Ung, 1898. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-30 / 5. szám

XXXV!. ÉVFOLYAM.

Ungvár, 1898. január 30.

5. SZÁM

SZERKESZTŐSÉG :

Megyeház-tér 1. szám, I. emelet.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. .

Kéziratok nem adatnak vissza.

A lap megjelen minden vasárnap.

KIADÓHIVATAL:

Székely és Illés könyvnyomdája.

Előfizetési feltételek:

Egész évre . 4 frt. j Negyedévre 1 frt. Félévre . . . 2 » [ Egyes szám 10 kr.

Hirdetések,

előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.

Nyilttér soronkint 20 kr.

ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A közterhek.

Ha száz emberhez intézzük ezt a megszokott kérdést: hogy vagy? egy sem fogja azt felelni, hogy jól. A legtöbben kitéröleg fognak telelni, mások meg kimondják, hogy biz ők csehül vannak. S az ok? Csekély kivétellel az anyagi-, helyzet. Ez az, a mivel' állandóan elégedetlenek vagyunk. A legtöbbünk bizony nem ok nélkül; mert aránylag ritka ember az, a kinek helyzetéhez mérten elegendő jövedelme lenne. A megélhetés kozd művészetté fejlődni, melyet ritka ember tud tökélyre vinni.

Pedig hát ugyancsak törjiik-zuzzuk magunkat, hogy a szükségesekre, illetőleg szükségeseknek tartottakra — a mi a gyakorlatban körül belől egyre megy — a fedezetet biztosítsuk. Küzdünk ezen ezé! érdekében egyénileg és társulva. Egyre keressük a kibontakozás módjait; terv terv után merül fel és tűnik el. de csak nem tudjuk megtalálni az Ariadne- fonalat, mely bennünket a megélhetés nehézségének tömkelegéből kivezethetne.

Egy ilyen kivezető fonálnak vélik sokan a. közterhek arányosabb megosztását is. S -ebben a felfogásban van is igazság, — habár valami sokat nem várhatunk tőle. A közterhek nagy sulylyal nehezednek mindauuyiunkra; ezeknek viselése alól az utszéli koldus sincsen felmentve. Kívánatos teliát, hogy a terhek arányosan legyenek megosztva. A végeredményen, az államháztartás szükségleteire megkivántató pénz összehozásán ugyan nem sokat változtat a terhek arányosan szétosztása, hanem azért magasabb szempontokból tekintve a dolgot, rendkívül nagy annak a jelentősége. Az adók, ha a kíméletlenségig menő szigor alkalmaztatik azok behajtásánál, végezetre ép úgy befolynak aránytalan megosztás mellett is, mintha a szétosztás arányos lenne. Csakhogy a következmények ebben az esetben egészen mások,

A kíméletlen erélylyel behajtott közadók az államhatalomnak jelentékeny erejét kötik le s elvonják a productiv munkásság teréről; továbbá hadi lábra helyezik a hatalmat saját polgáraival. Széles rétegeknek kedélye állandó ingerültségben tartatik s a termékeny munkálkodásnak feltételét képező társadalmi béke alapjaiban támadtatik meg.

Ellenben, ha a közi rhek megosztása arányos, azoknak lerovatása a hatalmat kimentő munkával nem terheli, a polgárok el nem keserítetnek s a közbéke alapjai nem lesznek megingatva.

Ekkora jelentősége lévén az ■ adók igazságos szétosztásának, természetes, hogy erre minden kultur állam törekszik. És pedig mennél előlialadottabb a műveltségben valamely állam, annál tovább ment már ezen a téren.

A közterhek arányosabb megosztásának terére lép közelebb a magyar állam is. Az 1898. évi állami költségvetésre vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentés is megemlékezik a kormánynak adóreformot illető tervéről és előkészületi munkáiról. Helyesli „a kormánynak az egyenes adók reformjának előkészítésében követett óvatos, körültekintő eljárását, hogy előbb főleg a föld-, a házadót minden tekintetben és pedig az állami adóügyet a\ adó\ók jövedelmi es kereseti viszonyaiban és a terveknek ezekre kiható vonatkozásaiban beható tanulmány és adatgyűjtés tárgyává tes/.i, hogy igy a tervezett reform és igazságosabb teher felosztás a bel- és külföldi tapasztalatok biztos alapjára építtessék. Természetes, hogy a mostani rendszer anomáliái és aránytalanságai nein engedik, hogy a reform sürgetésével csak egyszer is elhallgassunk, habár e/.zel azt elhamarkodni és az óvtjmdekre szélé munkát elrontani éppen nem akarjuk!“

így az országgyűlés pénzügyi bizottsága. Menynyiben részesek „a mostani rendszer anomali i és aránytalanságai* abban, hogy Ungvárinegye közigazgatási bizottsága legközelebbi illésében Ungvár város polgármesterét útadó-tartozások hátralékban léte miatt a fegyelmi eljárás megindításával, számos körjegyzőt és községi bírót pedig az adóhátralékoknak költségükre történő behajtásával -volt kénytelen megfenyíteni, ezt a kérdést nem fejtegetjük, mert meg vagyunk róla győződve, hogy szigorú intézkedő ■ sekre bizonyára szükség volt. Azt azonban a viszonyok ismerete alapján merjük állítani, hogy a/- elavult adórendszer jelentékenyen hozzájárul az adóhátralékok szaporításához. Az egyre terjedő paupe- risrauson és ezeken az anomáliákon nagyon sok esetben teljesen megtörik a végrehajtást elrendelő

