Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-10 / 2. szám

hoczky Bélát sárgás-fekete arczczal, melyről az óriási < fájdalmak voltak leolvashatók. i

Néhány perczig tartott, mig kiszabadították onnét, s ekkor félholtan, mozdulatlan levitték a Korona-kapusának fülkéjébe, a hová nemsokára megérkezett Österreicher Jakab dr. városi orvos, az első segítséget nyújtandó.

Lehoczky Béla szerencsétlensége oly ijedelmet okozott, hogy nagyon sokan félbe hagyták a mentési munkát, s a tűz kénye-kedve szerint dühönghetett.

A néző közönség soraiban pedig villámgyorsan terjedt el a hir, s okozott általános részvétet, hogy a közkedveltségben levő Lehoczky Béla halálán van, mert a reá omlott téglahalmaz összetörte hátge- rinczét s mellét behorpasztotta.

És a lesujtólag ható szerencsétlenség mérvét órák hosszáig nem lehetett megállapítani. Óriási daganatok támadtak az eszméletlenül fekvő Lehoczky testén, s ezek akadályozták annak megállapithatását, váljon tényleg történt e törés.

Ma már azonban Lehoczky — őszinte örömre — minden veszélyen túl van, megmentette őt erős testalkata.

Lehoczky szerencsétlensége azonban — sajnos — nem maradt egyedül.

A kémény ledülése alkalmával lezuhant két katonán kívül Papp Szabó János 65. gyalogezredbeli közlegény nyert súlyosabb sérülést, a ki a Koronával szemben levő Haraszthy-íéle ház padlásáról zuhant le az udvar kövezetére.

Egy kéményseprő-segéd a szivattyú felállítása alkalmával beleesett az Ung vizébe, honnét csak ügyessége mentette ki. Bőrig átázottan dolgozott tovább.

Súlyos sérülést szenvedett Minai János önk. tűzoltó. a kinek lejét lyukasztotta át egy égő gerenda.

És bajok, e szerencsétlenségek ismétlődtek, a nélkül, hogy az oltási munkálatot végezni lehetett volna.

A hideg még mindig nem engedett, a vizet kupa számra lehetett hordani, ami tényleg csak csepp volt a ► tengerlánghoz.

Reggel 8 óra leié, mikor már az egész tetőszerkezet romokban hevert, elvonult a katonai tűzoltóság, á® Hét kéményseprő s ugyanannyi tűzoltó, meg néhány napszámosra maradt a további munka, kiknek irányítását Mocsáry Géza tüzoltó-főparancsnok végezte, s a kiknek munkáját ismételt szerencsétlenség zavarta meg,

Czák Gyula kéményseprő-üzletvezető, a padláson járva, keresztül szakadt egy emeleti szobába, s ott maradt tehetetlenül, mozdulatlanul.

A megrémült kéményseprők alig mertek vállalkozni kimentésére, a mi nem is csodálható, mert ekkor már a Korona nagytermének menyezete is több helyütt le volt szakadva, nem különben az egész balszárny leszakadással fenyegetett.

Az emberbaráti szeretet azonban kimentette Czákot is, s miután Bene Sándor dr. és Weinberger Mór orvosok a sérüléseket nagyon veszélyesnek találták, beszállították a közkórházba.

Czák állapota is javult már, úgy, hogy a két gyermekkel bíró család apa életben maradásához némi remény van.

És mikor már a szerencsétlenségek pohara teljesen betöltnek látszott, újból íel-íelszáltak a lángok; leégett a nagyterem egészen, lezuhantak a csillárok, a iából készült karzat, összeégett az egész berendezés.

Mentésre, vagy a nagyterembe hatolásra mindaddig gondolni sem lehetett, mig ez egész tetőzet s a me- nyezet a padlózaton nem hevert.

Ekkor (d. e. 11 órakor) ismét megérkezett a katonaság, s a nagy terem rémesen álió falai közzé hatolva, az égő gerendákat az ablakon át az utczára hajigálla, nehogy a még megmentett jobbszárny is újból tüzet fogjon.

