Ung, 1896. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-09 / 32. szám

nagyon erősnek találta bírálatunkat s czikksorozatában erősen támadta a birálót. Pedig hiába akart a „ha- zafffy“ elnevezéssel humorizálni, — a harczot vele lel nem vettük, mert azt a régi magyar közmondást tartjuk : a ki haragszik, annak nincs igaza.

A lepel lerántása után teljes meztelenségében tűnt elő a szülött, ez nem tetszett a müpártolóknak s mindent elkövettek a czikk hatásának ellensúlyozására. Az alakulásnál azzal a lógással akartak élni, hogy kiválóbb állású egyéneket választottak meg azok tudtok és valószínűleg akaratukon kívül is az egyesület élére, másokat meg, a kik szólni mernek és tudnak is — mert szétrobbantották volna a társulatot — mint veszedelmes elemeket — távol tartották maguktól.

Szóval, megalakultak, összevesztek, irodalmilag legalább eddigelé tudtunkkal nem működnek, és az após tolok úgy látszik vagy megijedtek kissé, vagy magukba térve, visszamentek az ur asztalához.

A bírálat nemcsak a távolabb álló, hanem a legilletékesebb elemek részéről is a társul t hátrányára nyilatkozott s nyilatkozik folytonosan még. Megindult a >Kárpáti Lapokéban s most legújabb általános figyelmet s érdeklődést keltő módon jutott hathatós kifejezésre abban a 16 lapra terjedő igen érdekes röpiratban, melynek szerzője Melles Emil dohrai esperes lelkész, s jóhirü egyházi történész.

Ez az érdekes füzet megérdemli, hogy legalább kivonatban vegye olvasóink figyelmét igénybe.

Bevezetésül elmondja a szerző, hogy a őzt. Bazil Társulat az elmúlt év augusztus havában újból alakulván, tisztújító közgyűlést tartott, melyen a szerző “bár jelen nem volt, de a választmányba mégis bekerült jiév- leg, mert a gyűlésen neve léi lett ugyan említve, de a jegyzőkönyvből már kimaradt és a választmány üléseire meghívót sohasem kapott.

Elmondja továbbá, hogy a »Kárpáti Lapokéban elmondta nézetét a Társulat felől, mely sokaknak nem tetszett. Baráti kezek juttattak hozzá nemrég egy röp- iratot, mely Galicziában jelent meg a Dobránszky-féle politikai per lezaljása után. Ebből érdekességénél fogva az alábbiakat közöljük :

Majdnem ugyanazon időben, 1861-ben alakult Ungváron a Szt.-Bazil-társulat, melynek kezdetben egyházi, vallásos jellege volt cs első sorban irodalmi egylet gyanánt lett szervezve. Az első nagy gyűlést 1866- ban tartotta és akkor már 4 ezer irt tőkéje volt és akkor elnökévé választották Dobránszkyt, alelnökké: Kakovszkyt. Felesleges mondani is, hogy ezentúl milyen irányzatnak kellett e társulatban uralkodni. A muszkabarát érzelmek melegágya lett az, miért is állandóan segélyt nyert a muszka jótékonysági egyletektől — pénzben és könyvekben is. Magától érthető, hogy első sorban is a muszka nyelvet saját nyelvéül ismerte el és heti irodalmi lapot indított meg »Szvit« név alatt. Ezenfelül adott ki évente naptárt és kiadásában jelentek meg : Szabó Orosz nyelvtana, utána : Világtörténet, németből fordítva, Földrajz, Számtan, iskolás-könyvek és különböző imakönyvek. A társulat tagjainak száma 200-on felül volt.

Magától érthető, hogy mindez csak vakitás volt. Az irodalmi termékek nyelvezete keverék volt, melyet sem a nép,'sem az inlelligenczia nem értett, és melyet senkisem volt képes elemezni és mindez egyedül azért, hogy demonstráljanak, mert az érthetetlen nyelven Írott munkákból, és a törekvésekből, melyek csak keveseket érdekeltek,^semmiféle, sem szellemi sem anyagi haszon nem származhatott.

