Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1899-02-12 / 7. szám
A magyar gazdák legnagyobb erkölcsi testületé, az „Országos Magy. Gazdasági Egyesület“ viszi ezeu a téren is a vezérszerepet és csatlakozásra hiva fel az összes vármegyei gazdasági egyesületeket, megüzente a harczot a borhamisítók szindikátusának. A legközelebbi jövőben tehát az ország egy érdekes és a nemzetre végeredményében felette fontos gazdasági harcznak lesz szemtanúja, amelyet a magyar szőlőtermelő és fogyasztó közönség viv egyik nagy termelési águnk és kiviteli érdekünk védel- mezésére azokkal az elemekkel, amelyek piszkos utakon, és a köz rovására eddig űzött jövedelmező mesterségüket akarják most már szemérmetlenül tovább folytatni. Az egyik oldalon a termelők és fogyasztó népek százezrei és milliói, a becsületnek, a tisztességnek és az igazságnak fegyvereivel; a másik oldalon a meggazdagodott borhamisítók bármikor és bárhol, bárminő fegyverek használatára kész csapata. A harcz erős lesz, mert a nagy vagyonoknak nem tiszta czélzataik elérésére hosszú kezük van. De mi bízunk az eredményben! Bízunk benne, hogy Magyarország kormánya nem dobja oda százezernyi szorgalmas, verejtékes munkából élő lakosságának érdekét nehány száz csaló martalékául, hanem kitart és halad tovább a megkezdett irányban. Bízunk benne, hogy az összes vidéki hatóságok és borellenőrző-bizottságok, amelyeknek tagja a magyar társadalom színe java, teljesíteni fogják kötelességüket és nem engedik meg, hogy Magyar- országon a borhamisítók és csalók üljenek diadalt a szentesített törvények felett. Az „Erzsébet-Kör“ kézimunka kiállításáról. Nem kutatjuk ezúttal, hogy a gondolat, Ungvári serdülő leányaink számára önképző-kört teremteni, kitől származik ; nem kutatjuk, mert ez ma túlhaladott álláspont, a kör meg van és hogy életképes, ezt első fellépése oly fényesen igazolja, hogy még azokat is, kik a gondolattal nehezen barátkoztak meg, kik féltették leányaink háziasságát, ez az első lépés bizonyára kedvesen, kellemesen lepi meg. Igen, az Er- zsébet-Kor, mely alig nehány hete, hogy megalakult, első szerepében úgy mutatta be magát, mely bemutató nemcsak vezetőinek válik igazán dicséretére, hanem egyben arról is tanúságot tesz, hogy a/körnek jövője van. Újra bebizonyosodott, hogy a mit lelkes nők akarnak, azt meg is tudják valósítani; bebizonyosodott, hogy a nőknek csak ellent kell mondani és ők czél- jukat, ha annak tisztaságáról, szükségességéről, szentségéről meg vannak győződve, ha az a finom női érzés bensejükben azt súgja: csak előre, csendben, zajtalanul megközelítik; lefegy vérzik még azokat is, kik ellenlábasaik voltak; hódolatra késztetik a hódolni nem szeretőket. Múlt heti számunkban közöltük a rövid felhívást, hogy az Erzsébet-Kör kézimunka-kiállítást fog rendezni ; ma már e kiállításról számolhatunk be olvasóinknak s örömmel constatálhatjuk, hogy az, bár igen rövid volt az idő, mely alatt azt rendezte, fényesen, mondhatjuk várakozáson felül sikerült. Mielőtt azonban a kiállításról magáról imánk, kedves kötelességet teljesítünk, mikor felemlítjük, hogy az egész kiállítási mozgalomnak lelke Kende Péterné Sztáray Sarolta grófnő, Virányiné Bodor Comélia tiszteletbeli elnöknő, Tabódy Ida elnök és Schürger Ferencz tiszteletbeli elnök voltak, kikhez a nemes munkában nemcsak a kör fiatal és kedves tagjai csatlakoztak teljes szivvel-Iélekkel, hanem igazán fáradságot nem ismerő odaadással k özremüködtek a rendezés nehéz munkájában még Nemes Emilné és Laub Sándor kir. s. tanfelügyelő. A kiállítás pénteken d. e. 11 órakor nyittatott meg a Teleky-utczában levő London-féle ház földszintjén, melynek 3 szobáját zsúfolásig