Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-19 / 51. szám

Melléklet az „UNG“ 1897. évi 51-ik számához.

kezete az engedélyezési largyalás során megállapított módszer szerint akként legyen építhető, hogy 5000 kgr. négyzet centiméterként! keréknyomás alatt a sínek igénybevétele 1000 kgrmol meg ne haladjon, Ezen kérelmünket azon oknál lógva is méltánylást érdemlőnek tartjuk, mert az ungvölgyi h é. vasút, da a m. kir. vasutak ungvár-nyiregyházi vonalának Ungvártól Csapig terjedő s igen nagy forgalmú vonalrésze szintén ily felépítmény nyel van ellátva.

Ekként részletezett kérelmünk előadása után azon reménynek vagyunk bátrak kifejezési adni, hogy Nagyméltóságod kérelmünk támogatására a már felhozottakon kívül, kegyes leen I figyelmére mélintm, hogy a tervezett vasútvonal hivatva lesz az állam érdekeit is nemcsak közvetve, hanem a közlekedésnek különösebben hadászati és postai forgalom szempontjából közvetlenül és még azért is szolgálni, mert a vasút létrejövetele esetén az államkincstárnak a vasútvonal közelében fekvő nagy terjedelmű erdőségeinek terméke az eddiginél sok kai előnyösebb módon lenne kihasználható és értékesíthető.

Bizonyára kegyes leend Nagyméllóságod figyelembe venni továbbá még azl is, hogy a vasút kiépítésének a tavasz kezdetével meginduló munkája és ezzel kapcsolatos több irányú hasznot hajló tevékenység oly időben nyithatná meg hosszú időre az állandó kereset tor- rását a szegény munkásnép számára, a midőn aira leginkább ráutalva van. így már kezdetben is enyiithető lenne a népünknél mindinkább nagyobb arányokban jelentkező s munkabíró javarészét Amerikába üzc nyomor. Utóbb pedig a vasútnak üzembevétele, midin hathatósan előmozdítaná a közgazdasági termelést is ezen czélra lekötné a különben hazánk határain kivii érvényesülő munkaerőt, miként a más vasutak kelettezésé- nel tett tapasztalatok tanúsítják, ezen vasulvonalis vármegyénkben megnyitója lenne számos uj keresetorrás- nak és állandó közvetítője a közvagyonosodásna; és ezzel egyidejűleg az állami jövedelmek szaporodásnak.

Ezen reményben erős a hitünk, hogy Naiy mél lóságod kegyes lesz részesíteni minket kérelmünk teljesítése által abban a jóakaratu támogatásban, meyet vármegyénk, mint országunknak már nemzetiség viszonyainál fogva is figyelemre méltó oly alkotó rézé, mely válságos időkben is mindenkor tevékeny részéé volt az államfenntartó törekvéseknek, méltán megéremel és mely támogatásra nehéz viszonyai által külóösebben rászorulva és utalva is van.

Örömhir a méhészeknek

Darányi miniszter mondotta: »A méhezet kiváló lontosságu ügy hazánk gazdasági tejlödéser ezért a méhészek működése iránt őszinte rokoniénvvei és nagyrabecsüléssel viseltetem ; igényelhetik kétszeres liszteletet, kétszeres megbecsülést és hozz.ehetem, a kétszeres támogatást is. Abban a hitben v?yok, hogy midőn a közgazdaság felsegélyezésére iránijuk működésünket. akkor a méhészetet hatalmas ténezőnek kell tekintenünk.»

A méhészet nemes és hasznos ügyén* alapos ismerete és a nemzet boldogitásának vágya ündöklik ki e nagybecsű szavakból.

Hadd tegyem még hozzá a magyarnemzet egy küztiszleletoen álló fiának, dr. Wekerl Sándornak, e szavait: »Méhészetünk kiemelkedett máa közönséges kedvtelésnek ártatlan bölcsőjéből s már nn is a háztartásnak kíván hasznos, kiskörű segédzköze lenni, hanem jelentékeny közgazdasági szerepre irt számot es érdeklődésre hívja fel mindazokat, kiki mezőgazdaság felvirágzása iránt érzékkel bírnak.»

