Ung, 1896. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1896-07-12 / 28. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM Ungvár, 1896. julius 12. 28. SZÁM SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér 1. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle íiény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sein közlünk, ha nem tudjűk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap meyjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 . Egyes szám 10 krt HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A tehetség a polgári pályákon. Ilyenkor a tanév végén inegerednek a hírlapok hasábjain a szüléknek szánt jótanácsok a pályaválasztásról. Ezek a bölcs tanácsok országszerte úgy hasonlítanak egymáshoz, mint tojás a tojáshoz ; mind így szólnak : ne erőltessétek a gyengébb tehetségű ifjakat a tanulásra, ne akarjatok belőle urat nevelni, nehogy szerencsétlen proletárrá legyen. Adjátok az ipari, vagy kereskedelmi pályára. Ezeknek a foglalkozásoknak arany a feneke. Ha azt akarjátok, hogy gyengébb tehetségű gyermeketek boldog legyen, fogadjatok szót nekünk ! Csudálatos, hogy a szülék kemény feje csak nem akarja bevenni ezt a jó tanácsot. Vájjon mi indítja őket arra, hogy megvessék az „okos szót“, ostobaság-e, vagy előítélet, mely irtózik a kézimunkától ? Epyki sem a kettő közül. A legtöbb szüle részint tapasztalatból tudja, részint ösztönsze- rüleg érzi, hogy manapság a mesterségnek és kereskedésnek szegény emberre nézve nem arany, hanem nyomor 'és ínség a feneke, különösen az akkor, ha a gyermek gyenge-tehetségii. Elinaltak azok az idők, a mikor a gyengébb szellemi tehetségekkel felruházott ifjú a boldogulás forrását találhatta az iparban és kereskedésben ; el örökre elmúltak. A kiknek erről tudomásuk nincsen, azok a legközelebb múlt 40 esztendőt elaludtak. Mig a ezéhek fennállottak, a kézműipar virágzott, ügyesség, szorgalom, taaarékosság párosulva egy előnyös házassággal oda képesítette a szegény legényt, hogy birtokába juthatott annak a kis tőkének, mely üzletének önálló megnyitására és vitelére szükséges volt. S ha az illető munkás és takarékos életet élt, tisztes vagyont is gyűjthetett. Hasonlóképen volt a kereskedés is. Ám ma mások a viszonyok. A kisipar haldoklik. Fojtogatja a nagy tőke, a gyáripar. S nincs, ki védelmezze, a ezéhek oda vannak. Most a kisiparosnak csekély tőkével üzletet nyitni valóságos istenkisertés. Az ilyen próbálkozások 100 eset közül 99-ben balsikerrel végződnek. A kisipar nyomorog, nélkülöz egyideig, mig végezetre is beleolvad az alkalmazott munkás sereg tömegébe. S ezen tömeg egyeseinek mikor van meg a betevő falatja, mikor nincs. Leguagyobb részének egész életén sincs megadva a lehetőség arra. hogy családot alapifson, vagy ha megnősöl, sokak által nem is sejtett erkölcsi és anyagi nyomornak lesz osztályosas. Az ipari és kereskedelmi pályán is boldogulnak egyesek ; ezek azonban ritka kivételek : vagy legalább egy pár ezer frtnyi tőkével rendelkeznek, melylyel önállósíthatják magukat és vagy szorgalommal, nem kisebb önmegtagadással és egy kis szerencsével a nagy iparral a versenyt kibírják, vagy pedig kiváló tehetséggel vannak megáldva s mint ilyenek a nagyipari, vagy nagykereskedelmi vállalatokban mint munka, illetőleg üzletvezetők nyernek alkalmazást. A mely szegény legény ina az ipari és kereskedelmi pályán boldogulni kíván, annak több tehetséggel kell bírnia, mint a mennyi a közszolgálati pályán nólkülözhetlen A szegény szüle, aki pár ezer frttal nem pótolhatja gyermekének szellemi fogyatékosságát, tehát csupán a fajfenntartás ösztönének sugallatát követi, midőn gyermekét az „úri pályára“ szánja ; mert hiszen, ha csak irnokságig viszi, már akkor is sokkal jobban biztosította a sorsát, mintha a proletárság nagy sötét tömegébe dobta volna. Igaz, hogy az értelmi proletariátus is szaporodik ; de korántsem olyan nagy arányban, mint a munkás proletáriatus és szellemi téren a tulpro- ductio még nem oly nagy ; még nálunk Magyarországon el lehet helyezni a tanult elemet. S