Ung, 1899. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1899-01-29 / 5. szám

mint a hogy a szomszéd megyék is teszik, általában pedig minden olyan kulturtörekvést, a mely magyar nemzeti eszme-tórfoglalását elősegíteni van hivatva, úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogatni istápolni fogunk.

Mindehhez azonban időre és a társadalom ösz- szes tényezőinek, elsősorban a helyi zsurnalisztikának jóakarata támogatására van szükség. E támogatást úgy a társadalom, mint a hírlapok eddig teljes mértékben nyújtották. Remélem, hogy jövőben sem vonják meg tőlünk.

Hazafias üdvözlettel

Schiirger Ferencz.

Szívesen adtunk helyt a czikkiró ur kitűnő tollal megirt közleményének; megjegyezzük azonban, hogy azok az apró tűszúrások, melyeket e lap hasábjain néha intéztünk, nem fájdalmasak és nem veszélyesek, csupán arra jók, hogy a megtámadott el ne szunnyadhasson. Czélunk épen az volt: ébren tartani az egyesület vezetőit és a nagyközönség érdeklődését biztosítani, a mely czél elérésére mindenkor rendelkezésre állunk. Szerkesztő.

Ung’vár város temetői.

A sok megbotránkozlatú dolog között, ami városunkban nemcsak az idegenek szemét szúrja, de bántja az ungváriak nagy részét is, — nem az utolsó helyet foglalja el a városi temetők ügye.

A másutt kegyelettel őrzött, gondozott temetők nálunk teljesen nélkülözik a rendet, a velük való törődési.

Már maga az a lény, hogy a folyton részeg állapotban levő sírásókra van bizva az, kinek hol adják meg nyugvó helyét, — elég bizonyíték arra, hogy az élők nem gondolnak a holtak birodalmával, ahova pedig ők is előbb-utóbb térni kénytelenek.

Nincs rend, nincs ut a sírok közölt, nincsen felügyelet, nincs ellenőrzés, — s mindennek a szomorú következménye az, hogy a kegyeletét leróni akarót a temetőbe lépéskor első sorban megbotránkoztalja az az állapot, mely szeme elé tárul.

A holtak birodalmában nehezteléssel kell gondolni azokra az élőkre, akiknek hivatali kötelességük lenne a kellő rendezés keresztülvitele, és még sem teszik.

Egy Ízben tudjuk, — hogy a városi hatóság körében történt valami a temető-ügyben, az t. i.,. bogy a város íelső végére akarták az uj temetőt helyezni, ami útjavítás s egyéb költségekkel felrúgott volna vagy '000 írtra.

’ ílttiOg a közöipség l-ogHöjs^yoWj

_ vuuuuci ellen ~sak a költségek túl ságossága miau, ue a neiy czeiszerütlenségénél lógva is, — abba hagyták teljesen a temető-ügy rendezését.

Azóta a temető-ügy rendezéséről hallgatnak, s engedik, hogy a kaposi-ulczai temetőben erdőszerüség támadjon, engedik, hogy a sírokra helyezett növényzetet*) s síremlékeket gálád kezek megrontsák s kiirtsák, s engedik, hogy nemcsak a kaposi-utczai, de a i- álvária-temető is, a pusztulás valódi képét nyújtsák.

Hová forduljunk ez állapotok javítása végett? csakugyan nem tudjuk. Temető-örök nincsenek, a sírásók pedig, mint tennebb is említjük, kevés kivétellel mindig azon állapotban vannak, amit mindennek, csak józanság nak nem lehet nevezni.

A városi tanács, a városi elöljáróság, s a rendőrség

*) A legközelebb elmúlt karácsonyi időben is több fenyőfát vágtak ki, köztük a vasrácscsa’l körülvett Lipták-féle sirha- lomról is.

nem tesz semmit, hogy enn a megbotránkoztató állapotnak vége szakadjon.

Egyes emberek kezdetmyezése, kérvényezése pedig — köztudomás szerint -mit sem használ, különösen azért sem, mert a kálvái- s a kaposi-utczai temető rendbe hozatala csak a ífiönség egy részét érdekli közvetlenül.

A hírlapi lelszólalásoktk — sajnos — városunkban szintén nincs meg a kivnt foganatja; — legfeljebb elolvassák, igazat adnak a Iszólalás tartalmának, — s továbbra marad minden a rgi . . .

Ez pedig nem helyes dolog, és sehogy sincsen rendjén.

Hisz alig van városunlkeresztény lakossága között egy is, kinek rokona, hozzáirlozója, jó barátja ne nyu- godná örök álmát az ungjj/i temetőkben. Ezek emlékéhez pedig mindnyáját lüzi ;galább is annyi kegyelet, hogy sirdombjukat, ha töblzör nem, hát évenkint legalább egyszer meglátogatja!

