Ung, 1897. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1897-11-14 / 46. szám
XXXV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1897. november 14. 46. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-ter I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti- L velek csak bérmentesen fogadtatna* Semmit sem közlünk, ha nem tudjii* kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap magjaién minden vasárnapKIADÓH1VATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: kgész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt félévre — 2 > Egyes szám II) kr HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részs illetők a kiadóhivatalba (Székely ét Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. » (ING VARMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A borhamisítás. Ungvármegye közigazgatási bizottságának november havi ülésén 7hurám{ky Tivadar biz. tag azt a k'rdést intézte az alispánhoz, mily eljárást követ a borhamisítók kinyomozása ügyében, mert ő ugy tudja, hogy a vármegyében levő pinczék legtöbbjében van hamisított bor, — arról azonban nem tud semmit, hogy ily borhamisító már meg- büntettetett volna. A kérdésre az alispán nyomban megadta a feleletet, — azt, hogy az illetékes hatóságok saját hatáskörükben a legéberobb munkálatot teljesitik a borhamisítók kinyomozása körül, s hogy eredmény még nincs, oka az, hogy ily esetekben a vizsgálat nagyon meg van nehezítve. És ez igaz. Akinek csak némi fogalma van arról, hogy miképen készülnek a miiborok, s mily módon történik a könnyebb boroknak javítása, — az beláthatja, az tudja, hogy a legnagyobb borismerők sem képesek teljes határozottsággal megállapítani azt, bogy a különböző hegyvidékről elnevezett innbor tényleg hamisitvány-e vagy nem. A nehézség azonban nein zárja ki teljesen annak lehetőségét, hogy meghatározás egyáltalán történhet-e vagy nem, s egyáltalán nem ok arra, hogy az illetékes hatóságok a bor-ellenirzést ne a legnagyobb erélylyel teljesítsék, különösen most, mikor a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek a mesterséges borok készítésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóié törvény végrehajtása iránt kiadott újabb rendelete az ellenőrzés teljesítésére tág teret nyit, sőt erre vizsgáló-bizottság szervezését is elrendeli. Hogy e rendelet, e borvizsgáló-bizottság szervezése daczára is lesznek borhamisítók, az több mint bizonyos. Es ép ezért csak örülni tudunk annak, ha maguk a bortermelők — saját érdekeiket védendők — szintén azok közzé sorakoznak, akik a mesterséges borok gyártását figyelemmel kisérik. Nem helyeselhetjük azonban Thuráns{ky-n&k azon eljárását, hogy a közig, bizottság ülésén általa említett pincze tulajdonosát is egyúttal meg nem nevezte ; — daczára, hogy erre felkéretett. Csak egy szóval kellett volna többet mondania, s lehet, hogy ma már oly borkereskedő czég volna leleplezve, melynek borai tiszt isága, természetessége ellen tán senki sem mert eddig gyanúsítással élni. No, de ha az illető czég leleplezése nem történt is meg egészen, — az, hogy a közigazgatási bizottság egyik tagja határozott tudomással bir arról, hogy az ungvári pinczókben nagymeny- nyisógü hamisított bor van, — szolgáljon a hatóságoknak buzdításul arra, hogy e tekintetben is eredményes legyen működésük. Mert végre is az még nincs helyén, hogy mig a nagy áldozatokat hozó szőlősgazda borait csak aránylag potom áron bírja értékesíteni, addig a borkereskedők némelyikének pincéjéből nem tud kifogyni a valódi ungvári és még valódibb s{e- rednyei, holott köztudomás szerint Szerednyón az utóbbi években csak pár hordónyi termett. A kereskedelmi miniszternek fent idézett rendelete szigorúan tiltja a boroknak (még a természeteseknek is) más hegyvidék elnevezése alatt való forgalomba hozatalát, mint ahol tényleg termett s városunkban alig van vendéglő, vagy bor mérés, ahol a