Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1897-12-26 / 52. szám
Melléklet az „UNG“ 1897. évi 52-ik számához. 1897-iki méhészeti év! Haldoklik az esztendő, ez mintegy intő jel, hogy e lapok hasábjain a vármegye egyik közgazdasági ágának lolyó évi eredményéről beszámoljunk. Köztudomású dolog, hogy Magyarország legnagyobb méhészköre Ung- megyében van, t. i. a .»Csap és vidéke méhészköre.« Ezt a törekvő és a méhészet terjesztésében már. is nagy eredményeket elért egyesületet, három évvel ezelőtt a vármegye mezőgazdasági bizottsága 100 írttal segélyezte, hogy a minta-méhes épitése alkalmából fönnmaradt adósságát törlessze és annak fejében, hogy működéséről évenkint jelentést terjesszen be, további évi 50 forint segélyt helyezett kilátásba. Senkinek nem lehet kétsége az iránt, hogy az ez évi jelentést az egyesület buzgó elnöke, Bacskay Sámuel be is terjesztette, mert hisz az e lapok hasábjain, mely a méhész-körnek is hivatalos közlönye, minden évben meg is jelent. Az évi segély azonban a kör pénztárában nem jelent meg ! Valószínűnek tartjuk, hogy a mezőgazdasági bizottságnak nem jóindulatú készségén mult a dolog, de egy- szermind nem rendelkezett a kellő fedezettel. Mélyen elszomorító dolog azonban, hogy az annyi közgazdasági bajjal küzdő vármegyében csupán egyetlen aktiv köz- gazdasági irányú társadalmi egyesület van, mely eredményeket is mutathat fel és ez nem részesül sem kellő anyagi segélyben sem elegendő méltánylásban. Valóban hálás tere nyílik itt is az újjászervezés alatt álló gazdasági egyesületnek. Kész dolgokat talál, csak egy kis jóakaratu támogatás és a méhészkor a közvagyonosodás jelentős tényezőjére van emelve. Midőn a folyó méhészeti év jelentős mozzanatairól megemlékezem, első sorban kell említenem azon örvendetes körülményt, hogy a vármegye főispánja, Török József gróf, a szobránczi fürdőben az okszerű méhészet alapelvei szerint, méhészetet rendez be, melynek c célja: az okszerű méhészet terjesztése, a méznek, mint gyógyító és élvezeti czikknek fürdő használatával kapcsolatos bevezetése és Szobráncz vidékén egy méhészeti központ megalkotása, hol a méhészkor vándor-gyűléseit tarthassa. — Mindenki elismeréssel kell, hogy adózzon a nemes grófnak, a méhészkor törekvéseinek ily feltétlenül a legczélravezetőbb támogatásáért. Magyarország összes klimatikus fürdőiben el van terjedve a pergetett szinméz használata. Tekintettel arra, hogy a méz különösen betegeskedő, vagy gyenge gyomru egyéneknek első sorban ajánlható élvezeti czikk és tápszer, ezen egy cseppet sem csodálkozunk. — Minden orvos sőt minden laikus is ismeri a czukornak kiválóan tápláló voltát. Csakhogy minden táplálkozási czikkben elölorduló czukornak előbb invert czukorrá kell átalakulnia, hogy azt a szervezet felvehesse s mint a szervezet és vér táplálására kiválóan alkalmas anyagot fölhasználja. Nos, a czukor a mézben, már mint kész, a szervezet által azonnal fölvehető invert czukor van meg s innen ered a méznek, mint gyógyító s táplálkozási czikknek kiváló fontossága. Megmagyarázhatlan jelenség, hogy nálunk a méznek, mint háztartási nagy élvezeti czikknek mennyire nincs elterjedtsége. Pedig olcsó, tartalmas eledel, melynek élvezeténél az embernek még szép érzéke is kielégítést nyer, mert ki ne gyönyörködnék a kristálytiszta pergetett, vagy keretekben levő hófehér lépes-mézben. Sőt kapós is ám a méz, a mit tapasztalhat mindenki, ha látja, hogy egy jó barátnak figyelme, hogy friss, pergetett szinmézet küldött, minő örömet, okoz a család kisebb és nagyobb tagjainál egyaránt. És még sincs ke- lete, még sincs piacza Ungváron a méznek. Ebbe a dologba bele kellene szólani a vármegye, de különösen a város orvosainak is. (Dr. Novak Endre jó példával jár elől.) A kávé, a cognac annyira meghonosodott minden háznál, hogy használatuk