Ung, 1899. július-december (37. évfolyam, 27-53. szám)
1899-07-30 / 31. szám
Ungvár, 1899. julius 30. XXXVII. ÉVFOLYAM. 31. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyehái-tér 1. szám. A szeikesztőhöz intézendő minden köz- lemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt Félévre ... 2 » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. ÖNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Széli Kálmán és Apponyi Albert gróf üdvözlése. Ungvár város közönsége részéről Széli Kálmán miniszterelnök és Apponyi Albert gróf orsz. képviselő és városunk díszpolgárához üdvözlő-lelira'.ok intézését határozta el a képviselőtestület abból az alkalomból, hogy a magyar kormány élére Széli Kálmán neveztetett ki miniszterelnökké s hogy Apponyi Albert grót, elveinek érvényesülésével belépett a szabadelvű pártba. A képviselőteslülel ezen határozatából eredőleg a a tanács részéről s Mihalkovich Józsel közig, tanácsos áltál szerkesztett következő üdvözlő-iratok intéztének a miniszterelnök és Apponyi Albert grólhoz: Nagyméltóságu m. kiv. Miniszterelnök ur! Kegyelmes Urunk! Az év első időszakában a politikai élet terén befejezést ért ádáz barczok után, a pártok között létesült egyezés a nemzet jövőjében lápiáit hitünket megerősi tette. Nemzetünk a nehéz válság nyomasztó hatása alól felszabadulva, lelkes örömmel vette, midőn ő cs. és kir. apostoli Felsége Nagyméltóságodnak cs kormányának kezébe helyezte az ország ügyeinek vezetését. A köztudatot, hogy Nagyméltóságod és kormánya hazánk ügyeit bölcsen vezeti, megerősítette, hogy alkotmányunk-- épségben tartása mellett, az adott viszonyok kívánalmához képest létesült köz- gazdasági kiegyezést immár szentesített törvény biztosit ja. A pártviszály után létesült béke szülte uj korszakot, Nagyméltóságodnak és kormányának az ország ügyei vezetése körüli bölcsességét, országszerte örömmel és megelégedéssel üdvözölték. Ungvár város közönsége is örömmel részt vesz ebben, és hazafias kötelességének tartja Nagyméltóságod előtt mély hálájának kifejezést adni, azon meggyőződéstől erősítve, hogy Nagyméltóságod ős kormánya a nemzeti élet uj forrásait megnyitva, a válságos idők után a törvény, jog és igazság foglalták el az országban uralmukat. Ungvári, 1899. julius hó 22-ik napján. A városi képviselőtestület megbízásából Ungvár város tanácsa nevében, mély tisztelettel: Fekésházy Miklós, Dr. Lüley Sándor, főjegyző. polgármester. Méliósdgos gróf ur! Hazánk jólétéért, alkotmányunk megerősödéséért hosszú politikai pályáján kifejtett önzetlen működése iránt Ungvár város közönsége változhatlan elismeréssel és tisztelettel viseltetik. Nemzetünk politikai élete terén nemrég magasra fölcsapott ádáz harezok megszűnte körül közelebb kifejtett hazafias ténykedése, Méltóságod iránt érzett tiszteletünket és szeretőiünket még inkább fokozza. A pártviszály megszűntét, a béke helyreálltát elősegítette az 1867-es alapon álló két párt egyesülése. Az önzetlen hazafiak szövetkezve, békejobbot nyújtottak egymásnak. Ennél is Méltóságod vitte elől a béke olajágát. Hazafias tisztelettel üdvözöljük ezért Méltóságodat, kérve az ég Urát, hogy hazánk boldogulásáért való további hasznos tévékenységéhez Méltóságodnak erőt adjon! Ungvári, 1899. jubas hó 22 napján. A képviselőtestület megbízásából Ungvár város tanácsa: Fekésházy Miklós, Dr. Lüley Sándor, főjegyző. polgármester. Az 1898—99. tanév számokban. Előttünk fekszik nehány iskolai értesilő ; örömmel lapozgatunk benne; hiszen a jövö nemzedék kis története ez, — a számok üres tömkelegé a gondolkozó előtt sokat beszél, tanít és oktat, figyelmeztet és óv. De szóljanak hát az adatok. Az ungvári kir. kath. fdgymnasium értesítője ezúttal teljesen nélkülözi valamelyik tanléríiának dolgozatát, a mit bátran hiánynak nevezhetünk. Pár szóval