Ung, 1896. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1896-08-30 / 35. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1896. augusztus 80. 35. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Vlegyeház-ter I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle .nény. mely a lap szellemi részét illeti' Levelek csak bérmentesen fogadtatna^ Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap meyjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK; Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIYATALOS KÖZLÖNYE. Alsófoku iparos-iskoláink. i. Az okokat kutatva, melyek a kisipar hanyatlását előidézték, rájövünk, hogy a nagyipar verse nye — nem egyetlen forrása ama veszedelemnek, mely megsemmisüléssel fenyegeti azt a társadalmi osztályt, mely a legújabb kort megteremtette. Az okok léuyegesebbjei közé tartozik, bogy ezen osztálynak csekély az ellentálló ereje úgy az anyagi, mint az erkölcsi téren. A mióta a czébrendszer a történelemé lett s a czéh szilárd, de egyúttal merev és nevelésre alkalmatlan szervezetét a se bus, se bal ipartestület váltotta fel, a kisiparos osztály széthullott, mint az oldott kéve, melylyel kónye-kedve szerint játszik az idők szele. A czéh megvédte a tagok érdekeit, de nem nevelte őket, az osztálytudatot nem tette lelkűkben erőssé s mikor az újkor beköszöntött, minden egyes kisiparos magára maradt s a helyett, hogy segítő társát kereste és találta volna s/.akbeli társában, vresenytársát, ellenségét látta benne, a kit minden áron meg kell törni, ie kell a térről szorítani. így történt, hogy s kisiparos-osztály a helyett, hogy a nagyipar ellen küzdelemre egyesült volna, öngyilkos módon saját magát marczangolta. A kisiparos-osztály, valamint a középbirtokosság nem ismerte fel helyzetét a ,szabad-ipar“ napjának reggelén, nem alkalmazkodott a gyökeresen meg változott viszonyokhoz; úgy viselkedett, mintha a czéh védelme alatt élne, csuda-e tehát, hogy aránylag igen rövid idő alatt a megsemmisülés örvényének szélén találta magát ? És vájjon a jövője biztatóbb-e a kisiparos-osztálynak? Sajnos, igennel nem felelhetünk a kérdésre. E társadalmi osztály nem csak anyagi, de erkölcsi erejében is szegénykedik. Maga azaz ember anyag, melyből a jövő kisiparos-osztálya képződik, gyengébb, mint az, melyből a jelen nemzedék képződött. Mig czéh védte az iparost és jövőjét biztosi - tolta, addig ttját, saját merterségóre fogta ; voltak iparágak, melyek nemzedékről-nemzedék foglalkoz tattnk egyes családokat. Ma másként van. Tapasztalván a kisiparos, milyen nehéz életét tengetni, mekkora küzdelmébe kerül, hogy jobbára csak névleges függetlenségét fentartsa, saját ttát, hacsak közepes tehetséggel van is megáldva, nmn adja mesterségre ; hogy az ő aggodalmakkal teljes bizonytalan sorsától megmentse, hogy „biztos kenyérhez juttassa, iskolákat végeztet vele. Iparossá csak azaz iparos-fiu lesz, a ki a középiskolában gyenge tehetsége miatt éppenséggel nem tud boldogulni. Az iparos tanulók másik, nagyobb tömegét azok a fiuk képezik, a kik a falukból azért hozatnak a városba, mert otthon semmiféle jövő sem vár reájok. A falusi népesség selejtesebb elemeinek asi- luma a mesterség. Szóval, a jövő kisiparos nemzedék olyan gyarló anyagból képződik, melyből a mostani, még mindig szerfelett fogyatékos nevelési rendszer mellett egy olyan osztályt képezni, mely hivatásának nagyságát felismerje, osztálytudatra ébredjen s Móljainak megvalósitilsa érdekében összetartson, a lehetetlenséggel határos. Hogy különb ember-anyagból sorozhassa a kisipar az ő katonáit, azt a közel jövőben remélni sem lehet. Ha tehát a kisiparos osztályt a reá táró küzdelemre, a létért való küzdelemre képesebbé akarjuk tenni, a nevelésen kell változtatni; ezt