Ung, 1898. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-30 / 5. szám
zettség, ha a laktanya-építkezésre felveendő kölcsön nem 50, hanem 25 évre lenne felvéve és hogy a tervbe vett laktanya-építés következtében a vármegye és a város között keletkező jogviszonyok előzetes rendezése érd ;ké- ben járjon el s eljárásának eredményéről jelentést tegyen, (elolvasta az alispánnak kölcsönre vonatkozó jelentései. Ezen jelentés szerint 25 év alatt történő törlesztés mellett az évi annuitás 7% lenne, 350,000 frt kölcsön mellett évenkint volna fizetendő 24)500 frt, 400,000 Irt kölcsön után 28,009 frt és ezen utóbbi esetben 6863 trt lenne pótadó utján fedezendő. EzuLán előterjesztette a főjegyző lapunk f. évi 3-ik számában közölt képviselőtestületi határozatot és felolvasta az állandó választmánynak általa szövegezett határozati javaslatát. Tliuránszky Tivadar szólal fel elsőnek a tárgyhoz. Ő k'aszárnya-épitési czélokra egy fél krajczárt sem szavaz meg, ha ahhoz a vármegyének is adózni kell. A város addig nyújtózkodjék, a meddig takarója ér, s ha a takarója rövid, ne forduljon minduntalan a vármegyéhez, hogy az toldja meg neki a paplanját, mert utóvégre is a vármegye fog megfázni A város a vármegye áldozatkészségét eléggé kihasználja. Itt van mindjárt a kö- vezelvám-szedési jog, a mely már eléggé kimeríti a megye közönségét. A vármegye ne olyan inproductiv dolgokra hozzon áldozatot, mint a kaszárnya építése, henem inkább közlekedési és kulturális czélokra, a melyekre ő is kész szavazatát adni. A városoan azt látja, hogy minden virulásnak indult; a fényes üzletek, a pazar berendezésű kávéházak mind ezt mutatják. Ellenben azt tapasztalja, hogy a vidéki gazdák és iparosok érdekei háttérbe szorultak, határozottan ez alatt szenvednek. (Nagy zugás.) Hivatkozik az alispán által a múlt évben tett azon nyilatkozatra, hogy ő lesz az, a ki, ha a vármegyét pótadóval keilend e miatt megterhelni, az építkezéshez szavazatával nem járul. Kende Péter alispán kifejti, hogy_ a kérdés egyoldalú (elfogásában elfogultságot lát. Ő ezen a téren nem követheti előtte szólót, mert neki az ilyen kérdésekben a dolgokat egész elfogulatlanul kell megbírálni. De elfogulatlanul ítéli meg a dolgot mint városi lakos, úgyis mint vidéki birtokos. Ha azt akarjuk, pedig mindnyájan azt akarjuk, hogy a töryényhalóság- ban az intelligencia erős és mérvadó legyen, akkor akarni kell azt is, hogy a vármegye központja elég erős legyen, életerőtől duzzadom Mert ki tudja az egészséges test vérkeringését, életműködését egy beteg szívvel elképzelni? Ungvár város az a szív, a melynek egészséges állapotát kell biztosítani, hogy az egész vármegyei testben a vérkeringés folyamata rendes és szabályos legyen. (Éljenzés.) Ezt a szivet, megyénk központját erős csapások érték a múltban a törvényszék és a pénzügyigazgatóság elvonásával, mit erősen incgsinvlett volna, ha a katonaságot nem kaptuk volna a városba, mely némileg kárpótolt bennünket az óriási veszteségekért. Csak az nem látja,, az nem veszi észre ezt az állapotot, a ki erővel behunyja ez elől a szemét, vagy azok, a kik nem gondolkoznak. (Élénk helyeslés.) Azon alkalommal, a melyet Tliuránszky említett, ő azt a kijelentést tette, hogy ha látni fogja azt, hogy a várost a sanyargató, testébe luródott fájó tövistől csak úgy lehet megszabadítani, hogy azt a megye testébe kell mártani, azt ő soha megengedni nem fogja. De ez nincs is igy, mert a vármegyét a kaszárnya építésének költségei