Ung, 1897. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-17 / 3. szám
tehető és az állam segélyének kinyerése iránt a tanfolyamok módja és beosztásának előadásával mielőbb felterjesztés intézhető legyen. Ezen felszólalások után a kir. tanfelügyelő azt az újabb utasítást kapta, hogy tervezetét a február havi ülésen múlhatatlanul mutassa be. Felvidéki népünk érdekében. Ungvármegye törvényhatósági bizottságának múlt évi deczember hó 22-én tartott rendkívüli közgyűlése felvidéki népünk anyagi helyzetének javitását czélzó indítvány nyal is foglalkozott s ugyanekkor elhatározta, hogy a Luh község határában levő teljesen elhanyagolt petróleum-telep művelés alá vétele, — valamint az ungvölgyi vasút teljes kiépítése iránt feliratot intéz és küldöttséget meneszt a földmivelésügyi és belügymi- nisterhez. A küldöttség Firczák Gyula munkácsi megyés püspök vezetése alatt e hó 19-én fog a ministereknél tisztelegni s a vármegye kérelmének élő szóval tolmácsolása után a földmivelésügyi mimsternek a következő feliratot fogja átnyújtani: Nagyméltóságu földmivelésügyi magyar királyi Minister ur! Vármegyénknek körülbelül háromnegyedrészét képező felső hegyvidékén élő ruthón lakosság, miként Nagyméltóságod előtt is ismeretes, a felette mostoha földrajzi és ebből származó hátrányos klimatikus viszonyok között sokkal inkább nélkülözvén a létfentartás feltételeit, mint más jobb vidékek lakói, majdnem foly./ tonosan Ínséggel küzd. E miatt e nép sorsa gyakran képezi tanácskozásaink tárgyát és gyakran vagyunk utalva arra, hogy e mostoha sors javitását czélzó törekvésünk támogatását az ország kormányától kérjük. Ily helyzetben vagyunk ezúttal is. Felvidéki népünk részint kimerülve a létfentartás folytonosan nehéz küzdelmében, részint tapasztalva azt, hogy az utóbbi évek hátrányos közgazdasági viszonyainak hatása alatt főleg csak a marhatenyésztésre szorítkozó nyers termelés sem képes már számára a megélhetés eszközét biztosítani, keze munkájával pedig annál kevésbbé képes magát és családját fentar- tani, mert erre kevés alkalma nyílik: mindinkább elkedvetlenedve és kétségbeesve sorsa felett, újabban lelketlen ügynökök zsákmányává kezd válni, a kik kecsegtető kilátások nyújtásával Braziliába való kivándorlásra csábítják, ahol aztán — ha útközben a tengeri utazás nehézségeit ki állották — vagy acclimatizá- lódni nem tudva pusztulnak el, vagy az üzérkedők örökös rabszolgáivá válnak. A nép felvilágosítása érdekében az intézkedések meg vannak téve ugyan, azonban tudatában annak, hogy a kivándorlásnak a szomszéd Beregvármegye felvidékéről átcsapott erős áramlatával a küzdelem csupán erkölcsi fegyverekkel sikerre nem fog vezetni, mai napon tartott közgyűlésünkben újabban is beható tanácskozás tárgyává tettük azon módozatokat, a mely ele, segélyével felvidéki népünk pusztulásának gát vethet/ és sorsa javítható lenne. / Ezen törekvést állandóan szem előtt kívánván tartani, — bár ugyan egy bizottságot küldtünk ki a végből, hogy ezen bizottság feladatául tekintvén felvidéki népünk érdekeinek állandó gondozását, ezen érdekek megóvását biztositó módozatok iránt tegyen javaslatot, a szükséghez mérten esetenként is; — mind a mellett: nyilvánvaló előttünk, hogy csakis oly módozatok lesznek alkalmazhatók a siker reményével, a melyek felvidékünk