S e kegyeletes érzf fentartása, annak tudata, hogy a közönség igen nag] részének tesz szolgálatot a hatóság, ha a temetőket rodben tartatja, — már maga elegendő kell hogy légy* ahoz, hogy a temetők ne cserjésekhez, elhanyagolt élreesö helyekhez hasonlók legyenek, — hanem meglessenek minden tekintetben a sirkert elnevezésnek. ‘r

Igaz, hogy az állarió karban tartás, a temető őröknek építendő lakás rémi anyagi áldozatba is kerülne, — az erre szolgáid összegeket azonban ledezni lehetne a sírhelyek után zedendő dijakból.

S ki ne róná le ej irányban is tartozását, ha azon tudattal tehetné ezt hogy a fizetett dij tényleg arra a czélra kell, hryy a temetők ne naplopók s egyéb kétes egyének bujlrlyéüi szolgáljon?

Azt hisszük senki.

Mindenki, a ki a le,parányibb kegyelettel viselte tik elhunyt szeretette Tanyában, minden zúgolódás nélkül le lógja fizetni aAiegszabandó dijat, s csak elismeréssel fog gondolni azekra, a kik nemcsak az élők, de a holtak birodalmából is rendet tudtak teremteni

rn.

Az esküdtbiróság.

Bár e lap hasábján már megjelentek czikkek, melyek az esküdtbiróság*kkal foglalkoztak, de mert a uj bűnvádi perrendtartás igen lényes változásokat eszközöl, szükségét látjuk £ további ismertetésnek; annal is inkább, mert az érré vonatkozó törvény úgy van megszerkesztve, hogy a nagy közönség vagy egyáltalán meg nőm érti, vagy a légebben hoz itt tételes törvény- könyvek beszerzésére és betekintésére van utalva, a mi költséges is, nehézkes is.

.Eaullal. hapjafr.—azan biiutcUakn!

és vétségeket, melyek az esküdtbiróságok elbírálása alá tartoznak és a törvény részletezéseit követve, igy következnek:

, 1. A íelségsértés minden eseteiben, az erre való szövetkezés, ha a bűntett elkövetésére ezélzó előkészületi cselekmény is elkövettetett ; ha valaki gyülekezeten szóval vagy nyomtatvány terjesztése által a íelségsértés elkövetésére felhívást intéz, vagy a királyt tettleg bántalmazza, habár nem volna felségsértés.

2. A hűtlenség eseteiben, vagyis, midőn egy magyar honos valamely külhatalom kormányával érintkezésbe lép a végett, hogy e magyar állam vagy a monarchia ellen ellenséges cselekményre, háborúra hívja; háború esetén az ellenség katonai szolgálatába lép, vagy hazaárulásban találtatik, avagy ennek elkövetésére szövetkezik, — szóval és nyomtatványnyal annak elkövetésére felhívást intéz.

3. A lázadásnak azon súlyosabb beszámitásu esetei, melyekre a büntető törvény 5 évnél hosszabb

tartamú szabadságvesztést állapit meg, ép igy az ezekre való szóval vagy írásban való felbujtás.

4. A személyes szabadság megsértése esetén, ha a szabadságtól való jogtalan megfosztás 3 hónapon túl terjedt. (Ezen bűntettet közhivatalnok követheti el csupán).

5. A gyilkosság, szándékos emberölés, a halállal végződött amerikai párbaj, egyéb párbaj esetén, ha az egyik tél a párbaj-szabályok megsértésével ellenleiét megölte.

6. Az önsegélyre képtelen gyermek kitétele és elhagyása, ha ez által a kitett, illetve elhagyott gyermeknek halála okoztatott; halált okozó testi sértés, a mérgezés, ha ez által a megmérgezetteknek halála, vagy súlyos megbetegedése, nyomorékká válása következett be.

7. A ki közhasználatú ivóvizet, kutat megmérgez, mérgezett áruezikket tudva áruba bocsát.

8. A gyermekrablás, ha a végből követtetik el, hogy a gyermek koldulásra, erkölcstelen czélra használtassák, vagy testében súlyosan megsértetik.

9. Ha magán egyén valakit személyes szabadságától megfoszt és a letartóztatás következtében az illető súlyos testi sértést szenvedett, vagy idegen állam katonai szolgálatába kiszolgáltatott.

10. A szándékos gyújtogatás eseteiben, vizára- dás okozása, ha ez által valaki életét veszté, — vasút, gőz és más hajó szándékos megrongálása, ha ez által valakinek halála, súlyos testi sértése következett he, ép úgy, ha a vasúton a jelzés elmulasztása, vagy hamis jelzés által mások élete súlyosan lett veszélyeztetve, avagy hajók megfeneklését, elsülyedését szándékosan okozza.

