Ung, 1898. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1898-08-07 / 32. szám
XXXVI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1898. augusztus 7. 32. SZÁM SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Kazinczy-utczn 1. szánt. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, tia nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt. I Negyedévre 1 frt. Félévre . . . 2 » | Egyes szám 10 kr Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronkint 20 kr. ÜN6 VARMEGYE ES AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIYATALOS KÖZLÖNYE. A főjegyzői állás betöltése. Teljes előtérbe nyomult a kérdés: kinek a kezébe adjuk azt a főjegyzői tollat, a melyet a halál Tabódy Jenőnek kezéből olyan korán és olyan váratlanul kiütött? Eddig két komoly jelöltről van szó: Bernáth Dezsőről és Lőrinczy Jenőről. Bernáth Dezső régen ismert, tisztelt és becsült alakja Ungvármegye közéletének. Tehetséges, sokat tanult, sokat tapasztalt, nagy műveltségű férfiú. Vármegyénk értelmiségnek egyik legkiválóbb alakja. Mint tisztviselő ugyan nem állott a vármegye szolgálatában, mint képviselő és mint társadalmi ember azonban mindig ott volt, a hol a közügyeken lendíteni kellett. Ajánlja őt egyéni kiváló tulajdonságain kívül a főjegyzői állásra az a körülmény, hogy annak a Bernáth Zsigmondnak a fia, a ki a maga idejében fénynyel árasztotta el Ungvármegye czime- rét. A Bernáth-család Ungvármegye jó hírének, nevének megalapításában hosszú idők óta a legelső tényezők egyike. Bernáth Dezső megválasztatása által nemcsak az érdemet jutalmazná a vármegye közönsége, hanem viszontszolgálatot tenne a családnak, mely nagy időkben s nagy időkön át oly sokat tett a vármegyéért. Ezt mondják a Bernáth Dezső pártolói, és tökéletes igazságuk van; mert Bernáth Dezsőben megvannak azok a tulajdonságok, a melyek a fontos hivatali állás betöltéséhez szükség Sek s az is tény, hogy a vármegye a család nagy szolgálatait eddig mivel sem viszonozta. A kik reá adják szavazatukat, nyugodt lelkiismerettel adhatják. A másik komoly jelölt Lőrinc\y Jenő, az ungvári járás főszolgabirája, a ki közvetlenül a vármegye szolgálatában szerezte érdemeit. Kitűnő tisztviselő ; erélyéről, agilitásáról, munkabírásáról vár- megyeszerte igen előnyösen ismert férfiú. Lőrinczy a cselekvés embere; amire vállalkozik, az megcsinálja emberül, jól és becsületesen. Nincs tehát kétség benne, hogy a főjegyzői tisztet derekasan betöltenó. Egyéni tulajdonain és közvetlenül a vármegye szolgálatában szerzett érdemein kívül még nyomós indok támogatja megválasztását; az t. i., hogy a vármegyei tisztviselő haladhasson a pályáján. Lőrinczy megválasztatásával több derék tisztviselőnek előlta- ladása, szolgálati érdemeinek jutalmazása áll szoros kapcsolatban. Ilyen pályázók mellett mi sem természetesebb, minthogy erő*, sőt nagy küzdelemre van kilátás. S bármerre dűljön is a koczka, az eredményt megnyugvással fogadhatja a vármegye közönsége. De hát melyiket a kettő közül? merül fel a kérdés számos olvasónknak a lelkében. A felelettel — szives engedelmükkel — mi adósak maradunk. Nem azért, mintha meg nem illetne bennünket a határozott állásfoglalás joga, hanem azért, mert czéltalan dolgot cselekednénk. Meg vagyunk róla győződve, hogy a választó bizottsági tagok már beu- sejökben megállapodásra jutottak s egy hírlapi ezik- kecske által nem befolyásoltatják magukat. A felmerülő kérdésre e feleletet majdjnegadja a legilletékesebb forum: a törvényhatósági bizottság választó közgyűlése. Alvó ügyek. Rövid nehány hét s Ungvár város társadalmi életének vezető egyénei ismét teljes számban együtt lesznek, hogy ujult erővel hozzá fogjanak hivatásukból eredő kötelességeik teljesítéséhez; ' ------ . Eddigi tevékenységüket ismerve, merjük hinni azonban azt is, hogy hivatalos kötelmeik teljesítése mellett, úgy mint eddig, ezután is fognak alkalmat és módot találni arra, hogy