Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1899-02-12 / 7. szám
XXXVIÍ. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1899. február 12. 7. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Ungvár, Vármegytháí-rér 1. szám. A ; ze, közlőhöz inlézendő minden köziem ny, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmenlesen fogadlatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kézii'atok nem adatnak viasza. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre I frt Félévre . . . £ » | Egyes szám 10 kr. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és 1 I I é s könyvnyomdájába) küldendők. A lap niegjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Nyilttér soronkint 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜKGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE, A hamis borok. Magyarországon háromszázezer kát. hold szőlőt pusztított el az utolsó 25 év alatt a filloxera. Százezernyi ember jóléte, vagyona ment tönkre s a szőlőkben legalább egy fél miliárd nemzeti vagyon pusztult el. A magánosok, a társadalom és az állam a legnagyobb erőfeszítéssel látlak a szőlők telepilé séliez. Az emberek tanultak, befektettek, nem ritkán 1000- 2000 irtot költöttek egy hold szőlő felújítására és az elpusztult milliókat, uj miliők befektetésével igyekeztek visszaszerezni. A töldmivelési miniszter szakiskolákat létesített; külön országos szervezetet tart fenn a szőlő- mi velés adniinisztrácziójára; évi budgetjében majd félmillió forint van felvéve sző őmüvelési czólokra. Az 1896: V. t.-cz. maga egymillió kétszázezer forintot adott egyszerre a szőlő-felújítások támogatására és huszonöt millió forint kölcsönt engedélye zett a szőlős gazdáknak, melynek törlesztése és kamataiért, közvetve az állam vállalta magára a felelősséget. És ez óriási áldozatokra, amelyekben ép úgy része van az állam által adott millióknak, mint a szőlőmivelők véres verejtékének, nagy arányokban zöldülnek ki az elpusztult szőlőhegyek. Munkások sürögnek ismét Tokij, ZnJ?., '1 Bereg, Bihar, Baranya, ‘ Tnlnaj"* ICrmellék kopár hegyein, újra teremteni az elpusztult nemzeti vagyont. Az Aiiöld sivó homokján ezernyi beültet' tt holdak hirdetik, hogy ismét lesz szőlő Magyarországon. A termelő, a fogyasztó-közönség boldogan gyönyörködik a nagy munka eredményében, — melynek már-már élvezni kezdjük gyümölcseit. Egyszerre azonban megjött a visszahatás. Egy a íilloxeránál is nagyobb csapás, útját zárja a tovább haladásnak; elveszi a termelők ez reinek szája elől a megérdemelt hasznot; bűnös kezek fennakasztják az újrateremtés nagy munkáját. A termelők borai eladatlo k, megakad a szőlőtelepítés, inig a fogyasztók joiiliói nem bírnak egy ital jó borhoz jutni. Mi ennek az oka? Hosszas vizsgálatok után erre is rájöttünk.. A különböző helyeken összesedéit borminták tío—yo°/o-je hamisnak bi\inyull. A kutatások bebizonyították, hogy Magyarország el van árasztva hamisiio't, sokszor az egész ségre is ártalmas borokkal. A csalóknak az egész országot behálózó szövetkezete árasztja el a nagyrészt olcsó, külföldről importált anyagokból készült italokkal hazánkat, megadályozva a szőlőtermelés jövedelmezőségét és veszélyeztetve a népesség egészségét. De e puncsok nemcsak Magyarországon vaunak forgalomban. Külföldre is vitetnek ki, mint magyar borok és tönkretették szőlőbe:’) didinek világra szóló hírnevét úgy, hogy már nem hisz senki a magyar borban. Azon a ponton vagyunk, ho.:y ha meg nem akadályozzuk a borbainisit ásókat, megakad a szőlők felújítása és tönkre megy külföldi hírnevünk és nem leszünk képesek többé régi piacainkat az uj szőlőknek megszerezni. És mindez egy pár száz. • kiismeretlen hamisító kedvéért, a kik rzelmeü.i ' termelők és fo- fgj.io/Aók rovására Sss az ofsz% becsüieténeK árán, milliókat és