Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)
1899-07-30 / 31. szám
Melléklet az „UNG“ 1899. évi 31-ik száméhoz. tündér szép kilátás, s azon boldogító tudat, hogy a szegény felvidéki nép érdekében táradnak és hullajtják verejtéküket, bőven kárpótolta a fáradalmakat. A példás szívélyesség és vendégszeretet pedig enyhülést nyújtott mindenütt. Hozza Isten a lelkes minisztert mihamarább szegény megyénkbe is. Firczák Gyula püspök és Török József gróf, lő- ispán e hó 27-én délután érkeztek székhelyükre a hosszú és fáradtságos útról, hová Darányi löldmivelés- ügyi minisztert oly lelkes odaadással kisérték. A közönség1 köréből. Ungvár, 1899. julius hó 25. Kedves Szerkesztő uram, tisztelt barátom ! Kis laluban talán még ma is megjárja, de rendezett tanácsú városban már nagyon népszerűtlen és teljesen elavult, ős régi szokás az, hogy a tehéncsordás a hajnali órákban, négylábú híveinek gyűjtése alkalmából irtózatos kürtöléssel vagy trombita harsogással az egész város közönségét lelveri álmából. A csordás zeművészete sok száz évvel ezelőtt, midőn Língváron még kizárólag állattenyésztők laktak, nagyban megcsodált világra szóló tudomány lehetett, de ma, a 19-ik század utolsó évében, melyben Ungvár már nem falu, hanem rendezett lanacsu város, mely városban legnagyobb reszt hivatalnokok, ügyvédek, orvosok, kereskedők és iparosok, legkisebb részben pedig állattenyésztők laknak, ma már valóban nem járja, hogy nehány marhatartó kényelme kedvéért a város egész lakossága reggeli nyugalmában megzavartassék. Lehetséges, hogy akadnak ma is egyének, kik a csordás szép zenetehet- ségcben gyönyörködnek, de ezek saját lakásukon, zárt ajtók mögött, a szomszédok háborgatása nélkül hallgassak meg a zenészt; az adófizető polgárság nagy zöme azonban immár határozottan illakozik ezen hatóságilag engedélyezett éjjeli csendháhoritás ellen, mert valóságos merénylet számba vehető, ha a mindennapi kenyérért való küzdelemben napközben és még az esti órákban is testben, lélekben fáradt adofizeiő polgár teljesen indokolatlanul oly lelketlenül felzavarlatik éjjeli álmából, midőn édes pihenésre még 1—2 órája volna. Ezen panasz koránt sincs a tehéntartás ellen intézve, mert senki sem vonja kétségbe, hogy a tehenekre a lakosságnak szüksége van ; a panasz csakis a csordások kürtölése, tülkölése és trombitálása ellen szól. A városi hatóság tiltsa el a zajos hangszer melletti csordahajtásokat és a használatukban levő fuvóhang- szerek elkobzása mellett, szigorúan utasítsa a csordásokat, hogy tekintettel a lakosság nyugalmára egyébként is lehelő csendességben (ostor patlogtalás nélkül) hajtsák a csordát az ulczákon. A csordakihajlás ulczánkint bizonyos meghatározott időben legyen és az illető tehén- tulajdonosok minden zajos, lármás felhívás hiányában maguk gondoskodjanak arról, hogy otthon idejekorán lejjék meg a tehenet, nyissák a kaput és hajtsák a közeleső csordába. Szükség esetén az illető csordás élőszóval szóljon be abba a házba, a honnan tehenet vár és követelje a tehén kihajtását. A katonaság, ha reggeli 5 óra előtt kivonul, dobszó és kürtszó nélkül megy, mert tekintettel van a polgári lakosság nyugalmára. A vasutaknál tekintettel az utazó közönség nyugalmára, beszüntették nem csak a harongozást, de még a népszerű >Mehet* kiáltást és mi itthon a csordások csendháboritásai ellen ez ideig nem tudtunk védekezni. Kedves Szerkesztő barátom, kérlek szépen, pártold ezen panaszomat, melyet a lakosság zöme érdekéhogy olyan szép és annyi soknak tetszik . . . Most megértettem, hogy ez is azért van, mert szerelem. És jöttek a gyölrelmes napok. Ha Rózsinál voltam, nem volt nálamnál hűbb, odaadóbb szerelmes. Ilonával szemben nem sejttettem semmit igazi érzelmeimről, tartózkodó voltam, de a szivem ... a szivem őrületesen vert. Elfojtottam a lélekzetemet, hogy fel ne kiáltsak. Siettettem a lakadalmat Rózsival, remélve, hogy elfeledem Ilonát. Nem sikerült. Mindig sz> mem elölt állott csábitó szépségben, de ha Rózsival