az általa előzetisen beszerzett pozitív adatok és számítások alapján újabb adózás terhe nem fogja érinteni, mert az eddig szedett vármegyei tiszti és körjegyzői nyugdíjalap- pótlék teljesen fedezni fogja az annuitás terheit, csak épen a czim fog változni. Továbbá kifejti azt is, hogy a mennyiben a városi kövezetvám szedési joga a folyó évben lejár, a most hozandó határozatával a vármegye közönsége mintegy erkölcsi fegyvert szerez magának arra nézve, hogy ha ezen ügy fog napirendre kerülni, a vármegye közönségének igényei teljes méltánylásra tatájának. — Az állandó választmány javaslatát ajánlja elfogadásra. (Helyeslés) Nehrebeczky György röviden reflektál Thuráuszky sához. Hja, bizony most már jó ideje »ambreit« czi pel hóna alatt a kanásznak a sertés-sereg után ballagó leánya s a tiz éves kis vászoncseléd is, a nap heve ellen esőernyő alatt őrzi a — libanyájat. A palócz mindig nagy barátja volt e közmondásnak Bort megissza magyar ember !“ Hosszasan szeretett elpoharazni. A fuvaros »etetés« alatt egyet-kettőt hörpintett, a napszámból hazatérő is befordult egy »szóra« a korcsmába; vasárnaponkint meg a lalu öregje s ifjúsága borozás között ülte meg a pihenés napját. S éppen a bor ilyetén mértékletes élvezete nagyban megkülönböztette a palóczot a szomszédos tót elemtől, mely tudvalevőleg a pálinkát orvosságnak tartja. De hát semmi sem állandó a nap alatt. Beütött a phylloxera (a mit egyik palócz ismerősöm, nem akarván valahogyan eszébe jutni e név, hát >csúnya nevű bogárnak« nevezett !), majd maga a peronospora .. . s bizony a pa- lóczok között manapság már szintén csak a pálinka járja, aminek szomorú következménye ott van a nagymérvű iszákosságban, mely oly sok családot juttatót l már végső Ínségre s az előbb daliás, erős szervezetű és munkás népet demoralizálva, igen sok helyen és nagy arányban csenevészszé, tunyává, földönfutóvá tette. S ez a nagymérvű iszákosság főleg ama helységek lakosainál harapózott el elijesztő mértékben, akik országút mellett, vagy városhoz közel lakván, nagyban foglalkoznak fuvarozással; az ilyen ember elhanyagolja a földje művelését, a fuvarozás diját pedig otthagyja az utszéli korcsmákban, melyek előtt szorgalmasan megáll ; haza aztán csak az ittas fejét (és üres zsebét) viszi. A mezei munkában a palócz kitartó. Igaz, hogy télen át vajmi keveset dolgozik: de ki tudja : mennyit kell a földművelőnek — főleg nyaranta — fáradoznia, az a téli pihenőt nem sajnálja a szántóvető embertől. Persze, jó lévén a földje, a palócz korántsem fárad annyit, mint a mostoha viszonyok közt élő felvidéki beszédére - és figyelmezteti a bizottság tagjait, hogy a város a megyével egy testet képez, a mely testnek a fejét a város képezi. Ha a testről a fejet fogjuk leütni, a test össze fog esni. Kéri a választmány előterjesztésének elfogadását. (Éljenzés.) Kende István ellentétben az alispánnal kijelenti, hogy azok, a kik ellene vannak a kaszárnya-építésnek, épen úgy gondolkoztak a tárgy fölött, mint a kik mellette szólaltak föl. (Zaj.) Kéri, hogy az ellenvéleményt is türelemmel hallgassák meg. S < jnálja, hogy az alispán megváltoztatta nézetét. Lehet, hogy a közel levő falvaknak és birtokosoknak valami csekély előnyére van a katonaság Ungváron való állomásozása. De határozottan tagadja, hogy az egész vármegye hasznát látná ennek, az pedig bizonyos, hogy a terhet feltétlenül mind viselni fogja egyaránt. A felhozott adatokból csak azt veszi ki, hogy a katonai kincstár mennyi