tulajdonos beismerné, hogy ő sem nem ungvárit, sem nem szerednyeit, hanem Szathinár, Pécs, stbbi vidékről való s ottani kereskedőktől vásárolt bort árusit. Ugyanígy vagyunk a borkereskedők legtöbbjével is. 400—500 literes hordókban szállítják a vasútról pinczéikbe a bort s ha valaki megkérdezi őket, milyen bor van náluk elraktározva, feleletül azt nyeri, hogy szerednyei. Arra kell tehát elsősorban a hatóságoknak és a megalakítandó bor-ellenőrző bizottságoknak ügyelniük, hogy vármegyénk jó nevű borai cziinén ne legyen senki által sem eladható más vidékről hozott bor. S hogy ez csakugyan ellenőrizhető le gyen, a vasúton érkezett bornak statisztikáját kellene a hatóságoknak megszerezniük ; emellett nagy figyelmet kell fordítani a szomszédos községekbe szállított borokra, melyek sohasem képezik azoknak tulajdonát, akiknek czimére érkeznek s azt a vasútról elszállittatják, hanem képezik oly borkereskedők tulajdonát, akik a más névre való czimzóst a közönség megtévesztése czéljából használják. Szerednyóre továbbá számos hordó bort szállítanak tengelyen is. Ily boroknak a pinczókbe való beraktározását meg kellene mindaddig akadályozni, inig a szállitató nem igazolja a bornak honnét való származását. Másodsorban a hatóságoknak a min. rendelet 12. szakaszában előirt közvetlen ellenőrzést kellene pontosan keresztül vinni, azaz a boreladással vagy kiméréssel foglalkozó kereskedőket, vendéglősöket és korcsmárosokat folytonosan figyelemmel kell kisérniök, sőt elrendelni, hogy a bor kimérésére használt edények (üvegek) olyan feliratú C{im- kével láttassanak el, amely vidékről a bor való. Erre a hatóságokat feljogosítja a szóban levő miniszteri rendelet 7., illetve a törvény 4. szakasza. Ha az általunk elmondottakat a hatóságok és a megalakítandó bor-ellenőrző bizottságok figyelemb; fogják venni s keresztül is vinni, — azt hisszük, hogy mihamarabb meg fog szűnni városunkban a borhamisítás s fel fog leniülni az igazi borkeres- • kedelem, mely a termelő nehéz munkájának kellő jutalmazását fogja maga után vonni. A közigazgatási bizottság ülése. — Nov. 9. — Török Józset gróf főispán elnöklete alatt november havi ülését e hó y-én tartotta Ungvármegye köz- igazgatási bizottsága, melyen mint rendesen, első sorban az alispán jelentése olvastatott fel. A jelentés szerint, mely egyúttal annak bizonyítéka, hogy vármegyénkben a vagyon- és személybiztonság október hóban is kielégítő volt, — tüzeset a következő helyeken fordult elő : a nagybereznai járás területén Uj-Stuzsicza, Véreb.-Bisztra és Uzsok községben két ház és két gazdasági épület 302 trt értékben „Kuttya naturális idő“. — Az >Ung< eredeti tárczája. — A múlt hideg és esős napok alkalmával egy köpezös úri ember mellé kerültem a lóvonatban. Olyan ember, amilyen sok millió -számra van a világon, gondoltam s rá sem néztem többet. Azonban csakhamar alkalmam volt róla meggyőződni, hogy nem egészen mindennapi emberrel van dolgom. Nagy öblös ernyőjét véletlenül a lábamra tette ; a lecsurgó viz csakhamar átáztatta vékony czipőmet s miután a csendes mozgás nem használt, kénytelen voltam hangosan figyelmeztetni utitársamit, hogy ez idő szerint nem kívánok hideg láblürdőt venni. A figyelmeztetésre millió pardont kért és esernyőét a másik szomszédjának lába mellé helyezte. Azután így nagyot sóhajtott. Szünet után megint sóhajtott egy nagyot, azután osztán — ismét sóhajtott egy nagyot. Sehonnan semmi válasz. Senki sem volt rá kiváncsi, mi az, ami olyan mély és heves sóhajokat csal ki egy budapesti polgár kebeléből. Bedig nyilván valami mondani valója lelt volna a derék urnák. Mikor észrevette, hogy őt senki sem veszi észre, megszólalt : — Kuttya naturális idő I Sehonnan semmi válasz. Egy kis idő múlva emberünk ismét hallatja szavát, egy kissé már erősebben: — Kuttya naturális idő ! Ismét csak hatás nélkül hangzanak el a szavai. A közöny, ugy látszott, bántotta, harmadszor