Ung, 1898. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1898-03-27 / 13. szám
alá sorozza, a magyar nemzetet pedig — szlávfaj- belinek deklarálja.......Hát érdemes-e ilyen alaposságú külföldi ismertetés után áhítozni? Maradjunk csak itthon és dolgozzunk erősen, kitartással a nemzeti nagyiét előkészítésén. Országgyűlés, nemzet, állam és társadalom, egyesületek és testületek, megyék, városok és falvak s végül minden egyes jóravalő honfi a maga külön ügyeinek végzésekor is mindenha gondoljon arra, hogy a ma élő nemzedéknek a múlt mulasztásait pótolni kell s a jelen fáradalmaival a jövőnek derűsebb képet biztosítani. Ungvár városa is vegye ki a maga részét, úgy is, mint erkölcsi testület, úgy is, mint polgárság, a nemzeti felvirágoztatás és közboldogulás nagy munkájából továbbra is. Nagy terhekkel küzd, igaz. De annál tiszteletreméltóbb lesz küzdelme, ha a lelkesedés szent tüze hevítvén, odaadó hazafisága és nemzeti szeretete, buzgó tevékenysége és áldozat- készsége fogja létrehozni jövő lendületesebb felvirágzását, amit boldogabb anyagi helyzetnek örvendő városok — el kell ismerni, hogy — aránytalanul könnyebben érhetnek el. Ha igy teszünk, teljesen felesleges törődni vele: mit mondanak mások. Dortsák Gyula. Az uj laktanya felépül! Fehérváry Géza báró, m. kir. honvédelmi miniszter örömhírrel lepte meg a napokban Ungvár város közönségét. A vármegye közönségéhez intézett rendeletével a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg hozzájárul ahhoz, hogy Ungvár városában első osztályú laktanya építtessék egy gyalogsági ezredtörzs, három gyalog zászlóalj és egy pótzászlóalj-keret részére, — ami egyértelmű azzal, hogy a katonaság itt marad. Egyedüli feltételül azt köti ki a miniszter, hogy a laktanya építésének legkésőbb az 1899. óv tavaszán meg kell kezdődnie Egyúttal felhívja e rendeletében a miniszter Ungvármegye közönségét, hogy a\ építést megelő- {őleg a helyi vegyes bizottság által szerkesztendő általános építési tervezetet hozzá mielőbb terjeszsze fel. Most már tehát bizonyos, hogy városunk továbbra is a jelenlegi katonai létszámmal fog bírni, hogy Ungvár városa nem fogja elveszteni azt a helyőrséget, melyért már eddig is százezreket áldozott. Hogy azonban a miniszterinek a laktanyaépités megkezdésére irányuló kívánsága be is teljesüljön, a legserényebb munkát kell azoknak végezniük, akik az építés ügyét vezetni hivatva vannak, mert minden percznyi késedelmezósnek a város fogja kárát vallani. Erős azonban a reményünk, hogy e késedel- mezés nem fog bekövetkezni; erősen bízunk abban, hogy az építési tervezet mielőbb a miniszter előtt fog lenni, aki annak jóváhagyására hivatott. Igaz, hogy a belügyminiszter még nem hagyta jóvá a város képviselő-testületének azon határozatát, melylyel a jelenlegi laktanya-épület egyrészót az uj laktanya telkéül átengedi, — az is igaz, hogy a vármegye közönségének azon határozata sem nyert még megerősítést, melylyel az uj laktanya építése a vármegye közönsége által teljesiteudőnek mondatott ki, — az erre vonatkozó belügyminiszteri jóváboldog ilju asszonyka, mert boldoggá csak ő tehetett téged * ! Talán emlékeztetni akarta a menyecskét arra a pár sorra, mit emlékkönyvébe irt. Lehet! Tapolcsányi az itju nő poharához érinté sajátját és fenékig űrité ki a méregnél keserűbb poharat, mely azért oly jólesett neki is, meg annak a fájó szivnek is. Elkezdődött a táncz; tánczolt mindenki, a zene ütemei felvillanyozták az ifjúságot. Lassan kimerült mindenki. Szünet van. A társaság szétoszlik a termekben és bornál, kártyánál, no meg a szép — leányok és asszonyoknál vigadnak. Tapolcsányi is vigadni óhajt. Odalép a barna arczu, vakítóan fehér logu czigányprimáshoz, elvonszolja zenekarostól a terem egyik sarkába és úgy egyedül, fájó szívvel és leverlen énekelte : »Csak lassan, lassan, lassan, lassan, lassan Gyógyítsd meg a szivemet.