Ung, 1896. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1896-09-06 / 36. szám

XXXIV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1896. szeptember 6. 36. SZÁM.

SZERKESZTŐSÉG:

Megyeház-tér I. szám. I. emelet.

A szerkesztőhöz intézendő minden közle .11,inv. mely a lap szellemi részét illet1, I í velek csak bérmentesen fogadtatna^ Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön.

Kéziratok nem adatnak vissza.

A lap megjelen minden vasárnap

VEGYES TARTALMÚ HETILAE.

KIADÓHIVATAL:

Székely és Illés könyvnyomdája.

ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK:

Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frl, Félévre — -J » Egyes szám I» kr

HIRDETÉSEK

előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Alsóíoku iparos-iskoláink.

íi.

Az alsóíoku ipariskolákban a tanításnak nappalra való áttétele s a tanórák jelentékeny szaporítása csak az első lépés volna ez intézetek reformjában. Ezen iskoláknak nemcsak külsőleg, de ben- sőleg is át kellette alakulniok.

A belső átalakítást mindenek előtt a tanerőkön kellene kezdeni. Nem gáncsoljuk, főleg a mi alsófoku ipariskolánkban alkalmazott óradíjas tanítókat, sőt elösmerjük, hogy ügyszeretettel és szorgalommal s az adott viszonyokhoz képest elegendő sikerrel teljesitik a szóban levő iskolánál vállalt kötelességüket is; mindazonáltal kifejezést kell adnunk azon tapasztalatunknak, hogy az alsófoku ipar iskolák tanítói nem mutatják fel sem a tanításban, sem a nevelésben azt a sikert, m dyet az ügy

nagy fontossága megkövetelne. A hibát azonban nem bennük, hanem a rendszerben találjuk. Az ipariskolában mellék-foglalko\dskénl tanítanak az elemi iskolai tanítók. Ez a körülmény nagyon hát- 'ányosan befolyásolja az elérhető sikert. Az elemi iskolai tanítónál az alsófoku ipariskolában m iködös egy kis jövedelmi forrás, melylyel csekély fizetését pótolja és a legtöbbször semmi más. Általánosan ismert dolog, mennyire ráfér a nyomorúságosán di jazott néptanítóra az a kis m •Uékjóvedelem, hanem azért, midőn egy nagy jelentőségű kulturális intézményről van szó, ilyes tekintetekre figyelemmel lenni nem szabad. Az alsófoku ipariskolának önálló czélja van; ezt humanitárius intézményül tartogatni nem szabad. Az elemi iskolai munka egész embert láván ; munkása méltó az egész ember munkájának bérére. Adja meg ezt neki az iskola tulajdonosa s ne utalja mellékkeresetre, mely őt fő hivatásától többé-kevésbbé elvonja és működésének ered ménjét minden téren rontja.

Hogy az alsófoku ipariskolák tanítói hivatás- szeretettől áthatott igazi szakemberekké válhassanak, fokozatosan önállósítani kell e\en inté{eteket. Az

alsóíoku ipariskoláknak szaktanítókat kell nevelni, a kiknek kenyéradó foglalkozása, élethivatása legyen ezen iskolák vezetése. Csak igy kerülhetnek ipariskoláink minden tekintetben hivatott tanítók kezébe, a kik lelket lehelnek az intézménybe s kiragadják mostani gépies légköréből.

Milyen emberanyagból-és hogyan kópeztesse-1 uek ezen tanítók, ez olyan részletkérdés, mely nem illik bele egy hírlapi czikk keretébe; annyit azon- i ban már ezúttal is meg kell érintenünk, hogy a jövő alsófoku ipariskolája tanítóinak általános műveltség mellett alapos elméleti ipari képzettséggel kell birniok és ismerniük kell legalább a műhelyekben szerzett megfigyelő tapasztalatok alapján az iparágakat, melyeknek leendő munkásait, mestereit ők elméleti ismeretekre vannak hivatva tanítani. A mit az ember közelebbről nem ismer — régi igazság — az iránt komolyabban nem tud érdeklődni, lelkesedni, annál kevésbbé képes érdeklődést, lelkesedést kelteni. Pedig az érdeklődés, e lelkesedés felkeltése fő biztosítéka a sikeres nevelői munkának.

Az iskola belső vezetésében másnemű jelentékeny változásoknak is be kell következniük. Nevezetesen: az Írni és olvasni tudó iparos-tanulók nál, a, kik az önművelődés eszközeit már bírják, szakítani kell a mostani gyerekes iskolázási módszerrel, melylyet az iskolát- unalmassá teszi s a növendéknek saját lábára állását megnehezíti. Az ipar iskolában, mely közvetlenül az életre készíti elő a fiút, inkább az önművelődés vágyának felkeltésére és megerősítésére, mint a kisgyerekes tanulásra kell súlyt helyezni. Ha e tekintetben czélt ér az iskola, többet teszem miut ha tanultatás által bármennyire kétes értékű „ismeretet“ nyújtana is.