1867-ben alakult Ungváron az orosz-kaszinó, melynek első évben 128 tagja volt, mégis hosszabb élete nem lett, tagjai egymás között magyarul beszéltek, majd annyira megfogyatkoztak, hogy elenyészett az egész vállalat. Ugyanakkor alakult a nemzeti ház társulata, tetemes pénzösszegen Ungváron házat vettek, melyet majd hamarosan eladtak, a pénz elpárolgott, a társulat rég megkövesült, csak papíron él, 18 év óta legalább nem adott magáról étetjeit.

így végzi aztán Melles Mit akar tehát ma a Sz - Bazil-társulat ? Nincs itt működésére tér! Ne zavarja tüntetésével a békés helyzetet. Úgy vélem legjobban teszünk mindnyájan, ha az idézett Galicziai röpirat szavai szerint, hagyni fogjuk hogy a muszkabarátság utolsó mohikánjai ontsák ki a Lisztokban, a Sziovoban könnyeiket, panaszaikat, átkaikat, de ne engedjük azzal magunkat beszenyeztetni, mert midőn egy hazafiatlan múltú társulat egész vezetősége egyházmegyénk legmagasabb tanintézetének, a semináriumnak elöljárói és tanárai közül kerül ki, az lehetetlen, hogy ne zavarjon mindnyájunkat és ne nyugtalanítson minden helyesen gondolkozó egyént.

Jeles tehetségű, tiszta jellemű egyéneket sikerült a Sz.-Bazil-társulatnak most megnyernie, kiknek hazafi- ságához kétely nem férhet, kik fiatal leikök nemes hevével igyekeznek jó irányban haladni, de ne feledjék, hogy a zászló, mely alatt haladni akarnak, be van szennyezve ; a nyelv, melyet ott reájok oktroyálna-, nem az övék, — idegen ; legjobb szándékuk mellett eszközzé lesznek arra, hogy oly mozgalom folytonossák gát bizonyítsák, melyben részük nem volt ; — dobják el tehát azt a zászlót, vagy inenekedjenek alóla, mert ez nem méltó hozzájuk, hogy ők legyenek a takarók, hogy ki ne látszódjék a lóláb.

Több oldalról hallottam azt az észrevételt, hogy a mi ügyeinket minek visszük mi a nyilvánosság elé és minek kérkedik egyik másik hazafiságával.

Ami az elsőt illeti, a Sz-Bazil-társulat nem a görög szert, katholikusoké. A munkácsi és eperjesi egyházmegyék hívei nem mind ruthének, de tetemes részük magyar. Aztán a Sz. Bazil-társulat még nem is a magyarországi ruthének ügye, mert az soha sem ápolta a ruthén nyelvet, irodalmat, de teszelgett magának azzal, hogy a nagy-orosz nyelvet és irodalmat magáénak vallotta és azt akarta, a ruthén nyelv helyet reájuk szorítani. A Sz.-Bazit-társulat tehát egyáltalán nem a mi ügyünk.

De ha éppen az is volna, mi rósz van abban, ha dolgainkat a nyilvánosság előtt megbeszéljük ? Hisz ma minden a nyilvánosságot keresi, mert csak azon az utón hódíthat. Nincs nekünk okunk félni a nyilvánosságtól. És ha akad olyan, kit a nyilvánosság feszélyez, az csak maga ellen tesz bizonyságot és bizony ne várja azt, hogy vele mindnyájan szolidaritást vállalunk.

