Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1899-03-12 / 11. szám
oly részletességgel ki tadná dolgozni, a mi által későbbi áldozatok ki volnának zárhatók. De hát a népnevelés cziinén nem lehetünk takarékosok ! Egészen más szempontból nézendő a normálkaszárnyák építési ügye, a mely összeköttetésben áll a barakk-kaszárnya mikénti értékesítésével és legújabban a barakk-kórház áthelyezésével. Lehetetlen elismeréssel nem adózni azoknak, a kik a normál kaszárnya kérdését dűlőre vitték, de pirhusi győzelem volt az mégis, a mely községi háztartásunkat a legnagyobb mértékben fenyegeti. Előre láthatólag a jövő évi költségvetés nagy meglepetéseket fog hozni számunkra, a melyek nem lesznek kellemesek. További fontos, eldöntetlen ügy ma még a városháza elhelyezése. Midőn a képviselőtestület a reáliskola részére átengedte jelenlegi telkét, ugyanakkor sürgősnek jelentette ki a\ uj városháza építési ügyét is, mindazonáltal a képviselethez nem jutott el ez ügyben mind mai napig semmi. Teljesen tájékozatlanok vagyunk tehát, történt e ez ügyben valami vagy semmi, mert hát nálunk a hatóságok nem szokták a hírlapokat terveikről értesíteni, magunk szoktunk utána járni, mikor valamit tudomásul adni szükségesnek érzünk. Így hát egyelőre homály fedi ezt a kérdést és nem bánom, higyjiik, hogy az ügy a legjobb utón vau. De bármiként is legyen a megoldás elhatározva, egyben egészen bizonyosak vagyunk és ez az, hogy újabb áldozat elé nézünk itt is. Ezek után volna még valami mondanivalónk; előreláthatólag minden itt említett építkezés idegen vállalkozók által lesz ellátva, ha csak kellő időben az iparos szövetkezet valami módot nem talál arra, hogy a vállalati nyereség itt maradhas- on. De bárki is legyen a felvállaló, a legnagyobb figyelemmel és jóakarattal minden hatóságnak oda kell törekednie, hogy iparosaink ezen nagy munkálatoknál foglalkoztatva legyenek. Tapasztaltuk a pénzügyigazgatósági palota építésénél, hogy ott kereskedőink, mint szállítók, iparosaink, mint munkavég zők meglehetősen alkalmazva voltak és derék munkát végeztek, teljes megelégedésére úgy a vállalkozónak, mint a felülvizsgálóknak. De volt alkalmunk látni olyan építkezést is, hova asztalos,lakatos stb. munkák készen jöttek Budapestről; ezt kikerülendő, hívjuk fel az illető hatóságok figyelmét, hogy legalább a város áldozatával járó építkezésekből jusson kereset kereskedőink és iparosainknak, mint a kik községi nagyobb pótadóval úgy is terhelve lesznek Munkára fel! Felvidékünk Ismertetés. Irta : Kovássy Elemér. (8) Uzsokról visszatérve Voloszánkára, e falut érinti azon ut, mely Tichára vezet. Körülbelül 3At órai sze- kerezés után érjük el Ticha községet, melynek van 4 rk., 815 gk., 43 izr, összesen 862 főből álló lakossága. Mindéhez járultak a tudományos megfigyelések. Legnagyobb munkával járlak a meteorologiai telvételek, melyeket éjjel-nappal minden négy, 3Őt egy Ízben minden két órában eszközöltek. Ezt a munkát Seolt Hansen teljesítette. Ü volt egyszersmind az, a ki körülbelül minden második napon, ha tiszta volt az idő, asztronómiai megfigyelés által megállapította a Fram földrajzi helyéi. El lehet gondolni, hogy az expedíció tagjait ez a munka érdekelte leginkább s ha a megfigyelés azt eredményezte, hogy a Fram északra haladt, nagy volt az öröm. Blessingnek, a Fram orvosának már kevesebb dolga akadt. Az egészségi viszonyok állandóan kedvezőek maradtak és ha kezelni akart valakit, hát a kutyákhoz kellett fordulnia. Havonkint egyszer azonban megmérte a Fram lakóit és megvizsgálta vérüket. Ezt is nagy érdekkel figyelték meg, mert az eredménytől tüggött, hogy nem veszélyezteti-e őket az expedíciók nagy réme, a skorbut. Megjegyezhetem, hogy a 3 év alatt az egészségi viszonyok nagyon kedvezlek, egyetlen skorbut eset sem