Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-26 / 52. szám

A vármegye közgyűlése. — Decz. 22, — Ez évben utolsó rendes évi közgyűlését tartotta Ungvármegye törvényhatósági bizottsága e hó '22-én, Török József gróf főispán elnöklete alatt. A küldöltségileg meghivott főispánt a bizottsági lagok lelkes éljenzése fogadta, a ki helyét elfoglalva, a közgyűlés megnyitása előtt nagy tetszést aratott beszé- . det mondott, figyelmébe ajánlva a megjelent bizottsági tagoknak a napirendre tűzött tárgyakat, melyek közül első sorban az alispán évnegyedes jelentése olvasta­tott fel, melynek bekezdő soraiban az alispán kegye­lettel emlékezik meg Felföldy Sándor és Pribék József biz. tagok elhunytáról. Ismerteti továbbá a gazdasági állapotot, melyet nem kedvezőnek mond. Összegezi továbbá a jelentés mindazon Ágyeke t, melyek a közigaz­gatási bizottsághoz bemutatott havi jelentésekből már ismeretes lapunk olvasói előtt. Végül jelenti, hogy Ung- vár város hatóságánál az ügyvitelt megvizsgálta s az észlelt hiányok megszüntetése iránt intézkedett. A jelentés tudomásul vétele után a miniszteri rendeletek kerültek sorra. És pedig legelsőbben a belügyminiszter rendelete a kavics-vállalati alap 1895. évi zárlatára felmerült észrevétel tárgyában. Erre vonatkozólag a tvh. bizott­ság az állandó választmány javaslatát elfogadva, a mi­niszteri rendeletet tudomásul veszi; az alispánnak pedig a kavics-szállítási alapból munkafelügyeleti és ellenőr­zési dij czimen tett kiutalványozására nézve a múltra vonatkozólag a íelmentvényt s az eddig követett eljárás további alkalmazására a felhatalmazást megadja. A néhai Hadik-Barkóczy Hona grófné jótékony- czélu alapítványra vonatkozó aiapitó-okievélbe bizonyos pótlások keresztül vezetését elrendelő belügyminiszteri leirat alapján a pótlások keresztülvitelére az alapitó ok­levél szerkesztésére kiküldött bizottság bízatott meg. A darócii szeretetliáz czéljaira a községi segély­alapok átengedését jóváhagyó belügyminiszteri rendelet tudomásul vétetett. A kereskedelmi miniszter rendelete folytán a tvh. bizottság a kebelében létesített statisztikai bizott­mányt feloszlatta. Tudomásul vétetett a belügyminiszter rendelete, melyben a felvidéki községek érdekében a részükre adományozott inség-kölcsön elengedése iránt hozzá intézett alispáni telterjesztés alkalmából arról érfesiti a tvh. bizottságot, hogy a szóban levő inség-kölcsön bevé­telezése tekintetében oly módon intézkedjék, hogy azon hátralékos községek, melyek az idei rossz termés miatt a kölcsön bevételezése által érzékenyen ter'heltetnének, a jövő évi szept. hó 1-ig ne szorgalmaztassanak. Felolvastatott és tudomásul vétetett a kereskede­lemügyi miniszter rendelete, melyben a vármegye 1897—98. évi közúti költségelőirányzata tárgyában tett föliratára válaszolva, arról értesíti a tvh. bizottságot, hogy a bemutatót úthálózati kimutatás és térkép ellen nincs észrevétele. A földmivelésügyi miniszter által a községi ía- iryolák és a közutak beíásitása tárgyában alko­tóidé szabályrendelet mintáját a tvh. bizottság a vármegyei mezőgazdasági bizottságnak s abból 1 — 1 pél­dányt a járási mezőgazdasági bizottságoknak rendelte kiadni. Tudomásul vétetett a kereskedelemügyi miniszter leirata, melyben arról értesíti a tvh. bizottságot, hogy a mennyibén a tvhatóság az útépítés és fenntartásánál kőzúzók felállítását czélszerünek