Ung, 1896. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1896-09-06 / 36. szám
a polgármester, hogy a város teljes biztosítékot nyert az iránt, hogy a feljárók 380 frt megállapítom burkolási köllségen telül a várost semminemű közkiadás nem terheli, mert úgy a part építést valamint a vízhez vezető lejárókat és a Millelmann-téle ház előtt elvonuló feltöltést és gátnak falazatát a kincstár fogja építeni. Indítványozva ennélfogva, hogy a közgyűlés a tanács javaslatához képest adja át a kincstárnak a kért területet, a burkolási munkálatokat pedig vállalja el a város költségeire. A tárgyhoz ezúttal egyedül Gaar Iván szólott aki tekintettel arra, hogy az esetleges kisajátítási eljárás a hid építését nagyon késleltetné, s esetleg a városra nagyobb anyagi eredménynyel úgy sem járna, hajlandó az uj tér teljes kisajátítására irányuló indítványát visszavonni és a kért területnek a pénzügyi kincstár részére való átengedéséhez hozzájárulni, azon esetben, ha a képviselő- testület kimondja azt, hogy a város a 380 frt megállapított burkolási költséget fedezi ugyan, de a burkolást a kincstár végeztesse, hogy ez által az esetleges többlett kiadás teljesen kizárassék. A közgyűlés többsége Gaar indítványát magáévá tette, mire a tanács javaslatát a fenti változtatással elfogadta 45 tag, ellene szavazott 7, távol maradt 67 képviselő-testületi tag. Igennel szavaztak : Antalóczy Péter, Brody Zsig- mond, Brujman Béla dr., Bene Sándor dr., Brody Sándor, Döry József, Fiala Károly, Fehér Ákos, Ferderber Vilmos dr., Gottlieb Mihály, Gaar Iván, Groszman Péter, Glück Jakab, Haraszthy Gyula, Hehelein Károly, Kovács Adolf, Kerekes István dr., Keszler Imre, Lám Sándor, Mii alkovich József, Mihalics János, Nehrebeczky György, Novák Endre dr., P<jpp Gábor, Reisman Bertalan, Roth Sándor, Beisman Sámuel, Rónay Antal, Reisman Ignácz, Schürger Ferencz, Schächter Adolf, Szabó Lajos, Sztojkó Mihály, Tüchler Salamon, Weinberger Mór dr., Vincze Dániel, Cserniczky Ede, Fekés- házy Miklós, Gara István, Gulácsy Ignácz, Katona Samu, Marköszky Sándor, Mocsárv Géza, Saáger Bertalan, Schmelz Emil. Nemmel szavaztak : Brenner József, Farkas Ferencz, Fincicky Mihály, Fuchs János, Rákosy János, Sántha Mihály, Vagner Emánuei. Távol maradtak: Andrejkovics Endre, Árki Fü- lop, Bene Lajos, Bradács Gyű'a, Breznay Pál, Bakos István, Dolobács Pál, Firezák Gyula, Guttmann Ignáczné, Gutman Izidor, Gazdag Elemér, Grosz Ábrahám, Gottlieb Ábrahám, — Gorka Leo, — Grabovszky Román, Grüun Sándor dr., — Guttman Hermann, — Horváth Ignácz, Hampel János, Hoffmann Béla, Hevesi Mihály, Holländer József, Jánosi Dénes, Iváutsy László dr., Jäger Bertalan, Juhász János, Kornstein József, Klein ! Andor, Krausz Adolf, Kása Kálmán, Kardos Emil, Lend- vai Ignácz, Lévy József dr., Laudon István, Le'ioczky Béla, Lám Gyula, Löw Lázár, Lipták József, Munkács egyhm. alap., Moskovicz Jakab, Molnár Mór dr., özv. Markos György né, Mocsáry Béla, Novák Lajos, Orosz Mihály, Őhlberg Károly, Perlet Henrik, Preusz Adolf dr., Popovics Miklő.-, Podlusányi Ottó, Róth Pinkász, Róth Sámuel, Reismann Leo, Seither Lipót, Spitzer Sándor dr, Sieber Ede, Schmitzer Ede, Szűcs János, Túrjai János, Thirman Samu, Timkó János, Tomajkó István, Tüchler Sándor dr., Veinberger Albert, Virányi Sándor dr., Weinberger Salamon dr., Weinberger Lipót. A hid-ügy lelárgyalasa után tudomásul vette a közgyűlés az árvaszéknek jelentését az 1894—85, évi gyámpénztári mérlegekről, egyúttal elhatározta, hogy azok a belügyminisztériumhoz felterjesztetndők. Megbízta továbbá a kögyülés a tanácsot, hogy a Ferencz-Józset laktanyai pótraktár czipész-osztályában szükségessé vált bakkancs-állvány javítási munkálatokat, amennyiben a költségvetés keretén belül vállalkozó arra, nem akadt, — házilag készíttesse el. Bnnutattatott továbbá a folyó J év első