És e fárasztó munkát látni, — látni azt az óriási kocsi-közlekedést, mely ez időben a szűk Nagy-Hid-ulczán végbement, valóban csodának kell tekintenünk, hogy újabb szerencsétlenségek elő nem fordultak.

Vizet még ekkor sem lehetett szivattyúzni.

Befagyott az a csövekbe, különösen a csavaroknál s igy a vad elem ellen csak emberi erővel lehetett küzdeni.

Hogy ez a küzdés a viz hiánya miatt mennyire sikertelen volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy

6-ára virradó éjjel ismét teljes erővel kitört a tűzvész, a mikor leégett a Korona-nagy étterme is. Három-négy helyen történt beomlás az étterembe, s ezzel beállott a Korona-vendéglősök üzleti kára is mert az éttermet s az egész vendéglőt el kellett a közönség elől zárni, s az éttermet egy emeleti helyiségbe áthelyezni.

E hó 7-én volt a hivatalos vizsgálat annak megállapítása iránt, hogy a tűzvész mi okból keletkezett, — okát a tűznek azonban megállapítani nem lehetett, meri igaz ugyan, hogy a tüzet megelőző napon a Koronaszálló egyik kéménye kiégettetett, — de tekintettel arra hogy a kiégetett kémény mászó-kémény. s igy annal a padlásra semminemű nyílása, vagy ajtaja nem volt, í egy kéményt kivéve, a többi sem bir ajtóval, teljes le hetetlenségnek látszik az, hogy a tűzvészt kéménygyu ladás idézte volna elő.

A tűz valódi oka, szerintünk, nem is lesz meg állapítható, hacsak a véletlen segítségre nem jő.

Egy tanulság azonban a Korona immár harmad szőri égéséből mindenesetre meríthető, az, hogy Ung vá ron az építkezések a legnagyobb könnyelműséggel történnek, s ezért sürgős szükségét képez ol\ szabályrendeletnek hozatala, mely a jövőben tör ténó építkezések előfordulható tűzeseteinél teljesen kizárja az oly balesetek és szerencsétlenségek lehetőségét, melyek a Korona legutóbbi égéséné ismétlődtek, s melynek okai a közönség józanabb gon

dolkozásu részénél teljes megbotránkozást, általában pedig ó a' legnagyobb megdöbbenést keltették. d

* n

A Korona-szálló égéséről Mocsáry Géza. tüzoltó- főparancsnok a következő jelentést tette a város taná- £ csához:

Folyó hó 4-ikéről 5-ikére, éjjel 2 órakor a Korona- | vendéglő kigyuladott, erős szél mellett a nagy tető egy- L szerre tüzet fogott; - - az oltást nagyon megnehezitetle r az, hogy 9° hideg mellett a szívó- és nyomó-tömlőkbe - a viz befagyott s igy a beoltásnak csak kézzel kellett | történni, a mi igen nagy kézi erőt s hosszadalmas mun- e kát igényelt, úgy, hogy a munkálat teljes 17 órát vett igénybe.

Ezen tűznél tapasztaltam, hogy az építkezésnél a , vak mennyezet-tető (plafon) behoritása, a fa homlokzati j párkány (slablon) s a tűzfalakon ablakok hagyása rop- | pant tűzveszélyes; a vak mennyezet belül süstörögve, , alig figyelemreméltóan ég s mind a mellett annyira vészé- | lyes, hogy a beégésl csak nagy munka- s viz-anyag fel- ( használásával lehet megakadályozni ; a tűzfal ablakain , az égő házból a lángok, hosszú nyelvek alakjában ki- s nyúlnak s a szomszédos tűzfalak ablakai által mohón , beszivatnak s a minden pádon függöny alakban elhelye- j zett pókhálókban annyira hálás tüztápot kap, hogy egy < pillanat alatt az egész tető belülről tüzet fog. A fa hóm- ( lok-párkány legjobban félrevezeti a tűzoltót, különösen, , ha a ledéi ásványból, vagy papírból készült, mert az átelienben létező tűznél senki sem gondol az ily ledéi- . zetü házzal, pedig ez a legnagyobb bajt okozhatja, mert , a fa-párkány az átellenes nagy hőség, vagy szikráktól tüzet fog s a tetőzet farészének alája égvén, azt meg- , gyújtja s a mi rosszat sem sejtő tűzoltót két tűz közé szorítja s a lakókat fejetlenné teszi. ,