Hazánk e két nagy fiának szavai edes reményt tápláltak szivünkben, hogy elkövetkezik nnár a méhészetnek megérdemelt felkarolása által méhészet uj, szebb korszaka.

Íme reményünk teljesedik, a minier megtette a nagy lépést a méhészet ügyének felviráztatására. (

Ezer példányt rendelt meg előtér Kálmán i által irt „A méh és világából.“

Gyenge toliammal nem tudom led, a mit érzek 1 Só'tér és müve iránt. Idézem egy jel' író kritikáját e e műről: „A méh és világa“ czimme az erdélyrészi r méhész-egylet kiadásában rendkívül éíkes munka je- £ lent meg Sőtér Kálmán tollából. Azétségt :len, hogy ez a nagyszabású munka nemcsak íéhészeti irodai- s inunkat gazdagítja, de a magyar teészettudományok v irodalmának egyik legértékesebb dafji -s egy egész k élet munkásságára s fárasztó tanulmyaira volt szüksége a tudós szerzőnek, hogy ennykincset összehal- t mozzon. „A méh és világa“ nenak kitűnő szak- s munka, nemcsak rendkívül érdekes tanulságos ol- u vasmány, de egyúttal nélkülözhen tanácsadója a v gyakorlati méhészeknek is. A met, hogy az egész t világ ide vonatkozó szakirodalmát nerteti, a kitűnő forrásokat mindenütt bőven idézi előadását érdekes ti ábrákkal illusztrálja, lelkiismeretes nddal ölel fel min- e dent, a mit csak a méhről, errőt roppant nagyra a becsült rovarról mondhat. S oly elemesen és alapo- n san van leírva, hogy a külföld is-Hán megirigyelheti ti tőlünk.» h

E remek műnek eddig csakét kötete jelenhetett meg s mi, a kik ismertük enne*agy becsét, aggódva n gondoltunk arra, hogy a hátralékét kötet meg nem v fog jelenhetni, hacsak idegen ntelnek el nem adatik d a két első kötet; de >ost a mérvű pártfogás és g támogatás által egyszerre vége ■ minden aggodalomnak s mig egyrészről Sőtér myerte az egész élete jí küzdelmei s fáradozásaiért az megillető elismerést, c (40 esztendei munka s szorgO eredménye ez, 18 jc éven keresztül irta e művet, ého.st újra átírva adja át az egész méhész világnak)íásrészről az ígért — v valóban kettős támogatás állehetővé tette a világ- zi hírű munka megjelenését, efersm‘n(l ezer méhész ej (ogja áldani a minisztert, hl lehetővé telte rájok I k

nézve betekinleni a méh világába, melyet minél jobban vizsgálunk, annál jobban bámuljuk abban a csodás alkotást, a meglepő dolgokat és tüneményeket, annál több hasznot és gyönyört szereznek nekünk a kedves méhek.

Ez a miniszter által ígért kétszeres tisztelet és kétszeres megbecsülése a méhészetben legnagyobb embernek. Sötér Kálmánnak ; ez az ő ígért kétszeres támogatása az ő remek müvének, nagymérvű pártfogása áltál.

Nyíltan megvallott „hite“ szerint, — reméljük, hogy midőn a közgazdaság fölsegélésére irányítja működését, akkor a méhészetet, mint hatalmas tényezőt tekin- tendi, s a hol szükségét látandja, azt segélyezni is fogja, mert a méhészet kiváló fontosságú ügy hazánk gazdasági fejlődésére.

Bacskay Sámuel, a Csap és vidéke méhészkor elnöke.

Színház.