töltik meg a szebbnél-szebb tárgyak. Ha ezen kiállítás ellen valami érv felhozható, az bizonyára csak az, hogy az 1000-et meghaladó munkadarabot a hely szűke miatt igen szorosan kellett egymás,mellett elhelyezni, ezért aztán mindenik darab nem érvényesülhetett úgy, a mint a rendezők szerették s a mint kellett volna. A kiállítás megnyitására a kör elnöksége a minden szép és nemes ' ’kesedő szeretett főpásztorunkat, Firczák Gyűl yés püspök ur Ő méltóságát nyerte meg, ki mii -kor védőangyala, jó anyja •és titkára kíséreté kiállítása helyiségbe lépett, társadalmunk szint mar ott találta. Kende Péterné kérésére O i ga a maga nyájas, kedves hangján, keresetlei szerűséggel és épen ezért hatásában annál mél következő gyönyörű beszéddel nyitotta meg i tást: Tisztelt ség ! Tudomásával ......óztatnak bírni arról, hogy a közel múltban az ungvári előkelő leányok által egy üdvös mozgalom indult meg azon czelzattal, mikep társulattá alakulva, kézimunkák kiállítása által jótékonyságot gyakoroljanak. Az eszme megvalósult, mert a társulat tényleg megalakult. Megválasztotta az intéző hivatalos személyzetet — — és „Erzsébet-kör“ név alatt ma a nyilvánosság közterére lép. Az „Pfrzsébet-kör“ igen tisztelt elnöksége által felhivattam, hogy a kör áltál rendezett jótékonyczélu munkakiallitást megnyissam. Készséggel fogadtam el ezen megtisztelő fölhívást és örömömre szolgál, hogy kívánságuk szerint azt ma teljesíthetem. (Éljen). Az „Erzsébet-kör“ egész szerényen, minden na gyobb pretenziók és igények nélkül lép a nyilvánosság terere, mindazonaltal az alapgondolat, mely e körnek léteit adott, azt magasabb nívóra emeli,----------annak bizonyos idealizmust kölcsönöz; midőn ugyanis az Erzsébet-kör megalakult és czéljául a jótékonyságot tűzte ki, ezáltal két magasztos eszmét domborított ki; „a női erényt és a felebaráti szeretet.“------Mert hiszen ketsegtelen, hogy midőn e társulat b. e Királynénk után Erzsébet-körnek nevezi magát, ugyanakkor követésre méltó példányképül állította maga ele a női erények mintaképét b. e. Erzsébet királynénkat ! Midőn zélul tűzte ki kézimunkák kiáftitása súgott ezáltal nemcsak a munkának auu» negillető elismerést, hanem annak értékét sokszorosan fokozta az által, hogy azt a felebaráti szeretet szolgálatara szentelte. Tehát erény és íelebaráti szeretet jelszava e körnek! Erény és szeretet két hatalmas tényezője az emberi boldogságnak ! — — — Ha e két tényező az emberi társadalom minden rétegében érvényesítené hatását és hatalmát, úgy sok baj és nyomor orvosolva lenne általa. És épen azért az ungvári leányok „Erzsébet-kö- rének“ csak dicsősegére válik, hogy ily symbolum alatt kezdte meg nyilvános szereplését E felfogas helyessége mellett szól még azon körülmény is, hogy a világ erkölcsi rendje is, — melyet pedig maga Isten állapított meg, — az értelemmel és akarattal felruházott ember tevékenységének ezen irányt jelölte ki. És ezen erős meggyőződésünket nem gyengíthetik meg korunk némely uj elméletei, amelyek midőn egyrészről magát a világ erkölcsi rendjét tagadásba hozzák, ugyanakkor az emberi tevékenység úgy értelmi, mint kedélyi nyilvánulásait csak a reálizmus és az utilitárizmus szempontjából mérlegeik Nem fogadhatjuk el az uj theoriákat azért sem, mert azok a hazáért, nemzetért, szabadságért, vagy a tudomány érdekeiért hozott héroszi tényeket is csak az említett szempontok szerint bírálják el. Úgy bá inak el velők, mint üzletben az áruczikkekkel, hol azt kérdezik : mennyit nyom, minő tért foglal el, mi az ára ? Mily rideg, mily hideg és fagyos az ilyen felfogás ! ? Ez egyeseket tévútra vezethet, de meg nem tévesztheti az emberiséget. Ennek a felfogásnak ellent