Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1897-02-21 / 8. szám
XXXV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1897. február 21. 8. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG. Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle- m'ny. mely a lap szellemi részét illeti. L vetek esak bérmenteson fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudj ok kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt Félévre — 2 > Egyes szám 10 kit HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székelyéi Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. » ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kisiparosaink mozgalma. Végre megmozdult városunk iparos polgársága. A legközelebbi összejövetel azt bizonyítja, hogy Ungvár kisiparosai még sem fognak minden erőfeszítés nélkül az idő, a megváltozott termelési viszonyok által megásott sírba hullani. Az eredmény attól függ, vájjon elegendő erővel fognak-e az érdekeltek a cselekvéshez s hogy a cselekvés abban az irányban indul-e meg, a melyben a viszonyok mérlegelése alapján meg kell indulnia. A mi az erőt illeti, melyet a kisiparosság a saját megmentése érdekében a küzdelembe viszen, megvalljuk, nem tartjuk a nagy czóllal arányban állónak. A január hó 31-én tartott értekezleten az iparos polgárság szép számban vett ugyan részt, azonban a nagy tömeg olybá vette és veszi az egész mozgalmat, mintha valami afrikai gyarmatnak a helyzetéről lenne szó. Ez a részvétlenség két okra vezetendő vissza; az egyik az emberi természetben rejlő tartózkodás, idegenkedés minden uj dolog iránt, a másik az el- fásultság, a lemondás, melynek hatása alatt úgy az egyén, mint a csoport elveszti a jobb jövőnek még reményét is és tétlenül várja, hadd jöjjön, a minek jönnie kell. — A két ok közül melyik érvényesült erősebben akkor, a midőn kisiparosaink az értekezlet iránt csekélyebb érdeklődést tanúsítottak, mint a minőt tánusitauiok kellett volna, — ezt hiába vizs- gálgatnók. Tényül kell vennünk, hogy iparosaink nagyobb része nem érdeklődik kellőképen a saját ügye iránt, mert nem ismeri a szövetkezés természetét és lényegét és mert a jövőbe vetett bizalom is erősen megfogyatkozott. A nagy többség, senkiben és semmiben nem bízva, vonszolja maga után az élet terhét. így állván a dolog, azt tartjuk, hogy a mozgalom sikerének biztosítása czóljából a legfőbb teendő a tájékozatlan kisiparosságnak alapos tájékoztatása s ezzel az önbizalomnak fölkeltése. Nehéz, de nem lehetetlen feladat; csak alaposan, az előttünk fekvő külföldi példákra való utalással meggyőzően ki kell mutatni, hogy a kisiparos helyzetén segíteni lehet, akkor aztán — különösen, ha (miként a mi ese! tünkben is) nyilvánvaló a mozgalom vezetőinek önzetlensége — megtörik a jég; a bizalom lelkesedésneK, ez pedig férfias elhatározásnak lesz kútfejévé. Az ungvári kisiparosok megmentése érdekében megindított mozgalom egy kissé el vau sietve; mert az aláírási ívek immár közkézen forognak, mielőtt a meggyőződésnek, az alapos tájékoztatásnak munkája befejeztetett volna. — Ez az oka annak, hogy részjegyek figyelembe vehető számban nem jegyeztetnek. — A tájékoztatás meg van késve, — de nincs elmulasztva; még pótolható. — És pedig nem azon az uton-módon, a melyen eddig megkíséreltetek, t. i. az összes iparosokból összeverődő értekezletek utján. — Az iparosok saját szakmabeli szervezetükbe helyeznek még egy kis bizalmat, a szövetkezés ügyét az ipartársulatok elé kell tehát vinni haladéktalanul. Nézetünk szerint az összes ipartársulatok vezető-egyéniségeinek összehívása volna az első teendő, a kiket alaposan tájékoztatni kellene a mozgalom czéljai és eszközei felől. Ezek a kellő tájékozáshoz jutott vezóremberek aztán hívják össze rendkívüli gyűlésekre az érdekelt társulati tagokat; a gyűléseken az ügyet alaposan ismerő férfiak tartsanak a hallgatóság ismeretköréhez alkalmazkodó, meggyőző előadásokat. S ha a tömegek ekként elő lesznek készítve, a siker biztos kilátásával lehet munkához fogni. Am, hogy a cselekvés