Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-28 / 48. szám

Az eltiltott magyar mise.

Vármegyénk közönségét általában, nagyrészét pedig igen közelről érdeklő ügygyei, a görög szert, kat- holikusok magyar nyelvű miséjével foglalkozott a lefolyt héten majdnem az egész országos sajtó, s emellett felszólalás történt ez ügyben az országgyűlés képviselőházában is.

Aiz okot erre a »Budapesti Hírlap«-nak egy nagy feltűnést okozott közleménye szolgáltatta. Magát, e közleményt egész terjedelmében alább adjuk, valamint közöljük a tett 'czáfolatokat is, melyek azonban az ügyet még sem hozzák a kellő megvilágításba.

A »B. H.« közleménye igv szól :

A magyar mise betiltása.

Roma locuta est, Róma szólt, szavának minden katholikus hivő engedelmeskedni tartozik. Jött azonban Rómából a minap egy rend ;let Magyarországba, a melynek az érdekelt hívők aligha fognak engedelmeskedni. Ez a rendelet a magyar mise, sőt minden magyar nyelvű egyházi szertartásnak a betiltásáról rendelkezik a magyarajka görög katholikusok részére. Elrendeli továbbá, hogy minden magyar nyelvű egyházi könyvet, azokat is, a melyeket az illető püspök püspöki joguknál fogva approbáltak, máglyára kell rakni és megégetni, hogy betűnyi nyoma se maradjon a magyar nyelvnek a magyar görög katholikusok egyházi életében. És tovább is megy a pápa. Firczák Gyula és Vályi János püspököket, a kik a magyarnyelvű mise és többi egyházi szertartás engedelmezése érdekében megokolt fölterjesztést küldtek Rómába, a pápa erősen megdorgálta, hogy miért akarják az egyház egységét megbontani, a magyar nyelv kanonizálását kérvén.

A pápa e rendeletét már elküldötte a munkácsi és eperjesi püspököknek, hogy azt hirdessék ki és foganatosítsák szigorú rendelkezései szerint. Ezt a rendeletet azonban a két püspök teljes nyilvánossággal nem hirdethette ki s foganatosítására nem is gondolhat, mert jól tudják, hogy a rendelet nyomán a hívők egyházi forradalma támadna föl a sizma, a Rómától való elszakadás veszedelmével. Elküldötték azonban a püspökök a rendeletet magyarul miséző papjaiknak, meghagyván, hogy a lehetőség szerint igyekezzenek az orosz szót lassankint szinte észrevétlenül az oltárra vinni, hogy igy aztán fokról-fokra haladva idővel eleget tegyenek ö szentsége rendeletének és orosz legyen az egyházi nyelv minden magyar görög katkolikus templomban. A magyar misekönyvek megégetésére azonban gondolni sem lehet.

Firczák és Valyi püspök ez eljárását értjük. Ok utóvégre is püspökök, a pápa rendelkezésének engedelmeskedni tartoznak s hogy ily módon kísérlik meg a rendelet végrehajtását, magyar mivoltukra és hazafiasságukra nem vet árnyékot.

Nem értjük azonban a pápa rendeletének az indító okát, hogy miért is adta ki e reudeletét, a mikor — tudomásunk van róla, — hogy a magyar görög katholikus püspökök tavaly őszszel terjedelmes fölterjesztésben bőségesen fölvilágosították a szent széket arról, hogy a magyar ajkú görög katholikusok által ide s tova már egy század óla használt magyar liturgiát betiltani nem lehet. A görög kalholikusoknak, mint keleti egyháznak, szertartásaikban joguk van a nép nyelvét használni, mert a munkácsi egyház 1649-ben az unió álkalmával, föltételül kötötte ki magának: »primo: ut Ritus Grecae Ecclesiae nobis servare liceat« . . . azaz, »hogy a görög egyház szertartását használhassuk'»

neje, Zuma, egy csinos, fiatal, de nagyon beteges kinézésű nő szolgálta fel.