mond az emberiség közérzülete, — azt visszautasítja lelkiismeretünk. Ellenkezőleg! az értelemmel, akarattal és érző szívvel felruházott embernek ideálok is kellenek (Úgy van !) — — ideálok és eszmények, melyek minden jónak, szépnek és nemesnek éltető elemét képezik. Ezen magasabb felfogásból indultak ki az ungvári leányok is, midőn az „Erzsébet-kört“ megalakitották. Midőn mi az emberi léleknek ily magasztos nyil- vánulásai előtt állunk: önkénytelenül is elismeréssel kell adóznunk azoknak, kik ezen kört létesítették és annak életet adtak. (Éljen). Végezetül még egy tiszteletteljes szavam van az igen tisztelt elnökséghez. Fogadja a mélyen tisztelt elnökség hálás köszö- netemet azon lekötelező figyelemért, melylyel nekem módot és alkalmat nyújtott arra, hogy vállalatuknál közreműködhettem ! A kiállítást ezennel megnyitom ! (Ismételten lelkes eljenzés.) Az éljenzés lecsillapultával Kende Péterné köszönte meg a püspöknek a kór iránt tanúsított lekötelező figyelmét, azt továbbra is jóakaró kegyeibe ajánlta, mire úgy a püspök — az elnökség kalauzolása mellett — s a vendégek megtekintették a kiállítást. Firczák Gyula püspököt a kiállítás gazdagsága és szépsége láthatólag meglepte. Magáról a kiállításról a következőket jegyezzük fel, előre bocsatván azt, hogy hely szűke miatt mindazok nevét, kik szép tárgyaikkal a nyilvánosság előtt dicséretet érdemelnének, itt felsorolni teljes lehetetlen. * Az egyes munkák és m unkanemek méltatása előtt, ki kell emelnünk Laub Sándor tanfelügyelőnek faragott fából készült, részben égetett bőrrel díszített bútorait s velenczei modorban hajlított vasszalagokból készült lámpáját, melyek magas fokon álló művészi Ízlésről és ritka kivitelbeli ügyességről tesznek tanúságot, s a „kiállításnak kiváló díszeit képezik. Az első szobában, mely tetszetős elrendezése által kellemesen lepi meg a belépőt, elhelyezést talaltak a házi szövések, varrottasok, horgolások, a fehér és teher alapú színes hímzések. Örömmel konstatálhatjuk, hogy a női kézimunka ez ős eredeti terrénuma még mindig lelkes művelőket számlál és kiváló productu- mokkal látta el a kiállítást. A házi szövések Pajor Tamásné és Szoták Margitban találtak szorgalmas művelőkre, akik asztal-, ágy- nemüek és egyéb házi fehérnemüek beküldésével, fejlett ízlésükét es nagy szorgalmukat mutatták be. A fehér hímzések képezik még mindig a legclas- sicusabb női foglalkozást s e téren Juhász Erzsiké, Berzeviczy Istvánná és Lám Sandorné tűnnek ki, rendkívül kitartó munkásságra és kitűnő szakértelemre valló bámulatos finomságú munkáikkal. Figyelmet érdemelnek még e téren Linner Erzsébet, Mokcsay Jolán, Mi- halkovich Iren, Weinberger Hermina, Schwartz Berta és Mihailovich Ibolya munkái. A közelmúlt evek divatját követő színes hímzésű gyilkosára rohanni, de a másik csapás halálosan találta, nem vánszoroghatott csak az ajtóig, a hol a fejsze mellett fekve találták. Minden bizonnyal Sass Jóska a gyilkos.» A kivahcsiak eleget hallottak, siettek dolgaikra és a szörnyű hir tovább terjesztésére. Nehány pandúr pedig ütötte bottal a gyilkosnak nyomát. Az pedig kis batyuval vállán a piaristától elrablón kevés pénzzel zsebeben, uttalan-utakon menekült a magyar határon át Lengyelország leié . . . Történt pedig ez a véres esemény, az Urnák 1830-ik esztendejében. III. Tizenkilencz évvel ezután: öreg töpörödöttnek látszó anyóka ballagott az Uj-Szőny télé vezető utón. Nehány órával azelőtt véres csata volt ott, Görgei serege és a császári valamint az orosz hadak között. Sok jó vitéz esett el, a fővezér fején sebesült meg, a sza- badságharcz első felszentelt lobogója muszka kézre került, — most is ott őrzik a Kremlben, — számos