is megszólalt : — És én harmadssor is azt mondom és hangsúlyozom, hogy ez az idő, kuttya naturális idő. Mit tetszik mondani? Talán nincs igazam, tóditotta titokzatos kijelentését felém fordulva. — Nem mondok én, kérem, semmit. Ha önnek ugy tetszik, hát legyen ez az idő kuttya naturális idő. — No lám, nem szól semmit és ellenkezik az emberrel. Uram! Nekem éppen nem t Úszik, hanem ugy van, bár ne, volna ugy, ez az idő, minden kétséget kizárólag, kuttya is, naturális is, tehát kuttya naturális. Éppen olyan, mint ennekelőtte 18 esztendővel, amikor , . . És ismét sóhajtott. Ránéztem. Észrevettem, hogy az ember félszemü. Kezdtem érdeklődni iránta. A megcsonkult, az elnyo- morodott emberek története — mert minden embernek van története, némelyiknek különb, mint egyes népfajoknak — egy fejezettel gazdagabb. Ezek iránt érdeklődöm. Kérdést intéztem hozzá : — Mikor is volt az a kuttya naturális idő ? — Hát kérem, ennekelőtte 18 esztendővel, felelt ő, amikor a íélszememet kirúgta a béka. — A béka ? — Igen, uram, a béka. Nincs azon semmi különös. Kirúgta a béka mis szám ír embernek is a szemét. —■ Es ön akkor . . . — Igen, én akkor, szamár, nagy szamár, borzasztó szamár voltam. Mert borzasztó szamár az ember, amikor szerelmes. És én szerelmes voltam.-- Gzeglédi Nagy Páléknál voltunk szüreten. Hej. jobb világ volt még akkor, uram! Sürjebben hullottak a lorintok a muzsikus-nép tányérjába, mint most a krajezárok. Hát a szüreten muzsikáltunk Gzeglédi Nagy Bál hártyáin szőlőjében. Csúnya, hideg, esős októberi nap volt ; de nekem szebb és aranyosabb, ragyogóbb volt a legszebb nyári napnál. Fiatal voltam, szerelmes voltam. Ez sokat megmagyaráz. Aztán Gzeglédi Nagy Páléknál muzsikálni még abban az időben is szerencse volt; mert Czeglédi Nagy Bál ur volL és urak fordultak meg a házánál. Alig vártam a szüret napját, hogy találkozhassam Pető Julissal, aki a háznál mint szobalány szolgált, akivel — tetszik tudni — még itt a városban ismerkedtem meg. A nagy napon én voltam a legboldogabb ember az egész nagy társaságban. Hogy is ne ; Julis mellett lehettem és a bankó megtöltötte a dolmányom zsebét. De nemcsak nekem volt jó kedvem, hanem a társaság | minden tagjának, egy nagy bajuszu ur kivételével, aki nagyokat ivott s egyre azt mondogatta: kuttya naturális idő! Alkonyat táján egy tüzijátékos érkezett a szőlőbe. Csinos legény volt az átkozott s nagy tetszést aratott a mutatványaival; inég Ju’isnak is megakadt rajta a szeme, ami engem dühbe hozott. — Ugyan van is azon mit nézni, kezdtem kisebbíteni a játékost, hiszen amit ő csinál, akármelyik utczagyerek utána tudja csinálni. — Próbálja csak maga! szólt ő vissza gúnyosan, íme itt egy béka, csak ezt ugrás-za mag. Én átvettem a békát. Átkozott jószág volt. Magam sem tudom, hogy hogy történt, de egyenesen a jobb szememnek ugrott és kirúgta. Az én szerencsétlen esetem nagyon .elszomorította a társaságot. Hiába húzta a másodpriinás, a társaság csak nem tudott teljesen magához jönni. Alig tért vissza egy kicsit a nyugalom, a pincze- torokbol lövés zaja hangzott tel. Az oda sietők vérében találták azt a nagy bajuszu urat, aki nagyokat ívott s azt mondogatta, hogy kuttya naturális idő. Gzeglédi Nagy Gizellát szerette a szegény és mert a kisasszony máshoz vonzódott, lőbe lőtte magát. Ezzel aztán tökéletesen vége szakadt a mulatságnak. Érti most már az ur, mit jelent az, hogy kuttya naturális idő ? — Talán csak nem akarja a régi példát követni ? — Majd meglássuk. Hanem hallja csak az ur, mi történt tovább. — Hallgatom ! — Julis velem jött. Azt mondtam neki: Hallod-e Julis. Én egy félszemü czigány vagyok. Szeretsz-e inég? — Jobban, mint mikor két szemed volt, mert miattam vesztetted el. — Hallod-e Julis, a cigány sirsi bizj aytil in. Lehetek én még kontrás is, sőt talán lebujok muzsikusa is. Szeretnéi-e akkor is? Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
