Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1897-11-28 / 48. szám
Ungvár, 1897. november 28. XXXV. ÉVFOLYAM SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle" mínv. mely a lap szellemi részét illet1' L vetek csak bérmentesen fogadtatna11 Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A ap megjelen minden vasárnap 48. SZÁM. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr HIRDETÉSEK előfiz etések valamint a lap anyagi részt illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. • Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A mi kisgazdáink. Olvasó-termekbeu senki sem kéri, kávóházak- ban senki sem kapkodja, a Irafikosokat nem ostromolják érte. És mégis érdekes. Nagyon érdekes. Érdekesebb, mint a legtöbb kázről-kózre járó újság ; legalább egy rovata, a legnagyobb, a legterjedelmesebb rovata határozottan érdekesebb : a\ árverési hirdetmények rovata e$. A talány ime megvan fejtve: az újság, mely árverési rovata miatt annyira érdekes, nem lehet más, mint a „Budapesti Közlöny“, a sokat gúnyolt, kifigurázott hivatalos lap. Ennek az érdekes újságnak árverési rovata mutatja Magyarország gazdasági átalakulásának processusát; ez a rovat mutatja, miként indul meg a föld egyeseknek lábai alatt, miként cserél gazdát az ingatlan tulajdon, miként lesznek földönfutókká holnap, akik ma még birtokosok ; miként sülyednek a nagy, birtoktalan tömegbe százával, több százával az emberek, akiket önállóságuk, vagyonuk révén több-kevesebb tisztelőt és becsülés környezett. De mutatja azt is, miként emelkednek ki egyesek a semmiségből s lesznek a szerzett vagyon révén társadalom, környezetük számottevő egyéniségévé. Egyszóval az ingatlan vagyon gazdacseréjét mutatja napról-napra a hivatalos közlönynek említett érdekes rovata. Magában véve a vagyon-csere, nagyon közönséges dolog. Amióta a föld „szabaddá“ lett; mióta az anyaföldnek egy-egy darabja éppen olyan áru- czikk, mint a földnek bármely gyümölcse, az emberi kéznek bármely készítménye, azóta a tulajdonos változása nagyon is mindennapi jelenség. Ami nem közönséges, ami oly nagy mértékben leköti a gondolkozó, a jövőbe tekintő ember figyelmét, az a tulajdon fluctuatiójának jelleme. S amidőn ezt vizsgáljuk, két dolog ötlik szemünkbe : az egyik a gazdacserének nagy aránya, a másik a kisbirtokok, az apróbb darab földek mozgása. A nagyarányú gazdacsere olyan tünet, mely nyilvánvalóvá teszi, bogy a földbirtok sémi nyújt ma már biztonságot az embernek. A megvál-f tozott gazdasági viszonyok hatása alatt a föld nagyon is mobilis dolog lett; a takarékos és munkás apa nem hunyhatja be a szemét azzal a tudattal, hogy hozzá hasonló erkölcsű fia utódjára hagyja azon örökséget A földbirtok ingása általános tünet ugyan, melynek a nagyobb birtoktestek is alá vannak vetve; ámde mégis hasonlithatatlanabbul nagyobbá kisbirtokok ingása. Egy kis könnyelműség, valami kis igény, a szorgalomnak pillanatnyi meglanka- dása, egy pár rossz esztendő, elemi csapás elégséges arra, bogy a kisgazdát kiforgassa tulajdonából, vagy legalább arra, hogy biztonságát, nyugalmát talán örökre elrabolja. A ^nagyobb birtok tulajdonosának helyzete sokkal kedvezőbb ; van megfelelő;: hitele, sokkal jobban kiheverhet bármi csapást./ És a nagyobb birtokok a legtöbb esetben tulajdonosaiknak köny - nyHmüsége, vagy legalább is nem elóg gondos gazdálkodása miatt kerülnek idegen kézre. S tényleg a nagy birtoktestek gazdacseréje aránylag is sokkal ritkább. Eltekintve a nagybirtok itt-ott mutatkozó gazdacseréjétől, a nagybirtokok általában mint a kisebbeknek felszivói ismeretesek. A hol a kisbirtok gazdacserójével a nagybirtok mint felszívó nem szerepel, ott a mozgó töke veti meg a lábát s alakit nagyobb birtoktesteket a potom áron ösz- szevásárolt barázdákból. Ezt mutatja az érdekes újságnak érdekes rovata a földbirtok, általában az ingatlan eserére vouatkozólag De mutat az az érdekes rovat egyebet is ; mutatja azt, is, minő küzdelmet folytatnak a városi úgynevezett független elemek, az iparosok és kereskedők a létért. A hajótöröttek száma ezen a téren