Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-10 / 2. szám

XXXV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1897. január 10. 2. SZÁM.

SZERKESZTŐSÉG:

Megyeház-tér I. szám, I. emelet.

A szerkesztőhöz intézendő minden köziéin íny. mely a lap szellemi részét illeti. L veiek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön.

Kéziratok nem adatnak vissza.

A lap megjelen minden vasárnap.

KIADÓHIVATAL:

Székely és Illés könyvnyomdája.

ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK:

Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 . Egyes szám 10 kr.

HIRDETÉSEK

előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. »

ONG VARMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A dohánygyár érdekében.

Alig került napvilágra a hir, hogy a kormány uj dohánygyár felállítását vette tervbe, — már is megindult a vidéki városok erős versengése annak elnyeréséért.

Nagyvárad, Sopron, Miskolcz, Nagy-Károly s még több város erős konkurrenseivó váltak Ungvár- nak s felhasználnak minden alkalmat, minden pillanatot s minden — befolyásos egyént arra, hogy a dohánygyár ne Ungváron, az ország egyik legszegényebb helyén állíttassák fel.

Sajtójuk napról-napra hoz közleményt a tett Ígéretek, a nyert biztatások felől, — s mi, a kik abban a szerencsében részesülünk, hogy ezeket olvashatjuk, elszomorodva látjuk, hogy városunknak alig van kilátása arra, hogy a napról-napra fokozódó szegénység — nem megszüntetésére (ehez egy dohánygyár nagyon kevés), — de csökkentésére az uj dohánygyárhoz jussunk.

Hogy ez igy van, hogy más városok nyíltan hivatkoznak ministeri Ígéretekre, ide iktatjuk a Borsodmegyei Lapok e hó 5-ikén megjelent számában hozott közleményt, mely „A\ uj dohánygyár“ czímmel jelent meg s mely intő jelül szolgálhat nekünk, ungváriak és uugvármegyeieknek arra, hogy nem egyedül állunk a kormány előtt a dohánygyár elnyerése iránti kéréssel, s ezért, ha czélt akarunk érni, folytonos tevékenységet kell kifejtenünk.

A közlemény igy szól:

A pénzügyminiszter — mint értesülünk — tekintettel arra a körülményre, hogy a szivar, de különösen a szivarka-logyasztás évről-évre tetemesen emelkedik és a már eddigeié létesitett dohánygyárak nem tudják az összes szükségleteket kielégíteni, úgy, bogy a dohány jövedék igazgatósága még mindig tetemes mennyiségű szivart kénytelen külföldön beszerezni — meghagyta a dohány jövedék igazgatóságának, hogy szemeljen ki alkal más vidéket egy uj dohánygyár építésére.

Az uj dohánygyár építését már f. évben megkezdenék, még pedig oly vidéken, hol a lakosság szegény és a munkabér olcsó. Az uj dohánygyár építése 400.000 írtba fog kerülni.

A pénzügyminiszternek ebbeli elhatározása messze kiható erővel bír, amennyiben az uj dohánygyár létesítésével valamelyes elszegényedett város boldogulása és virágzása nagyban lesz elősegítve s egyidejűleg az ottani népnek állandó foglalkozás és kereset biztosittatik.

Nézetünk szerint az uj dohánygyár nagyon alkalmas helyéül lenne Miskolcz városa, mely nagy dohány- termelő vidék központja s a vidéki városok sorában a legkitűnőbb és a legszerencsésebb vasúti összeköttetéssel bir.

Tősgyökeres iparos város vagyunk és nagyon szívesen vennök, ha az uj dohánygyár városunkban állíttatnék tel, mert ezzel a filloxera nagymérvű pusztításai által elszegényedett iparosainknak állandó munka- és ke- resetíorrás nyujtatnék.

Mi is határozottan reflektálunk országgyűlési képviselőnk, a vármegye és a város intéző köreinek hathatós közreműködésére. Hisszük, hogy képviselőink minden beloyásukat érvényesíteni fogják, a vármegye és város intéző körei pedig a legmesszebb menő aktiót fogják megindítani az iránt, hogy városunk nyerje el az uj dohánygyárat. A kormány jóakarata városunkkal szemben nem tog elmaradni. Ebben nincs is semmi kételyünk. Hiszen nem régen nyilatkoztatta-- ki Dániel Ernő br. kereskedelemügyi miniszter e város falai között, hogy városunk érdekében a kormány mindenkoron minden lehetőt el tog követni és jóakaratu • pártfogását és támogatását is biztosította.

Édes reményekkel kecsegtetjük magunkat. Bizzunk is, hogy kapunk dohánygyárat. De a mint igy édes reményektől eltelve széjjel tekintünk környékünkön, azt vesszük észre, hogy ezen a vonalon négy dohány gyár van. Ez az, ami meg zavarja a reménykedés harmóniáját. Mert négy dohánygyár van közelünkben és attól félünk, hogy ennek miatta nem lesz hajlandó a kormány városunkban felállítani a dohánygyárat, hanem létesíti — mint egy fővárosi lap értesül — Sáros, vagy Xemplénmegyében, a hol az elszegényedett nép kereset lorrás hiányában Amerikába vándorol ki.