Mindkét nő megígérte, hogy meglátogatnak a napokban. Ottlétem alatt zenét hallottunk az udvarban és az ablak függönyök mögül lenézve, láttam, hogy három ember zenél, egy sípolt, a másik dobolt és a harmadik tamburát pengetett, előttük egy fiú vitt magas párnán sok fehér hímzett kendőt, utánuk pedig egy egész raj török gyermek tódult be az udvarba. Kérdésemre azt felelték a háziak, hogy szokás igy zenével »boldog Bajramt« kívánni menni és minden házban egy kendőt és egy pénzt kapnak a zenészek ! Itt és a többi látogatásnál már a második kávé előtt mentünk el. Sáli aga fiatal felesége »Raifa« lent várt az ajtóban, csinos nyúlánk teremtés, 17 éves és még egészen leányos külsejű, egészen egyformán volt öltözve két leány sógornőjével, és soha sem gondoltam volna asszonynak, ha nem látom fejéről a kis fátyoll lelüggni; ezt csak asszonyok hordják. MiKor bevezetett a hárembe, meglep ;tt egyik sógornőjének szépsége ; gyönyörű sötétkék szemei csak úgy villogtak az aranyos fez alatt; igaz, hogy minden hárem-szépség erősen festi szemöldeit és arczát fehér pirosra, valamint szájszéleit. De a szép »Sekerika« neve nálunk »czukorka« lenne, tehát »bonbon«; a festés nélkül is nagyon szép maradna még. Érdekes volt az öreg asszony t,Saliaga anyját látni zöld bársony diszköntösében, (»Anteria«), mint kuporodott a szőnyegen, kezeit a »mangala« fölött tartva, mely egy nagy mély tál rézből, telve parázszsal ; ezen szokták a kávét is melegíteni

A kis Raifa még kicsit szótlan és ügyetlen volt, de később felmelegedett és miután a rózsaszörpöt és kávét szerencsésen lenyeltem, elmondta, hogy férje ől, még egy régi török szokáshoz híven, mely most kezd a divatból kimenni, ellopta atyja házából ; természetesen atyja már előre tudta ezt ; a leány egy öreg rokonával kiszökött este házukból és vőlegénye egy barátnőjéhez vitte hol másnap reggelig maradt Rail'a, akkor vőlegénye hazahozta Noviba saját szüleihez. —■ Búcsúnál mind igen szívélyesek voltak, főleg a szép Sekerika, ki valószínűleg észrevette, mennyire tetszik nekem. Ekkor már lement a nap és a muezzin ott állt a Izamlja fatornyán, magas torok hangon énekelve imáját, melynek relrainje mindig »Allah ! Allah !«

Br. Redwitz Károlyné.

A görög egyház szertartása pedig nemcsak a szertartás 1 külsőségeit, formáit jelenti, hanem a uyelvet is. Ezen- > fölül pedig a keleti egyháznak egyik szinte dogmai sa- i játsága az, hogy mindenütt a nép nyelvén végzi szertartásait, igy a magyar-román görög katholikus egyház is, a melynek román nyelve kanonizálva van s a többi egyesült keleti egyház is. A mi tehát szabad az oláhok- . nak, szabacl a magyaroknak is; ha megérett az oláh J nyelv arra, hogy oltári nyelv lehessen, megérett a magyar is nemcsak az analógia értelmében, hanem mert a magyar nyelv valóban fejlettebb, megállapodottabb, mint az oláh.