Lényeges dolog még az ipariskolai hitoktatás és az önkópzőköri oktatás, melyekkel a tanuló át- vezettetik az életbe. Ezekről azonban a jövő héten szóljunk.

Városi közgyűlések.

— Szeptember 1. és 2. —

Ungvár város képviselő testülele e hét folyamán két rendkívüli közgyűlést tartott, melyek közül az egyik e hó l én tolyt le csekély érdeklődés mellett.

E közgyűlésnek két tárgya volt csupán ; az egyik, az augusztus hó 17-én megejtett szakbizottságok választásánál elért eredménynek kihirdetése volt, a második pedig bizottságok választása az adóügyi, közigazgatási tanácsosi és pénztári ügyek átadására.

Az elsőt, a szakbizottságok választásánál elért eredményt lvántsy László dr. a szavazatszedő bizottság elnöke jelentette be, m ilynek tudomásul vétele után elhatározta a közgyűlés, hogy a pénzügyi és gazdasági bízolIságokba beválasztott Novak Éndre dr. helyére, a ki mint közkórházi igazgató-főorvos a város alkalmazásában áll s e bizollságban való tagsága összeférhetlen, uj választást log megejtem.

E határozatnak kimondása után a pénztár átadására kiküldött bizottságba Seidler Lipót és Árky Fü- löp, a közigazgatási, ipari és árvaügyek átadására ki- küldötíbe Fehér Ákos, Griinn Sándor dr., Gazdag Elemér és Tiiehler Sándor dr., az adóügyi osztály áta- dáára Dó'ry .1 ézset és Moosáry Béla választattak meg.

Megtörténvén a választás, a közgyűlés véget ért

Másnap szeptember h) 2-án azonban újból ösz- szejöti a képviselő-testület, s ekkor már nagyobb számban.

Ezen a közgyűlésen első sorban bejelentette a polgármester, hogy a községi bírósági ügyek további intézésével az újonnan megválasztott közigazgatási tanácsos, Mihalkovich Józseí volna megbízandó, akit a közgyűlés meg is bízott a községi bírósági ügyek intézésével és vezetésével.

Második tárgyul a nagy Ungon építendő uj vashid (eljáróihoz szükséges terület átengedése, valamint a terület kiburkolásának felvállalása feletti határozat hozatal következett.

Liiley Sándor dr. polgármester a legnagyobb figyelem közt adta elő az ügy állását, mely szerint az uj hídnak építése alkalmából az Ung jobb partján (Uj-tér) 34227/i00 .négyszögméter, a bal parton (Sas-tér) 245 nm. városi terület volna a kincstár részére díjmentesen átengedendő. E területekért cserébe az Ung jobb partján a város 29392/i00 nmétert, a balparton 28397/i00 nméter I területei nyerne -a kincstártól s igy a tulajdonképen | átengedendő terület 928/i00 nm. lenne; előadta továbbá

Válik a kis biróné.

— Az »Ung« eredeti tárczája —

— Haszontalan gazemberek vagytok mind a kelten, en mondom, a hegymegi kisbiró.

A megtisztelt emberek egy szót sem szóltak erre a különös beszédre. Nyilván érezték, hogy igaza van ifjabb Tóth Jánosnak, Hegymegb község érdemes kis- birájának, midőn őket ilyeténképen traktálgatja.

Ez a hallgatás még jobban tüzbe hozta Tóth Jánost, újból kezdte az áldást:

— Te is haszontalan ember vagy Péter komám, meg te is Andris gyermekkori „jó barátom.“ Nem mondtatok az igazat, hamisan esküdtetek; úgy áldjon meg az Isten benneteket, a mint igazat szólatok.

— Hát úgy áldjon, — szól vissza Péter koma megadással. Ne átkozz bennünket János, eskü alatt vallottunk, az igazat mondtuk.

— Mit ? Az igazat mondtatok ? Nem ég ki a szemetek, mikor igy véditek bünös_ lelkiismereteteket? Az igazat ! Nagyszerű, az igazat ! Ők mondták, ők vallották az igazat! Mondhatom, hozzátok való igazság. Hát igazság az, hogy én rosszul bántam a feleségemmel, féltékenységgel üldöztem, vertem ? Ha úgy verne meg benneteket az Isten, sohasem esnék bajotok. En vertem a feleségemet, nagyszerű, én vertem őt! Száz forintomba került a vallomásotok s ha végkép elvesztem a pert, elvesztem az asszonyt, a kiért az életemet adnám ma is annak daczára, bogy a világ csutjána elhagyott.