Mindez azonban ne gátolja semmiben sem intéző köreinket. Igyekezzenek és hassanak oda, hogy a mi városunk falui között épüljön fel az uj dohánygyár. Az intéző körök aktiójának hathatós támogató és közreműködői lesznek országgyűlési képviselőnk is, kik eddig is bebizonyították, hogy igazi képviselői városunk érdekeinek.

Épen azért ne csüggedjünk, de igyekezzünk!

*

Városunk részéről, igaz, történt már valami a dohánygyár elnyerése iránt, erről azonban még nagyon kevesen tudnak, — különösen a döntő körökben.

így e hó 3-án Mocsáry Géza városi ügyész

S.-A.-Ujhelyen járt, hogy az ottani dohánygyárat tanulmányozza, a munkás-szükséglet és azok keresetéről tapasztalatokat szerezzen, — ennél s azon határozat hozatalánál, hogy a kormányhoz feliratot intézzen a város, — több hogy történt volna, — mit sem tudunk.

Hisszük azonban és el is várjuk, hogy Ungvár város képviselő-testülete s elöljárósága sürgősen fog intézkedni az iránt, hogy városunk lakosságának kérő szava mielőbb a kormány-férfiak előtt legyen; — ezt most már annál inkább megteheti, mert biztosítva van a felől, hogy vármegyénk vezető fórfiai, vármegyénk jóakarói támogatni fogják a város kérelmét, — mely, ha teljesittetik, a már-már nyomorúsággá váló szegénységet részben meg fogja szüntetni.

*

Mocsáry Géza v. ügyész a dohánygyár-ügyben történt kiküldetéséről a következő jelentést terjesztette elő a tanácshoz:

Megbízást nyertem arra, hogy a s.-a.-ujhelyi dohánygyár lorgalmi viszonyait tanulmányozzam, mely czélból 1. hó 3-án S.-A.-Ujhelybe utaztam, az ott szerzett tapasztalatok telől jelentésemet a következőkbe foglalom össze :

A dohánygyár 1891-ik évben egy 10 holdas terű létén épült s 330.000 trtba került, jelenleg 300 munkást loglalkoztat. Tisztviselők és altisztek fizetésébe, szakmán munka napszám és fuvarozási díjba évente mintegy 90000 trtot fizet ki.

A munkások legnagyobb része gyermekek és nőkből áll, kik legtöbbnyire szakmánban dolgoznak, a munka idő naponta 10 órából áll, s egy közép szorgalmú és ügyességű munkás hetenként 4 Irt 50 krtól 5 forintig keres.

Van napszám munka is szintén 10 órás munkaidővel, fizetnek 14 évén alóli gyermeknek 25 krt, 10 éven leiül 24-ig 30 krt, azonfelül nőknek 40 krt s férfiaknak 70 krt.

A gyárban népkonyha van, a hol a munkás 8 kr- ért két tál ételből álló rendes ebédet kaphat.

Fél év szükséges ahoz, hogy egy közönséges munkás a gyártást annyira elsajátítsa, hogy azután sikerrel folytathassa.

Kezdetben a gyár munkás hiánnyal küzdött, az ok abba rejlett, hogy Ujhelyben csekély az iparos osztály- s elég vagyonos is, úgy, hogy ezen osztályból és az izraelitákból alig lelni 100 munkást, a közeli környékbeli községek pedig magyar birtokosokból állnak, a hol a napszámosok munkájokat előnyösebben értékesíthetik, s igy a gyár a távolabbi tót községek lakóira szőrűit, kik szorgalmas, ügyes és állandó munkásoknak bizonyullak s már is szép összegei takarítottak meg.

A szakértők véleménye szerint Ungvár egy dohánygyárra sokkal kedvezőbb hely, mint S.-A.-Ujhely, mert nagy és részben foglalkozás nélküli iparos osztálylyal bir, mely a könnyebb tisztességes s nem egészen hálátlan kereset után szívesen log nyúlni, más részt a környékbeli igen közel fekvő 10 községnek lakossága szláv ajkú, a mely a dohánygyártás iránt nagy hajlammal viselkedik, s igy nem képezne nehézséget egy oOO tőből álló munkás testületet össze hozni.

Ezen adatok és tapasztalatok egybe vetése után ha figyelembe vesszük azt, hogy Ungvári legalább 400 olyan iparos van, a ki mesterségét vagy éppen nem, vagy csak veszteséggel folytatja, s igy a megélhetéshez szükséges tisztességes munka és kereset után két kézzel log nyúlni s ha vesszük, hogy a közel környékbeli lakosság sem log a munka elől elzárkózni, s különösen ha fontolóra vesszük azt, hogy Ungvár város élet érdeke az, hogy itt a pénzforgalom meg nagyobbitásával az általános elszegényedés keserveit enyhítse, akkor az elöljáróságra azon kötelesség nehezedik, mikép itt egy tág körű mjzgalmat indítva, s azt kedvező befejezéshez juttassa, miért is hivatalos tisztelettel javaslom :

Méltóztassék a képviselő-testületnek azonnal indítványozni, hogy a dohánygyár felállításának érdekében a magas kormányhoz telirjon s ezen feliratot a polgár- mester ur — útiköltségének megfizetése mellett — a nméltóságu pénzügyminiszter urnák személyesen adja át.