fordult elő, sőt komolyabb megbetegedés is alig volt a Framon. A tudományos működés terén még a viz hő- mérsékének és sótartalmának meghatározása, a vízben előforduló állatok gyűjtése, a levegő viilanylartalmának, a jég alakja, növekedése és erejének meghatározása sat., de különösen a sarki fény megfigyelése említendő, mely utóbbira sokszor és kitűnő alkalmuk kínálkozott. Nehéz munka volt még a vizfenék folytonos méregetése, melyben mindenki állandóan részt vett. Érdekes a mindennapi élet a Framon, mely bár egyhangú, de korántsem kétségbeejtő. Maga Nansen igy irja le : *8 órakor fölkeltünk és reggeliztünk. A reggelink száraz rozs, vagy buzakenyér, sajt, dobozokban becsinált sózott marha vagy ürühusból, sódar, vagy nyelv- konzerv, füstölt szalonna és kaviárból állott, Hefenkinl E község neve magyarul „csendeset jelent. Bizonyára onnan nyerte e jellegzetes elnevezését, hogy mélyen benn feküszik a hegyek között, hol semmi zaj nincsen s teljesen elszigetelten áll közel a Lengyel határhoz. Nem régen épült fel magas dombon csinos kőtemploma, melyet százados fák vesznek körül a mik még a régi templom mellé voltak ültetve. Gör. kath. papi laka meglehetős jó karban van. Házainak építési módja elüt a felvidék többi kunyhóinak alakjaitól, fából vannak a falak összeróva, oszlop tornaczos elő- részszel kellemes benyomást gyakorolva a szemlélőre. A lakosok szegények, földjük rossz, köves, alig megművelhető magaslatokon fekszik. A templom mellett, magas hegyre vezet fel az esős időben alig járható, tapadós talajú hegyi ut, melyen gyalog, vagy lóháton lehet közlekedni. Jó másfélórai folytonos menetelés után érjük el azon hegytetőt, honnan Lyuta községe látható. E magaslatról jobbra szikla csoportozat látszik, mely úgy néz ki, minthf emberi kész müve s valami váracs romja lenne. Remek szép kilátás nyílik meg itt szemünk előtt s hideg levegő érinti az utazót, mert közelben vannak a gyönyörű havasok. A magaslatról lefele haladva, mindinkább jobban közeledünk e hegy aljában fekvő Lyuta községhez. E több kilométernyi hosszúságban fekvő falu lakosainak összes száma 2328 fő. Ezek közül rk 3, gk. 2223, izr. 101, helv. 1. Amint mondják, 1848 előtt Lyuta és vidéke eg, őserdőktől övitett terület volt, hol valóságos nomád életet élő gk. vallásu emberek laktak. E helyet azon időben csak a vadászat kedvelő urak látogatták, egyébként nadrágos ember itt meg nem fordult. Vonzotta az idejövőket még az óriási hegyek, sziklák, hegyszakadékok, hatalmas fenyvesek remek szépsége. E hegyeken, erdőkön, szabadon legelésztek a juhok, kecskék s törpe tehénkék, melyek táplálékkal s ruházattal látták el a földhöz ragadt szegény népet, mely még most is sóhajtva gondol azokra a régi szép időkre s azt tartja, hogy jobb volt sora akkor, mint most, midőn nagy része kőből épített házban lakik ugyan, de kellő fegyelem s ellenőrizet alatt. 1848-ban a kir. kincstári uradalom megkezdte az őserdők hasznosítását, fűrészt állíttatott s telepíttetett egy erdészlakot. A fürészmalom egyremásra vágta a deszkákat, melyeknek szállítása abban az időben — utak és hidak hiányában — Viskán át, Kosztrina fele s Bereznán keresztül át történt Ungvárra. És e rengeteg utón egy szekér deszka szállításáért csak 3 váltó frtot (1 frt 20 kr.) kapott a paraszt fuvaros; még is meg volt keresményével elégedve. 1849 év végével vármegyénk egy jól ismert s tisztelt typikus alakja a nemrég elhunyt Bacsinszky Ödön lett lelkészszé kinevezve Lyutára, aki a nemsokára szintén odahelyeSfett 'Ruttner Adolf kincstári er- dőbiróval karöltve, ifjúi lelkesedéssel s buzgalommal fogott a felvad nép neveléséhez s a község rendezéséhez. Széleskörű ismeretségük, ősi magyar vendégszeretetük odavonzotta a vármegye irányadó férfiait, akik tekintélyükkel s tudásukkal támogatták a két intelligens férfit buzgó munkájokban- Kitartó fáradozásuknak meg lett az eredménye nemsokára, a járhatatlan ős erdőkön sziklák s hegyek csoportján át közlekedési ut vezetett Csornoholora s azon at Dubrinics felé, a mely megkönnyítette a fuvarozást, megrövidiiven tetemesen a távolságot. 