A tűznek befojtására igénybe vettem 100 katonát s 15 napszámost, azonfelül a fizetéses tűzoltókon kívül 7 önk. tűzoltót s az összes rendőrséget; erre kiadtam:

1. A katonaság, tűzoltóság, rendőrség s napszámosok kétszeri étkezésére az 1., 2. és 3. szám alattiak szerint

................................................31 frt 37 krt.

2. A 4. sz. alatti szerint 1 munkás sebesülésére

.............................. 1 frt — krt.

3. A katonaságnak a vezénylő

parancsnok kezébe

...........................15 frt — krt.

4. A 7 önk. tűzoltónak a 17 órai

küzdelmes munkáért á 1 frt 50 krjával 10 frt 50 krt.

5. Napszámosoknak . . . . 15 „ — „

6. Három bérkocsinak (az egyik személyes szolgálatra, a másik négyszeri laktanyai — s a harmadik két

kórházi menetre)

..............................12 frt — krt.

Összesen: 85 frt 37 krt.

Ezek után hivatalos tisztelettel a következő előterjesztést teszem: Ezentúl az építkezési szabályrendeletek azon része, hogy építkezéseknél a tűzoltóság is alkalmaztassák, — mindig betartassák; továbbá, hogy a fentebb részletezett s általam fedezett 85 Irt 37 kr. kiadás kezeimbe kiutaltassák s végre — mivel a nyomó-töm- . lökben jéggé fagyott viz azokat legnagyobb részben ki- ) lyukasztgatta —■ kérem megengedni, hogy legalább 300 1 méter gummirozott nyomó-tömlőt rendeljek.

Jelentésemnek legszomorubb része az, melyben ‘ nehéz szívvel jelentem, hogy oltás közben kedvelt, buzgó ' s erélyes alparancsnokunk: Lehoczky Béla, Czák Gyula j kéményseprő-üzletvezető halálosan, — egy katona-tüz- : oltó-őrvezető súlyosan, — Minai Janos önk. tűzoltó, a ^ szertárnok s egy kürtös könnyen megsebesültek.

Mi e jelentésben szerettük volna látni még azt is, hogy a tüzoltó-főparancsnok az állandó szertár felállitá- i sara is tett volna javaslatot, nemkülönben a tüzoltó-ügy s kérdésének megoldására vonatkozólag sürgetést; — mert i mig állandó s téli időben fülhető szertárról, valamint - 20—30 főnyi képzett tűzoltó-csapat felállításáról gondoskodva. ha mindjárt áldozatok, — de mindenki által i tehetsgéhez mérten elvállalandó áldozatok árán nem lesz, i addig tüzoltó-ügyünk sem lesz rendezve s napról- f napra el lehetünk készülve arra, hogy áldozatok jajkiáltása fogja fülünkbe zúgni, hogy Ungvár városában csak a vész idején gondolnak arra, hogy a tűzoltó-ügyben I tenni is kellene valamit.

t

A Társaskör estélye.

e E hó 7-ikén kezdte meg a Társaskör az idei estéje lyek sorozatát. Ez alkalommal Lám Sándor, a körnek ' buzgó s ügyes kezű vigalmi rendezője oly élvezetes és " sokat ígérő műsort hozott létre, mely nemcsak nagy és '» díszes közönséget vonzott a Társaskörnek villamos fény- ’> árban úszó termeibe, hanem egészen lölcsigázta várakozásunkat a sorozat többi estélyei iránt is. e A műsort az újonnan alakult műkedvelő zenekar

nyitotta meg s zárta is be. Bevezetésül Nesvadba 1.-nek ‘ a „Loreley“ dalára irt változatát s záradékul Klein ~ János „Művész-ünnepség“ czímü keringőjét játszották.

