Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1898-08-07 / 32. szám
ményt s a Dayka-szobor közeli lelepezése után nem sok idő fog elmúlni a nagy végtelenségben, hogy Bercsényi Miklós megdicsőült alakjának bronzba öntött mása előtt adhassuk tanujelét hazaszeretetünknek. Ungvár szinházügye. Hosszú bizonytalanság után, végre tegnap megnyíltak a Pannónia színkörének kapui, hogy nehány héten át kellemes szórakozás részese lehessen ott Ungvár város közönsége. Tis\ay Dezső jó emlékben levő színigazgató jött el társulatával, hogy megtartsa a nyári előadásokat, mely tulajdonképen az igazi színi idény Ungvárott. A színészeknek viszontlátása azonban más dologra is irányítja figyelmünket, s ez az, hogy Ungvár városában a színészetnek nemcsak hogy nincs még mai nap sem állandó otthona, de még csak gondoskodás sem történt arról, hogy valaha legyen. Szó-beszéd volt egyidőben, hogy a magyar színészet állandó otthonáról városunk egy dúsgazdag férfia fog végrendeletében gondoskodni, sőt az illető erre baráti körben Ígéretet is tett, a végzet azonban úgy intézte a dúsgazdag férfiú élete pályájának befejezését, hogy -- végrendelet nélkül halt el. Elesett tehát Ungvár városa egy szép Ígéret beteljesülésétől, s azóta még csak nem is halljuk említeni az állandó színház ügyét, holott nemcsak a színészek, a hangversenyeket adó művészek, de maga Ungvár város közönsége is nagyon érzi annak hiányát. Ideje volna tehát, hogy úgy a városi hatóság, mint a közönség jelét adja annak, hogy a napi események és dolgok elvégzésén kivül más, nemesebb ügyekkel is kivár, foglalkozni, ha mindjárt teljes bizonyossággal áll is előtte az, hogy munkájának gyümölcsét tán csak egy másik nemzedék fogja élvezni. Mert annyira rövidlátók nem vagyunk, hogy az állandó színház létesítését néhány rövid év lefolyása alatt megtörténhetőnek higyjük. De nem vagyunk annyira elfogultak sem, hogy egyáltalán ne higyjúnk az állandó színház létesítésének lehetőségében. Csak akarat, csak egy iczi-piczi áldozatkészség kell, s lesz színház-alapunk, melyet növelni fog az évenkénti hozzájárulás* a kamatok kamatja s a pártoló közönség adománya. Hat-hét óv alatt összegyűlhet annyi összeg, melyért az ajándékul kilátásba helyezett épület meg lesz szerezhető. Újabb tiz év alatt pedig az épületnek színházzá alakításához szükséges összeg. És pedig oly módon, ha Ungvár város képvi- selő-testülete a legközelebbi költségvetés tárgyalása alkalmával kimondja, hogy a tánczvigalmi, mutatvány és záróradijakból befolyó és évenként mintegy 700 frtot tevő összeg mint állandó s{inhá{alap tőkésittessék. Már maga e tétel is remmyt nyújtana arra, hogy legkésőbb 20 óv alatt á lan dó otthonra tehetne szert a magyar színésze Ungváron. De ezen tőkét lehetne gyaapitani más módon is. Az Ungváron előadásokat tartó színtársulatokat kötelezni kellene arra, hogy irt tartózkodásuk alatt legalább egy előadást rendezzenek a sziuház-alap javára. A hatóság és a közönlég dolga lenne ellenőrizni, hogy az előadás sikerűt is legyen. Ez szintén jövedelmezne óvenkint 103 frtot. Ungvár városának minden szépért, jóért és nemesért lelkesedő és annak ssolgálatában álló műkedvelő-társulata szintén juttithatna legalább évi 50 frtot ez alaphoz. Nincs azután kizárva innak lehetősége sem, hogy akadni fog. városunk vagyonosabb közönségének körében olyan valaki, vagy akadni fognak olyan valakik is, akik nemcsak Ígérni fognak összegeket a színészet állandó otthonának emeléséhez, de tényleg meg is hozzák áldozatukat. Szóval, egy kis akarattal, egy kis ügyszeretettel, melynek azonban lankadnia ' nem