« Majd utána a második strófa végsorát, mintha szive nem másra, mint fájdalomra volna teremtve : »Altasd el a szivemet.« És huzattá újra, huzattá sokszor ugyanazt a nótát és énekeltek hozzá. Ő szívből, lelkesen, az őt lassankint körülvevő ifjúság meg szokásból. A keserűség, melyből é'etében oly sok jutott osztályrészéül, nem tört ki belőle; ott maradt az keblében benn, hogy ne lássa senki, hogy ne tudja senki, mit érez. A lakodalomnak vége. Az ifjú pár nászutrt megy. Tapolcsányi elkísérte őket Budapestig. Azok Velenczébe mentek. Erős lélek lakott benne, tudott parancsolni eszének, szivének egyaránt. Szive dobbanását nem némitá el kegyetlen golyóval, nem temette el fájdalmait azokban a tajtékzó, zugó habokban. Pedig a hullám jó sir ; ringatja az embert még a halálban is s oly puha, oly lágy. hagyások nélkül pedig a laktanya épitóse meg nem kezdhető, — nem hisszük azonban, hogy ez elmaradjon. A belügyminiszter bizonyára nem fogja megsemmisíteni azon határozatokat, melyeknek egyikót a város majdnem teljes számban megjelent képviselőtestülete két szó kivételével hozta meg, — nem fogja megerősítését megtagadni a másodiktól sem, mely a törvényhatósági bizottságnak közgyűlésén óriási szótöbbséggel mondatott ki. Hogy igy legyen, hogy a belügyminiszternek jóváhagyása is rövid idő alatt kövesse a honvédelmi miniszternek általános örömet keltett rendeletét, megkívánja Ungvár városának anyagi érdeke, fennállhatása, lakosság nak jóléte. Hogy igy lesz, erre biztosítók az, hogy senkinek sem állhat érdekében Ungvár városát mint erkölcsi testületet, sem annak közönségét az anyagi tönk szélére juttatni. * A m. kir. honvédelmi miniszter rendeletének teljes szövege ez: 19470/X. SZ. Maffy. kir. honvédelmi miniszter. Ungvármegye közönségének. Értesítem a vármegye közönségét, hogy a folyó évi január hó 26-ról 1. (881. közgy. jkv.) sz. alatt kelt fel- terjesztésében tett laktanya-építési ajánlatot oly értelemben, hogy a szóban forgó laktanya Ungvárott egy gyalogsági ezredtörzs, három gyalog zászlóalj és egy pótzászlóalj-keret elhelyezési czéljainak, valamint az I-ső osztályú laktanyához fűzött követelményeknek felelend meg, a cs. és kir. közös hadügyminiszter úrral egyetér- toleg elfogadom; elengedhetetlen feltételül kikötöm azonban, hogy a laktanya építése legkésőbb a jövő 1899-ik év tavaszán megkezdessék. Felhívom ennélfogva a vármegye közönségét, hogy az ezen 'aktanyára vonatkozó általános építési tervezet szerkesztésére a beszállásolási törvények végrehajtása iránt 1895-ik évi augusztus 2-áról 4275. ein. szám alatt kelt körrendeletemmel kiadott utasításnak az 1895-ik évi XXXIX-ik t.-czikk 4-ik § át magyarázó rendelkezése értelmében hivatott helyi vegyes bizottságot minél előbb hívja össze, nevezetesen a bizottság polgári tagjait rendelje ki, az összejövetel helyét és idejét állapítsa meg és minderről a katonai képviselőknek kirendelhetése végett a már megfelelőieg tudósított 6-ik hadtestparancsnokságot közvetlenül értesítse, az ezen bizottság által szerkesztendő általános építési tervezetet pedig késedelem nélkül hozzám terjessze tel. A vármegye közönsége által bemutatott iratokat egyúttal visszaküldöm. Budapesten, 1898. évi márczius hó 19-én. Fejérváry s. k., honvédelmi miniszter. Az ungvári kerületi betegsegélyző- pénztár közgyűlése. Vármegyénk úgy taglétszámra, mint kiterjedésre és forgalmára legnagyobb betegsegélyző pénztára, a kerületi, e hó 20-án tartotta meg ez évi rendes közgyűlését. E közgyűlésen, illetve a kibocsátott évi jelentésből, ismét arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az ungvári kerületi betegsegélyző-pénztár vezetése a czél- nak teljesen megfelelő s hogy