és intéző tisztviselők jóakaratu buzgalma és erólye, s beáll a kíméletlen szigor alkalmazásának ideje, a mi — figyelembe véve a társadalom alsóbb osztályainak izgatottságát — csak kivételesen engedhető meg. Ebből rendszert csinálni annyit tenne, mint a forradalmi tendentiaju mozgalmak malmára hajtani a vizet

Ezért mi abban a véleményben vagyunk, hogy az adóreformot immár elsietni nem lehet. Ezen reformoknak itt a 12-ik órája. Ha elmulasztjuk, — tartunk tőin — megkésünk. És nem mindig jobb későn, mint soha! Azért én jónak látom jelen soraim befejezéséül felvetni a kérdést: Vájjon a mi vis{onyaink kö\öll nem cselekednénk-e helyesen, ha a\ adóreform sürgetői lcö{é állanánk ?

Nótárius

A kaszárnya-üg-y a vármegyén.

— A törvényhatósági bizottság közgyűlése. —

Az ungvári kaszárnya-ügy rendezéséhez a második alapvető lépés e hó 2tí-án történt meg Ungvármegye székhazának nagytermében, a leginkább ezen czélból összehívott törvényhatósági bizottsági rendkívüli közgyűlésen, melyen a bizottság tagjai közül mintegy 150-en vettek részt, élénk figyelemmel hallgatván úgy az alispánnak ez ügyben beadott jelentését, mint a kaszárnya- építéshez pro és contra szolók érveit, kijelentéseit.

Bízvást elmondhatjuk, hogy oly rendkívüli érdeklődési keltett közgyűlésé Ungvármegye törvényhatósági bizotlságának már nagyon régen volt; a jelenlevők szinte visszaképzelték magukat a múlt időbe, amikor nem voltak még állandó választmányok, de minden tárgy, ami a napirendre került, a plenum állal tárgyaltatott meg.

Több mint két órai vita lolyt a telett, épitsen-c a vármegye kaszárnyát, vagy ne ; végre is a többség 97 igen szavazattal, 21 nem szavazattal- kimondotta, hogy Ungvár városának kell, hogy a vármegye jöjjön segítségére. E nagylontossagu határozatot lapunk mai számában, a hivatalos közlemények rovatában egész terjedelmében közöljük ; e helyütt is felhívjuk rá olvasóink figyelmét.

A közgyűlés lefolyásáról a következő tudósítást adjuk:

Török József gróf -főispán a bizottsági tagok lelkes éljenzése kozott nyitotta, meg a közgyűlést.

Tabódy Jenő főjegyző előadta a tárgysorozat első pontjának inegvilágosilására szolgáló előzményeket es hivatkozván arra, hogy a deczember havi közgyűlésben az alispán azt az utasítást nyerte, hogy kellő értesülés alapján tegyen jelentést, hogyan alakul a törlesztési kötet ■Palócz photograph iák.

— Az »Urig« eredeti tárczája. —

(Folytatás.)

Sokáig békeben, kilől, mitől sem 'zavartatva éltek a palóczok a nélkül, hogy máshol szerepeitek volna, mint a magyar nyelvtanok elején, hol a tájszoláook közölt az ő kettős hangzója nyelvük kiejlése izzasztó nyelvgrammatika volt a csemete diákságnak. S nem is törte magát Ualóczia érdemes népe az után, hogy — hírbe jusson' mert mikor a nyolezvanas évek kezdetén Pintér Sándor, szécsényi ügyvéd és jeles iró az ő kedves földiéiről egy alapos és több figyelemre érdemes tanulmányt irt ily czim alatt: »A palóczokról», bizony nem nagyon

siettek e müvet még »Palóczia* »nadrágosai» sem megszerezni. Lehet, hogy a palóczok minden szerénységük mellett is éppen ezért ^jutottak hírbe» ; bár én hajlandóbb vagyok hinni, hogy immár országos nevezetességüket a nagy palócznak, Mikszáth Kálmánnak köszönhetik (a ki legutóbb, a mióla az »Országos Hirlap»-ot szerkeszti, valóban országos emberré vált — másod kiadásban is); ha ugyan Mikszáth meg viszont nekiek nem adós azért a szívélyes fogadtatásért, a mellben »A jó palóczok» remek müve részesült — a nem palóczok- nál, p. o. az irodalmi világban s az országos olvasóközönség körében.