pénzt ad ki az ungvári katonaságra, de hogy mennyi marad ebből tényleg a városban, azt nem tudja belőle senki. Ö úgy tudja, hogy a kenyeret, húst — tehát a tő élelmi cikkeket mind idegenből szerzi meg a ka^pnaság. Hát még mennyi olasz bor stb. hever a katonaság élelmezési raktárában, amiből semmi haszna sincs e vármegyének. O is félti a vármegye testét és mint ennek részét a várost is, hogy el fog senyvedni, de Ő 'ezt a katonai teher által látja előidézve, mely teher elviselhetetlenné fogja .tenni a nép ekszisztencziáját. Mondják meg a megye tudós orvosai, hogy a szív működése jó lehet-e akkor, ha a test ki van merítve és vérszegény! Abból, hogy a nyugdíj-alapokra szánt pótadó már lejárt, nem következhetik az, hogy alap volna arra, hogy most már a vármegye álljon be a város fejős tehenének. Elég soká volt az. Ő csak kulturális czélokra hajlandó pótadót megszavazni. Ez pedig nem az. Nem fogadja el a javaslatot. Tóth Lajos az alispán nyilatkozatával foglalkozik. Sajnálja, hogy a gyűlést nem pár nappal előbb hívta össze a főispán, mert akkor Pál fordulása előtt lettünk volna, az alispán sem fordult volna olyan nagyot. A szegénységet tetőzzük újabb terhekkel. A terhek okozzák a szocializmus tanainak, terjedését. Ha valaki a váltóját már letörlesztette, löllélegzik (Közbeszólás: Újat ad be ! Nagy derültség.), de óvakodjunk uj adósságot csinálni. Azért, mert a nyugdíjra kivetett pótadó lejárt, örülni kellen >, nem pedig uj terhet vállalni és tovább föntar- tani. Indítványt tesz arra, hogy a tárgysorozatból ez a pont vétessék ki és a választmány jelentése helyeztessék az irattárba. Csuha Mihály csatlakozik azokhoz, a kik ellenzik az építkezést. A tárgy oly sokoldalulag van megvitatva, hogy hozzászólani nem kíván, de kijelenti, hogy elfogadás esetén felfolyamcdással fog ellene élni. Bernáth Dezső megjegyzi, hogy tulajdonképen nem lehet az ember tisztában a fölött, hogy szavazás esetén mire is kell a szavazatot érvényesíteni. Hallott 50 éves és 25 éves annuitásról, ^50,000 frt és 500,000 frt költségtervezetről beszélni, de nem tudja, hogy ezek közül melyikre kellesz tulajdonképen szavaznia. Ö elvben az építés mellett foglalt állást, de tiszta képet szeretne látni, mielőtt szavazásra kerülne a dolog. Kende Péter alispán újra fölsorolja az adatokat és megjegyzi, hogy most csak a fölött történik a szavazás, hogy a város ajánlatát a telek vételére és a kaszárnyának a vármegye által leendő építésére eifogadja-e a bizottság. A belügy- és honvédelmi miniszterek hozzájárulásának leérkezése után a költségek előirányzata és megszavazásával még lesz alkalma a bizottságnak foglalkozni. (Zaj. Felkiáltások: Szavazzunk!) Mocsáry Géza kijelenti, hogy a város a vármegyét soha igénybe nem vette, hanem igenis megfordítva. Mindig kész segítségére volt. a vármegyének úgy a köz- intézmények istápolásában, valamint a közadakozásoknál is. A katonaság által itt elköltött évi összegeknél nem csupán az élelmezés, de a tiszti fizetés és a legénység zsoldja jött tekintetbe. A választmány határozati javaslatát elfogadja. ember, kit a nehezen való megélhetés ugyancsak ösztönöz a kitartó munkára s itii tűrés-tagadás, a hol csak lehet, a kényelmet édes örömest elébe teszi a nagyon fáradtságos munkának a palócz, ha ezáltal kárát vallja is kényelemszeretetének. így a meredélyesebb domboldalon, vagy kevesbbé jól termő területen nem szántana a világ minden kincséért sem. »Dehogy rontom a marhámat«, — mondogatja ilyenkor a palócz ; pedig a kópé magamagát kíméli. A palóczot kiválóan jellemzi, hogy szög tejére üt a felelettel. Egy ízben az »apostolok lovain«, tehát gyalog ulaztam s egy palócz megszólított: ülnék (el a szekerére. Azt feleltem neki, hogyha kocsizni akarnék, hát hinióhoz is lenne módom. Visszavág a palócz: »Hajsze, módot mindnyájunknak adott az Isten, de hozzávalót némelyiknek elfelejteti rendelnyi!