tiszt esett az ellenség fogságába. — Az oroszok épen Uradalmaikat, pihenték ki itten. Az öreg asszony a nagy ködben nem tudta magát lájékozni. Eltévedtem — gondolá — midőn hirtelen, midőn a földből termett volna, muszka katona szuronyát látja mellének szegezve, s vad hang rivallja reá oroszul a »megállj»-t. A megrémült öregnek földbe gyökereztek lábai. Rögtön körül lett véve az orosz előőrsöktől, kik azonnal parancsnokuk elé hurczoltak. A parancsnok elrendelte a banya megmotoztatását. A vén asszony sikongott, visított, hogy őt ne bántsák, mert csiklandós, de minden tiltakozása és rug- kapálózása daczára megvizsgálták, és különös felfedezésre jutottak; nem asszony volt az elfogott, hanem férfi. Egy ügyes kém, a ki a ködben ellévesztve útját, a magyar tábor helyett az oroszokéba jutott. Lehúzott csizmájában levelet találtak, ezt a parancsnok az ezre- desh z vitte, miután előbb a kémet erősen megvasal- tatta. Az ezredes átvevén az iratot, a magyar loglyok közül egy alacsony, zömök honvédkapitányt vezettetett elő s igy szólt hozzá: — Tud ön németül? — Tudok. — Itt van e levél, olvassa el s tolmácsolja német nyelven. Ha ezt megteszi, szabadon bocsáttatom és semmi bántódása nem lesz; ha meg nem teszi úgy — agyonlövetem! Értette? — Igen ezredes ur 1 A fogoly átvette a levelet, mig olvasta, arczán különböző észelmek tükröződtek vissza. Végre az ezredes türelmetlenül dobbantva lábával, oda kiáltott neki: » nos ? 1» A fogoly* reá gondolt feleségére, otthon hagyott kis fiára és arra, hogy ő most pár szavával szabaddá teheti magát, viszontláthatja szeretteit, aztán átvillant agyában, hogy ha elmondja a levél tartalmát árulást követ el és hirtelen elhatározással — szélléple a papirost, kezdte szájába tömni, hogy lenyelje . . . Megragadták, erős küzdelem után a papír roncsait kimarczangolták kezeiből. Az ezredes vérben forgó szemekkel, dühösen nézett reá, aztán magához intve egyik tisztjét, valamit mondott annak s a kapitányt a tiszt vezetése alatt elhurczolták ............ A megmentett papírlapokat összeillesztették s nehány perez múlva került egv muszka-vezető magyar ur, a ki elolvasta s megmagyarázta tartalmát, mely szerint »egyik muszka főliszt, hivatkozva arra, hogy magyar származású (aláírása hiányzott, lenyelte az az * átkozott kapitány) a fővezérhez átpártolni.» Mialatt bent ezt beszélte egy áruló, kint három fegyver csövéből egyszerre eldördülő lövés járta át egy hős honvéd-kapitányszivétsnem sokára levelet hoztak be, melyet a kapitány atillájának zsebében találtak s a minek külső boritékáról a muszka-vezető e czimet olvasta le: »Tekintetes nemes Szigeti Isván honvéd-kapitánynak, drága jó férjemnek, szeretettel a magyar táborban“ IV. Kutya zord idő volt. A szibériai ólom-bányák foglyainak felügyelője szamovárjában épen vizet melegített theájához, midőn kopogtatás után, egyik fegyör lépett be az ajtón. »Nos mi az Dimitri ?» „Jelentem, hogy a magyar hadjáratból az árulás gyanúja miatt ide hozott tábornok őrjöng és dühöng. Folyton ezeket kiabálja: megvert . . . megszégyenitett . . . meg kell halni a papnak . . . megöltem . . . utánam jön . . . nézzétek milyen sebek tátongnak nyakán . . . vége! . . .“ A felügyelő bosszúsan kelt fel szamovárja mellől. Kiment a foglyot megnézni és ártalmatlanná tétetni. Késő volt. A száműzött nem őrjöngött többé, rettenetes erővel rohant üldöző phantomja elől a falnak, saz abból kiálló éles kövön szétzúzta koponyáját. . . A felügyelő egykedvűen adta ki a temetésre vonatkozó rendeletét, aztán visszatért szobájába; elkészítette theáját s élvezettel szürcsölte a jó rumos meleg italt, amely bizony igen igen jól esik ilyen kutya zord hidegben.
