Ung, 1896. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1896-01-11 / 2. szám
XXXIV. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1896. január'11. SZERKESZTŐSÉG : Megyehá^-ter i. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle- :nény. meiy a lap szellemi részét illeti. I velek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sein közlünk, ha nem tu ti j a k kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. 2. SZÁM. KIADÓHIVATAL: Székely es Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : Egész évre i frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — '2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ONG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Lakható-e Ungvár város kaszárnyája? i. E lapok hasábjain csak az imént került nyilvánosságra Kassa város főmérnökének az ungvári kaszárnyáról szóló terjedelmes és pontosan kidolgo zott szakvéleménye és ez által még aktuálisabb lett a kaszárnya-kérdés, .mely már közel két éve rémit- gcti polgárainkat. Az ügy nagy fontossága és az általános érdekeltség késztetett engem is arra, hogy úgy is mint orvos és mint egészségtan-tanár csekély örömhöz képest én is hozzájáruljak e kérdés tisztázásához és kellő megvilágításához. Mielőtt a részletekbe bocsátkoznám, pár szóval ki akarom fejteni, miért, mit és mennyit kell ka szárnyaktól egészségtani szempontból megkívánni, mert ez úgyszólván az egyedüli fontos szempont; a többi ugyanis csak a kényelem és aesthetika kérdése. Egy ember élete és annak mindennapi foglalkozása is sok oly körülményt idéz elő, mely az illető egyén egészségének, sőt egész környezetének ártalmára lehet. Elképzelhető tehát, hogy ott, hol állandóan ezer vagy még több ember tartózkodik, mily nagy és sokféle veszély fenyegetheti úgy az illető tömeget, de az egész várost is Ezért képezi a hatóságok legnagyobb gondoskodásának tárgyát az iskola, színház, kaszárnya, táuczterem, stb. Természetesen más mértékkel fogjuk elbírálni a színházat, hol igaz, sok ember tartózkodik, de csak pár órán át, mint a kaszárnyát. De a kritikának más körülményekre is tekintettel kell lenni, midőn egy kaszárnyát elbirál. Nem fogunk egy laktanyával szemben oly szigorúan merev álláspontra helyezkedni, mint például az iskolával szemben, mert amott kifejlett, egészséges, edzett emberekkel van dolgunk, míg az iskola lakóit it zsenge, fejletlen és éppen fejlődésben !evő korból I apja, kik minden ártalmat kétszeresen szenvednek el : a jelenbeip betegségek alakjában, és a jövőben fejlődésünk visszamaradásával, elkorcsosodá- sukkal. Továbbá a katonák idejüknek aránylag csak igen csekély részét töltik a laktanyán : többnyire a szabad, üditő természetben ozondus levegőben, testedző gyakorlatokkal foglalkoznak, mig a szegény iskolásgyerek naponta 5—-6 órán át egy be lyen ül, alig mozoghat és e mellett szellemileg is a legnagyobb ménekben van igénybe véve, a mi sokkal jobban fáraszt ki, mint bármely rendes teái munka Ehhez hozzáveendő a szülei házban szoros felügyelőt alatt elköltött órák száma, úgy, hogy az iskolás gyerek alig juthat valóban friss levegőhöz. Ezért vagyunk oly 'szigorúak a::’ ikolaépületek meg- birálásánál. A kaszárnyák bírálatánál azonban nemcsak az eddig felsoroltak miatt leheli ink elnézőbbek — természetesen csak bizonyos határig, hanem azért is, mert legalább is csendes mosolyt csal mindenkinek ajakára az oly igyekezet, mely másodrendű, habár nem kevósbbó fontos kérdés dinéi jár el a legnagyobb szigorúsággal és pedanssággal oly helyen, hol a hygiene leg'ontosibb és legsarkaht >sabb követelményeivel senki sem törődik. Avagy nem í lesz kissé furesa, ha a laktanyák épületeinél min Jen feuaka Intik annak daczára, bogy a katonák benne legfeljebb 