Tudván ezeket, nem kell aggodalmaskodnunk, hogy hitelt adjunk ama hírnek, a mély a latin egyházat s nevezetesen Schlauch Lőrincz bíborost állítja elénk a szentszék rendelete értelmi szerzőjének. Ungváron ugyanis — mint nekünk írják — nyijt titokként beszélik, hogy a szeptszék a gk. püspökök fölterjesztését tanácsadás végett a nagyváradi érseknek adta óda s a pápa Schlauch bíboros véleménye alapján rendelte a magyar könyveketj máglyára, száműzte á magyar szót a magyar templomból, az eloroszodásnak vetvén oda százezernél több magyart, akiket száz és száz éven tudtunk csak megmagyarositani, mert a munkácsi és eperjesi egyházmegyék jelenleg tőrsgyökeres magyarjai valamikor csaknem kivétel nélkül, rutének voltak. Okát is adják Schlauch biboro; e tanácsadásának : féltékenység a magyar hath, egyház bódításával szemben a latin egyház rovására. Mert nyilvánvalónak látszik, hogy ha egyszer a görög-katkolikus templomokban törvényesítené a pápa a magyar szót, a latin egyház hívői is követein: kezdenék a magyar misét és ez a kath. egyház egységét, igaz erejét is — veszélyeztetné. A másik veszedelerp pedig ott van, hogy a törvényes magyar mise esetén — félő — a latin egykáz sok hive átpártolna a görög-katholikus, illetve akkor magyar- katholikus egyház kebelébe.

Lássuk e két veszedelmet. Az első, az egyház egysége nyelvi tekintetben is nem applikálható, mert a pápa csak a múlt esztendők egyikében megengedte a horvát latin egyházban a horvát liturgiát, precedens tehát van még arra az esetre is, ha a görög-katholiku- soknak nem volna joguk a magyar oltári nyelvhez.

A második veszedelem pedig nem veszedelem, , hanem a magyar nemzetnek térfoglalása és erősödése. , Hiszen egy pillanatra alig is látható be annak a nagy haszna, am~ly a magyar nemzetre háramlanék egy magyir-katholikus egyház megalakulása révén. A magyar nyelv terjedésének, a magyarosodásnak micsoda hatalmas és győzhetetlen faktora lenne! Nagyobb, erősebb, mint a megannyi más együttvéve. Már most is, amikor a magyar nyelv csak tűrt nyelv a templomokban, nagyobb hullámban viszi a magyar nyelvet a nemzetiségek közzé, mint a kisdedóvó és iskola. Tiz- tizenöt*) évvel ezelőtt a munkácsi egyházmegyében a magyar nyelv ■ határa — gondolom — Gsicser község volt, már egy községgel északabbra van Falágyon s tiz év múlva ismét tovább lesz Lakárton. Mert amint nem lehetett a templomokból eddig száműzni a magyar szót, úgy nem lehet ezentúl sem. Nem különösen azzal a merevséggel, amelylyel a pápa e rendeletét kiadta, eltiltván a magyarul való éneklést, a litániát és a többi szertartást, azokat is tudniillik, amelyeket a hívők a latin egyházban is a saját nyelvükön énekelnek, végeznek.

Mi lesz a pápa e rendeletének az eredménye ? Egyelőre az, hogy a magyar liturgia középpontjából, i Hajdu-Doroghról egy százas küldöttség készül a királyhoz, hogy tőle, mint legfőbb kegyurtól kérjen támogatást igaz ügyében. A király azonban — érthető okokból — ez ügyben döntő lépésre alig fog vállalkozhatni Rómával szemben. Akkor azután a római szentszék vagy megelégszik a rendelet kiadásával s nem fogja követelni végrehajtását, hanem hallgatagon tűrni fogja az évszázados gyakorlatot, vagy pedig megkísérli rendelete foganatosítását s ráerőszakolni a magyarokra az orosz szót — ez esetben a gk. egyházat nagy megpróbáltatásoknak fogja kitenni.

A ez á folat.