hátrányos gazdasági viszonyainak javitását biztosíthatják és a melyek segítségével népünk számára uj keresetforrások nyújthatók. Felvidékünk gazdasági viszonyainak javitását ki- terjedtebb, mélyreható intézkedések és csak hosszabb idő munkája hozhatják létre ; az adott viszonyok között ez idő szerint sürgősen betöltendő' feladatot képez oly közvetlen és közvetett módok és eszközökről való késedelem nélküli gondoskodás, a melyek a lehetőségig legrövidebb idő alatt juttathatnák népünket keresethez. Két ily czélravezető és aránylag rövid idő alatt alkalmazásba vehető mód tűnik fel előttünk. Egyik az ungvölgyi helyi érdekű vasútnak kiépítése az ország határáig, a másik a vármegyénkben Luh község határában levő, teljesen elhanyagolt petróleum-telep művelés alá vétele. Az ungvölgyi vasút teljes kiépítése és a petróleum-források művelés alá vétele czéljából meginduló építkezések és munkálatok alkalmával, utóbb pedig a vasút és petróleum-telei) üzemeinek megindulásával, az erdőségeknek vasúti szállításra kihasználásával, valamint a petróleum kiaknázása és feldolgozása körül többnemii és állandó keresetre tehetne szert a nép. Ezen munkálatok foganatba vételével nemcsak felvidéki népünk pusztulásának volna gát vethető, hanem szaporodnának az állam érdekeit is szolgáló s azokat hathatósan előmozdító közgazdasági tényezők, mert míg egyrészről kétségtelen, hogy az ungvölgyi vasút kiépítésével az Ung-folyó és mellékvölgyeinek erdőségei s egyéb termékei tárulnának fel előnyösebb s jövedelmezőbb kihasználására és sok valószínűségi ok enged arra is következtetni, hogy a lulii petróleumforrások művelése az államkincstár bevételeit szaporító közvagyon előállását hozná létre , másrészről oly — különben elpusztuló — ember-anyag volna a közgazda- sági termelés javára megmenthető, mely a hazának, mint annak minden időben együtt érző s együtt ható alkotó része, válságos időkben is mindenkor hasznos szolgálatokat tett a múltban s tehet ilyeneket a jövőben is. Tudomásunk, tapasztalataink és ezeken alapuló nézeteink vázlatos előadása után azzal a tiszteletteljes kérelemmel járulunk tehát Nagyméltóságodhoz, mint az ország földmivelési ügyének elévülhetlen érdemekkel biró gondozójához és az.ungvári kincstári uradalmat érintőleg általunk javaslatba hozott munkálatok által a kormánynak legközvetlenebbül érdekelt tagjához, hogy méltóztassék pusztulásnak indult felvidéki népünk megmentése czéljából az államkincstár érdekeivel is összhangzóan tett és ez idő szerint egyedül és kiválólag czélravezetőnek mutatkozó javaslatainkat nagybecsű figyelmére méltatva elfogadni és megfelelő intézkedésekkel az ungvölgyi h. é. vasútnak a lehető legrövidebb idő alatt foganatba veendő kiépítését, valamint a luhi petróleum-telepnek mielőbb művelés alá vételét előmozdítani és lehetővé tenni. A Szent Bazil-Társulat ügyei. A Szent Bazil-Társulat múlt évi deczember hó 28-án megtartott s lefolyásában országos feltűnést keltett nagy-gyűlésén Kamins\ky Géza társulati tag a választmány megbízásából beszédet mondott a társulat czélja, feladata s fennállásának szükségességéről. Beszédének végén határozati javaslatot terjesztett elő az iránt, hogy a nagy-gyűlés is fejezze ki rosszalását Melles Emil kis-dobrai lelkészszel szemben, a társulat ellen kiadott röpiratáért. Most úgy