megemlékszik Erzsébet királyné és Klamarik János dr. elhuny tárói, két oldalnyi szöveg után a statisztika veszi át biroda'mát. E szerint 26 tanár működött a kitűnő tanintézetnél, az első 5 osztályban parallel osztálylyal, a mi a nagy számú tanulók miatt vált szükségessé. Beiratkozott ugyanis 635 tanuló, évközben elmaradt és elhalt 56, vizsgázott tehát 579. Ezek közül 161 róm. kath., 209 gör. kath., 1 gör. keleti, 46 ág. és evangélikus, 162 izr. vallá. u, nyelvüket illetőleg érdekes adat, hogy 12 kivételével magyar nyelvűek voltak. Végre érdekes kimutatás állítottak össze a tanulmányozási eredményre, melyből kitűnik, hogy az egész tanintézetben 34 volt mindenből jeles, 89 mindenből jó, 298 elégséges, 76 pótvizsgára utasittatott, 82 pedig két és több tantárgyból bukott. Nagy érdeklődéssel vártuk az állami reáliskola jelentését, hol ezúttal már két osztály állott fenn. A majdnem 100 oldalra terjedő tüzet igen ügyesen van összeállítva. Előbb megemlékezik Szieber Ede főigazgató jubileumáról, majd Könnye Ferdínánd tanártól egy nyelvészeti tanulmányt közöl, végén Simsa Kornél volt tanárját parentálja el. Három rendes, 2 kisegítő és 4 hitoktató tanár működött e nagy reményekre jogosító intézetnél, melynek kél osztályába felvétetett 77 tanuló, vizsgálatot tett 7J ; ezek közül 40 izraelita, mindannyi magyar ajkú. Mindenből jeles osztályzatot 7, mindenből jó osztályzatot 10, elégségest 41 nyert; 8 pótvizsgára utasittatott, 2 ismétlésre. Ha fontolóra vesszük, hogy meglehetős gyenge anyag került ez intézetbe, az eredmény igazán meglepően jó és kitűnő vezetésre mutat. Az ungvári gör. kath. éneklész-tunitóképezde értesítője Erzsébet királyné sikerült arczképével jelent meg, róla emlékezik meg az első czikk is. Tizenegy tanerő működik ezen intézetben, melynek 4 osztálya és két előkészítő tantolyama van. Az előkészítő iskolába beiral kozott 70 növendék, vizsgázott 60, a képzőintézet négy osztályába beiratolt 97, vizsgát tett 89. Ezek közül 16 róm. kath. és 5 heivét valíásu tanuló kivételével, mindannyian gör. katholikusok voltak. Anyanyelvre nézve itt már nem oly kedvező a kimutatás, mely szerint 57 nem magyar ajkú. Az előmenetel sem egészen kielégítő, mert csupán 4 jeles van jelezve, 26 elégtelen, 8 kimaradás. Kiállított az intézet 27 oklevelet, 15 kántor tanitói oklevelet, 12 tanitói, illetve tanítónői oklevelet. A gör. kath. leánynevelő intézetben 9 ben- lakó és 13 bejáró tanerő működött A tanulók száma Kettőt szeret.*) — Az „Ung“ eredeti tárczája. — Irta : "Walter Ferencz. Távolban dörgött a menny, a kékes szürke eget villámok rajzolták csodálatos ábráikkal tele, de már a vizcseppektől ragyogó lűszálak, a tolyton tovasiető teliegek, a Iák leveleit mozgató enyhe szellő, mind arról regéltek, hogy nagy vihar volt, mely csendben lefolyt. Csodálatosan tiszta és ózondüs volt a levegő, mely a kerti lak egyik nyitva feledt ablakán behatolt. Megcsapta a beszélgetésben elmerült két ifjút is és gondolataikat másfelé terelte. János felállt és az ablakhoz ment és kinézett. A páva végigsétált a park nyirott, zöld tábláján és assan játszott tollazatával. Koronként hangzott a Gyöngytyu kellemetlen kiáltása és oldalt lüst oszlopok emelkedtek lel az égnek.’ A kertész lakását árulták el az oszlopok. — Nos, — kérdé Ernő — és azóta nem találkoztál velők? János odaszoritá izzó homlokát az üvegtáblához. — Mégis, elbeszélnem azonban fölösleges, aligha log téged érdekelni. Hangja tompán hangzott, kiérzett belőle az elnyomott szenvedély. Majd hirtelen mozdulattal előhúzott egy taburettet és a szoba közepén diszlő pálmacsoport alá ült s belevágott a beszédbe. — A ki Á-t mond, ne restelje a B-ét is. Halld tovább. S mulatság után, mint elmeséltem, haza kisértem a lányokat. Ilona magas karcsú termetével, gyönyörű fekete