találná, e tekintetben szakszerű támogatását kilátásba helyezi. E miniszteri leiratok után az alispán előterjeszté­sére a közigazgatási bizottságból ez év végén ki­lépő öt tag helyének betöltésére került a sor, szavazó­lapok utján, választás folytán. A kilépettek, névszerinti id. Nehrebeczky György, Ivántsy László dr., Bon kő József, Helielein Károly és Spiczer Sándor dr. újból megválasztattak. Az igazoló választmány ujjáalakittatván, a tvh. bizottság által megválasztattak tagokul: Árki Fülöp, Hegyi György, Kende Zsigmond, Lám Sándor és Prcusz Adolf dr.; a főispán által kineveztetett elnökül id. Nehrebeczky György, tagokul: Fekete Vincze, Hódoly László és Bradács Gyula. A népnevelési bizottság szintén ujjáalakittatván, az alispán elnöklete alatt tagokul megválasztattak : Árki Fülöp, Buday István, Felföldy Ödön, Fejér Emanuel, Gottlieb Márton, Hampel János, Hódoly László, Le- vandószky István, Laky József, Lám Sándor, Hehe- lein Károly, id. Nehrebeczky György, Novak Endre dr., Takács László, Rónay Antal, Kaminszky Géza, Thuránszky Tivadar és Zoltsák János. A törvényhatósági közutakon teljesített mun­kák és szállítások felülvizsgálására hivatott bizottságba járásonkint megválasztanak : az ungvári járásra nézve: Tamaskó Bálint, a kaposi járásba : Felföldy Ödön, a szobráncziba: Szabó Győző és a bereznaiba : Ajtay János. Az állandó választmányban megüresedett tagsági helyekre megválasztattak: Tóth Lajos, Langer Bódog és Borsai Miklós. Az állandó bíráló-választmányba tagul Langer Bódog, a közegészségügyi bizottságba pedig Kende István és Bene Lajos választattak meg. Grünwald Adolf bozos-tanyai lakosnak az iránti kérvényét, hogy az ungvár-kaposi törvényhatósági köz- utból kiágazó s folyamodó lakása és az Ung-folyó s onnan Őrdarma leié vezető őrdarmai községi közút a vármegyei viczinális úthálózatba felvétessék, Ivántsy László dr. pártoló s az alispánnak ellenző felszólalása után a tvh. bizottság elutasította. Az alispán előterjesztésére s az állandó választ­mány javaslatára a tvh. bizottság hozzájárult Zemplén- vérmegye azon határozatához, hogy a közös tulajdont képező sztrajnyáni hid vámszedési joga újból bérbe- adassék. Ungvár városának a számvevői, pénztári hiva­tal és az adóügyi osztályra vonatkozólag hozott szabály­rendelete, Gaar Ivánnak ez ügyben beadott felebbezé- sével együtt az alispán elnöklete alatt a vm. főjegyző, t. tőügyész, főszámvevő, Rónay Antal, Dőry Józseí és Árki Fülöp tagokból álló bizottságnak adatott ki véle­ményezés végett. Az alispán jelentése szerint a 1. évi decz. 20. és 21-én megtartott körjegyzői szigorlaton Szentimrey Dániel körjegyzői képesítési bizonyítványt nyert, Gal- bavy Antal bezői körjegyző pedig a vármegyei szabály­rendeletből tett eredményes vizsgát. Községek költségelőirányzatai és zárszámadásai hagyattak ezután jóvá. Egyúttal utasittatott az alispán, hogy Ungvár városnál az 1893, 1894., 1895. és 1896. évekről hátralékban levő zárszámadásokat sürgesse meg és intézkedésének eredményéről a leg­közelebbi rendes közgyűlésen jelentést tegyen. Elutasította a tvh. bizottság a millennium-köl­csönt igénybevevő vármegyei tisztviselők az iránti kérel­mét, hogy a kölcsönnek még hátralevő 2/3 ad részének megfizetése alól felmentessenek. Az árvaszéki ülnökök és az árvaszéki jegyzőnek az iránti kérelmét, hogy személyenkint 200 trt fizetési pótlékban részesittessenek, a