Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-31 / 5. szám
5. SZÁM XXXV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1897. január 31, SZERKESZTŐSÉG . Megyeház-ter I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden köziéin íny. mely a lap szellemi részét illeti. L vetek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sein közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A ap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEZ: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. « Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A felvidék érdekei. ii. Felvidéki népünk érdekei védelmének és előmozdításának szempontjából az első és fő teepdő: pénzt vinni a hegyek közé. Nincs mit csürni-csa- varni, szépitgetni a dolgot: népünk egy, a réginél rosszabb jobbágyi állapotba jutott, gazdasági rabszolgaságba sülyedt. Mig ebből a jobbágyságból ki nem szabadítjuk, mig nem tesszük lehetővé, hogy munkájának gyümölcsét is ő élvezze, addig hiábavaló minden erőlködés; még csak annyit sem tudunk elérni, hogy ezt a lassú munkás-, csaknem tunya népet serénysóghez szoktassuk. Lehetetlen ott a kezet sietésre, erélyes mozgásra bírni, a hol a lélek nem ösztönöz: siess ember, használd a perczet, te látod hasznát! Már pedig a mi népünket ilyen belső szózat ma alig ösztönzi, mert a mit keres, úgy is másnak keresi, minek törné olyan nagyon magát másokért. Mig földecskéje, háza csak azért van a nevén, mert így hasznosabb a hitelezőjének, igy többet ki bir belőle sajtolni; mig az a darabka szarvasmarha, melylyel sokszor nemcsak falatját, de otthonát is megosztja, csak kosztban van nála s csupán a nevelés hasznának egy áldozataival arányban nem álló hányada illeti meg őt: addig ne várjunk serénységet a néptől. A biztos, vagy legalább valószínű és saját haszon kilátása nélkül nincs igazi szorgalom. Ezért mondjuk mi első teendőnek a nép gazdasági fiiggetlenitósét. A veszendőben levő ingatlanok visszaváltása és saját marhaállomány beszerzése, — ez az a nagy feladat, melyet a felvidéki nép megmentése érdekében meg kell oldani. Pénzt azonban nem olyan alakban kell a nép közé vinni, mely haszonra spekulál, mert ezzel csak sulyosbi- tanók a most is általános romlást; nem haszonra dolgozó banki, hanem s\övetke\eti pénz kell ide, azzal a világos czélzattal, hogy segitsen és pedig önzetlenül. Hitelszövetkezeteket kell létesíteni a felvidék minden népesebb községében, melyeknek segítségével haladéktalanul meg kell kezdenünk a gazdasági szolgaság kötelékeiből való megszabadítás munkáját. Közéletünk minden tényezőjének ki kell fejtenie erejét, hogy ezek a nélkülözhetetlen szövetkezetek úgy a kormány, mint különösen a szövetkezetek központi hitelintézete segítségével a lehető legrövidebb idő alatt létesittessenek. A tervezetet összeállíthatná a már meglevő szövetkezetek elnökeiből, egyes kiválóbb igazgatósági tagjaiból s a felvidéki viszonyokat alaposan ismerő egy-két férfiúból alakítandó bizottság, melynek az volna a másik feladata, hogy a központot az actio szükségéről és észszerű voltáról meggyőzze s megbízottjának kiküldésére birja. A végleges munka-programmriak a központ segélyével történő megállapitása után, haladéktalanul hozzá kellene látni a kivitelhez; a szövetkezetei mindenütt életbe kellene léptetni, a hol arra a szellemi, erkölcsi erők (megfelelő értelmiség) rendelkezésre állanak. Ha a hitelszövetkezetek pénzt vinnének a szegény, nyomorult emberek közé, — ha a vezetőségnek arra is gondja lenne, hogy a nép gazdasági függetlenségének kivívására használja a rendelkezésére álló anyagi erőt: az életkedv rövid idő alatt visszatérne a komor hegyek kö"é, az önbizalom felemelné a népnek elcsüggedt szivét s a gyenge karok kétszeres erőfeszítéssel látnának dologhoz. Ha az első, legnagyobb lépés meg volna téve, nyomban hozzá kellene fognunk a többi teendőkhöz is. Rá kellene szoktatni a népet arra, hogy csekély és rossz minőségű szántóföldjének a lehető legnagyobb hasznát lássa. A népre igazi nevelő hatása csak a példának van, azért egyelőre legalább minden völgyben kisgazdaság! minta-telepeket kellene