« . .. Felfogta eszével a hamis, hogy nem passzióból gyalogolok. t Hát még mennyire íuríangos az eszejárása. Ember legyen, aki egy palóczot rászed. Ellenben a palócz apraja-nagyja azon töri a tejét, hogy másnak az eszén túljárhasson, annyira, hogy közmondássá vált: »Forgatja a dolgot, akár egy palócz!« Ennek daczára már oly igen sokan kerültek az árendás feneketlen zsákjába. Hja, a korcsmáros a palócz felfogás szerint az »italt« olcsón adja, sőt félingyen méri, mert nem kér pénzt érte, —csak egy-egy szakajtó búzát. Elszomorító jelenség, hogy legtöbb helyen az asszony-népségre is ráragadott az iszákosság; csak nézni kell ám, hogyan vándorol ezeknek köténye alatt a korcsmába mindaz, a mi csak »mozgósítható«. Van a palóczokban jókora hamisság is. Bár sokszor rajtaveszt. Sorozás alkalmával egy jól megtermett palócz suhancz, annyira összegörbité egyik ujját a jobb kezén, hogy nem volt erő, hatalom, mely azt egyenesre kifeszithette volna. Az orvos rámondta az „alkalmatLüley Sándor polgármester mindenekelőtt kijelenti, hogy a választmány javaslatát fogadja el. A vitában részt venni nem kíván, de az előtte szólók nyilatkozataiból kifolyólag kötelezve érzi magát annak a kijelentésére, hogy Ungvár város tekintet nélkül arra, hogy a vita tárgyát képező pont felett miként fog a törvényhatósági bizottság most határozni, minden rendelkezésére álló eszközt és befolyást fel fog használni arra nézve, hogy a városnak a kövezetvám szedési joga továbbra is, sőt ha lehetséges, a jelenleginél hosszabb időre engedélyeztessék. (Éljenzés az ellenzék részéről. Hangok: Köszönjük az őszinteséget.) Felszólaltak még röviden Egry Ferencz és Ivántsv László, de a t. közgyűlés már türelmetlenül várta az eredményt. Miután hozzászólásra már senki sem jelentkezett, az elnöklő főispán 20 tag Írásbeli kérelmére a névszerinti szavazást rendelte el. A szavazás gyors tempóban történt meg. Igennel szavazott 97, nemmel 21 bizottsági tag. A határozat kimondását már kevesen hallgatták meg, A napirend további tárgyául elsőnek felolvastatott a honvédelmi miniszter leirata a Ludovika-akadémiára telt alapítványoknak az akadémia és a honvédségi lő- reáíiskola között való megosztása ügyében. A törvényhatósági bizottság a min. leiratban foglalt intézkedéseket tudomásul vette s annak a honvédelmi miniszterhez való bejelentését elrendelte Minthogy pedig az uj honvéd-nevelő intézkedések ismertetését magában foglaló lüzet ide vonatkozó részében a honvéd-hadapródiskolában tandij-kedvezményt élvezők között a törvény- hatósági tisztviselők gyermekei felsorolva nincsenek, a törvényhatósági bizottság a Zemplénvármegye kapcsolatosan felolvasott feliratát magáévá tette és elhatározta, hogy törvényhatósági és általában közigazgatási tisztviselők gyermekeinek a honvéd-hadapród-iskolában tandíjkedvezményben részesítése iránt felierjesztés intéztessék. A honvédelmi miniszternek azon rendeletére, hogy a lóavató-bizottságok megalakittassanak, a törvény- hatósági bizottság a vármegye területén működésre hivatott egy lóavató-bizottság elnökéül Fekete Vincze