százezreket szereznek. Nagyon is itt volt tehát az ideje annak, hogy a már évek óta hatástalannak mutatkozó műbor- iörvény szigorú végrehajtása iránt, intézkedett Magyarország földmivelesi, kereskedelmi és belügyi minisztere. Az egész ország osztatlan tetszéssel fogadta a kiadott legutolsó rendeleteket, a melyek, mig egyrészt a hatóságokat kényszeritették a szigorú eljárásra, másrészt a borellenőrző-bizottságok létesi- lésóvel a termelő és fogyasztó közönség köréből az eljáró hatóságok mellé egy segitő, véleményező és ellenőrző organizmust rendeltek. Az összes vármegyék egy félév alatt létesítették ezeket, a borellenőrző-bizottságokat, a melyek az ország legtöbb részében működni is kezdettek. És mi lett az eredmény? Két három hónap alatt 100 és 1000 hamis borminta került a szakértő fórumok elé és a sújtó Ítélet egymásután irtja ki a csalókat. Minden borhamisító elitélését az ország tapsai kisérik, mert nemzeti becsületünk kivánja meg azt, hogy ezektől az élősdiektől megszabadítsuk Magyar- országot. Rövid még az idő, hogy általános tapasztala- Iutókra hivatkozhassunk, de már is vannak vidékek, a hol határozott javulás konstatálható, mar az első Ítéletek hatása folytán is és általános a meggyőződés, hogy ha a inübortörvényt csak 4 — 5 éven keresztül is hasonló erólylyel hajtjuk végre, a magyar bortermelésnek és a fogyasztó közönségnek kiszámithatlan hasznára, elpusztulnak a hamis bor- tömegek hazánkból. Nem ütközhetünk meg azon, hogy az üldözőbe vett csalók védekeznek. De már az mégis hallatlan dolog, hogy az elitéit és Ítélet alatt levő borhamisítók, Budapest székes fővárosában valóságos szindikátusi alapítottak. Ez a szindikátus hires országgyűlési képviselőket, ügyvédeket és régi nagy napilapokat szerez meg czéijainaR, intgj apparátussal es nagy összegekkel rendelkezik és mindezen eszközeivel kíméletlen hajszát indít meg azon minisztériumok és ha tóságok ellen, a melyekben volt és van erkölcsi bátorság még a milliomos ezógeket is börtönbe csukni, ha a csalás reájuk bizony ült. A borhamisítók e központi szindikátusának befolyása azonban nemcsak a sajtóra terjed ki, hanem sikerült a budapesti kereskedelmi csarnokot és kereskedelmi kamarát is arra bírnia, hogy e tisztátalan kereskedelmi elem érdekei mellett foglaljon áilást. Az érdekelt gazdaközónsóg természetes, hogy szintén nem nézheti tétlenül érvényesülni kezdő jogos érdekei ellen intézett ezen gáláid támadást és sorompóba lépett. Elmúlt időkből. — Az „U n g" eredeti tárczája. — Irta : Kovássy Elemér. I. X. város gymnáziumának alacsony tornyocskájá- ban, megszólalt a csengettyű, jelezve a délelőtti tiz pereznyi szünetet. A muzsafiak, mint méhköpüből a raj, úgy vonultak ki a régi épület folyosójáról a tágas udvarra. Volt visongás, jó kedv, élénk beszéd, a nehány perez szabadságának tudata, mindegyik gyerek kedélyét felvillanyozta. Egyik helyen csakhamar lapda repült, a másikon bige perdült. A nagyobb fiuk csoportja pedig magyarosdit, tő- rökösdit játszott. A kopott ruháju, határozott arczkitejezésü, erős, 15—16 éves Sass Jóska volt a törököket képező zsi- zsere-hadvezére. Földhöz ragadt szegény ámbitiosus fiú, ki a piaristáknál cseléd-kosztot eveti, de a mellett, hogy a tisztelendő urak szobáinak kályháit befütötte, czipoit szép lényesre kitakarította, ráért osztályában eminens deák is lenni. (A régibb időben volt ilyen tanuló gyerek nem egy, ki pályalutását kályha-lütésen, czipő-tisztitáson kezdte és püspökségen, vagy más nagy uraságon végezte.) A magyarok csapatát nemes Szigeti János városi tőbiró uram István nevű fia vezette. Csinos, alacsony, zömök, vállas gyerek ; tanulás és testi erőben vetély- tarsa Sass Jóskának. A magyar vezér, rohamot intézett a törökök ellen, kik az udvar kőkerítése alatti magas dombos helyeket és a lelhalmazott öliák