a közepes, vagy gyengébb tehetségű tanult elemre szükség van, mert ezek adják a kisegítő hivatalok legjobb munkásait. A hol szorgalom s kitartás és nem tehetség kell, ott szellemi korlátoltságát érző és éppen ezért sorsát önmegtadással viselő ember alkalmasabb az erejének tudatában elégedetlen és kedvetlen lehetségesnél. Másként lehet és kell eljárni a tehetséges gyermekkel. A kiben eleven ész, productiv erő lakozik, az igen is helyén van az ipari, vagy kereskedelmi pályán : mert megtalálja az alkotás nemét s ha csak erkölcsi fogyatkozások lehetetlenné nem teszik, bizonyára érvényesülni íog. S. József királyi herczeg’ Ung’váron. Az uralkodóház legmagyarabb tagja József kir. herczeg ; mint a honvédség főfelügyelője látogatta meg f. hó 7-én és 8-án városunkat. Előre jelezve lévén, hogy az ünnepies logadiatás mellőzendő, a város közönségének nem volt alkalma igaz szeretetét, s nagy örömét úgy kimutatni a magas vendég iránt, mint azt óhajtotta volna. Ha a hagyományos loyaiilás és mély nemzeti érzéstől származó rajongó szeretetnek fokozása még egyáltalán lehetséges lenne, mondhatnék, hogy a királyi herczeg egyéniségének íenáége s magyar jellegének varázsa az iránta táplált érzelmeket nálunk még bensőbbé tette. A magas vendég 7-én este a fél nyolez órai Szabó Lajos kir. főmérnök által vezetett vonattal érkezett. Kíséretében voltak Br. Vécsey Sándor v. b. titkos tanácsos tőudvarmester, Bernolák Károly altábornagy, Clair Gyula tábornok, Surányi Ferencz vezérkari ezredes a honvéd tőparancsnok első ségédtisztje, Hazai Samu vezérkari őrnagy és Jankovics cs. és kir. kamarás főhadnagy parancsőrtiszt. Utóbb Ő Fensége kíséretéhez csatlakozott a már előbb megérkezett Pacor V. tábornok dandár parancsnok, segédtisztje Linhard Gyula hadnagygyal és Bohutinszky Emil honv. ezredes. Ő Fenségét a vasúti pályaháznál Firezák Gyula püspök, Török Józseí gróf főispán, Kende Péter kamarás alispán, Dr. Liiley polgármester, Berzeviczy rendőrkapitány és a katonai állomás és honvéd parancsnokság képviselői fogadták, kiknek jelentéstétele után Firezák Gyula püspök üdvözölte, s hivla meg vendégül Ő Fenségét. Majd Török Józseí gróf kérte parancsait és mutatta be a megjelenteket, a kiknek tisztelgését a kir. herczeg kézszoritással viszonozta. Másnap vagyis 8-án reggel nyolez órakor Ö Fensége kihajtatott a katonai gyakorlótérre, hol a honvédség fötölt szémlét tartva, annak befejezése utána kitűnő kiképzés felett teljes megelégedésének adott -kifejezést. Innen a honvéd lövelde áthelyezése ügyében kitűzött tárgyalás színhelyére ment magas vendégünk. A Torna- sevics Gyula százados által előadott szakvélemény meghallgatása után a vármegye, a városi hatóságok, a kincstár képviseletében Rónay Antal főerdőtanácsos és az érdekelt szomszédok által kiegészített bizottság, melynek tagjai voltak katonai részről még Sohell Zsig- mond százados Rubascsuk Józseí alhadbiztos is, a lövöldének a Horlyó völgybe való áthelyezését elejtette, s a jelenlegi helyen való msgbagyása mellett nyilatkozott. A j ‘lenvolt érdekeltek is készséggel hozzájárultak ehhez, miuláu a bemutatott átalakítási tervekből tudomásul vették, hogy a lövés iránya a Hercz-íéle majortól erősen el lesz terelve és mintegy 14.000 írtnyi befektetéssel a veszélyt a lehetőségig kizáró biztosítási munkálatok lesznek keresztül vive. Ö Fenségének tetszését a lövölde és környéke annyira megnyerte, hogy annak több Ízben adóit kifejezést. Bernolák altábornagy és Clair tábornok szakavatott megjegyzéseinek, valamint Rátkay Pál százi- dos zászló ilj p irancsnok előzetes közbenjárásának sikerült a lövőlér kérdését úgy az érdekelt szomszédok, mint honvédségünk megelégedésére megoldani. A honvéd laktanya megtekintése után 34 teritékü diszebéd volt a püspöknél, melyre a vármegye, a város főtisztviselői, a katonaság összes parancsnokai és a kápLapunk mai száma 4 oldalra terjed. talani tagok, valamint Nehrebeczky György sz. Ger- lygrend lovagja káptalani ügyész voltak hivatalosak. Ebéd után Ő Fensége hosszabb megszóllitással tüntette ki a