Azon hiszemben vettük elő ezen kedves rovaté tunkat, hogy azzal egy nehány hétig foglalkozni lesz k szerencsénk; feljogosított bennünket erre az a jó hir,- mely a Bokody-társulatot ide kisérte. Sajnos! a közön- í- ség végtelen közönye ezt lehetetlenné teszi és kedden- már búcsúznak is tőlünk, keresv jobb hazát, meie- ;- gebb hajlékot.

ő Hátha elismerjük is, hogy a jelenlegi viszonyaink- nem kedvezőek a szinpártolásra, rossz időjárás, a- karácsonyi és újévi ünnepek közeledte és evvel járó- kiadások, meg hogy Monory másodrangu szintársu- n lata mar előzőleg keményen learatta a pártolás kalá- szait, mégis indokolatlan az a végtelen közöny, melyet- közönségünk e jól szervezett társulat és annak jelesen- összeállított műsora iránt tanúsít; mert hacsak heten- ,- kint 2—3-szor megtelt volna a Pannónia kis szinterme,- máris kilátásunk lehetett volna Bokody társulatát pár hétre élvezhetni. Ily körülmények között két Ízben az- előadás el is maradt, a megtartott előadások pedig- gyér közönség előtt folytak le.

Az eddig tartott előadásokból szívesen elismer- jük, hogy a színtársulat megérdemli jó hírét, egy ne- y hány nagyon jeles erőt voltunk szerencsések tmegis- /. merhetni. Az igazgató-pár, Kovács Sándor, Kalmár s Béla, Albisi, B.iróthy, Szebeni, a két énekesnő; Szalóczy í Irén és Harkányi Gizella, Károlyi Böske, Bandi Róza

mindmegnnnyi jeles es képzett színész. De főleg ki kell emelnünk Szalóczy Irén‘szubrette temperamentumos, sikkes játékát, a Diplomas kisasszonyok czitnü bohózatban, Bokodynét kitűnő Odetteért és Bokodyt 1 Svengali jeles alakításáért.

1 Tulajdonképeni méltánylását az erőknek csak

s több szerep után volnánk képesek előadni és valószi- s nüleg majd akkor, midőn már köztünk sem lesznek,

1 a mi pedig nekünk igen rosszul fog esni !

*

A még hátralevő négy előadás alkalmával a következő darabok Kerülnek színre: Ma vasarnap

délután felhelyárakkal : A csikós. Este rendes helyárakkal : Az ördög mátkája. Hétfőn : A kék asszony. Kedden, búcsuelőadásul: A géléi kiskirály.

Felkérjük közönségünket e négy előadás minél tömegesebb látogatására, hogy ezáltal lehetővé váljék a társulatnak városunkból való akadály nélküli távozása.

Mert biz az eddigi előadások jövedelme még arra sem volt elegendő, Jhogy az idejövetel költségeit fedezze s bizony e társulat nem érdemli meg, hogy ily nagymérvű közönyösseggel találkozzon.

Felhívás Ung'vár város és vidéke dijnokaihoz.

Tisztelt Kartársaink !

Alig van hazánkban város, melyben az »Orsz. dijnok-egyesület és nyugdíjintézet» fiók-egyesülete meg ne alakult volna.

Az emberi társadalom úgy van alkotva, hogy ab- 1 ban az egyeseknek meg vannak adva kötelességeik s ha e kötelezettségeknek eleget nem teszünk, úgy a jelenben, 1 mint a jövőben keservesen bűnhődünk, nemcsak ma- 1 gunk, hanem egy egész életre — ártatlan családunk is. 1 Egy jól fel nem használt pillanat hosszú évek ke- 1 serüségét vonhatja maga után, melynél nincs semmi 1 vigaszunk s a mulasztás szomorú önbeismerése férag- * ként rágódik életünk fonalán. 1

És mégis tudva mindezeket, számosán vannak kar- társaink közül, akik a boldogulásnak, a jövő biztositá- I sának eszközeit eltaszitják maguktól s vétkes könnyel- t müséggel a semmivel sem törődés kényelmes karjaib i t vélik magukat. A kiket illet, bizonyára meg fogják ér- \ teni, hogy miről van szó. í