a város társadalmi életét fellendítsék, a közönséget társadalmi kötelességeik teljesítésére buzdítsák, s a már jó útra terelt, de megfeneklett ügyeket napirendre s ezzel a megvalósítás, a megvalósulás útjára hozzák. Ebben a reményünkben, ebben, a múlt tapasztalatai által támogatott hitünkben vesszük kezünkbe a tollat, hogy a közeljövőben teljesítendő társadalmi kötelességek közül két alvóra hívjuk fel a figyelmüket, tettvágyukat. Az egyik a Bercsényi-szobor ügye. Évekkel ezelőtt elhatározta még a vármegye törvényhatósági bizottsága, hogy a Rákóczy fejedelem örök- emlékü fővezérének, a hazája szabadságáért életre-halálra küzdő s később számkivetés sorsára jutott hősnek, Bercsényi Miklósnak szobrot emel Ungvár városában. A határozat azonban mind a mai napig írott ma- laszt maradt; sem helyi, sem országos gyűjtés ez ügyben nem indíttatott, holott más városok és törvényhatóságok hasonló és sok esetben későbbi keletű határozatai már érczbe öntve hirdetik az utókornak azt, hogy a magyar népnek fényes jellemvonása a nagyok iránti kegyeletes emlékezés. Az 1893. évben, Kossuth Lajos nevenapját ünneplő, s már azóta széloszlott Kossuth-asztaltársaság 30 Irtot adományozott a Bercsényi-szobora; — ez a 30 Irt képezi csak mind mai napig a Bercsényi-szobor alaptőkéjét. Öt év alatt tehát 1 krajczárnyi újabb adománynyal sem gyarapodott a Bercsényi- szobor alapja, ha csak annak nem vesszük a 30 frt időközi kamatait. Ahoz pedig, hogy a szobor felállitási költségei a Kossuth-asztaltársaság által elhintett magból szaporodjanak fel, nagyon, de nagyon hosszú idő kell. Itt az ideje tehát, hogy társadalmunk vezető egyéniségei gondoskodásuk tárgyáva tegyék a Bercsényiszobor ügyét. Ea ftB egyik. A másik alvó ügy a Day ka-szoboré gye. E szobornak már meglehetős alapja is van s a mennyiben a szobor a gimnáziumi épület előtti s majdan parkírozandó térségere, kisebb méretekben terveztetik, mint a Bercsényi-szobor, már nem is kell nagy összeg, hogy felállítandó legyen. De a szükséges összeg még mindig hiányzik; s minthogy tudtunkkal az 1898. év folyamán újabb adományozások e szobor alapjára sem történtek, a Dayka- szobor ügyét is alvó ügynek kell, hogy tekintsük. Hisszük azonban, hogy az érdekellek figyelmének ez ügyekre irányítása meg fogja hozni a kívánt eredAnikó asszony. — Az >Dng< eredeti tárczája. — Irta : Zoltán Vilmoené. És a mindig szomorú Anikó asszony megírta gyölrelmes levelét. Arcza csupa aggodalom, gond, mialatt egymásután rójja a betűket. >T. Nagysád!» Az egész levélnek hangja, melyet irt hozzám, őszinte és közvetlen, azt kell hinnem igaz is. Értelme: világos féltékenység, tehát a szív jogáról van szó, és ez előttem valódi szentség. Nekem, aki nem vagyok szép, és nem ismertem a boldog szerelmet soha, jelszavam mégis: — a szív joga mindenek tölött. Ezért irok önnek, bár let ele csodálatot kelt bennem. Alig értem szavait! „A kölcsönös üdvözlet, összevillanó szemeik beszéde, mintha azok ölelkeznének együtt, ennek látása botránkozást kelt bennem, kedvem volna ilyenkor széjjelzuzni az egész világot.“ Anikó asszony kíváncsian néz az előtte álló nagy tükörbe. De hát lehet ezeknek a szemeknek beszéde ? ’fűd ez elárulni mást, mint mondhatlan szomorúságot, bánatot? Aztán rokonszenvvel gondol arra az asszonyra, akinek levele épen most jutott kezéhez, és ir tovább : »Nyugodt lehet e felől. Nem mondanak mást ami szemeink, mint a szokásos üdvözleteket, mi t mond más a találkozásoknál. Jó napot vagy jó estét. S ha az ön féltő szeme egyebet is lát a mi hosszú tekinteteink alatt, ez nem lehet csak vakság, az ön, vagy szerelme vaksága.