voltam, éreztem, hogy őt is szeretem. De azt hiszem, hogy mégis boldogabb lettem volna Ilonával, ha lett volna lelkem tönkretenni a szegény Rózsikát. Ma azonban esztelen vágy keletkezeit bennem, hogy elrombolok mindent, visszaküldöm a jegygyűrűt és elszöktetem Ilonát. Meg is teszem, ha tudom, hogy Ilona beleegyezik. De igy mit tegyek. Leroskadt a pamlagra és sebesen, élesen vett lé- lekzetet. Ernő résztvevőleg nézett reá, de nem tudott mit tanácsolni. Meglógta a kezét és kezében tartotta. Egyszerre János leiugrott, kiszakította a kezét és kalapját feltéve kifelé tartott: — Mégis találtam módot, hogy könnyítsék iclke- men, szólt és mielőtt az utánna siető Ernő megakadályozhatta volna, a küszöbnél megfordult, előrántotta revolverét és homlokához szorítva, elsütötte. Egy tompa dörej, rá egy más, hogy a nehéz*test a földhöz ütődött, képezték befejezését szegény János történetének. Ernő lehajolva, még e pár szót vette ki elhaló ajkairól: — Mondd meg Rózsinak, hogy bocsásson meg. Megszűnt élni. A homlokából kiszivárgó vér kis csatornácskábnn, rést találva az ajtó alatt, vékony csíkban kanyarodott le a lépcsőn. Harangozni kezdtek . .. ben ezennel közlöm veled; kérlek, hogy becses lapokban hívd fel az illető tényezőket, nevezetesen Ungvár rendezett tanácsú város csend- és rendőreit, hogy szabadítsák meg a város lakosságát a panaszolt csendhá- boritástól, mert Ungvár város nagy közönsége azt teljes joggal kívánhatja és el is várja a hatóságtól a gyors intézkedést ____ egy ungvári lakos. Radváncz, 1899. jul. 23. Radvánczon az állami óvodában a szokásos zár- ünnepely f. hó 22-én d. e. folyt le egészen fényesen, a melyen a radvánczi intelligens lérfi-, de különösen a hölgyközönség nagy számban volt képviselve. Azt mondták egyszer a radvánczi lakosok, hogy minek Radvánczon óvoda? Igazuk nem volt akkor sem, mert ezen nyilat- kozotuk előzetes és tájékozatlan volt. Mit tapasztalunk most? Azt, hogy óvodára feltétlenül szüksége van, mert a mig a leginkább munkával foglalkozó nép biztos helyen hagyhatja gyermekeit, addig sok szép és jót sajátítanak el, a mely körülmény a további kiképzésre nemcsak alkalmassá teszi őket, de a tanító feladatát telette megkönnyebbiti. Az óvodának községünkben fenállása óta csak most tudjuk annak szükségességet és nagy- horderejél megösmerni, a mikor annak vezetésével Zeller Gizella óvouő van megbízva. Ugyanis fáradhatatlan munkássága, törhetetlen szorgalma oly eredményt mutattak lel, a melyek a szülőket bámulatba ejtették. Ez által teljesedésbe jött azon igazság, hogy az óvoda tényleg oly szükséges intézmény, mely Radvánczon annyi gyermek mellett egészen nélkülözhetetlen. Most azt nem firtatjuk, hogy a jelenlegi óvónő idejében hány gyermek járt óvodába, mindazonáltal tanuigazságot tehetünk róla, hogy az intézmény fennállása óta a legtöbb gyermek csak ezen óvónő vezetése alatt nyert kellő nevelést és oktatást. Az éneklés és szavalás meghaló volt. Reméljük, hogy Zeffer Gizella óvónő kisasszony eddig teljesített buzgóságát mindinkább lokozni lógja ezen nyilatkozat és a szülőket ösztönözni arra, hogy a magas kormány gondoskodása eredménytelenül karba ne vesz- szen. A midőn gyermekeink ezen vizsga számba menő és a sikeres vezetés eredményéért az óvónőnek köszönetét és elismerést mondunk, kérjük őt, hogy ezen üdvös intézményt lelkes és odaadó munkásságával községünk s a népnevelés javára teljes megelégedésben növelje és ápolja. A szülők. Tekintetes Szekesztő ur ! Azon meggyőződéssel fogom a tollat t. Szerkesztő úrhoz intézendő soraim megírásához, hogy ezzel a nagyérdemű közönségnek teszek szolgalatot. Az ungvári kir. járásbíróságnál a fegyelmi vizsgálatok mar napi renden vannak, a ki annak okát nem tudja, az azt hiheti, hogy a bíróság hivatalnokai tálán mind elcsapni valók, a valódi okot azonban még tálán azok sem tudják, a kik ellen a vizsgálat folyik és a kik ellen a fegyelmi eljárás megindittatott; ezt különben majd eldönti a beregszászi törvényszék, mint fegyelmi