tőispán javaslatára a tvh. bizottság az alispán elnöklete alatt Hehelein Károly, Rónay Antal és az árvaszéki elnökből álló bizottsághoz tette át véleményes jelentéstétel végeit, mely bizottság egyúttal a vármegyei gyámpénztár tisztikarának ily irányú, s Kása Kálmán árv. iktató s Diószeghy Kál­mán iktatónak segély iránti kérelme ügyeben is javaslat- tételre utasittatott. Jóváhagyta Ungvár város képviselő-testületének azon megfelebbezett határozatát, hogy Glück Jakab városi fogyasztási adőkezelőnek a régebbi és a jelenlegi biztosítéki összeg közötti kölömbözet kiadassák. Ugyancsak jóváhagyta tvh. bizottság Ungvár város képviselő-testületének azon határozatát,Jmelyszerint a vá­rosi lielypénzszedési jog 1898. íebr. hó 1-től kezdődő- leg Grünfeld Hermann, mint legmagasabb ajánlattevőnek adatott bérbe 7750 frtnyi évi díjért. Egyúttal elutasította Weinberger Lipót és Gaar Iván képviselő-testületi tagok­nak az irányban beadott lelebbezéseit, hogy a határozat megsemmi sittessék, uj árverés elrendeltessék, s a mennyi­ben ez uj árverés elrendelését a városi főjegyző szabálytalan eljárása okozta, az uj árverés az ő vagyoni felelősségére történjék. Ez ügynél Weinberger Lipót szólásra jelentke­zett, de a főispán, azzal a kijelentéssel, hogy Wein­berger, mint felebbező, érdekelt fél, a szólás megtéré­séhez hozzá nem járulhat. Jóváhagyatott Kelecseny község volt úrbéresei­nek erdővétele, mely szerint Klein Dávid horlyói lakos örököseitől 33 kát. holdnyi területű erdőrészt vásároltak. Az ungvái'i járás főszolgabirájához az ügyállás ki­derítése és véleményes jelentéstétel végett adta ki a tvh. bizottság Antalócz község volt úrbéres közönsége részéről beadott azon folyamodványt, melyben a tvh. bizottság részéről támogatást kérnek arra, hogy a köz­ség határának 1860-ik évben eszközölt tagosítása alkal­mával az úrbéres közönségnek biróságilag átadott és azóta háboritlanul biztosított erdő- és legelő-illetmények eddigi használatában az erdő-kincstár részéről meghall- gattatásuk nélkül czélba vett változtatás ellen megvé­dessenek. A napirend ezzel ki lévén merítve, Török József gróf főispán visszaemlékezik a lefolyt évre s örömmel konstatálja, hogy mig most a szomszéd államban az el­nöki állások legtöbbje nem tisztelettel, becsüléssel jár, de töviseket szerez, addig ő büszkén mondhatja, hogy ez évben 10-ik évfordulóját elért íőispánságának soh’sem voltak ily tövisei; köszöni ezt a vármegye kö­zönségének, de első sorban a törvényhatósági bizottság tisztelt tagjainak, a kik még a komolyabb kérdések el­döntésénél, megvitatásánál is mindig megtartották a vitatkozás azon fokát, melyet csak oly testületeknél le­ttet feltalálni, hol a tagok hivatásuk teljes magaslatán állanak. A midőn tehát Íőispánságának újabb cyklusát kezdi, lehetetlen köszönetét nem nyilvánítania a tör­vényhatósági bizottság tagjainak azon szives támoga­tásért, a melyben eddig részesítették, s nem zárkózhatik el azon kérés megtevésétől, hogy e támogatásban a törvényhatósági bizottság tisztelt tagjai őt továbbra is részesíteni kegyeskedjenek. A maga részéről Ígéri, hogy mint eddigi tőispáni működésében, — úgy a további­ban is hü marad 10 óv előtt tett hivatalos esküjéhez : őre marad a törvényeknek, de hatalmával visszaélni soh’sem fog; tisztelni lógja mindenki meggyőződését, miként tiszteletben tartotta a múltban, még akkor is, ha az ő