A Korona-szálló égése.

Rémes éjszakája volt e hó 4-éről 5-ére Ungvár város lakosságának, a Fiala és Lepesch tulajdonát képező Korona-szálló égése alkalmából.

A rémületet nagyban fokozták az előfordult szerencsétlenségek és balesetek, melyeknek áldozatai lettek Lehoczky Béla tüzoltó-alparancsnok, Czák Gyula kéményseprő-üzletvezető, Minai János ö. tűzoltó, lakatos, egy katonai tűzoltó, névszerint Papp Szabó János közlegény, Lajesák Ferencz szertárnok és egy tűzoltó- kürtös.

A tűz éjfél utáni 2Va óra tájban tört ki a Koro a- szálló jobb szárnyának tetőzetén, s rövid fél óra múlva a hatalmas épület egész tetőzete lángokban állott, a nélkül, hogy oltásra csak gondolni is lehetett volna.

A 9 fokos hideg miatt ugyanis a tömlőkben a viz befagyott s igy a csekély számú önkéntes, valamint a teljes számban kivonult katonai tűzoltóságnak minden erejét oda keliett irányítania, hogy a szomszédos házak megmentessenek, a minek teljesítését nagyban megnehezítette az a körülmény, hogy a Korona-szálló tűzfalán több helyütt ablakok voltak, s igy a lángnyelvek teljes erővel nyaldoshatták a szomszédos tetőket.

S mig ez a Koronán s a két szomszédos házon történt, az alatt a Koronával szemben levő Társaskör ablakai a nagy hőségtől mind kirepedeztek, egyik aölak-fa pedig tüzet is fogott, óriási ijedséget idézve elő úgy a mentés műveletét végző tűzoltók, mint a tüzet bámuló közönségnél.

A Bernáth-ház azonban az égő ablakfa eloltása után sem volt már biztonságban. Az erős északi szél lángokat és égő üszköket csapkodott oda, s a iából készült homlokzat-párkány minden pillanatban pusztulással fenyegette a különben bádoggal fedett épületet is.

Kellő felügyelet és ellentállás azonban megmentette úgy a Bernáth-házat, valamint a Varga-sor házait, a gőzmalmot s a gőzfürdőt, a hova az égő fadarabokat oly sűrűn horda a szél, hogy az ottani házak lakói, valamint a gőzmalom összes munkásai csak a legmegfe- szitettebb erővel voltak képesek megakadályozni azt, hogy a Korona égése nem volt egyúttal pusztulása egy egész város negyednek.

Rémületbe esett az egész város s e rémületet nem lehetett csillapítani a nagy hideg miatt.

ügy a műmalom tartályából kibocsátott viz, valamint az Ungból szivattyúzott jéggé vált s lehetetlen volt a Korona tetőzetének vízzel való mentése.

Ekkor az önkéntes és katonai tűzoltók, valamint kéményseprők az udvarról a Korona balszárnyához támasztott lábtón a padlásba hatoltak, hogy a mit lehet, elkövessenek személyes munkájukkal.

És itt nagy hiba töri ént. A Korona-szálló balszárnyának plafonja nem épült tűznek ellent állásra, hanem csak gyengén volt lesározva, úgy hogy a beégés megakadályozása lehetetlen volt.

S minthogy Lehoczky Béla tüzoltó-alparancsnok a fennvégzett munkánál személyesen is részt akart venni, ő is követte a már fennlevőket, buzdítva, tanácsokat osztogatva nekik, saját munkájával ösztönözve őket. S abban a chaoszban, abban a roppant izgatottságban, nem vette észre, hogy egy olyan kémény mellé került, a mely gerendázatra volt épitve s a mely gerenda már égett is.

Mikor erre a közelében levő, s később szintén szerencsétlenül járt Czák Gyula kéményseprő-üzletvezető figyelmeztette, a menekülés már lehetetlen volt.

Abban a pillanatban leomlott a hatalmas kémény, — egy része maga alá temetve Lehoczky Bélát, másik része átszakitva a menyezetet, mely részen azután két katona zuhant be a Korona első emeleti szükség-helyiségébe.

A kémény leomlása oly óriási lármával, oly recs- csenés-roppanással történt, hogy a tűzoltók s a mentés munkálatát végzők megrémülve bámultak a zaj helyére, mely akkor egy óriási poríelleget képezett, a nélkül, hogy bárki is tudta volna a bajt, a veszélyt, a szerencsétlenséget teljes mérvében.

Mikor azután a poríelleg elszállott, a katonaság, élén Angyal József szakaszvezetővel, a leomlott kémény köré gyűlt, s keresni kezdette a szerencsétlenül jártakat.

Legelsőbben a két katonát találtak meg, a kik csak könnyebb sérülést szenvedtek, — mikor ezeket kimentették, pillantották meg a léglahalmaz ala temetett Lekapunk mai száma 6 oldalra terjed.