a tagok jogos igényei mindenben kielégítést nyernek. A közgyűlésen első sorban is felolvastatott az igazgatóság jelentése, melynek bevezető sorai igy hangzanak: »Az elmúlt 1897. évben kifejtett munkásságunkat és a pénztár működését ismertető jelentésünket ez évben némi örvendetes hírrel vezethetjük be a t. közgyűlés elé. Megtartotta magának a múltat s a képzelem szárnyai oda varázsolták neki a jövőt. A jelent nem akarta ismerni, a jelen neki csak fájdalmat okoz; ez tépte szét az illúzió rózsás lánczait is. Szive azonban fájt, pillanatrúl-pillanatra, folyton- folyton. Tanulással iparkodott a felejtést előmozdítani, azzal akarta elnémítani panaszát, fájdalmat. Elvégezte a jogi, utána az orvosi kurzust. Borzasztó munkát végzett. Orvos lett. Legkedvesebb munkája a bonczolás. A szivet tanulmányozta, megvizsgált rajta minden vonást, minden ért, vagdalta, marczangolta a szivet, mindeniké- ben keresett valamit, kereste, hogy az igazi boldogság hol fészkel? Tudni akarta, vájjon az agya, avagy szive-e az, mely rémeket lát, midőn illúzióban ringatja magái, lidérczeket, kísérletedet, hol angyalokat vél. Szegény, most érezte csak, hogy az eszme, az ideál lelkesíthette, ds nem boldogíthatja soha. Súlyos beleg lett. S ebben a lázas betegségben újra ott látta magát a templomban, az előtt az angyal előtt, ki akkor oly tisértetiesen, oly gúnyosan harsogta volt: »Remélj, — dí feltámadást«. S most oly. jel esett neki arra gondolni. Tudta, érezte, hogy ott a túlvilágon érintkezik, egyesül az eszme Meghalt; ott künn nyugszik a temetőben, kemény hantok között, szegényes koporsóban. Sírja fölött két fa gályái fonódnak egymásba; gyakran vadgalambok tur- békolnak ott. A tulvilági birodalomban lalán értik a vadgalambok szavát is. A haltak értik azt is, mi az élők előtt rejtély, várják — a feltámadást ! Jaross Sándor Gyula. Az örvendetes hir pedig abban áll, hogy a különböző pénztárakra s igy a biztosításra kötelezetteknek egy pénztárba való tömörítésére vonatkozó nézetünk, sőt mondhatjuk a pénztár megalakításától kezdve elvi álláspontunk, az elmúlt 1897. évben némileg érvényesült, a mennyiben a múlt év folyamán az ungvári gőzmalom, szesz- és élesztő-gyár, valamint az ungvári műmalom vállalati betegségéiyző-pénztárai (eloszlottak s tagjai, a fennmaradt vagyonnal együtt, a vezetésünk alatt álló kerületi betegsegélyző-pénztárba léptek át. Az átlépés, illetve a pénztárak feloszlása pedig azért történt meg, mert az illető pénztárak vezetői és tagjai belátták azt, a mit mi eddig minden jelentésünkben hangsúlyoztunk, hogy -egy erős, az összes biztosításra kötelezetteket magában foglaló pénztár lehet csak abban a kedvező helyzetben, hogy olcsón nyújtsa a segélyezések nemeit beteg tagjainak.« Igaz, hogy e két pénztár tagjainak átlépése nem állította vissza pénztárunk tagjainak azon létszámát, melylyel bírtunk az ipartestületi pénztár felállítása előtt, — mégis bizonyos megelégedettség tölti el az igazgatóságot s töltheti el a közgyűlés t. tagjait is, ha arra gondolunk és gondol, hogy az ipartestületi pénztár is nagyon érzi fenti szavaink igazságát.“ Ugyan e jelentésből kitűnik, hogy a pénztár ungvári tagjainak száma összesen 432, az ungvári járásiaké 6, a kaposi járásiaké 138, a szobránczi járásiaké 121, a bereznai járásiaké 77. A pénztári tagok között az 1897. évben következő betegedések lordultak elő: a) Tápdijban és kórházi ellátásban részesült betegek: Betegek: 134 férfi, 1 nő, ösz- szesen 135. Megbetegedések száma: 162 férfi, 1 nő, összesen 163. Tápdijas napok száma: 1800 férfi, 6 nő. összesen 1806. Kórházi ápolási napok száma: összesen 254. b) Gyermekágyi segély: Gyermekágyi segélyben részesült összesen 8 nő. Gyermekágyi esetek száma 8. Gyermekágyi napok száma 121. c) Tápdijban, vagy kórházi