nézetével szemben állana. A közeledő kará­csonyi és újévi ünnepek alkalmával boldogságot, meg­elégedést kíván a tvhatósági bizottsági tagok és család­jainak, s őszintén óhajtja, hogy a legközelebbi törvény- hatósági közgyűlésen a bizottsági tagok mindegyikét a legjobb egészségben láthassa viszont! A főispánnak többször lelkes éljenzéssel félbesza­kított szavaiért Firczák Gyula püspök mondott köszö­netét, végig feszült figyelemmel hallgatott beszédben. Legnagyobb elismeréssel szól a főispán eddigi működé­séről, melylyel az egész vármegye közönségének tisztele­tét és becsülését érdemelte ki. Kívánja, hogy Török József gróf még számos éven át vezesse a vármegye ügyeit, s midőn ezt teszi, nem mulaszthatja el köszö­netét nyilvánítani a Kende Péter alispánsága alatt levő vármegyei tisztikarnak sem, a melynek minden egyes tagja hozzájárult ahoz, hogy a törvényhatóság ügymenete példásnak mondható. A törvényhatósági bizottság nevé­ben boldog ünnepeket kíván a főispánnak, a vármegye alispánjának s a vármegye tisztikarának ! (Hosszan tar­ló, lelkes éljenzés.) ^ Ezzel a közgyűlés véget ért. * junctusából, 1 adótárnokból és a postamesterből. Az utóbbiak cseh és horvát urak voltak; felesége egyikünk­nek sem volt. Az első percztől kezdve ebédben, vacso­rán és a korcsmában mindig együtt volt az egész társa­ság. Végre vacsorához ültünk. Kitűnő bornyupörköltet tálaltak paprikával és komisz kenyérrel. Én ettem két ember helyett és ittam volna három ember helyeit. Ital azonban nem volt, vizet kértem tehát. — Mit, Ön egy nihilista ? mordult rám a kapitány! Tudja meg a hadnagy ur, hogy viz-ivó nihilista tisztet nem tűrök meg a századomnál. Várjon a sorára, mind járt megyünk a korcsmába, ott azután ihatik, a mennyi tetszik, de csak alkoholt. Úgy is lön. Midőn már nagyon égette a torkunkat az erős paprika, felkészültünk ugyanabba a korcsmába, mely Krupa községnek második nevezetességét képezte. A korcsmáros, egy igazi eleven montenegrói em­ber, nyitott előttünk ajtót a külön benyílóba, mely már világítva és fütve volt. Egy hosszú fenyőasztal, körü­lötte padok, nehány szék és egy tüggő lámpa képezték a berendezést. A lámpa mellett, külön zsinóron egy szépen festett tölcsér lógott még a mestergerendáról az asztalunk fölé. Nagy betűkkel volt reá festve egy kö­szöntés : „Hoch — dem Grossmeister“! Azt hittem, hogy ez a tölcsér symboluma a társa­ságnak. Krakkói munka volt; a kapitány kapta emlékül azt krakkói tisztelőitől. Még azon este megismertették fontos rendeltetését is. Helyet foglaltunk. Az asztalfőn ült az elnöklő kapitány; engem, a társulat legújabb tagját, jobb ol­dalára ültetett s a bibliai Jákob legfiatalabb fiának neve után elkeresztelt „Benjáminnak.“ Ez a club-név raj­tam is száradt mindvégig. Bort rendeltünk. Az első pohárnál felemelkedett a kapitány s üdvözölt, mint uj tagot. Előadta, hogy most egy „Schneider Club“ czimü egyletbe vétettem fel, melynek czélja, az alkohol megkedveltetése az elmaradt mohamedánok között. Az igaz hívők itt szoktak esten­kint összegyűlni, hogy e nectárnak áldozzanak. Egy mohamedánt már sikerült is félig megtéríteni; a város biráját, a ki tényleg e perezben lépett be s közöttünk foglalt helyet, de csak fekete-kávét ivott és illatos do­hányt csibukolt egész estve az orrunk alá. Majd megismertetett az alapszabályokkal, melyek minden tagnak kötelességévé teszik, hogy estenkint