1859 ik évben lett felépítve az első iskola s jött bele az első tanító. A kincstári uradalom erdeiben hatványozódott a munka, erős kelete lett a munkás kéznek, zsindely, deszka nagy mennyiségben szállíttatott Ungvárra, s háromszor frissen sült kenyerünk volt. Italul eleinte naponkint kávé és csokolád, később hetenkint kétszer kávé, kétszer thea és háromszor csokolád szolgált. Reggeli ulán nehánvan a kutyákat etették, kibocsátották a jégre, vagy egyébként gondozták, a többiek napi íogialkozásukhoz láttak. Mindenkinek hetenkint egyszer a konyhában kellett dolgozni, a szakácsnak segíteni, fölmosogatni, asztalt teríteni, fölszolgálni Maga a szakács reggeli után elkészítette az étlapot s rögtön hozzá fogott az ebéd készítéséhez. Nehányan közülünk a jégre sétálni mentünk, miközben a jég állapotát vizsgáltuk, a mi 40—50" C. hideg mellett igen üditőleg hatolt. Egy órakor ebédhez gyülekeztünk, mely rendesen három lógásból állott : leves, hús és csemegéből, vagy leves, hal és húsból, vagy hal, hús és csemegéből, nelm csak hal és húsból. Azonkívül mindig volt burgonyánk és vagy íris főzelék, vagy maccaroni. Nem is panaszkodtunk az étel miatt, sőt egyik-másik közülünk erősen hízásnak indult. Ebed után a dohányosok a konyhába mentek, mert a szalonban tilos volt a dohányzás, kol aztán kedvükre fújták a füstöt, csevegtek, sőt nein egyszer tüzesen vitatkoztak is. Aztán legtöbben kis sziestát tartottak, mely után a napi munkához láttunk és 6 órakor vacsorára hívtak össze. A vacsora majdnem ugyanaz volt, a mi a reggeli, csakhogy italul mindig thea szolgált. Vacsora után a társaság egy része megint a konyhába ment dohányozni, mig a többiek a szalonban fogl ltak helyett, mely lassankint átalakult olvasó szobává. Ha azok a t. pártfogóink, a kik szórakoztató olvasmányokkal láttak el bennünket, azt az érdeklődést látták volna, melylyel a könyveket és képes folyóiratokat bujtuk, bizonyára örömük lett volna azon gondolatnál, hogy a Framot valódi oázissá tették az örök jég sivatagában. Nyolcz óra tájban kártyaasztalhoz ültünk s mig egyik másik a harmoniumon játszott, késő éjjelig kártyáztunk. aztán kezdték úsztatni lefele az ut mentén levő vizen a temérdek rönköt. A lakosság lassacskán lovakat szerzett juhai, kecskéi egyrészének eladási árán s megszokta az erdei munkát úgy, hogy 1860-ban a község lakosai e munkanemben már teljesen otthonosok valának s maga a község állott be a vállalkozók sorába. A lefuvarozott s Ungvári hagyott deszkák és zsindelyek helyett apró lovacskáik fuvarpénzen szerzett élelmi szereket szállítottak fel a községbe. Az úrbéri rendezés nagy munkájának helyéül Lyuta község tűzetett ki, a rendezéssel a nép elégedetlen lévén, a működőknek ellenszegült, úgy hogy' katonai karhatalmat kellett a rakonczatlankodók megfékezésére kiküldeni, a mi aztán nehány ezer forint adósságba keverte a községet, melyet erősen meg- siny lett. Az 1870-es években körjegyzői székhelylyé lett Lyuta. A zalathnai állami kőfaragó és kőcsiszoló Iskola. Örömmel tapasztalhatja minden elfogulatlan szemlélő, hogy kereskedelmi kormányunk a magyar ipar fejlesztése, továbbá nálunk még nem létező iparágak meghonosítása érdekében a legnagyobb körültekintéssel jár el s a legmesszebb menő áldozatoktól sem riad vissza. így keletkeztek az utóbbi időben az egyes vidékek specialis viszonyainak megfelelő szakiskolák. S ez iskolák mig egyrészt elméletileg és gyakorlatilag is szakképzett iparosokat képeznek és módot s alkalmat nyújtanak arra, hogy