Ung, 1896. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1896-08-09 / 32. szám
32. SZÁM XXXIV. ÉVFOLYAM. Ungvár. 1896. augusztus 9. SZERKESZTŐSÉG. Megyeház-tér I. szám, I. emelet Y szerkesztőhöz intézendő minden közle íiénv. mely a lap szellemi részét illeti, l evelek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 krt HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Köznépünk táplálkozása. i. A természettudósok megállapították, hogy egy embernek mennyi húst, zsírt,, tojást, főzeléket, kenyeret kell naponkint magához venni, hogy az életelhasználást pótolja, testszervezetét munkaképes állapotban tartsa. S biz az előirt táplálkozás olyan költséges, hogy az emberek nagy többsége még akkor sem tudná azt magának biztosítani, ha egész keresetét étkezésre fordítaná. Pedig ezt egyetlen ember sem teheti; az egyedül álló családtalan embernek is nélkülözhetetlen a lakás, fűtés, viláigtás, ruházat, hogy ne is szóljunk a többé-kevóshbá szükséges dolgokról s aiuxus kiadásokról. Bármely társadalmi osztályba tartozó egyén keresetének csak egy részét ás pedig kisebb részét emészti fel a táplálkozás. És ez I izouyos határig rendén is vau, hiszen az ember előtt magasabb ezólok is vannak, mint az, hogy állati életét fenntartsa. A test szükségletein való takarékoskodás mindaddig helyén van, mig az a testi erő, a munkaképesség rovására nem történik. Szerencsére az ilyen táplálkozásra nem sok kell. Bármennyire tiszteljük is a szükséges „fe- héruye“, zsir, legnmin, stb. mennyiséget meghatározó tudományt, könnyű szívvel látjuk másként élni az embereket, miután azt tapasztaljuk, hogy „nem mindig a tudományosan“ táplálkozók, sőt — ez a sokkal gyakoribb eset — a hosszú életű erőteljes emberek a szűkön élők között találtatnak. Ám a szükölködésnek meg van a maga határa, melyen alul nincs egészség ; nincs testi erő, nincs hosszú élet. A drága huseledel legösszpontositottabb alakban nyújtja a test táplálására szükséges anyagokat ; de az erő és egészség fenntartására nem szükséges ; a kenyér, tej, főzelék féle ugyanazt a szolgálatot teszi a szervezetnek. Csakhogy az, a ki kenyeren, tejen és iőzelóken él, ezekből jóminő- sógüt és bőségesen kell hogy fogyasszon ; különben fenn nem tarthatja testi erejét és munkaképességét. Vajjou táplálkozik-e legalább igy a ml kö\népünk ? Van-e elegendő jó kenyere, teje, zsiro- zója és főzelékje ? Bizony nincsen ; még a gazdagabb alvidéken sincs, ott is hiányos a nép táplálkozása, a felvidék népe pedig szakadatlanul nélkülöz. Az alföldi nép sem eszik olyan kenyeret, a minőt ehetnnk, takarékoskodik még ebben is; a kenyeren túl meg minden tápláléka hiányos. Húst, tojást keveset fogyaszt, a főzelékféle és a főtt tészta, nyáron a szalona a (őeledele. Hogy e nép aránylag mégis elég jó erőben és egészségben van. ez egyszerű erkölcsei mellett főleg annak tulajdoni tható, hogy sokat mozog a szabadban. Sajno3, hogy a pálinka-fogyasztás ujafcb időben az alvidó ken is nagy arányokat ölt ; a táplálkozás főtónye- zőjévé lesz egy olyan ital, melyben mákszem») i tápláló erő sincs, mely a test életnedveit bár lassan, de biztosan elpusztítja . Ha alvidóki népünk táplálkozása hiányos és meg nein felelő, a szegény felvidéki népé rendkívül siralmas és alul marad azon a vonalon, melyen felül kell élnie a czivilizált embernek. E silány táplálkozás a legfőbb oka felvidéki népünk ijesztő satyulásának és csekély munkaerejének. $ A városi, főleg nagyvárosi népnek mindennapi kenyere a — has, felvidéki népünknek mindennapi kenyere — a pálinka. Ne ítéljük el könnyelműen e miatt e szegény, szerencsétlen népet : mert nála a pálinka immár valóság " életszükséglet. Az a száraz zabpogácsa, tengeri kenyér, burgonya, főzelék-féle, melyeken életét tengeti, melyből