alapjául szolgáló alapos tájékoztatás teljes lehessen, mindenek előtt a vezető elemeknek kell tisztába jönniök az iránt, hogy tulajdonképen mit is akarnak; a szövetkezésnek mely alakja által vélik a munkát legsikeresebben meg- kezdhetőnek ? Tudni kell, vájjon az ungvári kisiparos polgárság a fennálló hitelszövetkezet (fillérbank) mellett, vagy annak kebelében, vájjon anyag-bevásárlási, termelési, vagy elárusitási szövetkezetét akar-e létesíteni, vagy mind a hármat együtt akarja-e? A kisiparos polgárság érdekeinek — nézetünk szerint — az volna a legmegfelelőbb, ha az alakítandó szövetkezet mind a három ágat felölelné, mint azt dr. Novák kontemplálja is; ámde nagy kérdés, vájjon elő tudnák-e az érdekeltek teremteni az erre a czélra nélkülözhetetlen jelentékeny tőkét? Mert ahhoz, hogy csak a főbb iparágak anyag-beszerzését, termelését és elárnsitását szolgáló szövetkezet kelet kezzék, nagy tőke volna szükséges. Pedig hát nem csak a főbb, hanem az összes, ez idő szerint csak némi életképességet igazoló szakmák is bele volnának vonandók a mozgalomba, mert különben a nagyon is részleges segítséggel a ezóit: a kisiparos polgárság romlásának megakadályozását el nem érhetnők. Mi, megvalljuk, nem látjuk biztosíthatónak az összes termelési viszonyokra kiterjedő nagy szövetkezet létesítésére szükséges tőkét; ugyanazért abban a véleményben vagyunk, hogy az alakítandó szövetkezetnek legalább is addig, mig életképességét, bebizonyítja, szőkébb körre kellene szorítkoznia. Mi úgy véljük, hogy mindenek előtt bevásárlási szövetkezetei kellene létesítenünk (több alosztállyal); mert a jutányos és könnyen hozzáférhető jó anyag hiánya az ungvári kisiparosságnak egyik legfájóbb sebe és mert egy ilyen szövetkezet aránylag kisebb tőkével és koczkázattal volna létesíthető. Lehet, hogy téves a mi felfogásunk ; lehetséges, hogy a conbinált termelő- és elárusitási szövetkezet létesítése az ügyre nézve nagyobb haszonnal járna; ámde e felől mi még mind ez ideig nem vagyunk meggyőződve, azért szerfelett kívánatosnak és igen áldásos munkának tartanók, ha e mozgalomnak lelke, Novák Endre dr., részdetesen kifejtené, miként véli ő a tervezett szövetkezetei létesítendőnek és honnan, mily mértékben meríthető anyagi erők volnának a czél érdekében szükségesek ? Egyszóval, a mozgalom sikere érdekében szerfelett óhajtanók látni azt a képet, mely Novák Endre dr. barátunk lelkében egész az apró részletekig bizonyára meg van már rajzolva. A felvidék érdekei. Sztavnán, február KI. Örömmel olvastam s szereztem tudomást a napilapok hasábjairól, — de különösen a vármegyénk érdekeit részrehajlás nélkül hiven képviselő »Ung* czimű hetilapunkból: hogy végre-valahára a jobb sorsot érdemelt magyar érzelmű, — és ezen érzelmének fényes bizonyítékát adott felvidéki ruthén ajkú nép anyagi helyzetén segítendő, előkelő magas állású, bölcs belatásu és a felvidéki nép érdekeit ismerő s szivén hordozó nagy férfiakból álló küldöttség tartott értekezletet országunk A megugrott villamos. — Az >Ung< eredeti tárczája. — Hősünk nem ember, (az emberek megugrásáról könnyű dolog Írni), hanem egy valóságos villamos kocsi, melynek szép nagy hajója és tovamozgásában a gőzcséplőgépéhez hasonló morgást hallató 8 kereke van. Egy ilyen újabb fajtájú modern villamos kocsi követte el azt a villamos körében ma még szokatlan stiklit, hogy megszökött és szökésével a szomorúságnak, a szivbeli nagy bánatnak fekete posztóját borította Konya Szabó Jánosra . . . Hanem tartsunk rendet a nem mindennapi história elbeszélésében. Nagy-Kalászon a legcsinosabb leányzóknak egyike Szemes Borcsa. Ám azért nem „járt utána három falu legénye* (hej, mert hazudik még a nóta is!); Nagy- Kalász >gyermekei* azonban szemet vetettek rája. Komoly szándékkal kevesen közeledtek (eléje, mert Szemes Borcsa szegény volt, mint a péntek és csak Szemes Péternek, az egyház érdemes harangozójának volt a gyermeke. Az ilyen lányok után csak a versekben bomlanak valami nagyon a gazdag legények; az életben másként van; ott a »romlatlan falusi nép között* úgy van, hogy »guba gubához, suba subához,* vagy *lu luval, ökör 'ökörvei.