felében a várost érdeklő perekről szerkesztett kimutatás, mely veteményes jelentéstétel végett a jogügyi bizottságnak'ada- lott ki. Dndás Jánosné szülésznő oklevelének kihirdetése után a közgyűlés berekesztetett. Mikor már a polgármester a közgyűlést bezárta, Groszmann Péter kérdést intézett a polgármesterhez a kaszárnya-ügy miben állásáról. A polgármester az abba már értekezletté vált kép viselő-testületnek teljes felvilágosítást adott a kaszárnyaügyről, mely lényegében az, hogy a vármegye főispánja és a polgármester a már elkészült emlékirattal legközelebb Budapestre utaznak, az illető szakminisztert arra kérik, hogy a kaszárnyákon szükségessé vált javítások megtétele esetére biztosítsa újból 15 évre Ung várnak a katonaságot. Ha pedig a szakminiszter e biztosítást a javítások és átalakítási munkálatok megléteit; előtt megtenni hajlandó nem lenne, úgy a majd össze állítandó küldöttséggel a királyhoz fognak a város kérésével járulni. Úgy a kérdésL intéző Groszmann, valamint érto- kez et tagjai helyeslőleg vették tudomásul a polgáraié» - ter válaszát. Méhészeti ügyek. — A magyar méhészek I. országos kongresszusáról. — A magyar méhíszek I. országos kongresszusa Welcorle Sándor dr., mint a kongresszus védnökénék elnöklete alatt augusztus hó 21. és 22-én Budapesten és 23-án Kakuson tartatott meg. 20-án este az ismerkedési estélyen az 500-on fölül jelentkezők közül mintegy 150 méhész jelent meg. A szívélyes társalgás mellett szellemes toasztokban lettek éltetve a méhészet ügyéért lelkesülő férfiak. 21. és 22-én a szakelőadások tartattak meg az előre megállapított tervezet szerint, melyek a méhészet ügyének előbbvitelére üdvös hatásunknak igérkezneks mert bár hazánkban a méhészet, — mint a kiáliitá igazolja — igen magas fokon áll, de az okszerű méhészetet még igen kevés egyén ismeri, igy annak terjesztésére gondot kell fordítani. Wekerle Sindor dr.-ban oly erőt volt szerencsés nyerni a méhészet ügye, a milyenre arra szüksége volt, s az ő nagybecsű Ígérete biztosítja hitünket, hogy »a magyar méhészet nem volt, hanem lesz.’ 23-án reggel 386 méhész indult Kakucsra, hova Liebner József hívta meg vendégéül a méhészeket, hogy ott gyakorlatilag legyenek bemutatva a méhészethez tartozó legjobb eszközök, s a méhekkel való kezelési módok; de a nagy eredményt ígérő kirándulás a, szakadó eső által igen nagy részben meg lett hiusitvai mert kevesen vettek részt az előadásban s a gyakorlat mutatványo kban. Liebner József, a szivélyes házigazda, sátrak alatt felállított 14 hosszú asztalnál vendégelte meg a méhész sereget, melynek beszállítására a kiállított 100 fogat kevésnek bizonyult úgy, hogy sokaknak a visszatérő kocsikra kellett várakozniok. A méhészet ügyéért lelke- i sülő s oly nagy áldozatot hozó házigazdának a méhészek azzal igyekeztek meghálálni szives ven légszerete- telét, hogy egy díszes albumot ajándékoztak sajátkezű aláírásaikkal. Örömmel tudatom egyszersmind „a Csap és vidéke méhész-kör“ tagjaival, hogy miután Wekerle Sándor dr. értesült körünk szép előhaladásáról, azon kívánságát kegyeskedett nyilvánítani, hogy körünk tagjai közé venném be őt is, mit örömmel és hálás köszönettel fogadva, a méhészet ügyeinek előbb vitelére 20 forintot adományozott. "Tudatom továbbá t. méhész társaimmal, hogy 3 tem volna Zsuzsát. Te vagy az oka bajodnak ; nem tudsz az asszonynyal bánni. — Nem tudok ? Verem talán, mint a hogy mond- J látok a bíróság előtt ? Hát ha nem vered, az a baj. Az olyan menyecskét mint Zsuzsa, kurta pórászon kell tartani. Ha egy párszor jól elhánytad volna, olyan lenne mint a kezes bárány, én mondom azt neked, én, a te régi jóbarátod. Erre a beszédre ismét ^gondolkozóba esett ifjabb Tóth János. Ha szeretné Andris az asszonyt, csak nem adna neki olyan tanácsot, hogy verje. A mint ezt elgondolta s önmagát kezdte vádolni