A mi a hazafisággal való kérkedést illeti, az sajnos d ; való igaz, hogy egy beteges tünemény, de mint mindenre úgy erre is áll az akszióma: qui bene distin- guit, bene docet. Akad egyén, kinek egész élete más irányban haladt, ki soha nem kért részt abból a mozgalomból, mely a magyar nemzeti eszme propagálását, megszilárdítását tűzte czélul, — de ha carrierje úgy kívánja, hirtelen a mozgalom élén terem, veri a mellét, sűrűn emlegeti a magyarok Istenét, stb — nohát ez farizeuskodás, ez beteges jelenség, de e j denség ha fej is merül, az nem arról az oldalról való, a melyiken én állok, d : igen is a túlsó oldalról.

Mert ha valaki egész életén át egy irányban haladt és következetesen ragaszkodott elveihez, még akkor is, ha látta, hogy az neki inkább csak tövisét terem de nem rózsát, és talán még attól is félnie kellett, hogy majd családja is megszenvedhet állhatatosságáért, az ilyen ha mártírrá lesz a nemzetiségek szemében, kell hogy jellemszámba menjen azok között is, kik a magyar nemzeti eszmét állhatatosan szolgálják és ez irányban következetesen közremunkálnak.

Igen, meg kell vetni azokat, kik csak addig magyarok, mig hasznát látják, de nem szabad jellemtele- neknek tartani azokat, kik őszintén követik elveiket.

A Sz.-Bazil-társulat virágzásának korához fűződnek azok a reminiscentiák, melyekben az egykori »Szvit«- és »Szova« lapok küzdelme állott. A ki tud és akar visszaemlékezni, jusson eszébe, hogy bántak e lapok nemcsak a megboldogult püspökkel Pankovics- csal, de mindazokkal is, kik vele egy véleményen mertek lenni. Azok mindjárt proscribálva lettek, megtagadtak tőlök minden jellemet és tisztességet,

Úgy látszik, hogy e társulat hü maradt hagyományaihoz és mihelyt feléledt, gyanúsít, proscribál, más jellemét kétségbe vonja. — Am tegye, de nekem azért a Sz.-Bazil-társulatra nézve meg van a véleményem és nyíltan is megmondom, hogy : »delendam esse censeo.«

Isten velünk.

Nem remélt találkozás.

A múlt hó valamelyik napján azzal a kijelentéssel lepte meg’ feleségét Mekegi Placzidus ungvári ház- tulajdonos, hogy tekintettel a május hóban nagy mérvben sikerült bórsrófolásra, nehány napot és nehány forintot az ezredéves kiállítás megtekintésére fog áldozni.

Prudenczia asszonyt, Mekegi Placzidus hitesíár- sát e hír annyira kellemesen érintette, hogy férje nyakába borulva, sírni kezdett, s hangos zokogása közben folytonosan „ős Budavár“ „Konstantinápoly“ szavakat hagoztatta.

Férje, az erkölcsös Mekegi Placzidus, e szavak hallatára már sajnálni kezdte, hogy Ígéretet tett Prudenczia asszonynak, — de a házi béke fenntartásának okából az uti-tervet megmásítani még sem merészelte.

Mert úgy van a dolog, hogy Mekegi Placzidus nagyon erkölcsös ember. Prudenczia asszonyt, édes hitestársát, nappal soh sem csókolja meg; színházba nem viszi akkor, ha Sudermann darabjai kerülnek előadásra, ezek helyett megnézi az ártatlan bohó operetteket, melyeknek tárgya nem az „életből“ van merítve. Nyári időben sétáit mindig az Ung vize mentén végzi, mert megbocsáthatlan bűnnek tartja a mostani fényűzéssel telt női divatot, s igy lelke nagyobb megnyugvást talál a könnyű és nem sokba kerülő női ruhák szemléletében.

Ezen nagyfokú erkölcsösség birtokában nem csu- dálható azután, hogy Prudenczia asszonynak az Os- Budavára ős Konstantinápoly meglátogatása iránt nyilvánuló hajlama és kifejezett óhaja némi megdöbbenést keltett Mekegi Placzidusnál.