* Akkor, mint az, ki feladatát jól végezne, nyugodtan teszi le tollát. Bizonyos megelégedés jól eső érzetével kel löl Íróasztalától. Kezébe vesz egy könyvet, lorgatja a lapjait, de nem olvas belőle. Vagy ha igen, nem érti azt. Gondolatai újra és újra vissza térnek ama különös levélre, melyet a ma reggeli posta hozott számára. Kérdőre vonják egy bűne miatt, melyet ő nem is követett el. Vagy vétek föltekinteni arra, aki köszönt bennünket? Anikó asszony zoksóhaia olyan mint a sirás. Tekintete szeretettel pihen meg szobája szép virágain. Bűn. Mi tehát a bűn? Es különösen mi az ő vétke? Gazdag leány volt, de aem szép Ha pénze van, ki keresné lelke kincseit. Asszony lett. Aki elvette, azt boldoggá tette a vagyona, köznapi ember, akinél fő az üzlet. Es igy jutott hozzá az unalom, a kesergés, bánat, amelyek közül egyik sem szépitőszer. S maradt gazdag asszony, de nem szép. Mindenki úgy szólt hozzá, mint ahoz, aki minden földi jóval meg van áldva lővén, és nem kérdezte soha senki, nem vágyik e kicsiki boldogságra, olyan boldogságra, melyet nem lehet negvenni bármily nagy ösz- szegen sem? Azután jött a tél, a farsang ideje. Az ura kívánta, hát ment vele ő is. Az leült i kártyaasztalhoz, Anikó egyedül maradt. Akkor ismerkedett ct meg egy fiúval. Annak az arcza is min ig sápadt, zomoru. Bemutatták neki. A fiú idegen volt a városban, ftnczra kérte őt. Anikó asszony ajkai remegnek ennek íz emlékezésére. Ott állott előtte hidegen, kötelességudó udvariasággal. Tánczra kérte. Ő meg körülnézett i teremben, nincs-e a%i megszabadítsa kínos helyzeéből. Valamennyi ismerőse gyönyörrel járja a legujab »kaszinó csárdásat, nincs a ki ügyel vessen feléje. Hiszen úgy megszokták már Anikó asszony elvonultságt, aki még sohasem érezte magát ilyen nyomorultnak. . fiú előtte áll, várja a választ. A rendező, aki hozzávezette, tudja isten merre van már. Ő látta, hogy mielct idejött, súgott valamit a fiú fűiébe. Tudta azt is, hgy mit. De ez bizonyára nem hallgatott reá, különben lem kérte volna fel. Hát mégis neki kell bevallani? — Nem tánczolok uram, nem tánczolhatok én. i Én . .. én sánta vagyok i Szegény Anikónafasiró zokogására ébred fel az i ablaknál szundikáló kis;anári. Arrafelé tekint, ahonnét | < ■ a sirás szava jön. Mennyi keserűség, mennyi bánat van e könyekben. Még most is. A visszafojtott bánaté, mely eddig nem tört utat magának. Egy egész élet elvesztett örömén kesereg mostan szegény beteg szive. Aztán nem is tudja miként történt. Keresi emlékezetének szálait, hogy akként bogozza össze, hogy megmaradhasson igy örökké. Túl esett a nagy fájdalmon is. Aztán látta még a fiút többször és nem beszéltek többé egymáshoz. Csak nézték egymást hosszasan, minden találkozásnál, minden köszönésnél. És ez nem tűnt föl eddig nagy dolognak. A fiú szánta őt, az természetes. Akkor fájdalmat szerzett neki, mikor tánczra kérte; most minden szem- pillantása bocsánatkérés. És ezt rótták föl bűnéül. Ma reggel jött a levél. Névtelenül, idegen írással. És Anikó asszony szegény beteg szive, tele szentimentális romantikával; aggódik, töpreng, vájjon csakugyan vétkezett-e? Annak a fiúnak lehet valakije, akit szeret s viszontszeretik. Most az irigyli tőle meg a pillantásokat is, mely nem az övé egyedül. És az szenved. Szenved miatta. Idegesen veszi kezébe tollát és ir tovább: »Teljesen nyugodt lehet. Az az ur nekem senkim és semmim. Nem fűz hozzá egy parányi érdek sem. Én őt nem is igen i-merem. S hogy ne legyen oka további nyugtalanságra, keresek módot, hogy tudtára adjam, szabjon korlátot tekintetének, ha engem üdvözöl.» Akkor borítékba tette a levelet. Hová czimezze? Ahová kérték post. rest. Igen, de miként legyen tudósítva a íiu. És írja határozott erős betűkkel a czimet: »Kálmán Géza urnák.» Aztán maga ment a postára. Elküldte először neki. Had tudja meg, hogy nem szabad barátsággal nézni másokra, mert aki szereti őt, még szeme pillantásait is számon kéri. És az egész utón a szembe jövő szép asszony és leányok mindenikében azt látja, akinek érdekében most ő levelét megírta. Tiszta szivének jósága tükröződik vissza bánatos tekintelében, amint a gyűjtő szekLapuok mai száaa 6 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