A dijnokok existentiája, daczára, hogy a már e többször megindított mozgalmak és az országos dijnok- r egyesületek vezetősége által kifejtett buzgalom folytán s az előbbi évek sanyaruságaihoz képest tetemesen javult, t még mindig ott állunk, hogy úgy az erkölcsi tekintély k tekintetében, valamint az anyagiakban folytonos küzde- s lemre vagyunk kárhoztatva. d

Tisztelt Kartárs urak! Önökhöz szólunk, a kik i< még nem tagjai fiók-egyesületünknek, a kik még nem t voltak harczosai azon kis csapatnak, a mely közös ér- s dekünk védelmére szállott síkra, jöjjenek közénk és le- a gyenek tagjai fiók-egyesületünknek. e

Fel a IővjI, ki a karddal, előre a zászlóval s áll- e janak közénk, törjenek velünk egy sorban a magasztos n czél felé, a honnan ugv az önök, mint családjaik jobb k jövőjének reménysugára ragyog felénk! a

E hit bátorít fel bennünket arra, hogy Ungvár b városi és vidéki tisztelt kartájainkhoz szózatot intéz- ir zünk és kérjük őket, sorakozzanak az »Orsz. dijnok- ü egyesület és nyugdíjintézet» ungvári fiók-egyesületének p kibontott zászlója alá, n

Ezeknek előrebocsátása után van szerencsém az ungvári és vidéki igen tisztelt kartárs urakat a kis gimnáziumban f. é deczember 26-án, d. u. 2 órakor megtartandó közgyűlésre tisztelettel meghívni.

Ungvári, 1897. decz. 10.

Az »Orsz. dijnok-egylet és nyugdíj-intézet» ungvári fiók-egyesülete nevében :

Scsavniczky György, elnök

k KÜLÖNFÉLÉK.

* Tanszer-adományozás. A szatmári püspök a közép-ungi esp. kerület iskoláit következő

e. tanszerekkel ajándékozta meg: Magyarország fali nagy = térkepe 3 péld., Európa fali nagy térképe 1 péld., Földgömb 3 péld., Méterminták táblázata 1 péld., Mócsi L_ fali táblák ABC-hez 1 péld., 60 kéz az ó s uj testamen- z tómból 3 péld., számológép golyókkal 1 péld. Ezen- r kívül özv. Várady Kurolyné szül. Török Etelka grófnő í- a tibai iskoia részére Bibliát adományozott képekben, n melyet a falra lehet akasztani és a képeket benne változtatni.

* A szatmári nagyprépost jubileuma.

k Novak Antal, a szatmári káptalan nagyprépostja, sz. a György vértanúról nevezett chanádi apát, e hó 21-en ó tölti be ötvenedik évét annak, hogy áldozópappá szen- teltetett. Az érdemekben es jótettekben gazdag és ál- talános tisztelet és szeretetnek örvendő főpap a 48 —49-ik t években rövid ideig vármegyénkben is lelkészkedett, í és pedig Eőrdarmán, a szemevilágát vesztett akkori- plébános, Gaál- Homoky Ambrus mellett, mint ideigle- , nes adminisztrátor.

* Törvényhatósági ipartanácsosok. A

' kassai kereskedelmi és iparkamara közgyűlése Ungvárit megye törvényhatósági ipartanácsának tagjai közé Seid- ler Lipót műmalmi igazgatót és Lévai Mór könyvke- ' reskedőt rendes, — Juhász János ipartest, elnököt es ' Peltsárszky Béla kereskedőt póttagokul választotta meg.

* Ungvármegye központi választmá1 nya e hó 15-én véglegesen megállapította az 1898. i évi országgyűlési kepviselő-választók jegyzékét, mely . szerint van az ungvári választókerületben összesen 1 2551, a kaposi választókerületben összesen 1644, a szobránczi választókerületben összesen 2665 és a f bereznai választókerületben összesen 2359 választó, tehát végösszegben 9219 választó van Ungvarmegyében.