kell ja vitani, előnyösen módosítani. oA\ iparos tanulók iskolájának egészségesebb alapokra helyezése az első és legfőbb teendő, melyet a jövő kisipara érdekében cselekednünk kell. A mai alsófoku ipar-iskolában vagy a szarvasi borbély szótára szerinti „hivatalos1* nyelven „iparos-tanon ez“ iskolában a nagy tömegében iskolázatlan inassereg a legjobb, leglelkiismertesebb nevelés mellett sem nyer sokat; útját állja az ő valódi művelődésének az iskola helytelen szervezete, melynek főhibája az esti tanítás. Mit tanulhat az esteli órákban az az inasgyerek, a kit az egész napi munka testileg és lelkileg agyoncsigázott, arról fölösleges sokat beszélni. Ezzel tisztában van nemcsak minden szakember, hanem minden értelmes ember is. A szegény inas gyerek, a kit a kora hajnaltól estéig tartó, sokszor zaklatott munka kimerít, este pihenni vagy egy kissé szórakozni megy az iskolába. Növeli a bajt az a elógó sajnos tény, hogy az inas-gyereknek nincs vasárnapja. Egyetlen nap, melyen nappal megyen iskolába a vasárnap. Hogy nem dolgozik kedvvel e napon sem, azon egy cseppet sem csudálkozunk. Az iparos tanulók iskolai szervezete tehát akként volna módosítandó, hogy tanáraik nappalra tétessenek át és a vasárnap kivételével (mely teljesen szabad nap kell hogy legyen) mindennapra másfél óra essék. Az iskolai tanulás ideje (a heti vásár napjának kivételével d. e. 1h 11-től 12 ig terjedne. Vásár napjain e másfél óra este tartatnék meg s az önképzőkört gyűlésnek volna szentelve. Az inasgyerek munkában tölthetné a reggeli időt 6 — 10-ig és a délutánit 2—7-ig. E 9 órai munka elég is lenne az iparos-tanulónak, nem terhelné túl, meg nem akasztaná testi és lelki fejlődésében. E reform kezdeményezését kisiparosainktól alig várhatjuk ; mert jelen nyomorúságos helyzetük miatt nem igen törődnek a jövővel, ők azon vannak, hogy úgy kihasználják az inast; miként őket kihasználták tanító mestereik. E tekintetben a kezdeményezésnek az iparkamaráktól kell kiindulni. Legyen szabad remélnünk, hogy e téren is a mi iparkamaránk, mely mindig első volt a jó ügy zászló lobqgtatói között fogja megtenni a kezdeményező lépést. Tisztujitás Ungvári. Óriási és eddig nem tapasztalt érdeklődés mellett tulyt le e hó 28-án Ungvár város tisztujitása. A 112 városi krpviselötestületi tag közül több, mint 90 élt ez alkalommal választói jogával s a kik elmaradtak, — legnagyobb részt betegség miatt voltak kénytelenek távol maradni. A kis gép. — Az >Ung> eredeti tárczája. — Sauer Mátyás vendéglője »munkás-körökben«- nagy kedveltségnek örvend. Piszkos, zug kurtakorcsma volna a vidéken; de a tővárosban .»vendéglő,* melyben »kitűnő ételek és italok* igen jutányosán állanak a »munkásvilág* rendelkezésére. A törzsvendégei természetesen azok a szegény emberek, a kiknek azok a kitűnő ételek és italok, u. m. a íőtthusból egy kis fagygyuval, sok paprikával készült kitűnő marha-pörkölt, virsli szafttal és tormával, disz- nólülfl, pálinka, bor, ficzkó-sör stb. „rendelkezésre állanak.“ Hanem ezek a törzsvendégek nem mindennapi vendégek. Csak szombat estétől hétlő reggelig van Sauer Mátyásnál, kinek vendéglője a „Vig munkáshoz“ czi- meztetik, vig élet ; meri a hét többi napjain csupán az a munkás vig, a ki ezégérül kezében egy nálánál nagyobb korsó serrel, ki van pingálva. Hanem aztán kárpótlásul az egész heti munkáért és nélkülözésért, azon a 36 órán át, mely szombat estétől héttő reggelig terjed, igazi vig élet van Saüer Mátyásnál Foly a bor, a sör és a pálinka; huzza a czigány, a ki történetesen zsidó ; szörnyű a pusztítás gollaschban és disznófülekben. Ráadásul héttőn, abban az időtájban, midőn a hajnalt hirdetné a kakas, ha volna, midón a disznólülek már mind ellogytanak, az „emelkedett hangulatú“ vendégek egymás fülének esnek neki és Sauer Mátyás ur és személyzetének segítségével szerencsésen az utczára ránczigálják egymást, hol Andrásék veszik őket pártfogásuk alá, hacsak egymás tűiét el nem engedik s barátságos »jó éjszakát* köszönve, haza nem mennek. „Rendes körülmények között“ igy ‘végződik a heti mulatság s a következő szombatig az ellentelek kibékülnek, hogy ismét együtt élvezhessék az élet örömeit Sauer Mátyás urnái. Az igazság kedvéért azonban meg kell vallani, hogy nemcsak ilyen ordenáré nép keresi lel a Sauer Mátyás vendéglőjét. Az említett vendégek a valamikor zöld szinü terítetten és piros teritékü asztalok vendégei ; van azonban Sauer Mátyás urnái fehér-leritékü szoba is, az elegáns vendégek számára, hová „hölgyek“ is el szoktak látogatni. Ezen utóbbi szobának a legtörzsökösebb vendége Stein Venczel és az ó derék élet>párja Stein Ven- czelné, született Marupka Mária asszony. A derék pár embert nem közönséges evés-ivási szenvedélyek vitték a vendéglőbe ; a férfi játékos volt, a nő a műélvezetért rajongott. Volt a derék Sauer Mátyásnak egy gépje ; nevezetes gép, mely két emberi szenvedélynek, a játék és ivás szenvedélyének szolgált egyszerre. Ez a zseniális találmány 1 beléje dobott krajezárért engedelmeskedett; ezért az értékért megnyomott gombja koczkát vetett. Ha a koczkák 24-en alul levő számot mutattak, a gép „törvénye“ szerint 1 pohár, 2 korsó, vagy 2 pohár sört nyert a játékos. Mikor egyetlen krajezárral ekkora ternót lehet csinálni, hogyne játszanék akkor a szomjas ember. Ez a gép csábította el és kerítette hatalmába Stein Venczelt, a ki foglalkozására nézve vasgyári munkás volt. A mikor először játszott (csak úgy kíváncsiságból) kedvezett a szerencse, 7 krral egy pohár és egy korsó sört nyert És ha már megnyerte, mit csinált volna vele? megitta. Pedig nem volt hozzászokva. Gyenge testű emberke volt. Egy korsó ser volt az ő rendes quanluma. Hogy többet ivott, a felesége észrevette. Az asszony duzzogott egy kicsit, de nem firtatta a dolgot. Másnap ismét nyert és pedig 1 korsó és 2 pohár sört. Természetes, hogy nem hagyta ott, hanem meg- ilta és kapatosán tért haza. Az asszony most már nem elégedett meg egy kis duzzogással, hanem vallatóra fogta jámbor férjét : — Hát te pétyár, hál te lump, má mindig riszeg j megjüvül haza, há! ? Hát má mind megziszolsz, a mid : keresed, há ! ? Hol lumpoztad magadat, hol zitad, ta- j Ián bizony zaszonvval zittad ? Vigyázd magadat Ven- czelkó, mert kivájok tied szemedet, meg annak zasz- szonynak izs. — Ne bomolj magadnak Mara, — szól Stein Venczel önérzettel, — igaz, hogy egy kicsit meginula- tam magam, de sag magam megmulatam ; osztán meg tenap és' rna sak 18 grájezárkát költőiem. A nyi grájezár vecze. (Egy grajczárral sem többet.) Isten bízom ! — Nem hiszek ! Mutasad tiedet bugilár ! — Id van ! És odaadta és kisült az ő igazsága. Mara csalódottan adta vissza férjének az erszényt. Most még erősebben a szivéhez férkőzött a gyanú, hogy az ő Venezelkájának valaki fizetett ; élesitetie is arra a valakire a nyelvét és a tíz körmét. Nem szólt többet egy szót sem Bosszút forralt, Tette magát, hogy „rendben a dolog“; hanem másnap megleste a férjét. Titkon utána lopód/.olt a Sauer Mátyás vendéglőjébe. Megbújt egy kapatos társaság háta megé s onnan várta a történendőbet, ugrásra készen, mint a vadmacska. Venczelkuja ott ült egy asztalvégen egyedül. Egy kis idő múlva jött a korcsmáros egy korsó sörrel; Venczel elé tette, pár perez múlva meghozta a ; gépet is, melybe hősünk egyre rakta a krajezárokat. A 12-ik krajczárnál felkiáltott : — Her vendiglözs! meg van, megnyertem egy I pohár sör ! Lapunk mai száma 6 oldalra terjed VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