szabad, biztosra vehetjük, hogy Ungvár városában legkésőbb húsz év alatt avató - ii n n e pél y t fognak tartani, a magyar színészet állandó otthonának felavató ünnepélyét. Gondunk les/, rá, hogy a már több Ízben fel- vetett, eszme testet öltsön, s gondunk lesz rá, hogy Ungvár város legközelebbi költségvetésének tárgyalása alkalmával az erre irányuló indítvány meg is tétessék. Egyedül a közönség, a város képviselő-testületének elhatározásától fog függni, hogy legyen-e Ungvárott is állandó otthona a magyar szinügynek és azok művelőinek. Mi azt hisszük, hogy a képviselő-testület felelete méltó lesz Ungvár város közönségéhez, mely a művészet iránti érzékét, szeretetét, de legkivált a magyar színművészet iránti lelkesedését már több ízben kimutatta. Mit tárgyal a vármegye? Ungvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 10-ik napján, d. e. órakor megkezdendő törvényhatósági bizottsági rendkívüli közgyűlésén a következő ügyeket veszi tárgyalás alá : Aiispáni előterjesztés a vármegyei főjegyzői állás javadalmához tartozó természetbeni lakás beszüntetése ja «*. helyett lnLh»»«‘»ketináf.v maoállanit^0» «■•*»*• A m. kir. belügyminister leirata, a néhai Tabódy Jenő vármegyei volt főjegyző özvegye részére járó halálozási évnegyedi illetmény tárgyában. A m. kir. belügyminister körrendeleté, a katonai hatóságok által szolgálati czélokra hasznait ebekre vonatkozó adókötelezettség megszüntetése czéljából a vármegyei ebtartási szabályrendelet megfelelő módosi tása iránt. A m. kir. belügyminiszter leirata az iskolai rend védelme tárgyában alkotott vármegyei szabályrendelet jóváhagyásáról. A m. kir. belügyminiszter leirata a nagy-geőcz körjegyzőségben szervezendő segéd jegyzői állás javadul- mazásánk elvállalása tekintetében fennforgó akadályról A m. kir. belügyminister leirata az ungvár-vidék körjegyzőségben szervezendő segédjegyzői állás javadalmazásának elvállalását akadályozó körülményekről. A m. kir. belügyminister leirata, melyben tudatja, hogy a vármegyei központi segéd- és kezelő-személyzet állal kérelmezett drágasági pótlékot nem utalványozhatja. A kereskedelemügyi m. kir. minister rendelete az egyenes állami adót nem fizető adókötelesekre vonatkozó szabályrendelet jóváhagyásáról. A kereskedelemügyi m. kir. minister leirata a kézi zálog kölcsön-üzletek engedélyezése tárgyában követendő eljárás szabályozásáról. A kereskedelemügyi m. kir. minister leirata az Ung-folyó jobb partján létesítendő kavicsbányába vezető vágány engedélyezéséről. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter leirata a mértékhitelesitő-alap zárszámadásának felülvizsgálásáról. A m. kir. pénzügyininister ur leirata, az inség- kölcsönnel hátralékos községeknek kilátásba helyezett kedvezmények feltételeiről. A földmivelésügyi m. kir. minister körrendeleté a takonykor kiirtása alkalmából leölt lovak után felmerült károsodás esetén a szegénysorsu gazdák segélyezése iránt követendő eljárásról. Ungvár város kötelező tűzoltóságáról alkotott szabályrendelet jóváhagyása iránti intézkedés. Ä robbanó eszközökkel üzemben tartott kőbányáknál foganatosítandó óvintézkedésekről szóló szabály- rendelet kiegészítése. Ungvár város számvevői, pénztári hivatali és adóügyi osztályaira vonatkozó szabályrendelet jóváhagyása. Hutta község kölcsön-ügye. Kis-Berezna község ház-eladása. Kis-Berezna község maradvány-földjeinek e.adása. Perecseny község házépítési kölcsöne. Az Ungvár város tulajdonát képező borsólázi földek eladása tárgyában hozott képviselő-testületi határozat elleni felebbezés. TARKA SÁGOK. Egy Mars-beli