A »B. H.« közleménye — miként előre volt látható — nem maradt sző nélkül. Az »Országgyűlési Értesítő«, mely a kormány félhivatalos lapja, a Schlauch bibornokra vonalkozlatot már másnap a kövei kezű lelvilágositást irta :

„Schlauch Lőrincz bíboros, nagyváradi püspökről szóló arr? a hírre nézve, mintha ő volna Róma legutóbbi rendeletének, mely szerint a magyar mise, sőt minden magyar nyelvű egyházi szertartás a magyar- ajkú görögkatholikusok részére eltiltatott : az okozója, legmegbízhatóbb helyről azt az értesítést nyertük, hogy a hajdú-dorogi liturgikus ügyben Schlauch Lőrincz bibornokot a rómaj szentszék nem kérdezte meg s igy oda jelentést nem tehetett, valamint nem is tett.“

E czáfolatot majdnem minden napilap közölte, de ismertette egyúttal a „B. H.‘! közleményét is kivonatosan, annál is inkább, mert a B. H. közleményének leglényegesebb része, az hogy „jött a minap egy rendelet Rómából, mely a magyar misének, sőt minden magyar nyelvű egyházi szertartásnak a betiltásáról rendelkezik a magyarajku görögkatholikusok részére“, kétségbe még a félhivatalos által sem vonatott.

A »Magyarország« szerkesztője látva ezt, hogy teljes bizonyosságot szerezzen a magyar mise ,el- vagy , el nem tiltásáról, egyik tagjával felkerestette Firczák Gyula munkácsi püspököt, aki azt a kijelentést lette,

*) A czikkiró téved, mert a magyar nyelv határa a ma- l gyár nyelvű gk. istenitisztelet tekintetében üngvártól 7 kimre . fekvő Sislócz község, hol a magyar ajkú gk. lakosság már ezelőtt 15 övvel is, csakis úgy volt hajlandó a lelkészi járulékokat kiszolgálni, ha az. az istenitiszteletet magyarul tartja, ügy Csicser,

I mint Palágy. ősrégi, tiszta magyar községek.

hogy ily rendelet az utóbbi időben Rómából nem érkezett, s hogy sem ő, sem Vályi eperjesi püspök a pápa részéről rosszalásban nem részesült.

Firczák Gyula püspök uyilatkozatáta.l

A „Magyarország igy ismerteti :

Lapunk kiküldött munkatársa a magyar liturgia ügyében a legilletékesebb helyről a következő értesüléseket szerezte :

A magyar mise ügyében kelt legutóbbi római szentszéki döntvény még nem utolsó szava Rómának. Ez ügyben újabb fordulat várható.

A döntvény különben nem is mostani keletű, mert azt április 30-án adta ki még a római szentszék. Nem is XIII. Leó pápa irta ezt alá, hanem a Propaganda de Fide Congregatió nevében Ledohovszky kardinális, a hírneves lengyel bibornok, ki mint poseni érsek, Bismarck rendelete folytán ment ki hazájából a májusi törvények után.

És nem is mostanában érkezett meg ez Rómából, hanem május hó első hetében, midőn inkább útmutatás gyanánt, mintsem parancsként küldték meg ezt a két gk. püspöknek Ungvárra és Eperjesre.

Kihirdetve sem most lett, hanem még a nyáron. Mostanánban pedig semmiféle ilynemű dekrétumot nem küldött szét Róma. Alaptalan tehát az a hir, hogy a pápai leiratban Firczák és Vályi püspök meg vannak dorgálva azért, mert pártolták a magyar mise ügyét. És a szóbanf rgó dekrétum sehol egy betűvel sem említi azt, hogy a magyar liturgiákat és misekönyveket meg kell égetni. Ez teljesen légből kapjtt állítás.

Az sem áll, hogy a dekrétumot a magyarok ellen gyülölség vezeti.

Sőt az egésznek a hangján a legnagyobb rokon- szenv ömlik át a magyarokkal szemben. Égy helyen például szóról-szóra igy hangzik a dekrétum :

Vox autem illa, Romám esse inimicam Hungáriáé, nonnisi ex lateribus sectarum Deo et Ecclesiae adver- sarum erumpere potest.

Ami magyarul annyit jelent :

»Az az állítás, hogy Róma ellensége Magyarországnak, csakis az Isten és egyház ellenségeinek szivéből fakadhat.«

Hivatkozik a dekrétum ennek bebizonyításául, azon kiváló szeretetre és figyelemre, amelylyel a rónia1 szentszék mindig kisérte és kitüntette a magyar nemzetet.