Évről-évre járok-kelek én Palóczia ékes terein. A palócz 3 főnevezel esség : a biró, a kántor és a pap közül a két utóbbi nagyrabecsült osztálynak igen sok tagját ismertem. Szóval: én is tudok egyel-mást kedves lialóczaimról, kik után, a mióta csak a palóca nagy város: Losoncz helyett Árvamegyében ettem a - nem zabkenyeret, mindig úgy epekedtem, mint a már említettem tárczairó szerint a palócz a — mákos-csik után.

Állj elő hát ősi népem a photografáló gépem elé.

Ne lélj. csak a becsületes ábrázalodat pingálom le, — lőleg, ha azt lordiloltad leiéin.

*

# *

Mindenekelőlt szóljunk a nyelvéről. Hogy a palócz sok mássalhangzóval beszél, azt czikkem elején már említettem. Érdekesebb, hogy nyelvezete beszédes, kifejező, ötletes, hasonlatokban, képekben gazdag és közmondásokban bővelkedő. Jmeegy is szemelvény:

Közbeszédben: Palóczosan:

Meg ne szólj valakit. »Jobb lábbal, hogysem nyelvvel megbotlani.» »főbben estek el nyelv, mint fegyver által.«

Magyarnak magyar a gyér- »Ki magyar anyaszülte, magyar meke. tejet szopod «

Jól, alaposan kifizette szóval. »Kiadósán szólóit.«

Óvatosan kell beszélni. »Mé,reg, kóstolással is megárt.«

Bátran teheti vagy mond- »Az aluszik legjobban, ki nem halja, meÄ igaza van, nyugodt érzi. mily keményen fekszik.« a lelkiismerete.

Az igazat szabad megmon- »Igazmondásnem emberszólás.« dani.

Ha kellemellen is, csak »A gyönyörűség nem homlokkal, monja ki; ludjuk. hogy az él- hanem hallal fordulva ismerteli vezet kellemetlenségekkel jár. meg magái.«

A becsülest nem lehet ki- »A becsület a keresőt kerüli, erőszakolni. a kerülőt megkeresi.«

Méltó utód v.igy ivadék. »Aczél anyának tűzkő a lánya.«

»A sólyommadárnak nem lesz galamb fia.«

Értéktelen, semmit érő. »Annyi a becse, mint a kiloló

kásának.«

Beleavatkozik ok nélkül. »Ott is vakarja, a hol nem

viszket rajta.«

Szája-ize szerint beszél, »Amilyen nyelven kérdezik, alkalmazkodóan. azon beszél.«

Durván beszél. »Úgy beszél, mint a kocsis a

a rudas lovával.«

Nem kell mindjárt mindenért »Az első vétek bocsánatot érerősen fenyiteni. demel.«

A zsörtölődő, lármás em- »Aki sokat fenyeget, ritkán bértől nem kell félni. bánt.«

Hiába remélnek abból a do- | logból hasznot, előnyt.

Maga kárán tanult s óvatos lett.

Olyanról, a kiben csalódlak, habár éppen nem tételezlek volna fel felőle, ezt mondják :

Rosszul gazdá'kodtak.

Bee ütetes. jó képű, bizalmat gerjesztő külsejű.

Mézes, ravasz beszéd.

Nem sokat köllenek a butára.

Iszákos.

Megcsalja.

Két dolog közül egyre sem hajlani.

A jóltevőnek kedvében kell járni, sőt támogatni

Szegény és gazdag közötli különbség.

Nem lehet rajta segíteni. Többel észszel. mint erő>el.

Összetartás előnye.

»Kecskéről gyapjút, kerecsen" bül hattyút!«

»Kinek a kása megégeti a szájál. a tarhonyái is fújja.« >A kit a kígyó megmart. a gyiklól is fél.«

»A piros alma is gyakran férges. vagy savanyu.«

»Apák ettek egrest, fiuk foga vásik »

»Arczán hordja az ajánló-levelei.«

»A szép szó alatt gyakran ravaszság szokott lenni «

»bzamár fejét nem szokás m--g- szappanozni.«

»Viz helyett borral öntöz.« »Vizitaltól nád terem az orrában «

»Vízre viszi, szomjan hagyja.«

»Voltnak és megtettnek szemérmes orczája.«

»Akinek szárnya alall nyugszol. azt hálásan tiszteld.« »A kinek szekere farán ülsz. annak énekét dúdold.«

»Éh a jóllakottal nem egyaránt dudol.«

»Befellegzett már annak.«

'»Furcsasáü néha többel végez a csontos erőnél.«

Lánczon az egyik szem a másikat húzza.«

A palóczoknak sok előnyös oly tulajdonságaik villának, melyek az ősi palriaicaális éleire emlékezteinek. Igy pl. morál dolgában még a közelmuliban is általában igen szigorú fogalmaik voltak. Jaj volt ti leánynak, aki leléri az erkölcs útjáról, az ilyen »hajadon» maradón, nem került párta alá. sőt legtöbb cselben nem is maradhatott meg a faluban, v lággá űzte öt a falubeliek megvetése. Sajnálatlal kell konstatálnom, hogy most már nem egészen van meg a palóczban a tiszta erkölcs, mert hát palócznink is »alkalmazkodnak» a világ folyáLapunk mai száma 6 oldalra terjed.

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.