11. Bírók és közhivatalnokok megvesztegetésé- í nek súlyosabb beszámitásu eseteiben, végre

12. A ki gyülekezeten szóval vagy nyomtatvány terjesztése által oly bűntett elkövetésére hiv fel, a mely bűntett, az esküdtbiróságok hatáskörébe tartoznék.

Megmaradnak továbbá az esküdtbiróságok hatáskörében a nyomtatvány utján elkövetett büntettek, vétségek és kihágások, végre

a) a rágalmazást, a becsületsértést, melyek a törvényszékek elbírálására tartoznak, különösen mindazon esetekben, midőn a törvény a valódiság bizonyítását kizárja, vagyis, midőn a rágalmazás vagy becsületsértés külföldi uralkodókat és azok képviselőit gyaláz meg; — a női becsületet támadja meg stb. Ha azonban a rágalmazás a törvény által alkotott testületek, hatóságok és azok tagjai ellen, általában közhivatalnokok ellen, vagy nyilvános számadásra kötelezett vállalat tisztviselői ellen, utóbbiak hivatalos tetteire vonatkoztatólag követtetik el, az esküdtbiróság illetékes. (Ez utóbbi §. egy hosszú parlamenti vita eredménye).

b) ha valamely nyomtatványról az esküdtbiróság már a bűnösséget megállapította, annak újra közlése által elkövetett büntettek, vétségek vagy kihágások a törvényszék hatáskörébe kerülnek.

*

Az esküdtb róságokról törvény már életbe lepel I, amennyiben az esküdtszéki tagok összeírása, egy ide vonatkozó rendelet szerint — miként már közöltük — az év első negyedében eszközlendő, megrövidített határidőkben s eltekintve a törvény általános intézkedéseitől, a mely intézkedések szerint az esküdtszéki tagok rendszerint az évnek jóformán csak a második felében Írandók össze.

Ezen rendkívüli sietség jelzi azt, hogy az uj bűnvádi eljárás nem fog váratni magára, az életbeléptetésre törvényileg meghatározott véghatáridőig, 1900. évi január hó l-éig, hanem még elébb s valószínűleg már az ez évi törvényszünet után életbe lesz léptetve.

gyár szabadságharcz stb. napjaiban. Ez a láng azután többféle lehet s igy többtéle kedélyről is beszélünk. Van jó, egészséges, nyugodt, nemes, beteg, vig, derült, szomorú, meghasonlott, dúlt, mély, gyermekies, vallásos, költői stb. kedély. Kedély nélkül nincs lelkesedés, pedig e nélkül egy nemzet se végzett nagy tetteket.

Azért az igazi kedélyben a magasabb érzelmek nyilvánulnak; a vidámság, a nyugodtság sugarai hevitu at; az ész és bölcseség világítják meg; erős akarat erősiti a tettre kész szándékot. Jean Paul szerint: »Nem élvezet, hanem derült kedv a mi kötelességünk és czélunk. Egy lélekben, mely telve van rósz kedvvel és bo- szusággal, a romlott, nehéz levegő elfojtja a szellem virágzását és a jónak terjedését gátolja.*'

Az ó-kor kedélye élénkebb, melegebb, mélyebb volt, mint a jelen koré. Az előbbi időkben a társadalmi élet patriarchális, egyszerű, természetesebb volt, s azért több volt benne a kedély; ma az élet erősen kuszáit, mesterkélt, sokkal kevesebb k. délylyel. Nem tudom egészben igaza van-e egy hírneves olasz tanárnak, a ki szerint a 19. század testi szempontból ideges, erkölcsi szempontból képmutató, szellemi szempontból kételkedő, pedig ez is a kedély hiányának köszönhető. Mellesleg megjegyezhető, hogy a földmiveléssel foglalkozó népeknél kedélyesebb élet található, mint kereskedelemmel foglalkozó népeknél.

ff: *

*

A kedélynek külsőleg észrevehető nyilvánulása a kedélyesség. A ki kedélyes nem tud lenni, annak leikéről a balsors fagyos szele,hideg keze letörő Ite az élet üdeségét, a vidámság zománczát. A kedélyesség, a finom humor az élet fűszere ; nehéz dolgok elemésztője; a szomorúság föloldó orvossága, búskomorság vigasztalója; a lélek erejének harmatcseppje, a melyről mibenlétünk fensége tükröződik vissza. A kiben nincs igazi és finom humor, a kinek zárkózott és merev a kedélye, annak nincs emelkedett férfi lelke sem. A ki belsejében helyet nem enged azoknak az apróbb örömöknek és egyszerű naiv kedélyességnek, a mely csak romlatlan szív sajátja, az sem

örülni, sem érezni nem tud igazán ; ott hiányzik az érzés nemessége, hiányzik a törekvések eszményi iránya; viszont a kedélyes ember a világot, a sorsot, az eseményeket úgy igyekszik magyarázni, hogy ebből megnyugvás támadjon szamára.