létesíteni. Ezeknek a telepeknek azt kellene szemlélhe- tővé tenni a nép előtt, miként lehet csekély eszközökkel egy kis (pár holdnyi) birtokon is eredményeket elérni; miként lehet a sovány földtől a kenyeret kicsikarni; miként lehet az a ló fedezésére készpénzt hozó gyümölcstermesztés által a végrehajtótól menekülni és miként lehet okszerű állattenyésztés segélyével a ruházatra, befektetésre s egyéb szükséges dolgokra pénzt teremteni. Ezek a minta-gazdaságok szolgálhatnának központokul a nép gazdasági okításának vezetésében is. Az érdeklődés fölkeltésóre és biztosítására a leghatalmasabb rugó az érdek. A nép belátja, menynyire érdeke neki a jobb gazdálkodás és érdeklődni fog a czélszerübb gazdálkodás módjait ismertető oktatás iránt. A nép nem olyan értelmetlen, mint a milyennek mi gondoljuk; megérti ő az okos szót, áhitja is a lelke, mint a szomjas föld a langyos esőt, csak a ki kimondja, legyen ember, tudja meggyőzni a tényekre való hivatkozással és utalással. A felnőtt nép oktatásában előítéletek által vezettetjük magunkat; azt hisszük, hogy a nép any- nyira megcsökönyösödött, hogy ha gyermekkorában nem tanítottuk, később le kell oktatásáról mondanunk. Pedig nem igy van. A nép mindig kész a hasznos és okos dolgok tanulására, csak bizzék tanítójának önzetlenségében. A gyermeknek tanított gyakorlati ismeretek jobbára kárba vesznek, mert a gyermek életviszonyai változnak; a felnőtt ember érett észszel figyeli a dolgokat s nyomban a megvalósításához fog annak, a mit a siker kilátásával megpróbálhat. A nép leikéhez mindenkinek kezében a kulcs, a kinek szive szeretettel van tele. A minta-gazdaságokkal kapcsolatos gazdasági oktatás volna a további teendő a pusztuló felvidék megmentése érdekében. A gk. magyar liturgia és az uj püspökség kérdéséhez. A görög szertartásu katholikusok magyar liturgiája érdekében megindult mozgalmat a magyar [sajtó állandóan napirenden, felszínen tartja. Ez egészen helyesen van. Nagy nemzeti érdek kívánja, hogy a magyar gör. katholikusok e méltányos kívánsága a nemzet tudatába vegye magát és az ő általuk megindított mozgalom ne egy pár százezer hivő kérő szava gyanánt, de az egész magyar nemzet, az egységes magyar állam elodázhatlan kívánalma gyanánt legyen a mérlegbe téve ott, hol e kérdés egyházfegyelmi elvi szempontból jő elbírálás alá. Két kérdés van ez ügyben azt mondhatjuk nem annyira egyesítve, mint összekeverve, t. i. a magyar liturgia és a magyar püspökség ügye, pedig e kettő nem egy, sőt egyik a másika nélkül is meglehet. A mi álláspontunk az, hogy a magyar liturgia kérdése égető szükség, a magyar püspökség eszméje ma nem okvetlenül szükséges, de sőt épp a magyar liturgia eszméjére hátrányos is lenne. Bizton hisszük, hogy a magyar liturgia kérdése alaposan rendezve lesz, vagyis, hogy a római szentszék, melynek hatásköréhez tartozik az ügy végleges elintézése, e téren a merev negatb álláspontjára helyezkedni nem fog. Hogy az ügy tárgyalva van, és hosszasabb megbeszélést igényel azt természetesnek találjuk. Az ó-szláv Az egyiptomiak kőfaragó-munkáiról s szobrászatáról. . — Az »Ung« eredeti tárczája — Irta: Laudon István dr. Nagyszerű az egyiptomiak kőfaragó- s építési művészete. Ügy tel tudta a rendelkezésére álló homokot, mészkövet és gránitot használni, mint egy nép sem az ó-korban. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az egyiptomi kőfaragók az ó-kori müveit világ hasonló foglalkozású egyénei közt a legügyesebbek voltak; hisz a mii alkottak, oly magasztos, oly fenséges s ezredekre szóiók voltak. Nem tagadhatjuk el a jelenkor érdemét sem, mely sok tekintetben felülmúlja az ó-kort; hisz olyat alkotott, a mit akkor még gondolni sem mertek ; de ha most egy kőtaragónak azt mondanék, hogy egy gránit- sziklából 3 emeletes magasságú oszlopot készítsen egy darabból, csiszolja azt simára s vésse bele az istenségek ismert alakjait, száilittassa el ezen kö-óriást 50—100 mértlöldnyire, állítsa fel a kitűzött helyen a templom előtt, — kétségkívül a legnagyobb zavarba hoznék, nemkülönben az által is, ha megbíznék: ime itt egy óriási szikla, alakítsd azt át egy házmagasságu, tekvő oroszlánná, a mihez az egyiptomiak oly pompásan érlettek. Mi is csodálattal telünk el, ha az egyiptomiak kőfaragó s szobrászati remekeit szemléljük. Ezek közé tartoznak első sorban az egy darabból készült 4 oldalú, lelteié arányosan keskenyedő s kis pyramisban végződő obeliszkjeik, miket a templomok és paloták bejárásánál jobbról-balról állítottak lel, mely mai nevét a görögöktől nyeré, kik a nyárshoz hasonló kősugarakat obeliszkeknek nevezték. A kisebb obeliszkek minden felírás nélküliek, a nagyobbak beboritvák az egyiptomiak sz.