a kik esetleg a gyakorlati irányú pályákra éreznek magukban- hajlamot, ne legyenek kénytelenek a legtöbb helyen még mindig középkori állapotban sínylődő mester-inasság keserves esztendeinek átélése árán egyik-másik iparágban magukat jól-rosszul kiképezni; másrészt az egyes vidékek természetadta kincsei kézműipari feldolgozásának módjával ismertetvén meg a vidék lakosságát: azok megélhetési viszonyait kedvezőbbé teszik. A kereskedelmi minisztérium Ungvárott is ily czél- zattal teremtette meg az agyagipari szakiskolát, a vidéken pedig Homonnán a müfaragó-iskolát stb. Ez iskolák áldásai már eddig is eléggé ismeretesek s kézzelfoghatók. Kívánatosnak tartanám, hogy az ilyen szakiskolák ne csak helyi érdekeket szolgáljanak, hanem más vidékekről is vonják maguk köré az általuk kultiváü iparra hajlammal biró ifjúságot; ily czélból kívánatos, hogy ez iskolák szervezete, czélja, az iparág ismeretes legyen az egész országban; mert feltehető, hogy minden vidéken akad sok olyan egyén, kit hajlamai más iparághoz vonzanak, mint a milyen szakiskola vidékükön van. Ily czélból hívom tel az érdeklődők figyelmét a zalathnai állami kőfaragó és kőcsiszoló szakiskolákra is. E szakiskola az 1894/5. tanévben nyílt meg 23 tanulóval, kiknek száma az elmúlt tanévben 52-re szaporodott, s kik közül 36 ösztöndíjas volt. Az iskola — két bár rokon, de nem azonos — sőt egymástól lényegesen különböző iparágra képesít s négy évfolyamból áll. Megjegyzendő, hogy mindkét iparágban e négy évfolyam alatt egyszerre nem képezhetik ki magukat a tanulók. A kőfaragó muukához azon munkák számíttatnak, melyek aczéllal faragható kőből aczel szerszámmal állíthatók elő, pl. építkezési müvek, kőépület-h nnlokzatok, szobor-talapzatok, sírkövek, emlékoszlopok, emléktáblák, szökőkutak stb. A kőfaragók ugyan a gránit, syenit, porfyr, márvány és még sok más kőnemből előállított tárgyak fényezését és csiszolását is megtanulják, de ez még nem a tulajdonképeni kőcsiszolás. A köcsiszoló iparos feladata — bár a faragható kövek fényezését és csiszolását is elsajátítja, — az aczél Éjféltájban lefeküdtünk, előbb azonban az őrséget helyeztük el. Az éjjeli őrség nehéz szolgálat volt, de óránkint változott. Legnehezebb feladat volt a napló írása és a kitekintés, ha a kutyák egy közeledő medvére hangot adtak. Ők vették fel a meteorologiai észleleteket is. Általában azt mondhatom, hogy az idő kellemesen és észrevétlenül telt el és hogy a magunkra erőszakolt megszokások folytán egészen jól éreztük magunkat.« Ilyen körülmények között haladt a Fram lassan, észrevétlenül czélja felé. Az egyhangúságot csak az expedíció tagjainak név és születés napja, vagy a norvég történelem és alkotmánya« élet egy-egy évfordulója zavarta meg, melyeket a legnagyobb fény nyel ünnepeltek meg. No meg, néha a fedélzetről elhangzott kiáltás : medve ! medve ! Ilyenkor nagy élénkség támadt a hajón. A ki csak szerét tehette, puskát ragadott s a jégre rohant, hogy a medvét elejtse. Az ilyen medvevadászat gyakori volt a Framon, még igen magas é. sz. mellett is találkoztak jeges medvékkel, de hogy azok miből tengetik életűket, alig elgondolható. Az egyik ilyen elejeit medvének gyomra egészen üres volt. Csak egy darab papirt találtak benne »Lütken és Mohn« firmával, melyet a hajóról ledoblak volt. El lehet gondolni, milyen éhes lehetett az az állat, mely már papiros evésre adta magát. Különben a medvevadászat nem csak a sport szempontjából volt kedves előtfök, hanem azért is, mivel friss húshoz jutottak : a medve beefsteak egészen Ízletes falatnak bizonyult. A mi szintén élénkséget keltett a hajón, de egészen más okból, az a folytonos jégtorlódás volt, mely rövift'időközökben állandóan kisérte útjukban s folyton megsemmisítéssel fenyegette őket. (Folytatása következik.)