* Gy iimölcsfatenyósztési jutalomdij. A „Magyar Földhitelintézet“ áltál a gyümölcsfatenyesz- tessel foglalkozó es ezt oktató tanítók számara az e térén szerzett érdemeik elismerése czéljából az 1897. évre adományozott 2500 forintból létesített 21 jutalom- dijra, az e czelból alakított bíráló bizottság ifj. Pazu- chanics György dubrókai faiskolakezeiő-tanitót 100 frtos harmadik pályadijra érdemesítette.

* Névmagyarosítás. Schvartz Béla erdészeti műszaki dijnok, ungvári lakos vezeték nevének „Fekete“-re, és Kirkorovits Imre erdőgyakornok ugyancsak ungvári lakos vezetek nevenek „Kádár“-ra történt átváltoztatását a belügyminiszter engedélyezte.

* Megsürgetett szabályrendelet. Még a lavaszszal történt, hogy Ungvár város képviselő-testü- lete a házalási tilalomról szabályrendeletet alkotott. A szabályrendelet azonban még mai nap sem nyert jóváhagyást, sőt tr.eg a kassai kereskedelmi és iparkamarához sem küldetett be véleményezés végett. E miatt azután a kassai kereskedelmi és iparkamara elnöke a m. hó 30-án tartott rendes évi közgyűlésén azt a jelentest volt kénytelen tenni, hogy „Ungvár városának házalási szabályrendelete megsürgettetek. Az eredményről mit sem tudunk.

* A gőzfürdő égése. E hó 13-án este ismét tüzet jeleztek a rk. plebini i-templo n harangjai. A Glück és Bródy tulajdonát képező s a Varga-soron levő gőzfürdő aznap égetett egyik kéményébe épített felső viiagitó-tető gerendája meggyűlt, a mely egész nap a fal között lappangva égeti es este daczára, hogy hó fedte volt a tetőt, meggyujtotta azt, melynek ablakrácsozata rövid negyedóra alatt lángban állott. Úgy a kád-, mint a gőzfürdő már ismét a közönség rendelkezésére áll.

* Vadász-szerencse. Nemrég megirt farkas kalandunk hőse, Rochlitz főerdész f. hó 9-én ráliczi- tált magára. Este 7 óra körül megkésve indult Kosz- trináról Sztavna felé a pagony-erdész társaságában, vidáman diskurálva a fárasztó napi munka végeztével és attól sem tartva, hogy kiborulás esetében a mentőegyesület vidéki fiókjainak hiányát megérzendik. A nagy hó, mint puha vánkos öleli lágyan a földrebukót, szinte kívánatos, regényesség szempontjából egy próbát tenni. De csakis, mig a kocsi a Roch hegyóriás lábához nem érkeziK, mely zegzugosra törve, szűkre szorítva az Ung medrét, sötétén ágaskodik fal-mere dek oldalaival az ut felé. Mielőtt azonban még ez idegennek hátborzongást okozó defilébe jutnának, balr a tekint a két utazó ; ott a hegyláb padkaszerü kiugrásán önkénytelenül megakad a jó erdész szeme azon a micsodán, a min az álhumínus népboldogitó figyelme elsiklik s a min a szegény erdész diplomáját szeretnék egyesek elégetni: az erdőirtó ruthénbalta nyomán támadt fatemetőn. Szétszórtan szenes tüskök feketéinek ki a hóból, e lecsonkolt nyomorékok gyászvitézkednek a néhai őserdő helyén. „Nini, — mintha az a tuskó bólintott volna“, súgja a fő erdész. „Tán szemrehányást int nekünk“, gondolja a poetikus erdesz. „Hátha valami ül ott ?“ „Ugyan — mi ülne más, hu nem róka, az pedig sajnálja most zászlóját aláülni, amúgy is van mit hurczolni rajta, hátha még hó is tapadna rája —