bíróság. Ezen fegyelmi feljelentésekből nekem jutott a legtöbb, de még eddig jogérvényesen egyben sem lettem elitélve, ellenkezőleg legtöbb esetben felmentve es nem, mint hírlik, állásomtól felfüggesztve, azonban nem hagyom magam gondolataim áltál elvezettetni és igy a személyes dolgok fejtegetéseit mellőzöm, megkiserem a sok fegyelmi okot általánosságban keresni. Tény az, hogy minden tisztviselő az.on meggyőződésben él, hogy hivatali kötelességének a legnagyobb szorgalommal sőt néha megerőltetéssel eleget tesz, sőt vannak olyanok is a kiket azon hit boldogít, hogy masokért is dolgoznak és ha a felsőbb hatóság a munka eredményével nincs megelégedve annak oka senki sem akar lenni, — ez azonban az emberiség gyengéjében leli magyarázatát, — nem ösmerünk tisztviselőt a ki fizetésével meg lenne elégedve és ne sopánkodnék azon, hogy kevés fizetésért sokat kell dolgoznia. Még 10 hó előtt az ungvári telekkvi hivatal kezelő tisztviselői örömmel mentek a hivatalba és a kartársak kedvesen üdvözölve egymást, jó kedv és keny- szerüseg terhe nélkül végezték, lehet mondani, kielégítő eredménnyel munkájukat, mit a beregszászi törvény- széki elnök ur által 1897-ben megejtett vizsgálat után a hátralékok eltemetése örömére az ügyvédi karral meg is ünnepeltek, mi az oka tehát a jelnlegi állapotnak ? nehéz kérdés, de részbeni oka megfejthető. Folyó évi januar 1-től a kir. járásbíróság vezetője Márczy Gyula fiatal albirót bizta meg a telekkönyvi osztálynál a felügyelet gyakorlásával, elvitáz- hatatlan ő tőle az, hogy ő egy pontos, szorgalmas és tehetségében nagyon erősen fejlődő biró, ám de a lelügyelésnél eltévesztette az irányt a melylyel az eredményt elérni vélte, mert modora a hivatalnokokkal szemben nem szülte azon eredményt, hogy őt alárendeltjei megszerették volna, ellenkezőleg talán egy kivételével a telekkvi hivatalnál minden alkalmazott annak örül, ha nem látja, Márczy ur úgy vélte hivatalfőnöki tekintélyét magasra emelni, ha alárendeltjeivel „maga“ megszólítással szigorú rendelkezést jelentő hangon és minden simaságot nélkülöző modorban fogja a felügyeleti szolgálatot teljesíteni, kívánva,hogy minden hivatalnok, ha az ő órája rosszul is jár, aszerint igazítsa óraját es járjon hivatalba, jó barátok és kartarsak egymást még ne is üdvözöljék, mert ezáltal kaszinóznak az Íróasztaltól a görnyedő munka után dereka fajdalmainak enyhítésére, senki fel ne álljon, — óra .különbség nincs, mert a ki 5—10 perczet késik irgalom nélkül jelentve lesz, — senkinek ösme- rőse hivatalnokot az irodában fel ne keressen, mert szerinte ez tiltva van és számtalan ily csekély dolgokkal bíbelődött, melyek még a miniszteri hivata lo kta sem jutnak érvényre, hogy ez mind érvényesüljön naponkint 60—70-szer megy végig az irodákon fi. gyelve azt is, hogy kinek nincs toll a kezébe errő " jegyzetet készítvén a hó végével jelentést tesz, ezen' irányú ellenőrzéssel kiirtotta a hivatalnokban a munka* Kedvet, a hivatal iránti buzgóságot és hivatali munká1 kényszer munkává alakította. Én voltam az, a ki ezen pedáns feltételeket aka ratlanul gyakrabban megszegtem, miért Mocsáry ur ál tál 24 esetért lettem feljelentve, 8 alól a beregszász kir. törvényszék áltál már felmenttettem; 16 esetér most foganatosíttatott ellenem a vizsgalat és remény" lem, hogy ezek is felmentésemmel nyernek befejezést’ eddig még felfüggesztve nem vagyok, de hiszem, hogy nem is leszek, mert a felmentésemet reményiem. Nagyon üdvös és kívánatos dolog lenne, ha Mocsáry ur a felügyeleti irányt más utón érvényesítené és különben is idegesség és talán más betegséggel is megtámadott egészségét megkímélné és meggyőződne arról, hogy sima bánásmóddal a hivatali érdekeket előnyre juttatná és ezzel, mint ambicziozus ember a közönségnek is nagyobb szolgalatot tenne. Midőn mindezeket t. szerkesztő ur becses tudomására hozom, maradok kivaló tisztelője Scheffer Emil, s. telekkönyvvezető. KÜLÖNFÉLÉK. * Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Reismann