1 A különben is megkapó dallamra irt változat tetszetősen ' van hangszerelve s zenészeink ezt kellő színezéssel ját- b szották el, itt-olt pedig a prim-hegedük meleg tónusa * kapta meg figyelmünket. A keringő, ha nem nagy igényű s is, de mindenesetre kellemes zenedarab s a zenekar ezt : is lendülettel játszotta. A zenekar nagyobbrészt váro- 1‘ sunk jónevü zenészeiből áll s az ifjabb generáczió pedig alkalmasnak mutatkozik arra, hogy az ensemblet kiegé- >- szitse. Igen kívánatos volna, hogy az alkalomszerüleg összehozott zenekar állandó jellegűvé válnék, hogy ekkép I- biztos támaszául szolgálna az estélyeknek, i- A közönség kívánatéra végezetül Orünn Sándor

•- dr., a zenekar jeles prim-hegedüse a „Körösi lány“ y változatát játszotta el hármas kiséret mellett.

A második szám Widder Elza urhölgy zongora- l- játéka volt. Wollenhaupt A. Hermann „Mazurka bril- í- lanté“ czímü hangulatos darabját játszotta szép készültél séggel. A szereplő urhölgy lágy billentyű-verése igen i-l alkalmas volt a dallamos részek kiemeléséhez. A közihajnak engedve, megtoldotta a műsort szép magyar falókkal, melyekben ismét szép technikáját volt alkat- nunk megfigyelni.

A szavaló-művészetet Cahányinalc „Egy baleset“ czímü, igen kedves dialógja képviselte az estélyen, nelyet Noválc Magda urhölgy és Wittich Lajos adtak ílő, — jól érvényre juttatva a darab szellemes s helyes élektani megfigyelésre valló fordulatait. Novak Magda .írhölgy igen találó mimikával gúnyolta a kezdő arszlá- lokat, a kik dicsekszenek azzal, a mi nincs, — mig Wittich kellő erélylyel rótta meg a leendő honanyák hivalkodását. — Jól esett tapasztalnunk, hogy a kis bal- sset oly simán folyt le s jó véget ért.

Végül, de nem mint a legutolsóról, szólunk a Kelen Irma urhölgy énekéről. Kelen Irma urhölgy oly nemes hanganyaggal rendelkezik, mely megérdemli, hogy különösen kiemeljük. — Alt színezetű, közép szoprán hangja, mely a magas regiszterben is teljes biztonsággal mozog, valami különös melegséggel bir s a mellett hajlékonysága a legfinomabb árnyalatokra is alkalmassá teszi, — nem nélkülözvén a kellő szint az erőteljesebb akczentusokra sem. E meilelt tud is a hangjával bánni s igy nem csoda, ha beleénekelte magát a közönség rokonszenvébe. Ezúttal Strauss-nak a „Czigánybáró jából énekelte a Gzipra dalát, mig a viharos újrázásokra Horwitz-nak „Nur du allein“ czímü csinos dalát énekelte el, — az előbbiben különösen bársony sima- ságu pianóival, — az utóbbiban egyenletes crescendó- jával tűnve föl. Az éneket Lám Margit urhölgy kisérte zongorán, finoman alkalmazkodva az énekhez, helyesen emelvén ezt ki, a mi a kiséretnek főérdeme.

A nagyszámú közönség a műsor minden egyes számát zajosan megtapsolta, jeléül annak, hogy jól mulatott. A műsor befejezése után tánezra perdült a fiatalság s jó kedvvel járta a hajnal beköszöntéséig.

A villanyos világítás most tett az első estélyen szolgálatot s ki kell jelentenünk, hogy az erős világítás nem vált szépeink hátrányára.

A minden ízében sikerült estély záradékául a közönség azon óhaját fejezzük ki: a mielőbbi viszontlátásig 1

A kivándorlás és annak káros hatása.

Az Amerikába történő kivándorlások ismét aggasztó mérvben emelkednek.