8—9 órát töltenek naponta (felszerelésük tisztogatása és az alvás ideje alatt), holott a katonák testi épségét ennél sokkal komolyabban befolyásoló körülményekre az illetékes körök nincsenek tekintettel, igy például a táplálkozás és testi ápolásra. Avagy nem e fontosabb, bogy a nehéz munkát végző katona kellően pótolhassa testének erre felhasznált erőit ? Erre a czélra pedig kap naponta egy többé-kevésbljé, de inkább kevésbbé jó és elegendő ebédet és reggel úgynevezett levest azaz meleg vizet Avagy mit szóljunk ahhoz, ha ma oly helyen, hol a kaszárnyákat egés{ségtaui szempont- | ból birálgatják, még mindig fenn áll a kurtavas és a dunkli (sötét zárka) intézménye egyéb hozzátar- tozaudóságaivai ? Pedig ezen bánásmód a testi 03 lelki erőknek oly veszedelmes próbára tevése, mely esetleg egész életre szóló következményeket vonhat maga után. A hol ily intézmények mai napig is fenn tudták magukat tartani, ott nem szabad másodrendű dolgokat tulszigoruan birálgatni és annál kevésbbé, ha nagy anyagi áldozatok árán már telepíteti kaszárnyákról van szó, melyek épifése alkalmával a katonai hatóság is befolyást gyakorolhatott. Annál kevésbbé lehet az ungvári kaszárnyával szemben ily szigorral eljárni, mert ennek a gazdag Budapest kaszárnyáival való összehasonlításától sem kell rettegni, holott mi szegény vidékiek ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a fővárostól csak tökéletest várunk, Elég lesz ráutalnom a monumentális Károly kaszárnyára, a Neugebáudera (újépület), az üllői ut legvégén levő szekerész-kaszárnyára, a főváros házi ezredét magába foglaló Mária Terézia kaszárnyára, stb. Mindezen kaszárnyákban a katonaság óriási nagy, fúlkeszerü bemélyedésekkel ellátott szobákban van elhelyezve, melyekben a múlt évek levegője i lesz úgyszólván konzerválva, mert oda ugyan friss ‘levegő be nem ójuthat, pláne a szűk, kicsiny ablakokon. A folyosók vagy hasonlóan fülledt levegőjüek, dohos szaguak, vagy pedig a lóghuzam majd elviszi az embert. Ezenkívül nedvesség, férgek és más hátrányok is kisebb-nagyobb mértékben feltalálhatók. Azért senki sem gondol ezen kaszárnyák lerombolására vagy a katonák kitelepítésére, sem pedig azok átalakítására. Sőt még egy eklatánsabb példát szolgáltat a főváros a budai XVII. számú katonai helyőrségi kórházzal, mely tehát beteg emberek számára készült, de azért télen-nyáron az egész épületet a A szeretet. — Az »Ung< eredeti tárczája. — „Szeresd felebarátodat!“ — Kétezer esztendeje, hogy e magasztos ige Krisztus fenséges ajkairól elhangzott. Kétezer esztendő az örökkévalóság mérhetetlen idejében arasznyi idő, de az emberiség, a nemzetek történetében valóban „Kétezer“ esztendő. S a kétezer esztendő, bár lassan, de a világosság felé halad, a szeretet ragyogó eszméje uralkodik a világon s a hová fénye behatol, ott a szeretet nemes virága ver gyökeret, könyörület fakad a szivekben, letörli a szenvedők kö- nyeit, magához emeli a kétségbéesetteket s midőn arról van szó, hogy a „Mindennapi kenyeret“ adja meg, az Ur szolgálatába lép s hol közvetve, hol közvetlenül oda nyújtja az éhezőknek segítő kezét. „Szeresd felebarátodat!“ — ez a két szó, ez az ige teremtette meg a humanismus áldásos korszakát. Eltelve az estének impressioival, késő éjszaka ülök íróasztalomhoz, hogy papírra vessem azt, a mi lelkemet áthatotta, a mi fölemelt messze a magasba, azokhoz a ragyogó csillagokhoz, melyek ablakomon bevillognak, melyeknek tiszta, rezgő fényük, titokzatos voltuk, csak fokozza azt a sajátságos, édes hangulatot, melyet onnan hoztam magammal, a hol a jótékonyság nagy eszméje volt az egyetlen, a mi a sziveken, a kedélyeken uralkodott, — az az eszme, mely az embert fölemelte az Istenhez, fölemelte arra a magas