közeit tartották megszállva, minlha azok erődítmények lettek volna. A rohamra vezényelt deak-csapat, lelkesedéssel támadt az ellenségre és iparkodott azt elfoglalt állásaiból leránczigálni, kitaszigálni. Mindegyik fiúnak megvolt a maga ellenfele; a magyar vezérnek a törököké jutott. A vezérek mindegyikénei vastag, göbös végű léczdarab helyettesítette a kardot, melyekkel erősen vagdalkoztak, a nagy viadalban észre sem véve, hogy a tiz perez szünet lejárt, a tantermek padjaiba visszaszólító csengő megszólalt. Már elhangzott a csengetés, de a két vezér azért vívott tovább Kattoglak a la kardok egymáson, mig egyszer csak ropp ... a Sass Jóska léc/.e kelté törte ellenfeléét s fejét érte Szigeti Istvánnak, még pedig olyan erővel, hogy a fiú azonnal leesett a tö'dre, arczát elöntötte befakasztott fejének leömlő vére. E pillanatban lépett ki Nagy András piárista tanár az udvarra késlekedő deákjait keresni, s látva a löbiró vérbe borult fiát, a hirtelen haragú vérmes ember se kérdett, se beszélt, hanem alaposan elnadrá golta Sass Jóskát, akire még tanár soha sem tette kezét. Szigeti Istvánt a tanár maga locsolta fel, haza küldte, aztán bemenve előadását megtartani, Sass Jóskát szégyenszemre kitérdepeltette a kuüiedra elébe, honnan a fin oly gyűlölet teljes, vad pillantásokat vetett szigorú tanárjára, hogy szinte rossz volt nézni rángatózó arczát, magába fojtott haragját eláruló villogó szemeit. II. A szomorú kimenetelű török-magyar háborúsdi utáni reggelen, nagy népcsődület támadt a piaristák reudházának domború vasrácscsal védett ablakai alalt. Férfiak, nők, diákok, iparos-inasok vegyesen álldogáltak ottan. Mindenki beszélt, kéz hadoná/.ássai kisérve szavait, magyarázott ijjedt arczczal egy-egy ujjon jöltnek valamit, amiből csak ennyit lehetett kivenni az általános zúgásban: szörnyül . . . megfoghatatlan! . . . iszonyú ! . . . Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. Egyszerre a rendház ulczára nyíló ajtaján Kárin- gecz Jakab, a poczakos örmény pék lépett ki. Minden szem reá tekinted, minden száj elhallgatott és az ösz- szes lülek reá figyeltek, midőn az ajtóhoz legközelebb álló sógorának : Kagánecz Bogdán hentesnek fennhangon, hogy mindenki hallja, és bizonyos büszkeséggel arra, miként az újságot ő adhatja világgá, szólt : >Na Bógyi sógor, borzasztó eset történt. A hatalmas Nagy András tanár urat, kinek basszus hangja mélyebb volt, mint az orgonáé, halva talállak czellája ajtajánál. Vakuljak meg ha nem igaz, magam láttam a két szememmel, hogy éles fejszével vágott két seb van a hulla nyakán; egyik csapással a csigolyacsontot vágta be a gyilkos s ekkora vastag szalonnát (a pék két kövér ujját összetéve mutatta) hasított ketté az akaszlóta virága, a másik vágással pedig a nyak nagy ütőerét metszette ketté a czimeres gazember. BrrrID . . . »A szegény tisztelendő ur — tolytata Káringecz — tegnap még igen jó kedvű volt a vacsoránál, s vidáman adomázgatva itta a jó muzsalyi bort» . . . Hm, hm, mu . . . mu . . . muzsalyit ivott s mé-mé-mégis meghóttl! — szólt közbe Szügyi uram a dadogós kálvinista csizmadia, kinek virágos lilaszin orra elárulta, hogy nem veti meg a hegy levét s még e szomorú esetnél is a bor motoszkált eszében. A pék szigorú pillantást vetve a közbe szólóra, folytató: »vacsora után lefeküdt, talán egy kissé jó kedve is lehetett, mert égve feledte az ágya melletti éjjeli szekrényre helyezett gyertyát. Egyik tanártársa látta a kulcslyukon kifénylő világosságot, de látta azt is, hogy Sass Jóska a kályhaíütő deák, bemegy a czel- aiba s a tanár azon hiszemben, miként Jóska a gyertyát akarja eloltani, nyugodtan tért aludni. Csak ma reggel látták hulláját a szegény András tisztelendő urnák, kinek úgy látszik az első csapásra, mély hátulról érte, volt még ereje kikelni az ágyból s