lakó feljegyzései Ungvár városáról. — Levelek. — Elöljáró beszéd féle. Nyugodtan ülök valamelyik nap az erkélyen s olvasok, mikor egyszerre rémitő durranás hallatszik, mely megreszketteti a természetet ; egy füstgolyó hasítja át az eget és közvetlen előttem vagy tiz méternyire esik le. Első pillanatban megrettenve Tényhez ér és bedobja levelét. Könnyek fojtogatják torkát, mindenki lehet boldog csak én nem?! A nyugodt lelkiismeret még nem boldogság, hiába prédikálják a papok. És telve van a feje, meg a szive zűrzavaros gondolatokkal. Kérdésekkel, melyekre nem tud feleletet adni. De hát senki? Harmadik napon megjött a válasz. És elolvasta idegesen, lázón. A betűk mintha megnőnének, aztán egészen piczikékké válnának szemei előtt, alig bírja olvasni. »Nagyságos as zonyom ! Még csak ma jutok ahhoz, levelét, mely hozzám volt cziinezve vissza küldeni. Tartalma valóban meglepett, miután — őszintén bevallva — nem ismerek itt senkit, akinek jogában állana féltékenynek lenni.« Szegény Anikó asszony szemei már úgy megszokták a sírást, hogy most, mikor nincs oka reá, mégis sűrűén hullanak könyei. »Milyen furcsák akisvárosi emberek! Ilyenformán csak épen haragosan szabadna nézni, vagy talán behunyt szemekkel járni ? Korlátolt, ostoba népség valóban ! Úgy hiszem az »Anonimus« férfi, egy kölük, nem egyéb. Ha pediglen nő, akkor megszűnik minden, nincs Ítéletem. Nem volna kegyes nekem azt a levelet beküldeni ? Meg lehet róla győződve, hogy bizalmával nem fogok visszaélni. Kár volt annyira vesződni és egy négy oldalas levelet Írni. Engedje meg kérem reménylenem, hogy ezen „Intermezzo“ nem változtat abban, hogy tisztelő köszöntéseimet, úgy mint eddig, fogadja.« És aztán kaczagás hallatszik, édes, diadalmas ka- czagás, mely mint győzelmi hozsánna tölti be szobáját. Sir is, nevet is, úgy tagolja a szókat, úgy ismétli az ott Írott mondatokat. Neki nincs senkije, akinek joga lenne féltékenykedni! Kár volt négy oldalas levelet Írni! Kár volt — — Nem is lesz az elküldve már. Gyorsan szaladnak tolla alól a betűk. »Névtelen levél nem érdemel választ.« Aztán félre dobja a papirt és újba kezd: »Akinek nincs bátorsága megnevezni magát, ne legyen gyenge bánatát elpanaszolni. Nekem semmi, éppen semmi közöm ahoz az — — — ami levelében írva van-* És aztán ismét tépi a papirt, »— semmi közöm az ön panaszához. Tetteimnek ura én vagyok egyedül.« Milyen nehezen megy mó l az irás! Nem talál szavakat, hogy magát kellőm kifejezze. Úgy, ahogy akarná, amint gondolja. Végre mégis! »Nemérezek magamban sem kedvet, sem hivatást, detektivnek lenni. A névtelen levél Írójának kikutatásával pedig hssznos szolgálatot teszünk a társadalomnak. Ezentúl ha Írni akar, czimezze levelét egyenesen a rendőrségre, nint ahova én küldeném, ha még egyszer kézhez venném névtelen írását.« Aztán szebbnek, ked/esebbnek látja a szobáját, mint egyébkor, üdébbnek űrágai levelét, csengőbbnek a kis kanári énekét is. Aztán szebbnek, kedvesebbnek látja az életet is. Nem a kiczér asszony kielégített hiúsága ez, de a mély érzésű szív elégtétele. Neki nincs senkije, aiinek jogában állana féltékenynek lennie! Akkor — ikkor az a bizonyos tekintet, a hosszú szembe nézés, több a tiszteletnél, rajongás vagy tán imádat az. Szerelemre tem mer gondolni, de lüktető vérének minden cseppje mintia arról beszélne. Egy pillanatra égő piros lesz arcza, ztán ismét halovány, kísértetiesen sápadt. Akkor, akkor tehát mgis bűn az, amit elkövetnek. Hát ilyen gyönyörüségsen édes boldogító érzés a bűn? Akkor a bűn — az a bldogság. És ö még sohasem volt boldog! Kár volt négy oldala