piadesz- lálra, a hol önmagában tiszteli az embert Az ajtónál, a jegyszedő asztalnál két nő ült, egy idősebb ezüsthaju, jóságos arczu nő s egy bájos, üde, fiatal. Osztogatták a jegyeket, szedegették be a könyörület filléreit. Egy pillanatra rájok néztem és megértettem, hogy miért ülnek ott .... És valahányszor hallottam, hogy a pénz megcsörrent asztalukon, lelkem mindannyiszor hozzájuk szállt s láttam, hogy ha többet kaptak, önkénytelenül összenéztek s ajkaikon egy mosoly siklott el, szemeikben megcsillant valami, a mi nehány pillanatra átszellemülné tette arczaikat Isten áldása legyen rajtok! A közreműködők, a szeretet, a jótékonyság e nemes bajnokai, vájjon miért léptek a pódiumra?... azért, hogy azon (átka műélvezet áltál, melyben részesítettek, ezerszer rreghálalják, visszafizessék nekünk azt a pár fillért, melyet a szegény fázkódó, éhező gyermekeknek juttattunk. Az ég áldja meg őket! * Az eszme-társulás folytán eszembe jutott két szép dolog; az egyiket azért mondom el, mert az egyik közreműködővel szoros összefüggésben áll: Nehány év előtt Dessewffy Arisztid úrhoz — a képviselő-házban — benyitott egy intelligens asszony s jóformán lábaihoz borult s szakadozva, zokogva elmondotta, hogy a nyomor a kétségbeesés örvényének szélére kergette, hogy három kis arvája van, a kik eheznek, a kiket — mert a lakbért megfizetni nem bírja — három nip múlva az utczára fognak dobni. Egy folyamodványt hozott magával: Dessevvffy Arisztid ur áltál akart valami kis álláshoz jutni. Dessewffy megígérte, hogy a me lityire tőle telik, elősegíti ügyét s a lölyamodvanyt zsebébe csúsztatva, hazament. Másnap az asszony ismét benyitott Dessewffy szobájába s ismét oda borult lábaihoz s zokogva monda : -- Uram, köszönöm! ,. . Csak Ön tehette, áldja meg értem és gytrmekeimért az Isten! Húsz forintot kaptam, csak Őn küldhette . . . Húsz forintot és egy névtelen levelet. Higyje meg, uram, nagy nyomorban vagyok s nemes adón mya gyermekeimet a megfagyás- tól, az éhségtől mentette meg; de levele, oh, az többet, sokkal többet adott: visszaadta Isten iránti bizalmamat, reményt öntött fáadt, csüggedő lelkembe . . . . Lapunk mc i száma 6 oldalra terjed. — Jó asszony, nem én voltam, ne hálálkodjék nekem ! Kegyednél van a levél ? — Nálam. — Mutassa meg, — mondá Dessewffy s az asz- szonytól átvett egy levelet. Dessewffy belepillantott a levélbe és salját — öcscsének köze Írását ismerte meg benne. — Talán mindé í melegen érző ember el birja képzelni, hogy mit érzett Dessewffy akkor, a mikor a szegény asszony nemtő angyalában saját, szeretett fivérét látta . . . A dolog úgy történt, hogy Dessewffy otthon az ebédnél a szegény asszony kétségbeesését elmondotta s öcscse, a ki jelen volt, nem szólt semmit, csak kiosont az előszobába s bátyja kabátjának zsebében kikereste a folyamodványt, hogy az asszony czimét kiírhassa belőle. És ő törülte le egy szenvedő asszony könyeit, bizalmat öntött egy csüggedő anya leikébe, ; mosolyt csalt három éhező gyermek ajkára. — Áldott legyen emléke! Csak emléke, mert nemes életét egy végzetes párbaj - kiontotta .... * Ezt a napokban hallottam s nem fogom soha elfelejteni. Karácsony-estéjének napján, Pétervár egyik utczá- jának posta-szekrénye előtt egy kis rongyos, félig meztelen fiúcska állott s azon fáradozott, hogy egy levelet I csúsztasson be a szekrénybe. Kicsi volt még, nem érte el. Egy pap ment el mellette. — Mit akarsz, kis fiam ? — kérdé s meg állott. — Ezt a levelet szeretném bedobni. — De hisz’ nincs rajta levéljegy. — Nem baj, oda mehet a nélkül. —• Hadd lám, hová írsz ? — A Jézuskának ; anyám beteg, mi öten vagyunk s fázunk, éhezünk. A kis Jézuska másoknak oly sokat, sokat hoz, én csak fát és kenyeret kérek tőle . .. Anyán)