A liturgia ügyében hozott legutóbbi határozatot különben egyedül csak Róma szigorú konzervatizmusára lehet visszavezetni.

Róma ugyanis egy élő és igy folyton fejlődő nyelvnek sem engedélyezi ma már a liturgia fordítását és használatát ; mert a múlt tapasztalatain okulva, azt látta be, hogy ez legtöbb helyen hitszakadásokra vezetett. A horvátok számára sincs engedélyezve specziális horvát mise.

A folyton fejlődő nyelveidben ugyanis némely szavak részben kimennek a divatból, részben pedig más értelmet vesznek föl, azért azok a római congre- gatio felfogása szerint csak az egyház tanainak elferdítésére és félremagyarázására vezethetnének. Már pedig az egyház úgy tartozik megőrizni az apostoli szent ha gyományokat, miként azt örökben őseitől kapta.

A betűkhöz, az eredeti szöveghez való szigorú ragaszkodás tehát az oka a magyar nyelv nem engedélyezésének. De, hogy ebben Róma a kellő felvilágosítások és megnyugtatások után, ha majd beigazolják előtte, hogy itt nem újításról, de több mint százados gyakorlat szentesítéséről van szó, hogy annyit, mint a horvátoknak megengedett, nekünk is meg fog engedni, az bizonyos.

Az ó-szláv nyelvű liturgiában ma is ugyanazon szavak és mondat-szerkezetek fordulnak elő, mint századoknak előtte. Abbau tehát újítási nem lehet eszközölni, inig. a magyar liturgiában a folyton fejlődő magyar nyelv miatt ezt aligha lehetne biztosítani.

Az ó-szláv nyelv ritusi előjoga már ezredéves, és ezt sem engedélyezte Róma soha, hanem csak eltűrte ; mert ez a népfaj már mint keresztény népcsalád lépett be a róm. kath. egyház kebelébe.

És mikor a szlávokkal egyetemben a rulhének egyesültek a rk. egyházzal, akkor az egyház csakis azért engedte meg nekik az ó-szláv nyelv használatát, mert ők első sorban is azt kötötték ki az egyesülés első pontjául, hogy : szláv nyelvű rítusukat követniük szabad legyen.

A magyar mise ügye különben már régi. Még az 1772. és 1809. között működött Bacsinszky András püspök tette meg ehhez az első lépést. Ő engedte meg ugyanis a hajdú-dorogiak kérelmére, hogy Hajdu-Do- rogon a papok miseközben magyarul énekelhessék a szent leczkét és sz. Evangéliumot. Arra is ő adott engedélyt, hogy bucsumenetek alkalmával a nép magyarul énekelhessen. Ehhez azonban pápai engedélyt nem kért soha.

Később több és több részt engedélyezlek az egyes munkácsi püspökök arra nézve, hogy a papság magyarul mondhasson a miséjében egyes imákat, de pápai engedélyt egy som kért ehhez.

Minek azután az lett a vége, hogy volt ugyan magyar mise, de az nem volt törvényes, és a törvénye- sitéshez senki sem mert hozzáfogni.

A dolgot a hajdú-dorogiaknak 1890. junius 27-én , Budapesten megtartott magyar miséje tette akuttá.

A hírlapok közlései utján a dolog Rómában óriási feltűnést keltett. Nyomban fölhívták Firczák püspököt, hogy adjon e dologról intormácziót.

[ Firczák püspök is csak a hírlapokból értesülvén a L budapesti magyar miséről, kétszeri fölhívás után végre ’ maga elé idézte a h.-dorogi lelkészt, ki irásbelileg azt - jelentette ki előtte, hogy :

3 „Midőn ama szent mise elvégzésére Budapestre ii- 1 dúltam, magammal vittem a szertartáshoz tartozó fölszerelést, és igy egy szlávnyelvü liturgikont is. Valamint otthon, úgy Budapesten is a szent mise lényegét :