Nincs nap, hogy 15—20-an el ne hagynák vármegyénket, boldogulást keresni az uj világban.

Maguk a kivándorlók az egész utat csekélységnek, annyiba veszik, mintha a szomszéd faluba mennének vendégségre. Nem is csoda, hogy igy, s nem másként gondolkoznak azok, kik hajóra ülve átvitorláznak az uj hazába, s a legnagyobb lelki nyugalommal csapnak fel az ügynökök áldozataiul, — mert ezek még ingyen is hajlandók elszállítani azokat, akiknek nem jut garas a költségek fedezésére, — s közbe-kezbe nem mulasztják el áldozataikat a könnyű pénzszerzéssel is hitegetni.

Ezt a fokozottabb mérvben való kivándorlást most különösen annak tudhatjuk be, hogy Sanct-Paolö- ban 15.000 munkás kézre van szükség, hogy 25—30 ember rövid idő alatt milliókhoz juthasson.

Vármegyénk elhagyói, mint általában Magyarország kivándorlói — legkivált a tótok, a mit bizonyít az is, hogy vármegyénk négy járásából legtöbben a szob- ráncz-vidékiek, tehát a tótok hagyták el szülőföldjüket, családjukat, otthonukat.

E nagymérvű kivándorlások folytán pedig sokat szenved az ország, s szükebb hazánk, vármegyénk.

Elvész jó időre egy nagymennyiségű férfi munkás, — elhanyagol tátik ezzel a földmivelés, — s mig a családő vagyont gyűjteni jár, addig otthon beáll az igazi szegénység.

De nemcsak a földmivelés elhanyagolását idézi elő a fokozott mérvű kivándorlás, hátránynyal van az az újabb nemzedék iskoláztatására, annak művelődésére is.

Mint a soraimul használt czim is mutatja, e hátrányoknak bebizonyítása czélom most, — azon sokak részéről helyesnek vindikált nézettel szemben, mintha a tömeges kivándorlás az itthoni nyomasztó anyagi viszonyok javítását idéznék elő, — mert úgy mondják, hogy Amerikában jobban fizetik a munkás kezet, s igy van ott miből takarékoskodni, haza küldeni, vagy hozni.

Hej, pedig de hányán vannak, akik az arany hegyeket ígérgető ügynökök csábításának engedve, megteszik az utat Amerikába, s olt hiába keresik a »guruló aranyokat!, s nagy csalódással, s még nagyobb szegénységgel térnek vissza hazájukba.

De hogy a dologra térjek, nézzük csak, mit eredményez a családfőnek Amerikába való utazása nálunk Ungvármegyében, különösen a szob ánczi járásban, s nézzük, arányban áll-e ez az esetleg amerikai pénzzel, amit egyik-másik kivándorló ott gyűjteni képes.

Általános a panasz vidékünkön, a szobránczi járásban, hogy rossz a termés ; és valóban rossznak is mondható, mert van számtalan V2 telek, melynek egész évi termése egy mm. gabona és három mm. búza. íme, azt mondják, hogy a szegénység főokozója a gyenge termés ; de e kedvezőtlen termés sem a vidék fekvésében, sem pedig rossz esztendőben nem, hanem egyedül a földnek okszerűtlen megmivelésében keresendő.

Mert a gazda, kinek V» telke van, enged a sok mende-monda beszédnek, a levélbeli hitegetésnek s igavonó marháját stb. eladja, s e pénzzel kivándorol Amerikába, ott 1—2 hónapon át járkál munkát keresve, s nem hogy otthon hagyott családjának küldene pénzt, de még önmagát is alig képes tentartani. Az otthon hagyott »amerikanus» asszonynak kell azután hozzá látni a föld megmiveléséhez s mert pénze nem lévén jó ökörre, vesz két lovat s ezzel munkálja be földjét. Mily szánalmas az ilyen mivelés ! az ekét nem bocsáthatja ,elég mélyen a föld gyomrába, a csekély szántás pedig nem szakszerű művelése a földnek. AH