Hogyan ? ő az erkölcsös Mekegi Placzidus menjen feleségével Prudenczia asszonynyal oly helyekre, melyekről bizonyos, hogy nem egyedül csak a Fakirok pihenő helyéül szolgálnak. . . Oh ez lehetetlen! Mekegi Placzidus ebbe bele nem nyugodhat, jó hírnevét egy könyelmü látogatással tönkre nem teheti. . .

De mert hitestársának Prudenczia asszonynak ígéretet tett a kiállítás meglátogatására, mégis mit volt mit tenni, mint szépen a vasútra ülni s utazni Budapestre. . .

Mikor már Budapesten voltak, mikor már a kiállítás területéről csak egy lépést kellett volna tenni, hogy az ős-Budavára által nyújtott élvezetek minden nemének részesei legyenek, Mekegi Placzidus oda állott a hid fokára, s mondván Prudenczia asszonynak a következőket:

Asszony ! Prudenczia asszony ! Itt a hid fokán fogadom ünnepélyesen, hogy Ős-Budavára küszöbét soha Mekegi Placzidus átlépni soha nem fogja, s azt átlépni hitestársának sem engedi meg.

Prudenczia asszonyt férje kijelentése nem lejbe meg, s úgy tett, mintha teljesen belenyugodott volna azokba. Nem is tett említést erről férjének többé.

*

Budapesten időzésük ötödik napján Mekegi Placzidus levelet kapott.

Levelet, melyen a pontos czimen kívül még e szavak is állottak ;

„Saját kezébe !“

A levélben a legfinomabb női vonásokkal ez volt

Írva :

„Uram ! Mióta önt megpillantottam, mióta láttam önt, nincs nyugtom. Atkozom sorsomat, mert férjes uő vagyok, s igy nem lehetek teljesen az

öné! Boldogtalanságom határtalan, s ez csak fokozódnék, ha lehetetlenné tenné az önnel való találkozást. Kérem, könyörgöm enyhítse fájdalmamat, vigasztaljon boldogtalanságomban azzal, hogy ma este 10 órakor „Ős Budavár“ keleti kapujánál fel fog engem keresni.

Porciunkula.

U. i. Ismertető jel: Sürii lefátyolozás. “

Mikor a levelet Mekegi Piacidus elolvasta, mikor Mekegi Piacidus a boríték töbszörös átvizsgálása után ismételve meggyőződött arról, hogy az tényleg hozzá intóztetett, azonnal határozott. Mint jó erkölcsű egyén Ivedig nem határozhatott máskép, mint úgy, hogy megjelenik a kitűzött helyen, nehogy visszamaradása esetén tán öngyilkosság okozója legyen.

*

Mekegi Piacidus a levél érkezése napján hitestársa Prudenczia asszony iránt a legnagyobb előzékenységgel viseltetett. Hosszú sorokat foglalna el annak leírása, miből állott az előzékenység nyilvánulása, igy tehát annak részleteit mellőzöm, s ott folytatom, hogy Mekegi Placzidius vacsora közben esti 9 órakor azzal a meglepetéssel állott elő nejének Prudenczia asszonynak, hogy sürgős üzleti dolgok miatt 10 órakor hazulról távoznia kell.

Prudenczia asszony e hir hallatára nem sirt, nem ellenkezett, sőt maga figyelmeztette férjét a 10 óra közeledésére.

Mekegi Placzidus búcsút véve nejétől eltávozott.

Mikor Ös-Budavárának keleti kapujához ért, a sűrűn lefágyolozott nő már ott volt.

A felismerés, mint ilyen alkalmakkor, nagyon gyorsan ment.

Fél óra múlva már igazi bizalmasságban voltak. Placzidus ur nem sajnáU ismeretlenjétől semmit, minden ajtót megnyittatott Ös-Budavárában . . .

A legutolsó ajtó-nyitásánál, akkor, midőn a szenvedély legnagyobb fokra hágott, mikor már ismeretlenjét boldogítani hitte, s a, mikor már az arcz sürii fátyolozása mindkét félre alkalmatlanná vált, Mekegi Placzidus a legnagyobb ijedelemmel látta, hogy a nő, az ismeretlen levéliró, nem más — mint saját felesége Prudenczia asszony.