a különben szép szerkezetű beszédet, mint a közgyűlés által elfogadott határozati javaslatot, a társulat a határozat értelmében közlés végett szerkesztőségünkhöz is bekiildötte. / Nem szívesen teszünk eleget ez óhajtásnak, nnert a Sz. Bazil-Társulat nem bírta rokonszmivünket a múltban s nem nyerheti meg hagyományainak fen- tartásával a jelenben sem, —- nehogy azonban elfogultsággal vádoltassunk, de mert a Szent Bazil- társulat ügye különben is már országos érdekű ügy- gyé vált, alább egész terjedelmében közöljük úgy a beszédet, mint a határozati javaslatot Amikor azonban ezt tesszük, nem zárhatjuk el lapunk hasábjait Melles Emil kis-dobrai esperes- lelkésznek már tiszteletreméltó modora miatt is méltánylást érdemlő válasza elől sem. A nagy közérdekeltséget keltő ügy más oldalról való megvilárítása érdekében közöljük Gebe' Demeternek, a Sz. Bazil- társulat volt igazgatójának hozzánk küldött vádiratát is. Nehogy bárkinél is az a gondolat keletkezzék, hogy mi a társulattal szemben elfoglalt eddigi állás pontunkhoz teljes mértékben nem ragaszkodnánk, ide iktatjuk lapunknak az 1895. évi szeptember hó 8 áu megjelent számában közölt következő sorokat: „A milyen szent, nagytudományu és vallásos férfiú nevét viseli ezen társulat, ép oly keserű emlékek fűződnek viszont ezen társulatnak az 1860-as 'években kifejtett s általánosan ismert működéséhez. És ép ez okból harminca év előtti munkáját mérlegelve, nem rokonszenvezhetünk ezen ugyneve\ell irodalmi társulat felélesztésével. A provisorium idejében létesült ezen társulat az akkori kormánynak érthető támogatásában részesült, mert a Bach —Schmerling-féle eszméknek a magyarság rovására való terjesztése irodalmi utón is az akkori irányadó politikusoknak nagyon a malmára hajtotta a vizet.“ * * * Kaminszky Géza beszéde : Mélyen tisztelt naggyűlés! Társadalmi életünk sivár mezején a sz. Baziltár- sulat mint egy oáz tűnik tel előttünk, hol nagyratörő eszmék s lelkesedés által felfrissülve, az igaz kath. érzelmek által megedzve, a köznapi élet terheinek elviseléséhez erőt meríthetünk. És valóban, ha valakinek, úgy nekünk van szükségünk ezen erőre. Mint kötetlen kéve állunk szétszórtan, nincs mi összetartson, nincs mi egy- gyé forrasszon. Dicső elődeink jól ismerték e szánandó helyzetünket s ennek tudatában még 1864 ben megalkották a sz. Bazil-társulatot, hogy az összetartás és gyülekezés mellett, hatalmi erőt adjanak nekünk az irodalom művelése által. E hatalmi erő kezeink közt volt ugyan, azonban sajnálattal kell konstatálnom azt, hogy 32 év alatt többre nem vihettük, mint hogy most újra alakuljunk. Nem czélom e pangás okait kutatni, csupán csak egy tényt akarok feltüntetni, melyből következtetést vonhatunk le a múltakra s ez az, hogy midőn ez előtt egy évvel a társulat újból megalakult, a többség közönynyel nézte a megalakulás tényét, egyesek pedig a gúny, a rágalom s a gyanúsítás rut fegyvereivel küzdöttek a társulat megalakulása ellen s már bölcsőjében meg akarták fojtani az uj életre ébresztett kisded társulatot. E szomorú tapaszlalat gondolkozóba ejt minden jobb érzelmű férfiút s önkénytelenül is felmerül e kérdés : Miért lép elő e kegyetlen üldözés ? Mi okból akarják e csecsemőt elemészteni, még mielőtt szólásra nyílnának ajkai ? Hisz a Heródesek kora lejárt, Istennek