És épen ti lesztek szerencsétlenségem okozói, ti, a kiket mentségemre idéztettem be. Megcsaltatok, csúnyán megcsaltaloi Péter koma és Andris czimbora. Megver benneteket az Isten, a miért a nevét hiába vettétek

Ezután elhallgatott mind a három ember.

Ifjabb Tóth János, a kis biró, azok közé a legények közé tartozhatott, u kik csak egy fokkal szebbek az ördögnél. Nyápicz termete egy kissé előrehajolt, hosszú feje, melyet kóczos, fakó baj fedett, csak úgy lógott hosszú, vékony nyakán, mintha más helyre kívánkoznék. Fakó arcza egy szabálytalan öt szögű ábrához hasonlított, lapos homloka, világos sárga szemei, kissé görbe orra, csepü szinü ritka bajusza, melynek rövidebb ága fölfelé, a hosszabb pedi/ lefelé igyekezett, épenséggel nem emelték a szépségét, melynek nagyságáról az imént tájékozta1 tűk az olvasót. És ez az ember merészelte feleségül venni a falu legszebb leányát, Sarló Zsuzsikát !

Hát bizony nagy merészség volt töte ; de azért neki vágott. És sikerült. Pedig hát mások is, derekabb legények is kerülgették Zsuzsikát és mégis az ifjabb Tóth Jánosé lett. Igen, mert Sarló Zsuzsa nagyon szegény volt ; egyebe sem volt, mint a szép tormás termete és kedves arcza.

Járt utána az a derék legény is, a kit a hegymegi kis biró Andris néven gyermekkori c/iinborajá- nak nevezett; mintha vonzódott volna is lio-.zá Zsuzsa, Hanem a mikor döntésre került volna a sor, illabb Tóth Jánost boldogította kezével; mert András szegény volt, Tóth János pedig 5 hold első osztályú földet jus- sott egy nagybátyjától és ezt az 5 holdat, mint „mó- mig“-ot Sana Zsuzsanna nevére íratta.

Most aztan, hogy a nevén volt a kis birtok, alig egy tél évi hazas élet után válni aka.. Válik állítólag azért, mert Tóth János rosszul bánik vele; üti, veri, szekirozza. Bizonyosan azért, mert mást szeret, a korcs- márosek Anikóját. Mesebeszéd. Tudja ezt Zsuzsa asz- szony is ; de hat neki ürügy kell a válásra, mert megunta Tóth Jánost s most hogy móringolt, hogy nem olyan tóidhoz tapadt szegény, ahhoz szeretne menni, a kihez vonzódott : urának gyermekkori barátjához, Andrishoz, a ki —- meg kell adni - csinos legény s még mindég elvenné.

Úgy látszik, az asszony és a legény összebeszéllek és együtt eszelték Ki a válás tervet

Lapunk mai száma 6 oldalra terjed

Tóth János természetesen minderről semmit sem tudott ; mert Andris hü barátnak matatta magát, sőt tanúnak is ajánlkozott a „rossz asszony“ ellen, a második tanú ugyancsak az ő ajánlatára Péter koma lett, a kinek hűségében és igazmondásában Tóth János feltétlenül megbízott. És ime, most milyen gonosz módon megcsalták, milyen szemtelenül ellene vallottak.

Ifjabb Tóth Jánosnak sehogysen: fért a lejébe,

hogy lehet ennyire elcsavarni az igazságot; egy kis szünet után újra kezdte az átkozódást:

— És még te is Péter koma, te is ellenem vallottal, pedig alig tudsz valamit családi életünkről.

Péter koma nagyot sóhajtott erre az egyenesen hozzá intézett szemrehányásra ; majd megszólalt :

— Én komám csak azt mondtam, a mit Andcis mondott; ő mondta, hogy beszéljek.

Andris felsziszszent e vallomásra, mintha kígyó csípte volna meg, Tóth Jánosnak pedig világosság kezdett derengeni a tejében.

A mint Andris a hatást észrevette, rögtön megszólalt :

— Nem mondasz igazat Péter. En nem azt mondtam, hogy vádold Jánost, hanem azt, hogy az ig izságot inondi. Na, nemde úgy volt ? N igyobb bizonyság kedvéért, úgy hogy Tóth János észre nem vette, Peter komának a lábára hágott, mire ez ráhagyta, hogy »úgy volt.«

De a (elkeltett gyanút ez az »úgy volt« nem tudta elaltatni, Tóth Jánosnak eszébe jutott, hagy Andris is járt a szép Zsuzsa után. Akkor nem sikerült, most csalárdsággal akarja őt magáévá tenni.

— Beszélj te Andris, a mit akarsz, most már látom, hogy el akarod ütni az asszonyt a kezemről.

— Bolond beszéd ez János, válaszolt András, nyugalmat erőltetve. Ha kedvein tartotta volna, elvehet-