nélkül nem múlik el egy nap sem a legtöbb háznál. Pedig az említett czikkek, minden tápláló voltuk mellett, sok idegvolt. Vezetőmet üldöztem a kérdések özönével. Nagyon szerettem volna egy mohamedán házat belül látni és szokásaikat megismerni. Megnyugtatott. Volt egy bég ismerőse, a ki a tiszteket koronkint meghívta magához. Megígérte, hogy legközelebb ha meghí, mindnyájan elmegyünk hozzá. A béget véletlenül épen szembe találtuk ; szótlanul haladt el mellettünk, mint ha nem is ismerte volna a kapitányt. Nekem feltűnt, hogy miért nem köszönt ? — A mohamedán nem köszön azoknak, a kiket magánál nagyobb uraknak tart, mert nem akarja gondolataikat zavarni még az utczán sem. Csak ha a nagyobb ur észreveszi a kisebbet és leereszkedik a köszöntésével hozzá, akkor fogadja azt nagy alázatosan, — magyarázta a kapitányom. Egy más utczában az iskolás gyermekekkel találkoztunk ; ép az iskolából mentek haza. Szurtos, rongyos, didergő sápadt alakok voltak. Természetesen egy sem köszönt. Kivált azonban közülök egy kis csoport, mely rendes, de elütő szabású, jó téli ruhába volt öltözve és illedelmesen köszönt nekünk. — Ezek tehát nem mohamedán, hanem szerb gyermekek ugyebár,—kérdeztem én? — Látod! a kabát-dijak! — szólt önelégülten a kapitány. — Mohamedánok biz ezek, de én ruháztam lel őket a Schneider club vagyonából pár héttel ezelőtt karácsonykor. Tudja meg a mohamedán, hogy mi az a keresztény karácsony.*) Ezeknek a gyermekeknek azután megmagyarázta a bíró, hogy a mi szokásaink szerint, ők tartoznak bennünket előre kö-zönteni. Meg is tették hűségesen. Kezdtem a club iránt érdeklődni. Meg jókora ruhatartozása volt, mikor a pénztárnokságot átvet*) 12 mohamedán íiu és 12 leány tetőtől talpig uj téli ruhát kapott karácsonykor a kapitánytól. bontó, ideg-izgató alkatrészt tartalmaznak és mennyivel drágábbak. Mennyi tönkrement idegzetű ember áldozata annak, hogy nem tudta s nem tudja, hogyan táplálkozzék. Ha nem is általánosságban, de adott esetekben, midőn az orvosnak az étrendet szabályozni kell, a méz használata igen helyes és okszerű alkalmazást nyerhetne. — Magában Ungváron tudunk többeket, kiket a a méznek, mint gyógyszernek használata igen súlyos bajokból rántott ki. Hogy minő hasznos dolog a méz a háztartásban, meggyőződhetnek róla vármegyénk gazdasszonyai, ha Pajor Tamásné úrnő (Váralja-utcza 7.) házát felkeresik, hogy megizleljék és megnézzék a mézből készült eczetet, mely 1A-részébe sem kerül a boreczetnek, de azért ép oly kitűnő és nincs benne a vitriol-iztől kezdve mindenféle iz és szag, mint a közkeletű spiritus és masina- eczetben. Ugyanitt meg lehet kóstolni a kristálytiszta méz-bort, melyet élvezve, nincs az a bor-ismerő, a ki észrevegye, hogy az nem szőlőből készült és a mellett hogy fogyasztási adó alá nem esik, a méznek 50 kros ára mellett 12—14 krba kerül literje. Csak most vettük észre, hogy a folyó méhészeti évről szót sem ejtettünk. Sajnos, sokat beszélni nine mit róla. Méheink kitünően teleltek. Márcziusban meg volt a méhész győződve, hogy sikeres esztendőnek néz elébe. Április a méhek fejlődését teljesen visszaszorította, május második harmada hozta meg az első jó napokat és a pergetni való mézet. Az öröm azonban nem tartott sokáig. Május vége felé a mozgatható szerkezetű kasokban abba kellett hagyni a pergetést, a szalmakasokban abbamaradt a rajzás és jött a méhészetben páratlanul álló junius. Harmat nem járt, gyűjtésről szó sem lehetett, a rajoknak nagy százaléka elanyátlanodott. A hónap vége szakadatlanul esős volt, igy a julius eleje is, az elég népes kasoküan akkor fél kilónyi mézet sem lehetett találni. Óvatos méhész a csak kissé is gyengébb családokat a költő-űrbe szorította be, hogy a mi kis mézet később gyűjthetnek, az ne a méz-ür rendesen heresejtjeiben, de a méz ür dolgozó sejtü