nem jut neki elég, megkívánja a gyomornak bizonyos mérvű izgatottságát. Ezt a pálinka adja meg. A rosszul táplálkozó ember jobb izüen eszik a pálinka után, mindazonáltal kevesebbet fogyaszt ; mert ez az ital, különösen ha megszokottá válik, meglassítja azlemésztési folyamatot. A pálinkára rákapott ember ritkán érzi az éhséget, még ha üres is a gyomra. A mi népünknél a pálinka elsőrendű kenyér- pótlék. A nép a burgonya mellett legnagyobb jól- tevőjének tartja a pálinkát ; neki sejtelme siucs arról, hogy ez az ital, mely éhséget csillapítja, idegeit zsongitja, testi érijét aláássa, életét megrövidíti. Annyira nem ismeri a nép e gyilkos mérget, hogy az anya siró gyermekét ezzel csititgatja. A népnek, különösen a felvidéki népnek emberibb táplálkozásra való szoktatása a legfőbb társadalmi feladatok egyikét képezi. Ma már nem elég hízelegni e nép silány szenvedélyeinek, vagy durva szóval parancsolgatni neki ; ilyen eszközökkel, mikor annyi forrongó áramlat igyekszik a népet megnyerni, a ki ma a népre kíván támaszkodni, annak őszintén akarnia kell ennek javát és java érdekében állandó munkásságot kell kifejtenie. Mi lenne méltóbb az értelmiséghez, mint megtanítani a népet arra, hogy táplálkozni tudjon, hogy testi erejét fenntartsa, életét meghosszabbítsa Beismerjük, hogy e tekintetben a cselekvés szerfelett nehéz ; mert felvidéki népünk nem jó kedvéből, de szükségből él oly i osszuk Nincs mit ennie, azért csekély a munka ereje és mert keveset dolgozik, nem bir elegendő élelmi czikicet beszerezni. A szoktatást a népiskolában kellene megkezdeni. A sok mindenféle haszontalan „tan“ és idétlen mese helyett meg kellene rá tanítani a gyermeket, az ifjút, mit kiván az emberi test, hogy egészséges, erős maradjon ; a leány gyermeket ugyanott kellene megtanítani arra is, hogyan készítse el azt a kevés tápláló-anyagot, a mi majd mint asszonynak rendelkezésére áll, hogy abból a pálinkát nól- külözhetcvé tevő ízléses eledel váljék. Ez az idő azonban messze van ; az iskolának nagyon lassú a hatása. Addig is tenni kellene va lamit. Olcsó ás jó eledelt kellene bevinni a nép közé, hogy kezdje megszokni a czélszerü táplálkozást. Hogyan ? erről a jövő alkalommal szólunk. A „Sz. Bazll Társulat.“ Lapunk volt az első annak idején, mely ezen Társulat megalakulása alkalmából reá mutatott az ezen czim alatt működött s politikai tendentiákat szolgáló egyesület múltjára, s ép azért helytelenítettük azt, hogy akadtak férfiak, hogy ezen rosszemlékű egyesületei feltámasztani akarják. Czikkelyünk meg is tette hatását, amennyiben egyik politikával is foglalkozó laptársunk, 22 év múlva. — Az >Ung« eredeti tárczája — Mindennapi történet egészen addig, hogy elváltak; hanem azontúl aztán megszűnt az lenni ; érdekes esetté lett. Grentzner Sándor határozottan a legkapósabb legény volt a garnizon összes tisztjei között. Szép sugár barna ember, mintha csak szobrász mintázta volna. Azonban nemcsak külsőleg volt szép, a jeli une is arany volt. Tiszttársai, fellebvalói szerették, a legénység rajongott érte. Soha egy durva szó el nem hagyta a száját, a kurta vasat a rozsda ette, az »ájnczeln» üresén ásitozott. Nem volt egyikre sem szükség. A legénység a tüzbe ment volna egyetlen intésére. Kiváló tulajdonságainak köszönhette, hogy 28 éves korában már kapitány volt. Hogy a lányok kiváló érdeklődéssel viseltettek iránta, azt - gondolom — mondani is felesleges. Annak daczára, hogy szegény volt mint a templom egere, minden mama jó pártinak tekintette ; hiszen egy ilyen fiatal kapitány oldalán egy kis szerencsével, mielőtt a haj szürkülni kezdene, generalisné lehet az ember. Nagy szó volt az ilyen, még egy negyed század előtt is. Grentzner Sándor azonban igen tartózkodó volt a lányokkal