aránylag talán még nagyobb, mint a föld- tulajdonosok körében. Eltekintve a szerencse-lovagoktól, a kik tőke és megfelelő erkölcsi tulajdonságok nélkül nyitnak üzletet és műhelyt, légió azoknak a száma, a kik évek hossza sora ernye- detlen munkásságának s nagy önmegtagadásuknak gyümölcsét fektetik bele üzletükbe és iparukba s pár évi kínos tengődés után visszaesnek oda, a hóimét 15 —20 év előtt kiindultak testi és lelkierejükben megviselve, megtörve, elveszítve mindent, az önállóságnak még a reményét is. így nő csendesen, de bizonyosan a társadalmi elégületlenség napról-napra, mint szakadatlan esőzés alkalmával a folyam árja; igy vész a nyugalom s terjed a hamu alatt a tűz, melyet a megcsa- lódás, a bizonytalanság által keltett elégedetlenség levegője táplál. Mert ne gondoljuk, hogy azok az elemek nyugtalankodnak és forrongannk, a melyeknek sohasem volt jobb sorsuk; minden nyugtalanságnak. minden forrongásnak a hajótöröttek képezik a kovászát. Ma még nálunk meglehetős szélcsend van, az elégedetlenség ugyan általános, mert alig van társadalmi osztály, melynek keblébe az elégedetlenség férge be ne fészkelte volna magát ; de a kitöréstől még távol van. Ez a körülmény azonban ne tóveszszen meg bennünket ; azok a nagy ellentétek, a melyek a szomszédunkban pl. olyan elemi erővel törtek ki, nálunk sincsenek kizárva. Minden valószínűség szerint jelentkezni fognak itt is ; az érdekes újság által documentalt tulajdoncsere hatása nemcsak érezhetővé, de láthatóvá is lesz. Ezt meg nem akadályozhatjuk. Valamit azonban mégis tehetünk : növelhetjük az önálló existentiák ellenféllé erejét, lassíthatjuk a gazdasági átalakulás folyamatát, sőt a magunk kis környezetében helyesebb irányt adhatunk annak. Ezt czélozZa az „Ungvármegyei Gazdasági Egyesület“, midőn a kisgazdákat, a kik közül nagyon soknak egy hajszálon függ az önállósága, kebelébe vonni s a védekezésre képessé tenni igyekszik. Vajha teljes siker koronázná e törekvését ! Bajram. — Az »Ungf eredeti tárczája. — (Vége.) Midőn a remek arany és ezüst hímzéseket bámultam meg, melyek könnyű selyembe vannak kidolgozva és mint diván-disz szerepelnek, vagy mint serviette, a kávé után lesznek köriilhordva, — mosolyogva mondta, hogy még mint leány hímezte őket, mióta férjhez ment, elég dolga van bárom kis gyermekével és a háztartással: most leinőtt mostoha leánya, Neüla, hímez sokat és szépen. A csinos Neüla (kinek szőke haja már kiskorától egy vereses hajfestékkel volt festve, hogy míg leinő, sötét legyen, mert a törökök nem tűrnek szőke nőket) pirulva hozta be a nekünk felszolgált édességeket. Először is mézet és czukorban belőtt rózsaleveleket, mi, daczára a költői gondolatnak, igy praktikus kivitelben, igen rossz; s mindenesetre sokkal jobban szeretem a rózsákat egy kertben virulni látni, mint igy megenni! Egy kis sok szeglet» asztalkát tettek elibém, arra egy csinos boszniai réztálczát és ezen volt kis üveg tányérban, mellette kanállal, ez a rózsa?,ompot. Utánna rögtön egy kis csésze törökösen készilelt kávét kaptam és egy czigarettát, melyet a háziasszony gyújtott meg. Most éu kezdtem őt kikérdezni és ő mindenre bizalmasan felelt. Nagy örömet szerzett neki, úgy mint később a többi török nőknek is, hogy bosnyák nyelven Ludtam az egyszerű kérdéseket és (eleieteket kifejezni, mivel szorgalmasan tanulom ezen elég nehéz nyelvet. így tudtam meg, hogy a nők sohasem járnak az imaházba, Izamljába, hanem otthon imádk )znak ; sohasem átuak atyjuk, lérjük s fivéreiken kívül lérfit. Vagyonukhoz képest egy vagy több török leányt tartanak cselédnek, ők csak a házat vezetik, a gyermekeket ápolják és nevelik. Itt minden töröknek csak egy neje van, bár vehetnének többet is, mivel a Koran engedi. Minden török szülő házába viszi nejét és igy egy házban csendesen, többcsalád él; például a már öreg szülők és két fiú családjával; ilyen esetben rendesen a fiatalabb meny vezeti a huziaitást es tisztelni kötél az idősebb fivér nejéi, ki inkább representál, mig az öreg anya kipiheni élete fáradalmait. Egyáltalában rendkívül tisztelnek minden öregebb