levelet írni ! Újra meg újra eloivastalevelét. Már tudja minden szavát, de azért csak elővesz és nézi sokáig, bensöség- gel. Aztán keblére szorítja é ajkaihoz veszi, csókolja boszusan. — Édes . . . édes, suttoja maga elé. Én édes boldogságom. Szeret, szeret! uong diadallal, engem is szeret valaki igazán ! Órák múlnak igy. Győzeni mámorban lát mindent maga alőtt. Lázas lélekkel, Isas testtel hever pamlag- ján, most már lehunyt szemekül. Álomképeket lát maga előtt, saját gondolatai festik zt s/.inpoinpássá. Mindenütt a ragyogó boldogság ínye u hattér, ők ketten az előtte levő alakok, ók ketten! Istenem, hiszen eddig nem is gondolt reá egyhangú magányában! Miként is volt ez lehetséges? És most? Hálás emlékezéssel gondol ama névtelen levél írójára. — Bárki is vagy, á dva légy! Légy áldva, mindörökre! Összetett kezei imára kulcsolva: légy áldva, mindörökre ! Milyen hatalmas, fölséges érzés a boldogság! Erősebb a bánatnál, mert feledteti azt. Nehány órai boldogság egy egész élet bánatát! Csodálatos ! Tegnap még a fáradt, a szomorú, halvány Anikó és ma — Izgatottan jár-kel tükre előtt. Rózsás arczához szorítja kezeit — jaj, de ég az ! A boldogság tüze égeti. Haját igazítja, sima, fényes, barna haját — talán jobban állana, ha hullámos volna. Aztán előveszi soha nem használt hajsütő vasát, előszedegeti ékszereit is. Vájjon melyik a szebb ? Jobban melyik díszítené ? Ruhái közül is azt választja ki, amelyik legjobban illik termetéhez. Kalapjára sürü, fehér fátyolt köt, ne lássák izgatottságát oly szembetűnőn. Azután elmegy sétálni. Oh, inovt az itthonmuradás kín lenne csak. Találkozni akar vele. Hogy megmondhassa szemeivel az ő szemeinek : köszöni, amiért boldoggá tette. Csak most érzi azt, milyen isteni gyönyör az az összevillámló szemek beszéde. Szenvedélyes összevillanásuk — az a szerelem. Eddig nem érezte azt. Most eszébe jut minden. Tudja, hogy melyik utón szokott leggyakrabban találkozni vele, arra megy. Erősen megfeszíti fáradt lábait, hiszen nem is fáj ez erőltetés, aztán igy alig veszi észre, hogy biczczentve jár. Ismerősei nem is köszöntik, a sürü fátyol, a különös csin öltözködésében, aztán a fess, elegáns járás, nem is sejtetik a máskor olyan ridegen öltözködő, bágyadt, táradt Anikót. És megy tovább. És nem találkozik vele útjában. Aztán visszafelé indul, már kicsike szomorúsággal szivében. Ah, de a szerelem fájdama még sem a legnagyobb kin. Ez gyönyört is szerez egyszersmind. És otthon is reá gondol mindig. Még álmában is maga elölt látja, hiszen az ő nevével ajak.ui aludt el, ez voh estimája, az ő neve a reggeli imádság is. A csap- ungvári törvényhatósági közúton levő 24. sz. kőhíd átereszének betömése iránti képviselő- testületi határozat elleni felebbezés. Ungvár város közönségének a m. kir. igazságügy- ministerhez intézett kérvénye a kir. törvényszéknek Ungvárt leendő visszaállítása iránt. A Szenna-Blatta mocsárlecsapoló-ljársulatnak kérvénye, a társulati jogosítvány letárgyalásának mellőzése czéljából a m. kir. földmivelésügyi ministerhez intézett kérelem pártolása iráni. A Szenna-Blatta mocsárlecsapoló-társulat kérvénye a Latorcza- és Laborcz-folyók szabályozása iránt a m. kir. földmivelésügyi ministerhez intézett kérelem pártolása iránt. Trencsénvármegye közönségének átirata, a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1898. évi II. t.-cz. 12. §-ának módosítása tárgyában. Háromeaékvármogye közönségének átirata a Vármegyei tiszti-, kezelő- és szolgaszemélyzet fizetésének felemelése tárgyában. A »Szilágyvármegyei Wesselényi-Egylet« segély- gyűjtés iránti átirata.