szemben; udvarias és kedves volt mindenki iránt, de holmi komoly szándékokat éppenséggel nem árult el. Ha csak valami kötelező társas összejövetel vissza nem tartotta, estéit otthon töltötte édes anyjának társaságában, a ki egy alacsonyabb rangú banyatisztnek volt az özvegye. Már le is mondtak róla a mamák, midőn egyszer csak hire futamodott, hogy Grentzner Sin tor nősül ; veszi a szép és gazdag Nagy Margitot. A hír nem csalt. Alig telt három hét, Grentzner Sándor és Nagy Margit férj és feleség voltak Szerelem- hal lettek hites társakká ; tehát boldogok voltak.^ Boldogságuk azonban nem vala tartós. Egy pár I hónap múlva, a nélkül hogy holmi hadnagyok közre játszottak volna, olyan elhidegülésléle vette be magát egyiknek is a másiknak is a szivébe. Pedig nem volt rá semmi ok. Közönséges pletyka, az irigység pletykája á-ta a két szerető szív közé az árkot. A jó barátok mind a két tél részéről megtették a magukét. Szabó Nelli, a testi-lelki barátnő, bizalmasan megsúgta Margitnak, hogy neki alapos gyanúja van. — Alig ha őt s nem a 45 ezer forintját vette nőül Grentzner Sándor, kinek van .»valakije» ott a bányavárosban. Ezért volt olyan tartózkodó a lányok között. Özvegy Jókuthyné (kinek 3 eladó lánya volt) meg az öreg Grentznernének ujságolgatta nagy szorgalommal, hogy Nagy Margitnak sokáig udvarolgatott Soós Géza az albiró s csak azért ment Sándorhoz, hogy »többre vigye» :* jeles tiszt oldalán. A barátságos sugdosgatások megtermelték a vár- vavárt gyümölcsöt. Margitot nagyon bántotta a »titok», (erje levelei között kezdett keresgélni, ez meglepte . . . Kitört a háború. Margit a szeme közé vágta a férjének a 45 ezer torintot. Ezzel aztán vége lett mindennek. 3 hónap lelorgása alatt véglegesen elváltak engesztelhetetlen gyűlölet czimén. Részletek nem kerültek a kiváncsi publikum elé. Az elválás rendkívül simán ment ; nagyon »köznapi» volt, semmi érdekes, semmi pikkans részletet nem hozott felszínre. Eidig köznapi a történet. Grentzner kapitány áthelyeztette magát az ország másik szögletébe. Kötelességeinek s tanulmányainak élt. Többé a nőkkel nem gondolt. Csupán a lapok hímen és halálozási rovatát nézegette : a Nagy Margit nevét icereste benne; d; nem találta egyikben sem, pedig 22 álló évig nézegette. Ez alatt vezérőrnagyságig vitle. Újra nem nősült; nem tudta Margitot kivetni a szivéből. Nagy Margit ugyanazt cselekedte. Bár e bosszú idő alatt számos keroje volt, nem ment férjhez. Voli térje mellett valamennyi kérője elhomályosult. ________ Lapunk, mai száma 4 oldatra terjed. Mintha összebeszéltek volna, egyik is, másik megfogadta, hogy soha sem lép uj házasságra s fogadásukat meg is tartották 22 álló észtéig. Ez a fatális 22-ik év azonban megtörte a nagy elhatározást. Greotzner vezérőrnagy megnősült s Nagy Margit férjhez ment. A dolog úgy történt, hogy Grentzner S tudort, mint hadtestparancsnokot, 22 év múltán visszavezényelték X-be. így találkoztak ismét. A hamu alatt any- nyi időn át lappangó tűz erővel tört ki ; ismét egymásba szerettek és egybekeltek. Ez a történetnek a második része, mely csak azért nem köznapi, mert betű szerint igaz. V. D. Buborékok. A koldustól elvenni a koldusbotot, éppen oly bűn, mint valakinek koldusbotot adni. * Sokszor nem boldogít a szerencse, de mindig szerencsés a ki boldog. * A boldogság egy életrejtély, melyet egyedül senki sem tud helyesen megfejteni. * A nő azt szereli igazán, kit lélteni is tudna. * Ha a nő előbb rokonszenvesnek ta'ál valakit, majd érdekesnek, később szépnek, jónak; s ha végre inasok előtt kiállhalatlannak mondja, akkor már szereti. * Bárminő is legyen mindig kedveseb teleségünk I anya nyelve, mint feleségünk — anyja nyelve. Mokcsnv Zoltán. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