* Hát ’iszen Szemes Julcsa nem volt affajta kóczos guba, a kihez ne találkozott volna egy másik guba. De bizony találkozott és pedig kettő is. Egyik Konya Szabó János becsületes kotoró legény, a másik pedig Sánta Kovács János, hivatalbeli ember, Nagy-Kalász községnek érdemes kisbirája. A legkomolyabb szándékkal közeledett Borcsa felé mind a kettő és Borosának körül-belöl egyformán is tetszett mind a kelti:. Nem ludott közöttük választani. Konya Szabó János szebb szál legény j volt, de a kőtöréssel megszokta a csatangolást, ebből aligha lesz otthon ülő jó családapa; Sánta Kovács János kevesebbet mutat, de okosabb fiú, módisabb, aztán meg a hivatalja is más. . . A legények azonban nem tágítottak, választani kellett, hogy véget vessen a legények gyűlölködésének. De Borcsa nem tudott választani; egyelőre úgy oldotta meg a kérdést, hogy eltűnt a faluból, senki sem tudta hogy hova Mikor a vetélkedő legények az eltűnés (elől megbizonyosodtak, alább szállott a nagy gyűlölködésük. Annyira mentek, hogy szóba is állottak egymással : — Kellett-e nékünk? — Bizonyosan valami harmadikkal szökött meg, vélekedett a másik. Pedig nem volt igaza annak a másiknak; mert a mint kitudódott, (mert mi maradhat titokban a nap alatt) Szemes Borcsa egyedül tűnt el és eltűnése sem nem különös, sem nem regényes, a mennyiben csak Budapestre költözött cselédnek Nagykálósi Béláékhoz, a kik a községből ismerték. Alig felejtette el a falu Szemes eltűnését, újabb .»esemény* adott táplálékot a falu tudás vágyainak: Konya Szabó Janos is eltűnt; Szabó János után meg Sánta Kovács Janos mondott búcsút Nagy-Kalásznak és nagykalászi nemes hivatalának. Hogy Szemes Borcsa után hagyta el a falut mind a két legény, ebben Nagy-Kalász község közvéleménye egyetértett. És körül-belöl igaza is volt; a mennyiben mind a két legény a fővárosban keresett és talált foglalkozást és pedig Konya Szabó János a villamosnál nyert alkalmazást, mint a kocsit hajtó dróton futó menykő kormányzója, Sánta Kovács János pedig mint a lóvonatu egyik kocsivezelője. Hogy Borosára mind a ketten ráakadtak s hogy ez is ismét a régi dilemma előtt állott, az gondolom, mondani is felesleges. Választani csak nem tudott közöttük. A szive ugyan mintha jobban vonzotta volna a delibb Szabó Jánoshoz, hanem az esze meg Kovács János mellett bizonykodott, a kinek most is előbbkelő a hivatalja s takarékosabb ember is. Lám, alig szolgál 11 hónap óta s már van ezüst órája, arany gyűrűje, sőt egy pár forintja is, Szabó Jánosnak meg semmije sincs. Addig-addig tépelődött, mig a véletlen segítségére jött. A lóvonalot, melyen Kovács János szolgált, beszüntették ; az ügyes használható embert átvette a villamos. A vetélytársak összekerü tek és pedig egy kocsira. A véletlen azonban még itt sem állapodott meg: Szemes Borcsát a kocsijukra hozta. Mikor Konya Szabó János észrevette, hogy a kocsiban beszélgetnek, megszállta a féltés ördöge és a serczegő istennyilát ugyancsak megeresztette. A kocsi rohant mint a szélvész. Egyszer azonban csak elcsendesült és megállt. Hiába nyitogatta, záro- gatta az áramot Konya Szabó János, meg sem mocczant, mint a csökönyös ló. Valami baja van, mondogatták az utasok. De hát mi lehet a baja ? Erre a nagy kérdésre a kocsivezető, Sánta Kovács János adta meg a feleletet: — Az a baja, hogy az áramot levezető rúd lezökkent a sodronyról; rá kell igazítani. Erre Konya Szabó János leszállón a kocsiról és ráigazitotta a készüléket a sodronyra, mire a kocsi teljes erővel eliramodott, ott hagyva az ut közepén a bámuló kocsi kormányzót. A publikum jót nevetett a megszökött kocsin s a hoppon maradi kocsikormáuyzón, a ki elfelejtette lezárni az áramot. Borcsa ebben a pillanatban szánni kezdte a nevetségessé vált Konya Szabó Jánost és Kovács Jánoshoz pártolt. Konya Szabó János Borosának egy tekintetéből megért Ate a szivében végbe ment változást. Nem is lábatlankodott többet. Elgondolta magában, Lapunk mai száma 8 oldalra terjed