Hogyan történhetett ez ? egyszerű a magyarázat. A Mekegi Placzidushoz irt levelet nem Porcziunkula, de Prudenczia asszony irta, —ismérvéit férjének nagy erkölcsösségét, aki inkább meglátogatja Os-Budavárát, de nőt, boldogtalan szerelemben szenvedő nőt öngyilkossá lenni nem hagy.

így történt meg Mekegi Placzidius és édes hitestársa Prudenczia asszony közt Ős-Budavárában az első nem remélt találkozás, melynek azóta már többszörös folytatása következet.t

Giri-Gáré

KÜLÖNFÉLÉK.

* Városi közgyűlésnek kellett volna lenni e hó 3-án a kincstári nagy Unghid újraépítéséhez szükséges városi kötelezettségek, valamint egyébb ingatlanok ügyében. Minthogy azonban a m. hó 31-én kiegészített városi képviselő-testület újból még meg nem alakíttatott, a polgármester a közgyűlés elhalasztását mondotta ki, kijelentvén egyúttal, hogy azon felmerült niresztelések, mintha a m. hó 31-iki választások mind hivatalból nyernének megsemmisítést, mert a választásokat igazoló választmány megalakítása elmaradt volna, — nem felelnek meg a valóságnak, amennyiben az igazoló választmány még április hóban megalakittatott. E kijelentés megtörténte után a képviselő-testület tagjai szétoszlottak.

* Orsz képviselőválasztás Nagy-Be- reznán. A Sztáray Isván g. halálával megüresedett nagy-bereznai orsz. képviselőség e hó 5-én töltetett be választás utján. A győztes, ifj. Nehreheczky György ungvári szolgabiró ellenében, Hegedűs Béla fővárosi ügyvéd, a munkácsi püspökség jószágigazgatója lett, a ki déli 1 óráig több mint 600 szavazatot nyert, s a kivel szemben, az ellenjelölt, látva kisebbségét, ekkor visszalépett A megválasztott képviselő az orsz. szabadelvü-párt tagja.

* Az ungvári nagy Unghid újra építésére a keresk. miniszter mar kiirta a pályázatot. Pályázati határidő e hó 21-ike.

* Okleveles polgári iskolai és okle- les tornatanár, ki nyilvános intézetben több évig és mint nevelő is működött, ajánlkozik nép-és középiskolai tanulók magánoktatására ellátás, vagy megfelelő díjazásért. Irodai munkát is szivesen vállal, melyben teljes jártassággal bir. Tudakozádásra szívességből értesítést ád a szerkesztőség.]

* Uj körjegyző és segédjegyző. Az újonnan alakított jenkei körjegyzőségbe a f. évi julius hó 30-án megtartott választás alkalmával körjegyzővé Hauptmann Géza, voloszánkai körjegyzőségbe julius hó 22-én segédjegyzővé Jezierszky Sándor választatott meg.

* Az ungvári polgári kör választmánya e hó 7-én népes ülést tartott, melyen első sorban elhatározta, hogy a jelenlegi, és a czélnak egyáltalán meg nem felelő helyiség bérlését felmondja. Második és igen érdekes tárgya volt az ülésnek, a polgári kör további fenntartásának kérdése. A választmány egyhangúlag azon határozatot hozta, hogy a kör további fennmaradása, illetve újabb három évre való megalakítása czéljából nagyobb mozgalmat indít, mely ha eredményes lesz, úgy az aláírókat rendkívüli közgyűlésre fogja egybehívni. Néhány bel ügy elintézése után kimondotta a választmány, hogy a 'Air anyagi ügyeinek megerősítésére e hó 16-án. vasárnap, nyári tánczmulats.ágot rendez a Pannónia !• cit íe!\ i- ségeben, kedvezőtlen idő esetén annak üvegtermében