kereteiben legyen. Julius 10-ike táján a sok eső után állandó jó idők jártak, harmatos éjekkel, 10—12 naponkint üdítő esővel. Megtörtént, a mi nálunk szokatlanul meglepő, hogy a rossz május és junius után bő utóhordás következett, mely a leggyengébb törzseket is helyreállította, hasításra ösztönözte és még augusztus legvégén is vígan folyt a mézhordás és a lefedelezés. Az utóhordás tehát segített elérni azt, hogy habár pergetni való mézünk alig volt, méh-családaink népesen és mézzel bőven ellátva mentek a télnek, sőt tavaszi beadásra tartalék-mézes keret is van feles számmal. A rajt alig bocsátott szalma-kasok ugyancsak megteltek mézzel s a kik a méhészet e kezdetleges nemét űzik, ha nem is örülhettek méheik szaporodásának, de pár kas kiölése után mégis kaptak jövedelmet. Ungváron az egész év folyamán alig volt méz kapható. Május hóban, mint első fecske, megjelent a Gelb kereskedésének kirakatában az első üveg méz, ezzel a felirattal: »Pergetett szinméz, Berzeviczy István méhészetéből«, de aztán egész éven nem is láttunk más forrásból mézet s a kristálytiszta, halvány, szalmasárga méz sem igen csalogatott be sok vevőt. Ez éven Budapestről jött méhészeinkhez nehány rendelés, mely a megrendelők legnagyobb megelégedésére nyert kielégítést. Türelem s kitartás kell e téren és méhészetünk fölvirul. Méhész. Felhivás kosáríonási tanfolyamra való jelentkezésre. A nagyméltóságu földmiveiésügyi m. kir. minisztérium folyó év deczember hó 9-én 70188. szám alatt kelt magas rendeletével a jövő 1898. év elején Ungvárt, az állami faiskola-telepen, négy hétre terjedő kosárlo- nási tanfolyam megtartását méltóztatott engedélyezni. tem. Szorgalmasan varrtunk minden este; majd minden napra esett 2—3 átutazó vendégtiszt, a kik nálunk megpihentek. Ezeknek meleg szobát, ebédet és jó paprikás vacsorát adtunk ingyen. Italt azonban délben semmit, — este meg csakis a korcsmában kaptak, de ott már a saját költségükön. Működött a varrógép, — meg a tűzi próba bíráló bizottság! A napi diját minden vendég a club pénztárába fizette. Február végén egy titkos távirati parancs következtében hirtelen elhagytuk Krupát. Az ezred Bihácsból Travnikba tétetett át. Fél zászlóaljkint: 2—2 századon- kint haladhattunk csak előre. Egy nap megérkezett a saját ezredünk azon százada, melylyel egyesülve tettük meg a fárasztó utat délre, a veszedelmes darázsfészek felé. Ugyanaznap érkezett meg Krupa uj helyőrsége, az uj ezred azon százada, mely minket felváltott. Volt vendég bőven! Az indulás előtt vi ágra szóló ismerkedő és búcsu-estélyt tartottunk. Másnap a ruha-tartozás utolsó részletét is postára adhattam, a vevényekkel elszámoltam és a club feloszlott. Travniknak nem voll alkalmas a talaja hozzá * * * A kapitányt 3la jvaid Péternek hívták. Közel járt már a 60 évhez, kedélye, humora azonban frissebb volt a legfiatalabb hadnagyénál. Ha nagyon jó kedve volt, magyarnak vallotta magát. Valahol Győrmegyében született, de gyermekkorában árvaságra és katonai intézetbe jutott. A magyar nyelvet teljesen elfeledte már A napokban kerestem a nevét a schema!ismusban, de nincs már benne. Valószínűleg csendes emberré leli már azóta ? Vájjon ad-e ma helyette valaki meleg ruhát a didergő krupai mohamedán gyermekeknek ? A tanfolyam 1898. év január hó 10-én, azaz hétfőn veszi kezdetét. A résztvevők száma 10—12 lehet, ezek lakást, fűtést díjmentesen kapnak, valamint a szükséges eszközökkel is el fognak láttatni; rendes díjazásban nem részesülnek ugyan, hanem minden egyes fonott kosár után 5 kr. fonási dijat fognak kapni, a mi némi ügyesség és szorgalom mellett igen szép napszámnak felel meg. Hogy ezen hasznos házi iparág a vármegyében minél gyorsabb elterjedést nyerjen, egy-egy községből csak 1—2 ember fog felvétetni. Felhívom ennélfogva a tanfolyamban résztvenni