Kedélyesség által még beteges érzéseinken is erőt vehetünk. Hufeland hires német orvos szerint sok és heves betegség csiráját hordozza magában a kedélytelen, zárkózott, mogorva emberi természet. Valóban szerencsés az az ember, ki vidám kedélyéből eredő bizalmát önmaga iránt sohse veszti el. A vidám kedély a lélek józan rendszeréhez tartozik és föltétlenül szükséges ahhoz, hogy emberileg véve a dolgot — boldogok lehessünk. A kedélyesség, az életkedv nem puhítja, de edzi a férfi jellemet. Az ártatlan örömöket sehol sem kell gátolni, mert nélkülük a szív könnyen elfásul, érzéki lesz az egyén, az meg mindig a végletek és télszeg égek közt mozog.

Az életkedvnek, az igazi kedélyességnek az a pajzán habzása, a mely az örömök költészetével töltötte el egykoron a nemzetfentartó ifjúságunkat — mintha kihaló félben volna, mintha a régi vidám és pezsgő ifjúság helyébe számitó nemzedék lépett volna, a melyet nem érdekelnek többé a szelíd örömök, a melyek révén a társadalmi élet vidámmá, bájossá változott. Nincs az ifjúság kedélyének ama derűje, nincsenek ama ártatlan örömei, melyek a munkásság perezében aztán tettekre sarkallnak ; nem tud lelkesedni azon. boldogító tudaton, melyet a jól teljesített munka nyomán fakadó érzés szül.

Az ifjúságnak a lélek nemességével, a szív mélységével, a kedély ártatlanságával lelkesednie kell, mert ő a nemzetek lelki tüzének hőmérője! Egy kis élénkség, egy kis lelket vidámitó kedélyesség a maga helyén és idején fölüdit, örömöt okoz s a ki örülni tud, az az életet is többre becsüli. Sohse vegyük rósz néven az ifjúság tüzet, vidámságát, életkedvének pezsgését. Régebben a fiatalságnak több öröme, több igazibb gyönyöre volt, mert az élet tusája nem volt oly könyörtelen; hajdanában a farsang is vidámabb, élénkebb volt; ötlet, tréfa,

ártatlan bohóság többször tette mulatságossá a kedvet, többször pezsgett az életkedv, sziporkázott a humor és bearanyozta kedélyének tényével es^derüjével az életei.

Az efféle kedélyű ember tucNmulatni, de a kötelesség hívó szózatára egész ember tud lenni a munka küzdőterén is.

Komor, kimért, feszes alakokat látunk nem egyszer magunk előtt, a kik azután mosolyogva nézik le a szelíd örömöket, ártatlan vidámságokat, mert az ily örömök romlatlan tiszta báját megérteni nem képesek, a mennyiben az ő szemükben az élet nem az örömök, nem az üdeség forrása, csak kemény kalmár tusa.

így tesz a visszavonult, összeköttetéseket kereső s avval hivalkodó generáczió a kedély mélysége nélkül. Azért vagyok barátja az ifjúság nemes szórakozásának, az illem határain belül történő minden mulatozásának, kivált ha az ifjúság maga látja be, hogy a kedélyes szórakozás egész kelyhére nincs szüksége, csak annak néhány cseppjére; azért vagyok hive a tavaszi vigalmak rendezésének, mert szeretem látni az ifjúságot a szabad ég alatt, a mikor feltárul a szive; a mikor a szabad természet templomában emelkedik a lelke, ártatlan örömökkel telik meg a kedélye, forróbban kering a vére.

Örökké igaz, a mit báró Eötvös József mond : »Általában véve alig hihető, mi kevés befolyása van eszünknek arra, hogy magunkat boldognak érezzük ; minden a kedélytől függ s kinek Isten jó kedélyt adott s azt megtartja, az szerencséjének biztosságát hordja magában. «•

Mese egy hópehelyről.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a magas felhőkben egy iczi-piczi kis hópehely. Pehely társaival vidáman játszadozott a szürke felhők birodalmában csacska csevegés, gondtalan kergetőzés, pajzán vigadozás vaia- nak mindennapi foglalkozásai. Egyszer ennek a kis hó- pehelynek az jutott az eszébe, hogy ő bizony odahagyja társait s leszáll a magasból a- földre, melyet egy jó;di