hála, Magyarország a szabadság hazája, hol szabadság, egyenlőség s testvériség uralkodik ; mindenki szabadon gyakorolhatja jogait. És mégis, mig azt látjuk, hogy országszerte közművelődési egyletek alakulnak, addig mi összetett kezekkel nézzük népünk pusztulását. Nem Uraim! ezt tennünk nem szabad, tegyük félre a rut közönyt, ne hallgassunk a kislelküek. a meghunyászkodók ijesztgetéseire, ne féljünk az uj Heródesek gyilkaitól, hanem bátran és nyíltan lépjünk e társulat zászlója alá, küzdjünk s haladjunk alatta népünk javának előmozdításáért; tegyünk azért a népért, melyért mi felelősök vagyunk Isten s emberek előtt. Uraim ! A mai napon összehívott nagy-gyűlés arra van hivatva, hogy a társulat jövő évi munkálkodását előre kijelölje. De mielőtt ezt megtenné, szükséges, hogy a társulat ismerje a közvélemény nyilatkozatát arra nézve, vájjon akarjuk e nyíltan és határozottan'a sz. Bazil- társulatot fenntartani, vagy pedig nem. Amennyiben pedig ezen eszmék hírlapok, sőt röpiratok utján is szellőztetve voltak többé-kevésbbé helytelen intormácziók alapján, — a sz. Bazil-társulat választmánya engem bízott meg, hogy a társulat további fennállása s támogatása iránti álláspontját a nagy-gyűlés előtt tolmácsoljam. A választmány e megbízását szívesen teljesítem s teszem azt azon őszinte bizalommal, melylyel e társulat iránt viseltetem. Tudom, lesznek olyanok, kik megbot- ránkoznak ezen s kigunyolnak azért, hogy én az any- nyiszor meggyanúsított és megrágalmazott sz. Bazil-tár- sulal iránt bizalmamat fejezem ki, azonban engem ez meggyőződésemtől el nem tántorít, mert azt oly érvekkel tudom támogatni, melyeknek nagysága előtt mindazok kötelesek meghajolni, kik magukat igaz magyar hazafiaknak s szegény ruthén népünk buzgó apostolaink tartják. Az első' ok Uraim, mi bennem a sz. Bazil- társulat iránt bizalmat felkölti, ama magasztos tényben nyilvánul, hogy a szeut Bazil-társulat fővéd- nökségét_ szeretett főpásztorunk Firczák Gyula püspök ur Ő méltósága elfogadta s mint fővédnök a társulat iránti meleg érkoklődésének szavakban is kifejezést adni kegyeskedett. Midőn tehát szeretett püspök atyánkat e társulat élén látjuk, kell, hogy mindnyájan mint közvitézek sorakozzunk e társulat zászlója alá, lelkesedve kövessük dicső vezérünket. Követjük pedig azért, mert meg vagyunk arról győződve és tudja azt az egész magyar nemzet, hogy Firczák Gyula m. püspökünk haza- fiságban van annyi garanczia, mely elegendő arra, hogy e társulat nimbusát megvédje s a rágalmazó és gyanúsító nagy hazafiak koholmányait értékökre leszállítsa. De más részről e tény figyelmeztet minket arra is, hogy a hol van a pásztor, ott legyen a nyáj is ! Ne maradjon el közölünk egy sem, mert az elmaradás a szeretetnek s a fiúi engedelmességnek megfogyatkozását fogja jelenteni. A második ok m. t. Uraim, a mi bennem a bizalmat a sz. Bazil-társulat iránt (elköltötte, a nevezett társulatnak annyiszor meghurczolt és kifogásolt alapszabálya, amennyiben ezen alapszabályokban lefektetve látom népünk nevelésének alapelveit. És igy nyíltan, minden habozás nélkül kimondom azt, hogy ha ilyen alapszabályaink nem lettek volna, most kellett volna azokat megalkotnunk. Népünk nevelésének s művelősének legfőbb kritériumát képezi ugyanis a sz. Bazil-társutat alapszabályainak 2. §-a, mely a következőket foglalja magában : „Ezen társulat czélja és íeladata a munkácsi és eperjesi egyházmegyéhez tartozó iskolák, általában pedig minden olynemii épületes és hasznos könyvek, képek s íolyóiratok orosz azaz ruthén és magyar nyelven való szerkesztése, összeállítása, illetőleg kiadása, díjazása és terjesztése, melyek tartalmuk és szellemüknél fogva a gör. katholikusok vallás-erkölcsi művelődését sikeresen előmozdítják.