szándékozókat, hogy ez iránt jövő 1898. év január hó 9-ig az ungvári állami faiskola telepen (Kadubecz-dülő, a katonai lőporraktár közelében) személyesen, vagy írásban jelentkezzenek. A községek érdemes elöljáróit pedig ez alkalommal ismételten felhivom, hogy ha egyéb czélra nem használható aljas területeket füzesekké akarnak átalakítani, füzdugványokért ez év végéig forduljanak hozzám, mert ezentúl a vesszűkészlet kosaraknak fog feldolgoztatni. Ungvár, 1897. deczember 24. Bornemissza Zoltán, fatenyésztési felügyelő. ^Tisztelt olvasóinkhoz! Az „Ung“ szerkesztésében kifejtett munkálkodásunknak mai napon kibocsájtott terméke hat éves ciklust zár le. Immár hat éve annak, hogy az „Ung“ szerkesztését átvettük, s munkatársaink ügy- buzgóságával, azok segítségével, tőlünk telhe- tőleg minden alkalmat felhasználtunk, hogy az „Ung“ harezosa legyen egy-egy üdvös eszme, vagy hasznos társadalmi intézmény kivívásának. Toliunkat s törekvésünket a lefolyt hat év alatt mindenkor a köyó, a közérdek önzetlen szolgálatának vagya irányította. — A vármegye lakosságának szellemi s anyagi javát előmozdítani, s a hol a szükség úgy kívánta, annak védelmére kelni, — ez volt, a minek teljesítését mindenkor kötelességünknek ismertük. Az „Ung“-nak az utóbbi hat év alatt megjelent számjai tanúskodnak a mellett, hogy nem szolgáltunk magán érdekeket, — hogy lapunkat tényleg a kü{önség érdekében szerkesztettük. A napi eseményeknek lehető teljes és mindenkor hű közlése is állandó gondoskodásunkat képezte. Minden közfigyelmet érdemlő eseményről hirt adtunk, hogy az „Ung“ ezáltal is nélkülözhetetlenné tegye magát mindazoknál, a kik a vármegyénkben történtekről tudomást akarnak szerezni. És ma, midőn az elmúlt hat év záró-kövét tesszük le, az odaadással végzett munka által szerzett önérzet nyugalmával emeljük fel szavunkat a t. közönséghez, hogy pártolásában továbbra is tartsa meg a szerkesztésünkben megjelenő lapot: az „Ung“-ot. Arra kérjük a közönséget, hogy nemcsak tömeges előfizetésével, hanem még nagyobb arányú szellemi hozzájárulásával is adja meg nekünk a módot arra, hogy lapunk tartalmát a jövőben még változatosabbá és nagyobb terjedelművé tegyük. Az „UNG‘‘ szerkesztősége. KÜLÖN FÉLÉK. * Tanári jubileum, Sims a Kornél ungvári állami reáliskolai r. tanár e tanévben töltötte be tanári működésének 25-ik évet. Ez alkalomból az érdemes tanférflu a f. hó 18-án tartott tanári tanácskozáson meleg ovatióban részesült. Dortsák Gyula igazgató lelkes szavakban üdvözölte őt a maga és tanártársai nevében, méltatva kiváló buzgalmát és bokros érdemeit, a melyeket az ünnepelt egy negyedszázad alatt a nemzet vezető-osztályát képző középiskolai tanári működése alatt szerzett. A jubiláns meghatottan köszönte meg a sziv*s üdvözlést, a mire kartársainak részéről megújult a szives ovatió. * Karácsonyi ünnepélyek a Mária- és Gizelia-házban. Gyönyörűen sikerült ünnepélyeket rendeztek növendékeikkel a nővérek e hó 21-én a Mária-házban és 22-én a Gizelia-házban. Igen szépen, összhangzóan enekeltek a kis lánykák mindkét helyen, s helyesen szavaltak; a kiválasztott és erkölcsös irányú alkalmi színdarabokat is jól adták elő, a hol különösen Komjáthy Jolán, Brujmann Erzsiké, Früh Auguszta és a kis Tapasztó Margit állták meg helyüket. Az élőképeket szinte meghatva nézte lelki gyönyörrel eltelve a kis számú, de előkelő közö tség. Tettükben találják meg igaz elismerését fáradozásaiknak Kamilla nővér, dr. Jóna József s.-lelkész és Kab- debó Ilona kisasszony, — a két utóbbi az énekek mesteri tanításáért. * Silveszter-estén az „Ungvári dalárda“ a „Korona“-szálló nagytermében dalestélyt rendez. A dalestélyen résztvevők asztalok mellett foglalnak helyet; ezen alkalommal a dalárda több uj népdal-egyveleget fog e'őadni. Szünet közben Lányi Gyula zenekara fog játszani.