biz. tagot választotta meg. A főispán által becslőkül Tom- csánvi Gyula, Felföldy Ödön és Kende Zsigmond törvényhatósági bizottsági tagokat, állatorvosul pedig Darvas Adolf állami állatorvos neveztetett ki. Egyben utasította a törvényhatósági bizottság az alispánt a körrendelet többi kívánalmainak megfelelő intézkedések megtételére. Tudomásul vétetett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek azon körrendeleté, melylyel megküldi a törvényhatósági, községi, felekezeti és egyesületi múzeumok és könyvtárak országos felügyeletére, szervezésére és gyakorlására vonatkozó szabályzatot s egyúttal tudatja, hogy e szabályzat alapján Fraknói Vilmos dr. püspök a muzeemok és könyvtárak orsz. tőfelügyelőjévé neveztetett ki. Tudomásul vétetett a belügyminiszternek azon rendeleté, hogy az állítólag elhalt állitáskötelesek elhalálozásának tanúvallomások által való beigazolása alkalmával közigazgatási hatóságok által tanúként megidézett egyének fuvar- és napidij-illetinényei a házi pénztárból fizetendők ki és az előre nem látott költségek rovatában számolandó el. Elfogadtatott a vármegyei mezőgazdasági bizottság részéről beterjesztett jelentés alapján, hogy a törvényhatósági bizottság által a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésről alkotott szabályrendelet 2. szakasza igy szövegeztessék : „Ungvármegye területén köztenyésztésre a hegyes és dombos vidékeken csakis a borzderes, a sik vidéken csakis a magyar fajta tenyészbikák használhatók“. Elfogadta a törvényhatósági bizottság az alispán elnöklete alatt kiküldött bizottság részéről beterjesztett szabály rendelet-tervezetet, mely a községeket megillető mezőrendőri kihágási pénzbüntetések kezeléséről intézkedik. lant“. Félittasan az örömtől, nagyokat ugrott a legény kifelé; de az orvos visszahívja s hamarosan kérdezi: »Hát az előtt öcsém, hogyan állt az ujjad ?« A palócz megfeledkezik a »situatióról«, kiegyenesíti az ujját s mutatja : »Hát igy ni!« Fel is eskették mindjárt katonának. Furfangos létének bizonyságául szolgál ez eset: Tehenet adott el a palócz. Amikor a tehén árát a zsebkendője csücskébe (ez a palócz bugyellátisa, mint a szlávnak a tüsző) rejtette, ingerkedik a vevőjével: »Komee, jó egy teheen ez, csak egy kicsit — döíős\< Néha kedélyes is a palócz. Egész kedélyességükben akkor mutatkoznak, amikor a losonczi nagy őszi vásárok alkalmával a felső-nógrádi és zólyomi tótoknak gabonát és káposztát adnak el. Bár egy árva tót szót sem ért meg a palócz, jól tud alkudni a »sógorral«. Szétválnak ilyenkor négyszer-ötször s ugyanannyiszor »es meg« újra kezdik az alkut. A »sógor« tenyerét nyújtja a jóbanmaradásra; a palócz felemeli jobbját; a tót örül, hogy íme kész az alku. De öröme korai volt, mert mire a palócz keze egyet csattant, már kimondta az »annyiért nem adom«-ot, amit a tót ember részben a palócz szájmozgásáról s a maga egész teljében a főj - rázásról éri meg. A palócz nagyon érzékeny. Aki valaha arra vetemedett, hogy megcsufolta a palóczot, az ugyancsak kikapta a magáét és ráadásul jutott neki még jókora emlékeztető is. E tekintetben még egymást is alaposan (s mindig szólásmódosan) leszólják. Példa erre- a következő: Egy hefvenkedő, nyalka legény a mellette haladó vén leányra odaszól: »Ejnye, de vén födetlen csűrt látok/« Megfordul a leány s megtiszteli a legényt a következőképen: „Befedhettem volna én azt akármikor, százszor, oly gézengúz-gazzal, mint te vagy semmirekellő, ha akartam volna.“ (Folyt, köv.)