“ Miután pedig a társulat czélja és feladata, vagyis munkaköre ez előtt 32 évvel dicső elődeink által ily világosan fel van tüntetve, kérdem : lehet e magasztosabb és nemesebb czélt és munkakört kitűznünk nekünk most, mint a minőt ezen alapszabály előír? És ha mi sem vagyunk képesek ennél magasztosabb czélt kitűzni, akkor kérdem : szabad-e elődeink magasztos czélját, üdvös munkálkodását gyanúsítással illetnünk és rágalmazunk ? Nem, Uraim, ezt tennünk nem szabad ! Hanem ájtatos kegyelettel kell hálánkat lerónunk azok iránt, kik ön- feláldozással készítették elő nekünk az utat, hogy azon biztos léptekkel tovább haladhassunk. ' A harmadik ok m. t Uraim, a mely a sz. Bazil-társulat fenntartásának szükségéi követeli: a társulási eszme. Hazánk egyik nagy fi t a társulási eszméről azt mondja, hogy : „Emberi ész és erő csak társaságban fejlik ki. Az ember egyedül gondolva, nem több a magányos vadállatnál, mely élte fentar- tásáért zsákmányt keresve bolyong.1)“ Hány szép és magasztos eszménk dugába dől, mert nincs azt hol érvényesítenünk ? Hány tehetséges emberünk elparlago- sodik, mert tehetségét nincs hol érvényesítenie ! S innen származik az önmagával való meghasonlás, a kétségbeesés, mely sokakat az elzüllés örvényéhez vezet. Szükségünk van tehát e társulatra, hogy itt mindnyájan érvényesíthessük tehetségeinket; de szükséges azért is, mert ezáltal egy hatalmi erőt szüzünk magunknak. „Egyedül, a legnagyobb erő sem téliét mindent, mondhatnám nem tehet sokat: egyesitett erőknek pedig lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mitér egy csepp viz? de milliomonkint egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki. Ezen egyszerű, mindennapi példa mutatja : mily becses az egyesület.“*) De ha valakinek, úgy nekünk van szükségünk ezen társulatra. Szükségünk van nemcsak önmagunkért, de főleg szegény népünkért. Népünk ugyanis elziillő félben van s tömegesen vándorol ki Amerikába, iskoláink rendezetlenek, az uj rend behozatala által megzavart hitieleink útbaigazításra, oktatásra szorulnak, hogy erkölcsi életük tisztaságát megőrizzék; mindezek és még más napi kérdések igénylik azt, hogy egyesült erővel fogjunk a munkához. De midőn ezt tesszük, ezzel együtt népünket megmentjük e hazának, s igy a sz. Bazil-társulat fenntartása reánk nézve egyúttal hazafias kötelesség is. Ha tehát e hazafias kötelességünket lerójuk, ezzel szolgálatot teszünk drága magyar hazánknak, mert Kölcseyként : „Mi a haza, mint a legszentebb kapcsokkal egybefoglalt embeiek társasága.“3) A negyedik ok, a mi engem a sz. Bazil-társulat fenntartására ösztönöz, az ellenzék akcziója. Én a tárgyilagos, igazságos és méltányos kritikának mindenkor barátja vagyok, mert ebből oktatást meritek a jövőre ; - a rosszakaratú és személyeskedő kritikát azonban megvetem. Ezek előrebocsátása után nézzük csak, minő kri*) 2) •) Kölcsey. Paraenesis,