hajával, classikus szépségű arezéle és észbolonditó szemeivel kezdettől fogva igen erős benyomást telt reám. Kísérőjével kaczagva ment előttünk és én húga Rózsival voltam elfoglalva. A leány kissé izgatott volt s többnyire Nagy László pajtásommal beszélt. Hangja *) Mutatvány a szerző: „Vasúton“ czimü sajtó alatt levő elbeszélő kötetéből. kellemesen érintett és egy perezre levéve tekintetemet Ilonáról, — ki már nagyon is előre sietett — szemügyre vettem a leányt. Nem annyira classikus szépség, mint inkább mindjárt az első pillantásra is tetszetős, megnyerő volt. Kicsin, szépen képzett lábacskái biztonsággal hordták nem nagy alakját, őzteremtéhez igen szép nyak és formás lej simult. Mozdulataiban több biztosság volt, mint hanglejtésében és beszéde érzelemvilágának felette nagy tiszta ságát arulta el. Minderről később még jobban nyill alkalmam meggyőződni. — Úgy tehát, továbbra is ellátogattál a családhoz. — Igen! A kapunál, hogy elváltunk, erősebben szorította meg a kezem és én remegni éreztem a szivem. Fölkelt és ide-oda kezdett járni. A nap gyorsan haladt az égen, a teliegek koronként eltakarták és besötétedett az ég. Mielőtt tényleg lebukott volna a távoli hegyek mögött, utolsó sápadt sugarát beküldte a szobába és János tájdalomtól eltorzult arczának kísérteties lényt kölcsönzött. Ernő megtörte a csendet: — Ha jól tudom — kezdé halkan — holnap van Erdey Rózsikéval az esküvöd ... E szerint regényed hősnője lett a mennyasszonyod. Gratulálhatsz magadnak, regényed jó megoldást talált és én nem is értem kétség- beesésedet. Vagy talán — kérdé hirtelen felvillant gyanúval — menyasszonyod nem szeret? János a tejét rázta. — Oh a te nézeted szerint igen jól van megoldva a történet, — keserűen lelkaczagott — jobb megoldást nem is kívánhatni. A hős megszereti Ő-t, Ő viszont és egymáséi lesznek. Hisz ez oly mindennapi dolog, de én, — tévé hozzá suttogva — legkevésbbé se vagyok mindennapi. Ernő csodálkozásában leejté szemüvegét: — Hogyan, menyasszonyod szeret és . . . — De még hogy, ha elhagynám megölné a bánat utánnam. Ezt teljes határozottsággal állíthatom . . . — Tehát kölcsönös a szerelem ? Egyesüléseteknek mi sem áll útjában ? Vagyoni viszonyaitok is kedvező ? — Igen. — Ügy hát a nyomor se zavarja boldogságtokat. És te most mindent lel akarnál áldozni egy báléj emlékéért. Behozták a lámpát. Ernő a kis márványasztalra helyezte és ténye megvilágította mindkettőjük arczát. Elővette a tealőzőt, alágyujlott és pár perez múlva az üstben zuhogott a viz. Jánost elfogta az erős indulat. Barátjához lépett, megszorította kezét, úgy hogy fájdalmában felkiáltott: — De az Istenért! szólj, mi a bajod ? Igazán meg- foghatlanul viselkedek Magyarázd meg, hogy értsem felindulásodat ? — Mond csak, — hallottál-e, vagy olvastál oly esetről, hogy keltőt szeretünk? — Kettőt? Azt hiszem igen, bár nem tudtam akkor mindjárt megmagyarázni magamnak, hogy hogy is értsem. Kettőre egyidőben, egyforma érzelemmel gondolni, előttem szinte hihetetlennek tűnt fel. — Tehát azt tartod, hogy érzéseinket, gondolatvilágunkat nem kötheti le, csupán egy objektum, azaz az agyidegeid nem jöhetnek rezgésbe egyszerre két tárgy megpillantásakor. — Ha már az agy sejtéinek működésére térünk át, (bár ez czélunktól messze elvezet), én is felveszek egy példát, mivel nézetemet megerősilhetem. Tudod, hogy a reczehártyán a szem működése csupán csak egy bizonyos tárgyra képes konczentrálódni, a többiek homályosan, mintegy ködtátyolon keresztül látszanak, sőt lehetséges, hogy egyes pontok a macula ílavaka esvén, nem látszanak. Vagyis oly esetek is lehetnek hogy mindig e macula flavával kénytelenitvén látni, nem látnak. Persze ez csak theoria, de azt nem tagadhatod, hogy nem mindenki logékony a szerelem iránt. A ki pedig JLapunk mai száma 6 oldalra terjed.