családtagot, valamint legjobban a család lejét, mely mindig egy férfi, legyen az csak egy fiú is. Minden családnak van egy külön szobája, melyben rendesen a kisebb gyermekek is hálnak, az alacsony divánokon. A nők öltözete festői szép és a következőkből áll : színes selyemből, aranynyal áttörve bő, hosszú nadrág, törökül: »dimje», egy könnyű kis alsó ingecske, átlátszó szövetből, »gjecerma*, e lelett színes, rövid, bársony kabátka, aranynyal hímezve (boleris torma), »fermem», ha ujjas és hosszabb, mit rendesen, az idősebbek hordanak, »lioada» ; a derék körül széles, sok szinü selyem-öv »pas«, egy arany, vagy ezüst csatt rajta, »pafts», fejükön »fez», melynek aranynyal és ékszerrel telehimzett felső részét »tepeluk»-nak nevezik, nyakukon sok aranypénz, négy-öt sor, karjukon gyöngyből karpereczek, »halhale», ez mind egymástól elütő, de mégis harmonious színekben és sok arany és ezüst hímzéssel, remek szép! A kivágott vörös, vagy sárga bőrczipők, »mestog», kevésbé szépek, főleg mert ritkán látni török nőnél szép lábakat! Ha a török nő kimegy, egy nagy, sötét kabátot vesz fel, mely egész termetét beburkolja, ennek neve: »leredza», tején egy nagy, fehér kendő van, mely egész arczát befödi; »arczából» semmi sem látszik belőle és ő is csak alig lát ki. Háziasszonyom ezt mind elmagyarázta nekem és igy elcsevegtem a szép polgár mesternével jó mástél órát, midőn Neüla a második csésze kávét hozta és eszembe jutva a török etiquette, melynek értelmében az első csésze kávé üdvözlés, a második azt mutatja, hogy szívesen látnak, de a harmadik udvarias módon azt fejezi ki, hogy a látogatás már elég hosszúra nyúlt és a vendég már mehetne; siettem búcsúzni, nehogy az ominózu; harmadik csészét kapjam, daczára, hogy úgy hiszem, háziasszonyunk nem élt volna ezen, talán kissé őszinte szokással. — Néha nálunk sem ártana egy unalmas látogatót a harmadik csésze teával megkínálni ? Szivclye- búcsú után, azon Ígérettel távoztam, Lapuuk mai száma 6 oldalra terjed. hogy nemsokára ismét eljövök. Hafiza lekisért egész a ház ajtajáig és szép szemei még ott is utánunk mosolyogtak az udvarra, mig a kis öt éves Ahmed és a hét éves Hassan az utczáig jöttek velünk vörös fezzeik alatt fekete szemeikkel, (élignyájasan, télig félénken nézve reánk. Első török látogatásom cseppet sem vette el illúzióimat: ha az itteni háremek természetesen nem oly mesés díszesek, mint Perabun lehetnek, de sokkal több természetes észt és iníelligencziát találtam a török nőknél, mint vártam és ezt többi látogatásaimnál is tapasztaltam. A török nőket a távolból, rendesen mint szép bábukat képzeljük el, kik egész nap lustán ülnek, vagy fekszenek díványukon, — kiváncsiak és étkesek, mint a gyermekek és épp oly korlátolt felfogással is bírnak. Ezen feltevés teljesen alaptalan, mind dolgoznak vagyoni és társadalmi állásukhoz mérten, a legtöbb meglepően finom megfigyelő tehetséggel bir és valami, meghatóan szelíd van szemük kifejezésében. A világtól teljesen elvonullan élnek, minden szánakozás nélkül, kizárólag csak családjuknak és ezen egyhangú életet nem keserű resignatióval tűrik, hanem, mint egész természetes életczélt tekintik és nyugodtan, vidáman teljesítik kötelességeiket a rácsos ablakaik mögött, »mert ez a nő hivatása!» Második .látogatásom háziurunk nejénél volt, ki egy igen magas nő, erős, de csinos vonásokkal, — sokkal több csínnal öltözve, — látszott rajta, hogy többet néz a tükörbe és azt választja, ami jól áll; de azért szépségben és bájban az én itteni Aziendéemhez nem lehet hasonlítani. Etnina sokkal élénkebb minden mozdulatában és sokkal vidámabb ; még akkor is csak perczekre tűnt el mosolya, midőn könnyes szemekkel beszélte, hogy pár nap előtt halt meg legkisebb leánykája, Djevla, kit a török szokásokhoz híven, mivel reggel halt meg, még a nap lemente előtt temettek el, mert napszállta után a gonosz szellem költözne az el nem temetett testbe, a lélek helyére. Ismét kellett valamely édes belőttél ennem, utána egy nagy pohár limonádét tettek elém és végre egy cs'sze kávét és czigirettát. Ezt mind a fiatalabb fivér
