkről még azt is szokás mondani, hogy Úristen egy évezred alatt telét se tudja végrehajtani, mi agyukat egy perczig foglalkoztathatja. Megengedem, hogy ideig-óráig más nő is foglalkoztassa gondolatvilágunkat, de ez nem lesz szerelem, legkevésbbé se lesz az. Ép úgy, nem, minthogy forrónak csak azon hőt nevezzük, amely éget.

János elmosolyodott.

— Érvelésed becsületére válnék egy tudósnak . . . Okoskodásodnak egyetlen felfedezhető hibája van.

— És ez ?

— Nos, te mindig bizonyos szabályokhoz tartod magad és ezek szerint Ítélsz. Ha a látásról beszélsz, előveszed a fizika kamnera obskuráját és ebből vonod le szabályaidat, mint az evésről szólva bizonyára a szerves chemia köréből választanád érveidet. De ha olyan jól ismered a fizikát, azt is tudnod kell, hogy a látás némely esetekben hihetetlen mértékben éles.-— Oh igen, pl. ha villám világítja be a tájat, minden kis épület s fácska is egyenlő élesen látható.

— Álljunk itt meg. Nos, miért nem hozakodtál elő a villámmal.

Ernő komoly meglepetéssel nézett barátjára és egyszerre csak hangosan elkaczagta magát.

— Ugyan menj! és még neked menyegződ előestéjén ilyen unalmas disszertácziók folytatására van kedved ? Gyere, a thea felfőtt, igyál pár kortyot, jót fog tenni . . .

— Nem ok nélkül vetettem fel a thémát, — kezdé lassan hangsúlyozva minden szót, Nádasday János, — elő akartalak készíteni vallomásomra. Ernő! én a menyasszonyomon kívül mást is szeretek.

— E szerint nem szereted menyasszonyodat?!

— Sőt nagyon, de épp oly határozottsággal állítom,

hogy az övé mellett még egy más arcz vésődött eltöröi- hetetlenül emlékezetembe. És — folytatá halkan, — azt egykor talán még jobban fogom szeretni.

— No, de most már csakugyan sok ' Egy egész délutánt sopánkodással töltesz el, úgy nézel ki, mintha több napos beteg lennél, először is azt mondod, hogy szereted a menyasszonyodat, végre is kisül, hogy mást szeretsz. Magyarázd ki végre magad, mert még az én türelmem is megszakad, és különben is — tévé hozzá aggódóan,^— félek hogy valami bajod van.

— Én nem állítom, hogy nem szeretem Rózsit, de azt, hogy mást és pedig testvérét is szeretem. Mind a kettőt szeretem.

— Ah!

— Igen, elébb mondtam, hogy vannak oly esetek, mikor minden megleli a maga magyarázatát, igy lehet, hogy én kettőt szeretek.

— De csak nem veheted el mind a kettőt.

— Elveszem az egyiket és érzem, hogy igen szerencsétlennek fogom tudni magamat.

— Elmondom neked, hogy jött az egész, szemedből úgyis kiolvastam kíváncsiságodat.

— Erdeyéknek majdnem mindennapos vendége lettem. Mindig sűrűbben mentem oda s tovább időztem, mig végre ez a háziaknak is feltűnt és kezdték kutatni, hogy kinek szól az én figyelmem. Mivel állandóan a kisebbik leánynyal, Rózsival foglalkoztam és Ilonával csak néha váltottam pár szót és vele szemben a társalgásban is a legszükségesebbre szoritkozlam, Rózsi elérteni vélte látogatásaim czélját és mindig nagyobb bizalommal beszélgetett el velem. Akkor még nem tudtam, hogy első percztől kezdve szeret engem.

Megvallom, nem gondoltam reá, hogy neki szerelmet vallják, ketlen jártunk a házhoz egy barátommal és én csupán szórakozásból kerestem fel őket. Ilonával szemben, bár minden tekintetemet ő bírta egyedül, barátom foglalkozott, én várakozó álláspontra helyezkedtem, mivel ő volt az idősebbik és mielőtt érzelmeimmel teljesen tisztába nem jövő ;, nem akartam mindenféle magyarázatoknak kitenni a dolgot, mi pedig elkerülhetetlen lett volna. Rózsival pedig, mint fiatalabbak minden érdekekre való gyanúsítás nélkül foglalkozhattam.

Elmúlt pár hét, mikor egyszer betoppanva a házba, Rózsit egyedül találtam a kertben. Leültünk egy fa alá és elbeszélgettünk, késemmel játszadozva belekarczoltam a szék támlájába e szót: Szeret?

Meglepetésemre Rózsi kivette kezemből a kést és hirtelen valamit rákarczolt a fára. Elolvastam: Ugen*. A leány elpirult és én tisztába voltam a helyzettel, mit vigyázatlanságommal magam idéztem elő.

Akkor még felvilágosíthattam, volna, de sajnáltam, és mikor egyszer valami félreértés folytán haragosan távoztam el, a leány öngyilkosságot terveit. Én magam is szenvedtem a válás ideje alatt és akkor azt hittem, hogy igazán szeretem.

Visszatértem hozzá. Önfeláldozó szerelme bennem is felkeltette a .szunnyadó érzést és én egy hónapot a legédesebb érzelmek közölt töltöttem el.

— És Ilona? . . .

—- Ö r á akkor nem gondoltam. Elutazott a falura és igy jelenlétével nem befolyásolt . . . Véletlenül elejtette Rózsi, hogy Ilonának kérője van és Ilona is hajlandó hozzá menni és akkor . . .

— Csak nem lőtted le a kérőt, szólt Ernő, kit János beszéde nagyon megindított és meghatottságát tréfával akarta palástolni.

— Nem, de éles szúrást éreztem a szivem táján, (mely azóta sokszor ismétlődött) és a vágyat, hogy mindenkit eltávolítsák az útból, ki Ilonát el akarná venni.

— És elfelejtetted Rózsit ...

— Rózsi észrevette felindulásomat, én kitérőleg válaszoltam/ de hazamenve ledőlve a pamlagra, hevesen zokogtam. Csak most éreztem, hogyan szerettem Ilonát. Regebben néha a gyűlölet támadt lel bennem ellene,