ellátásban nem, hanem csak orvosi segélyben és gyógyszerekben részesült betegek: 1357 férfi, 35 nő és gyermek, összesep: 1392. A jelentés felolvasása és tudomásul vétele után felolvastattak az 1897. évi zárszámadások, mely szerint az 1897. évi 6310 frt 92 krnyi bevételből gyógyászati költségekre 4015 irt 88 kr. fordittatoft. Minthogy pedig a felügyelő-bizottság jelentése szerint a számadások rendben levőknek találtattak, a közgyűlés úgy az igazgatóság, mint a felügyelő-bizottságnak a felmentvényt megadta. Szirovi József tag szólalt fel ezután, azt indítványozva, hogy tétessék kötelességévé az igazgatóságnak az arról való gondoskodás, hogy a helybeli orvosok necsak délután, de a reggeli órákban is .teljesítsenek rendelést. A közgyűlés az indítványt elfogadta, melynek megtörténte után kezdetét vette a szavazás. Igazgatósági rendes tagok lettek: Jäger Bertalan nyomdatulajdonos, Seidler Lipót mümalmi igazgató, Szirovi József almolnár, Prityi Mihály főmolnár. Póttagok: Hevesi Adolf kereskedő, Mandel Ármin kereskedő, Siirnn Nándor kereskedő, Galambos András almolnár, Schillinger Béla gépész. Felügyelő-bizottsági tagok: Róth Sándor gőz- malomtulajdonós, Gelb Márton kereskedő, Goldfinger Zsigmond kereskedő, Haas Ottó kereskedő, Krausz Béla kereskedő, Neumann Kálmán kereskedő. Választott bírósági rendes tagok: Gyulai Endre ezukrász, Grosman Péter kereskedő, Blumenthál Bernát kereskedő, Goldstein Miksa kereskedő, Kozma Ferencz nyomdász, Merényi Bernát pinezér. Póttagok: Paskovics András czipész, Márványi Samu főpinezér, Németh Imre nyomdász. Az Ungvár városi kövezetvám ügye. Ungvár város kövezetvámszedési joga ez évi junius hó 30-án lejár. Minthogy pedig a város utczái még teljesen kövezve nincsenek s az általános csatornázási hálózat sem készült el, a város közönsége pedig ennek önerejéből való elkészítésére képtelen, ez évi január 21-én tartott rendkívüli közgyűlésén a város képviselő-lestülele azon határozatot hozta, hogy a kövezetvámszedési jog meghosszabbítását fogja kérelmezni a kereskedelemügyi miniszternél. E kérelemre megjött a miniszter válasza, még pedig a, városra nézve kedvező válasz, amit a következőkben ismertetünk: »Ungvár r. t. város képviselő-testületének f. évi január hó 21. napján tartott közgyűléséből a város által hivatal-elődöm 1894. évi április hó 16-án — sz. a. kiadott engedély-okirat alapján sorompónál gyakorolt, folyó évi junius hó 30-án lejáró kövezetvámszedési jog további húsz évre való engedélyezése, illetve meghosszabbítása, továbbá vasúti szállítmányok 50 klgja, illetve 1 mmja után 1 krnyi vám szedésének engedélyezése iránti kérelmét f. évi január hó 29-én 1018. sz. a. kelt jelentésével azon megjegyzéssel terjesztette fel Méltóságod hozzám, hogy a város kérelmét nem pártolhatja, mert Ungvár város utczáinak nagyobb rfftzét az azon átvonuló kassa-jabloniczai és ungvár-uzsoki államutak illető szakaszai képezik; ezen utczák állami kezelés mellett sokkal jobban lennének fentarthatók, továbbá, mert a különben is kedvezőtlen gazdasági viszonyok között sinlődő lakosság az ungvári Ung-hidon való vámfizetés által eléggé meg van terhelve s igy méltánytalan a népet a kövezetvámmal továbbra terhelni. Miután a városnak a vámszedési jog engedélyezése iránti kérelme az 1890. évi I. t.-cz. 81. §-ában biztosított törvényes alapon nyugszik, mellőzendőnek találtam azon indokokat, melyeket Méltóságod a vámszedés enge- délyezése ellen felhozott, s ehhez képest a kérelmet tárgyalás alá véve, a következőkről értesítem Méltóságodat: Ungvár r. t. város közönsége már 1877. év óta, tehát 20 éven át, jelentékeny összegeket szedett be a kövezetvámból s igy joggal várható volna, hogy a vám- tárgy építésének fejlesztése és kezelése körüli kötelezettségnek kellőképen megfeleljen.