-irás-jegyei- vel, az úgynevezett hieroglyphákkal, melyben el vau mondva, melyik király épitteté a palotát, mely előtt állanak, melyik istenség részére épült a templom s az akkori uralkodó uralkodásának a részletei. Ilyen obeliszkeket a Ptolomeusok uralkodásáig készítettek. A római császároknak különösen kedvük teli ily obeliszkekkel ékesíteni székes városukat, Rómát. — Octavianus 3-at hozatott át Egyiptomból, nemkülönben Caligula, Claudius, Caracalla stb. Ezen kedvlelés még most sem hagyott alább. A legtöbb világváros dicsekszik ilyenekkel. így a párisi Concordia-téren elhelyezed s oda ajándékozott obeliszkkel Mehemet Ali alkirály háláját akarta leróni a Iranczia nemzet iránt. 1831-ben indult egy Iranczia hajó a becses ajándék után, de a legyőzhetlennek tetsző akadályok miatt csak 1833-ban érk zhetett vissza Cherbourg kikötőjébe s csak 1836-ban sikerült azt felállítani. Az átszállítás és felállítás költségei 2 millió frankba (1 millió frlba) kerültek és a jó pári- siak éveken keresztül azzal dicsekedtek az idegenek előtt: ime, ezen kő-óriás minden íontja 4 frankba (2 írtba) került; az egész obeliszk súlya 500,000 fontot nyom. A legtöbb obeliszk 15—30 méter magas. De nagyobbak is találhatók. A legmagasabbat II. Constanlius vitette át Rómába és olt a cirkuszban helyezte el; magassága 51 méter, súlya 13,000 mázsa; jelenleg a late- ráni templom előtt áll. Mily óriás nagyság ez! Hogyan lehetett ekkora követ a sziklából kivé-ni, melynek súlya több, mint egy millió font. Hogyan fordították meg, mikor mind a 4 oldalán kicsiszolták s abba az isten-képeket bevésték ; hogyan szállították el a bányából a 100 mérlf'öldre eső rendeltetési helyére?— Egy ily kő-óriás ma is látható Assuán mellett a granit-bányában, mglyet már nem értek rá kiemelni. A kőtest hosszában aczéllal vájt nyílások láthatók, melybe faékeket vertek s azokat szorgalmasan loLapunk mai száma 6 oldalra terjed. csolták vízzel s végül a megdagadt faékek elválasztották i kőtömeget. Tutajon szállították el, bevárva a Nílus áradását; de, hogy mily eszközökkel állították fel, — a titkot magukkal vitték a sírba. # A sphinxek, óriási kőszobrok, rendszerint fekvő kost ábrázolnak, néha fekvő oroszlánok ember-fővel. Ezekből egész sorokat képeztek a templomok bejáratai előtt. — Nef isten az örök szellem képviselői. Az isteni szellem az ájtatost a templomba vezényli s mint az isteni szellem képviselői őrzik annak a bejáratát Azt mondják, hogy a sphinx oroszlán leste az erőt, emberi ábrázata pedig a bölcsességet jelképezi. * A fennmaradt szobrok isteneket, istennőket, királyokat és királynőket ábrázolnak. Ezen szobrok vagy ölő, vagy álló egyéneket ábrázolnak, melyek mindegyikét ugyanazon arczkifejezés, vagy merev tartás jellemez; a kezek az állóknál testhez simulok, az ülőknél a térden nyugosznok, úgy, hogy valójában elmondhatjuk, a ki egyiptomi szobrot látott, az látta valamennyit; csupán a fejdísz által különböznek: az egyik koronát, a másik sisakot visel, vagy az egyiptomiaknál szokásos parókát. Az egyiptomi szobrok két legóriásibb példánya, melyek még — habár megrongált állapotban is — fennállnak : a hires Memnon-szobrok. Tulajdonképen III. Ainenhotep és utódjának, IV. Thutmesnek ülő szobrai azok, melyeket a görög monda nevezett el Memnon- szobroknak. — Óriási szobrok ezek: a lábszár 18 láb, a váll-szélesség 19, a középujj 4 láb s az egész szobor 16 méter magas; egy szobornak a súlya másfél millió kilogramm. Ezen szobrok egyike napfölkeltekor zengő hangokat adott ki magából, mielőtt még földrengés kő-