háziúron s a káptalani tagokon kívül Török József grót főispánt, kivel különösen kitüntető társalgást folytatott, Kende Péter alispánt, Tabódy Jenó' főjegyzőt, Liiley polgármestert, Berzeviczy rendőrkapitányt. Továbbá a katonai előkelőségek közül Meztger és Chavanne ezredeseket, Dorini, Hampel Vagner őrnagyokat és többeket. A d. u. 3/u 4 órakor induló rendes vonattal hagyta el városunkat kíséretével együtt Ő Fensége, az összegyűlt közönség lelkes éljenzése között. Itt időzése a legkellemesebb benyomást hagyta hátra mindazok lelkében a kikkel csak pár szót váltott is. Jól esett az oly súlyos csapások által sújtott kir. herczegnek minden izében magyar voltát, mindenre kiterjedő figyelmét és kedélyességének lelcsillamlását látni. A honvéd löveldében történt midőn a beállható veszélyek elhárításának módozatáról volt szó, hogy a katonai méltóságok egyike felhozta nem régen előfordult azon esetet, a midőn bár a golyó keresztül ment egy katona koponya csontján, az mégis teljesen kiépült, megjegyezvén azt is, hogy az illető cseh volt, a cseheknek pedig legerősebb koponyájuk van. Erre a királyi herczeg u Fensége kedélyesen mondá : »Engedelmet kérek, mint az antropologiai társulat tagja egészen hitelesen mondhatom, hogy a magyar koponya a legkeményebb, a legerősebb.« Gyümölcstermelésünk és a községr faiskola. Egy időben nagyon is divatossá kezdett válni a községi faiskolák ügyének megbeszélése. Igen sokan akadtak, kik a gyümölcstermelésbe fontos közgazdasági tényezőt vélvén feltalálni : nagy buzgósággal láttak hozzá a gyümölcsös kertek telepítéséhez. Mi sem érthetőbb, minthogy ezen életrevaló eszme általánosítása czéljából a községi faiskolát sem lehetett kikerülni. Ennek feladatául tűzték ki, hogy egyfelől a gyümöcsfatenyésztés iránti érdeklődést felköltse, éleszsze és fenntartsa; másfelől a gyümölcsök beíásitásánál közvetlenül is közrehasson. E tontos czél elérésében az eszme népszerűsítéséről kellett gondoskodni. Ez is megjött. Szakiskolák állíttattak, állami faiskolák telepíttettek s tekintélyes száma vándortanitók neveztettek ki azzal a küldetéssel, hogy a népet a gyümölcsfatenyésztés ügyének megnyerjék s kinek-kinek, mint szakértők, útbaigazítással szolgáljanak. Mindezeket szemügyre véve sokan már előre látták, mint települnek a községi faiskolái ezrei, népesülnek be a gyümölcsös kertek nemes fajú gyümölcsfákkal. Voltak, kik képzeletben végig nézték a gyümölcsszedés, osztályozás és csomagolás minden mozzanatát, sőt látták tipegni a tehervonatot, melynek minden kocsija gyümölcs rakodmánynyal igyekezett országunk határa felé, hogy a külföldet magyar zamatu gyömölcscsel áraszsza el. »De hiába, csak igy jár, a ki emberei tesz jót !« Késett a várva-várt idő. Mint sok életrevaló eszme : a gyümölcsíatonyésztés ügye sem tudott zöldágra vergődni. Ennek okát aztán abban véltük gyökerezni, hogy nincs törvényünk, mely oltalmábán venné a községi faiskolákat s kötelezővé tenné a népiskolákban a gazdasági és kertészeti gyakorlatok tanítását. Ezen is segítve lett. Több vármegye — köztük a mienk is — szabály- rendetet utján gondoskodott a községi faiskolákról. Mindezek daczára az ügy csak nem tudott 1 endületet nyerni ; azaz, hogy komolyan tán egy község sem gondolt a taiskoíára. Ily előzmények után szülemlett meg végre az . 1894. évi XII. t. ez. Éppen kívánatos, vagyis inkább nehéz időben vette rá magát törvényhozásunk eme fontos lépésre. A philloksza, peronospora javában pusztított. A sertésvész, különféle állatbetegségek, helylvel- közzel a szárazság, jég, alacsony búzaárak, üzleti pangás stb. gazdasági válság elé vitték az országot. Ily körülmények között a legnagyobb örömmel kellett üdvözölnünk a mező gazdaság rendezéséről szóló törvényt. Sok főbenjáró búj forrását várhatjuk e'enyészni honatyáink eme bölcsintézkedésétől. De várnunk lehetne a községi faiskolák ügyének fellendülését is, hisz soha égetőbb szüksége nem volt Magyarországnak komolyabb számot vetni a gyümölcsészettel, mint éppen most. Az VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