Arnold dr., ungvári gyakorló-orvost, az ungvári állami reáliskolához egyelőre fizetés nélküli iskola-orvossá, Klein Ferencz Ferdinán- dot pedig ugyanoda h. tanárrá nevezte ki. * A Pesti Kereskedelmi Bank. Ungvár városának mar közigazgatásilag zár alá vett jövedelmeit biróilag is lefoglaltatja. A végrehajtást elrendelő bírói végzés e hó 28-án érkezett le az ungvári kir járásbírósághoz. * A daróczi szeretetház. A daróczi szere- tetház, melynek magva néhány évvel ezelőtt vettetett el társadalmunk termőföldjébe, immár legközelebb szárnyai alá fogja fogadni az apatlan-anyátlan árvákat, amint erről az e hó 26-án tartott intéző-bizottsági ülésen meggyőződtünk, amikor is a bizottság elnöke : Kende Peter alispán bejentette, hogy a szeretetház alaptőkéje a központi szegényalapból 18,714 frt 87 kr., a vármegyei kavicsszallitási alapból pedig 11,285 frt 13 kr. Ebből az alaptőkéből építtetett az állami elemi iskola és óvoda részere Daróczon egy épület 8380 frt 22 kr. összegért, mely épület után az állam évi 500 frt bért fizet, ami 6°/o-os kamatozásnak felel meg. Ugyancsak ezen ülésen bejelentette a kir. tanfelügyelő, hog, a vallas- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez felterjesztést intézett, hogy tarczájának költségére a szeretetház vezetésére egy, a szeretetházi ügyekben már jártas házaspárt nevezzen ki. Ha e kinevezés megtörténik, a már készen álló szeretetházi épület azonnal át fog adatni rendeltetésének, melybe 3 éven felüli árvák fognak felvétetni. Az intéző-bizottság a kir. tan- lelügyelő javaslatara megválasztotta a szeretetház gondnokságát is a következőkép: Elnök: Kende Péter alispán. Tagok : Hehelein Károly, ungvári prépost-pia^ bános, Kende István, Maczkó István darócz-közséí® biro, Melles Demeter daróczi gk. esperes-lelkész, EáM Endre dr. es Soltész Emil daróczi körjegyző, 1 Pótadók leszámolása. Ungvár vifl gármesterének intézkedésé folytán a városi leszámolását Mérő Vilmos városi könyvelő aki az idézéssel meghívott adózók közül áaponRin^ 10 — 15-el jegyzőkönyvileg állapítja meg a pótadók mibenlétét. * Uj tanár a műegyetemen. A Magyar Hírlap e hó 23-án megjelent számában olvassuk a következőket : A hivatalos lap mai száma közli, hogy a közoktatásügyi miniszter Huszár Vilmos dr. irótársun- kat, az V. kér. állami főreálisko'ához rendes tanárrá nevezte ki, azzal a kikötéssel, hogy Huszár e minői ségben a kir. József Műegyetemen a franczia iroda® lómból előadásokat tartson. A műegyetemen eddig franczia irodalomnak nem volt tanszéke és Wlassí^t Gyula miniszter, aki súlyt helyez arra, hogy a tekni* kusoknak is módúkban legyen minél szélesebb körű műveltség megszerzése, a műegyetemi tanács felterjesztésére a franczia irodalom tanításáról gondoskodott. Huszár Vilmos alapos ismerője a spanyol és franczia irodalomnak és igy a miniszter igen jól választott, mikor őt bizta meg azzal, hogy teknikai főiskolánkon a franczia irodalmat adja elő. Huszár szeptemberben kezdi meg előadásait és az első felévben a XVIII. század franczia irodalmat fogja ismertetni. * Az ungvári községi választók névjegyzéke ellen beadott észrevételeket és felszólalást e hó 28-án tárgyalta az igazoló választmány, amikor is Reismann Mór felszólalásának helyt adva, őt a választók közé felvette. Ellenben Gaar Iván észrevételeinek hely nem adatott. Gaar első sorban azt észrevételezte, hogy a névjegyzék nem a törvényes időben állíttatott össze, s igy a községi törvény idevonatkozó intézkedése súlyosan megsértetett. Ezt, hogy igy van, a bizottság is elismerte, s utasította a tanácsot, hogy ilyen törvénysértéstől a jövőben óvakodjék. Második észrevétele az volt, hogy az összeállítás idejében az igazoló-választmány még meg sem alakíttatott. (Ez időközben, talán ép e figyelmeztetésre, megtörtént.) A harmadik észrevétel szerint a választók közé ugyan sokan fel vannak véve, akik sem községi adót nem fizetnek, sem pedig az 1874.: XXXIII. t.-cz. 9. § a alapján nem tarthatnak igényt a választók közé való