a gyengeségéért, önkéntelenül leisóhajtott. — Már késő ; az asszony nem jön vissza. — Nem jön vissza ? Próbáld meg csak ! Ha nem jön szép szerével, mire való a karikás. Emlékszel Nagy Jancsira ? Annak is úgy akaratoskodott a felesége ; mikor aztán egyszer-kétszer alaposan helyben hagyta, Csillag Örzse lett a falu legjámborabb asszonya. Ifjabb Tóth János emlékezett az esetre. Szeretné is követni a Nagy Jancsi példáját; de érzi, nem volna hozzá lelke, hogy meg üsse azt az asszonyt, a kiért az életét adná. Nem, egyelőre nem teszen semmit, alszik egyet a jó tanácsra. Hazament. Aludt rá egyet. Azaz, hogy aludott volna, ha ha tudott volna, de nem tudott. Egész éjjel azon tűnődött, hogy mit tegyen. Okosabbat végezetre sem tudott kisütni, minthogy hazahívja az asszonyt s megpróbál vele keményebben bánni. Elhatározását tett követte. Es — psudák- csudája, Zsuzsa asszony hiába hajtogatta, hogy törjön ketté a lába, a mikor ő a Tóth János küszöbét átlépi, egy kis vonakodás után haza ment. És szent lett a béke — egy pár napig. ■ Azonban csakhamar kitört ismét a háború. Az asszony soha sem viselkedett oly gonoszul, mint ez alkalommal. Tóth Jánosban forrott a méreg ; eszébe jutott a jó tanács. Elő vette hivatalos sétapálezáját s olyan alaposan elverte a dühét szidalmakkal fokozó asszonyt, mint a két fenekű dobot. Zsuzsa megszökött. Tele jajgatta az egész falut. Az esemény nagy »szenzácziót« keltett. A >közvélemény« abban állapodott meg, hogy úgy kell neki s ennek a közvéleménynek Andris adta az irányt. Egy álló napig Tóth János is meg volt elégedve az eredménynyel; hanem aztán kezdte bánni a dolgot. Elment az asszony után, kérte jöjjön haza. — Hozzád, te gyilkos, soha! — volt a Zsuzsa válasza. Nyomorékká tettél, nincs épség a testemen; de tudom Istenem, nem teszed többé rám a kezed. Erre a beszédre Tóth János elővette kisbirói tekintélyének jelvényét; de Zsuzsa tolvaj-gyilkost kiabálva elmenekült. Egyenesen a bírósághoz ment. Az orvosokkal megvizsgáltatta magát. Csakugyan össze volt törve ; alig volt benne épség. A tárgyalások további folyamán a tanuk egész seregéi hallgatták ki. Az eredmény az lelt, hogy a bíróság kimondotta, a válást A válás után 3 hónapra Szabó Andris, Tóth János gyermekkori czim- borája és Zsuzsa férj és féleség lettek. Tóth János csak akkor Iáita be, mire vezetett az Andris jólanácsa. Csakhogy akkor már minden késő volt. Elkeseredésében ivásnak adta magát, a minek az lett a szomorú következménye, hogy ki csapták a »hivatalból.« Felesége birtoklásba vette a feltétlenül nevére iri 5 hold földet. Tóth János feleség, birtok és »hivatal« nélkül maradt. Nagy elkeseredésében bosszút forralt Andris ellen, a ki .ilyen furlanggal mindenéből kiforgatta. Házikója árának maradékából puskát vett s egy este egy utcza sarkon czélba-vette a gyanútlanul haza felé tartó embert Mielőtt azonban a fegyver elsült volna, Zsuzsa asszony, a ki urával volt, észrevette a gyilkos szándékot. Elsi- koltotta magát s az ura elé ugrott. Ebben a pillanatban eldördült a lövés és Zsuzsa asszony szivén találva, holtan rogyott András lábai elé . . . Homo parvus. évi fáradozásom és kísérleteim után sikerült végre a méhészek részére oly szükséges „viasz-kiválasztó prést“ előállítanom, mely a sonkolyból a viaszt tökéletesen kiválasztja, mit eddig semmi eszközzel — mely eddig ismeretes, — nem voltunk képesek elérni. Ezen prés utasítással ellátva 7 írtért nálam megrendelhető.