e%y-egy kabáton dolgozzék, melyet azonban nem szabad elkészítenie. A munka alól csak a szolgálatot tevő szá­zadtiszt van felmentve, a ki szolgálati jelvénynyel ült közöttünk. E tisztnek nem volt szabad lefeküdni, mert igen gyakran éjjel érkezett távirati parancsra terhes éjjeli felderítő szolgálatot kellett teljesítenie. Hogy azon­ban el ne álmosodjék és ne unja magát, meg volt en­gedve neki, hogy az üléseken résztvehessen. Azon este a főhadnagy volt szolgálatban. A kabát-varráshoz ezérnák állottak rendelkezésre. Fehér ezérna volt: a fehér bor; kék ezérna: a jó dalmát vörös bor; gomb volt: a sör. A poharazás közben megivott fekete-kavé volt a viasz, melylyel a ezérnáját vonta be az illető, hogy erősebb legyen. Eleinte csak kézzel varrtunk, de azért vígan ment a munka. Csengett a dal, folyt az adoma, szikrázott az élez! Csak a biró maradt indifferens; ő rá nem ragadt a kaczagás. Keleti flegmával ült közöttünk, — egyik csésze feketét a másik után fogyasztotta, rendesen ko- czintott a kávéjával velünk, de érteni egy szót sem értett németül; csak horvátul beszélt. Az éjiéit jól meghaladta már az idő! a postames­ter, meg a szolgálatban levő főhadnagy is kezdtek bele­melegedni a mulatságba. Semmi távirat sem érkezett ez este, a mi nyugalmukat zavarhatta volna. Egyszer csak kilopódzik az adjunktus ; rövid idő múlva falfehéren tért vissza. A kapitány sas-szemei rögtön észrevették arczán a színváltozást. Felfüggesztette az ülést és vizsgálatot indított ellene. — Az adjunktus rosszul lett, künn járt, kivasalta már a kabátját, tehát elkészült! Ezt tiltják az alap­szabályok, az ellene vétők büntetendők! — hangzott aj­káról az ítélet. Az adjunktus szó nélkül 75 krt tett az asztalra. Az elnök újból megnyitván az ülést, elrendelte a géppel való varrást. Erre a tiszthelyettes levette a töl­csért, megtöltötte vagy Va liier borral és átadta a kapi­tánynak. A kapitány a szájába dugta azt, egy kiálló drótot meghúzott s nehány másodpercz alatt kiürítette annak tartalmát. Utána én következtem; meglehetős járatlan voltam benne. Ha a drótot nagyon meghúztam, nagyon kinyílt a tölcsér szelepe s annyi bor ömlött, hogy majd meg- fultam tőle, ha pedig gyengén nyitottam meg, akkor alig folyt belőle valami. Sok télre is ömlött, a mit munka­közben utána töltöttek; tiltakozni nem lehetett ellene, mert az ember nem jutott szóhoz. Midőn kiürítettem, az elnök kimondta reám, hogy „készen vagyok.“ Én persze tiltakoztam ellene. Ép ez. kellett a társaságnak. Azonnal bizottság alakult, mely felhívott, hogy vessem alá magamat a bizonyító próbáknak. Volt vízi és tűzi próba. A vizi próba abból ál­lót!, hogy a deliquensnek meg kellett inni egy liter vizet az Una-folyóból. Ebbe nem ment bele senki sem. A tűzi próba pedig abból állott, hogy képes-e a bűnös öt perczig megállani egy lábon mozdulat nélkül ? Ebbe belement mindenki, de persze rendesen rajtavesztett. A bizottság reám is kimondotta az ítéletet és le kellett fizetnem a 75 kr. büntetést. Ennyi volt akkor Boszniában a katonatisztek és a hivatalnokok napidija a fizetésükön felül. A kapitány szerint a részeg ember nem érdemié meg a napi diját, az tehát a klub pénz­tárába vándorolt. * * * Másnap délig pihentem. Ebéd után a kapitány ma­gával vitt sétálni. Én nem győztem betelni ez idegen világgal. Krupának határozott keleti jellege és lakossága

Next

/
Thumbnails
Contents