*) Czélom az, hogy a méhészethez valóban szükséges eszközöket : köpüket, keretfogót, kupoló-kést, mézpergetőt, méhseprő ketét, a legolcsóbban s a legtökéletesebben előállíthassam. Vidékünkön, sőt az ország nagy részében méhe- inkre is igen kedvezőtlen ez év, de ne okozzuk ezért a méheket, viseljük gondjukat, ha az Isten kedvező időt ad, bőven míg fognak jutalmazni a gondviselésért! Bácskái Sámuel, a »Csap és vidéke méhészkor« elnöke. Képviselői kör. Régen érzett hiány pótlásának terve merült a városi kepviselőtestíilet tagjai között. Arról van szó, hogy megalakítsák a képviselői kört; — az eszme felvetői azt czélozzák, hogy — a jövőben minden városi képviselőtestületi tag ismerje is az ügyet, melyhez igen vagy nem szavazatát adja. Képviselői kör szervezése van tervbe véve, melynek czélja lenne a városi közgyűlések előtt az érdemleges és a város fejlődésére anyagi, állapotára hatással levő ügyeket a kör tagjaival megismertetni, megvitatni, s azok mellett vagy ellene már előzetesen is állást foglalni, szóval megszervezni a képviselő-testül etet úgy hogy, egy-egy kérdés eldöntésénél ne tájékozatlanul, az ügy kellő fokú ismerése nélkül történjenek meg a szavazások. Szükséges-e a képviselői kör? Érzett hiányt fog-e pótolni annak működése? E kérdésekre határozott igennel kell felelnünk. Aki tudja, aki látta, hogy mily tájékozatlansággal, miijen nagyfokú tárgyismeret nélkül szavazott eddig a képviselőtestület igen tekintélyes része, — aki a város ügyeinek intézésébe a képviselőtestület minden tagjának befolyást engedni öszitén akar, — az lehetetlen, hogy ne örömmel üdvözölje az eszmét, — az lehetetlen, hogy a távol tartsa madát a keletkezőben lévő képviselői körtől, melynek czélja egyedül a kö{érdeket szolgálni. És — csodálatos — a képviselői kör megalakításának vannak mégis titkos és nem titkos ellen ■ zői. Csodálatos, hogy vonnak, éspedig a mint halljuk, — megletős nagy számban vannak azok, akik a képviselői kör megalakítását feleslegesnek, sőt a közügyekre nézve károsnak, hátrányosnak tartják. Honnét ered ez ellenszenv? honnét az eszmó- tőli indegenkedés? — erre határozott feleletet nem adhatunk, de sejtjük, hogy indító oka az, mert a leendő képviselői kör czélját halul fogják fel s abban nem a közérdek, a közügyek iránti édeklődés felkeltését látják, hanem a minden áron ellen\c- keskedni akarás megteremtését vélik felismerni. Ha igy lenne, ha a képviselői kör szervezése csak ürügyül használtatnék egy minden körülmények közt ellenzékeskedni, a város jelenlegi tiszti karának működése elé akadályokat gördíteni akaró pártnak, úgy nagyon helyén valónak tartanók azt, hogy ez a képviselői kör még mielőtt megalakult volna már is eltemettessék. De mert határozott meggyőződésünk az, hogy a képviselő-testület működésétől a jelenlegi szervezetlenségben maradása esetén nem sok jó várható és mert hisszük, hogy a képviselői kört megalakítani óhajtókat a legnemesebb szándék: a közügy érdekében való akczióképesség megteremtése vezeti, határozottan helyeselnünk kell a képviselői kör megalakításának eszméjét, mert arra égető szükség van. Abban azonban teljesen egyetértünk a képviselői kör felállítását ellenzőkkel, hogy ennek a körnek nem szabad működését a minden áron ellen, {ékeskedés alapjára fektetni. Ezért tehát úgy a megalakulásnál, mint a kör elnökségének és előadóinak megválasztásánál mellőzendők lesznek mindazok, akik eddigi működésükkel azt bizonyították, hogy ők a személyeskedés, a gáuesoskodás hívei, s a kik mindennek ellenzékei, ami nem tőlük ered, Ha a kellő tapintatossággal, a kellő körültekintéssel fog a képviselői kör megalakulni, s ezen az alapon fogja működését kifejteni, — erős a hitünk, hogy rövid idő alatt a képviselő-testület tagjainak legnagyobb része a kör tagjává lesz, — *) Viaszkiválasztó présem a kiállításon be lett ugyan mulatva a kongresszus ideje alett, valamint Kakuson Is bemut irtatott, mily eredménynyel, igazolja Veszlermayer Pál facseti lakos levelének ezen hozzám intézett sorai : »Szíveskedjék reszemre egy oly viaszprést küldeni postai utánvéttel, minőt a Budape-síi kiáliitáson és Kakuson a kongresszus alkalmával bemutatott, mások is akarják látni, mivel én nagyen me»dics irtom «
