Ung, 1895. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-21 / 29. szám

Örömmel telhetik meg szivünk a nyelvi viszonyokat feltüntető számadatok összehasonlításánál, mert ezen összehasonlításból csak egyet lehet konstatálni: a magyar nyelv térhódításának s ezzel a magyar állameszme erősbödésének kétségtelen tényét. Avagy nem-e azt jelentik e holt számok, melyek azt mutatják, hogy mig 1858-ban az összes ifjúságnak csak 44% (364 tanuló közül 160) magyar, addig 1894-ben a magyarok létszáma 95%-ra (593 tan. közül 523) rúg ? ! 1858-ban német 30, tót 19, ruthén 146, legyei és román pedig 9 volt a tanulók létszámában. 1894ben a németek száma 9, a tótok-é 7, a ruthéneké pedig 14; román és lengyel egyáltalában nincs. E számok kétségtelen jelei annak, hogy a más nemzetségü ifjak nyelvben és érzületben megmagyarosodva — lassan lassan teljesen beolvadnak a magyar elembe. így legyen az minél előbb összes középiskoláinknál!

Medreczky István tanár, ki ezen adatokat nagy fáradsággal összegyűjtötte és nagy gonddal összeállította, ezen munkájával nagy szolgálatot tett úgy a gymna- siumnak, mint a nagy közönség azon részének, mely a tanügy fejlődése, s ezzel a kultúra terjedése iránt meleg érdeklődést tanúsít.

A midőn még. megemlítem, hqgy az általános érdekű közlemények között ott találjuk Pogány tanárnak meteorológiai megfigyeléseit is, áttérek az »iskolai közlemények« néhány adatának kivonatolására.

A f. tanévben a tanári kar Novak Endre dr. közkórházi igazgató-orvossal, ki az egészségtant tanította, 23 tagból állott. Ezen 23 tag részesítette a tanév elején beirt 628 tanulót testi-lelki gondozásban. A beirt tanuló közül elhalt 2, kimaradt 62, év végével volt a 9 magántanulóval együtt 562. Ezen tanulók közül előmenetelre nézve tiszta jeles 31, tiszta jó 89, tiszta elégséges 330 tanuló; egy tárgyból bukott 54, két tárgyból 30, több tárgyból pedig 28.

Érettségi vizsgálatra jelentkezett 45 ifjú. Az írásbeli vizsgát sikerrel letette 43, a szóbelit 38 ; ezek közül jelesen érett 5, jól érett 20, egyszerűen érett 13.

A lefolyt tanévben 11 tanuló élvezett ösztöndíjat 1245 Irt értékben. Jutalmat nyert különféle alapítványokból 18, egyes — a jelen tanévre szóló adományokból 15 tanuló. Segélydijakat nyertek 75-en ; ezek mellett több tanuló úgy a gör. kath. papfi-árva intézetben, mint pedig a munkácsegyházmegyei papfi-tápintézetben részben mint ingyenes, részben pedig kedvezményes dij mellett volt elhelyezve.

Az intézet könyvtára a f. tanév alatt 83 müvei (102 kötet és 64 füzetben) gyarapodott; ezen müvek értéke 514 frt 96 kr.

Tetemes gyarapodást mutathat fel a természetrajzi, a természettani muzeum, valamint a régiség- és érem- gyűjtemény is.

A gymnásium ifjúsága két nagyobb tanulmányi kirándulást is tett tanárainak vezetése mellett. A tanév elején, szept. 16-án, a perecsényi Bantlin-féle vegyészgyárat és a fát szállító hegyi vaspályát tekintette meg ; a tanév végével, május 28-án, pedig a bereznai völgyet és a kis-berezriái Bazilita-kolostort szemlélte meg. Mindkét esetben az »Ungvölgyi vasút« külön vonatán ment fel a tanulóifjúság.

Az ifjúság egy része a kassai és debreczeni tornaversenyeken is részt vett, s mindkét helyről verseny- dijjal tért vissza, 1. évi junius hó 8-án pedig helyi versenyt is rendezett a tornázóifjuság, mely a közönség nagy érdeklődése mellett igen jól sikerült.

Még több olyan dologról kellene beszámolnom, a mely a f. tanévi értesítőt becses adatokkal gazdagítja. De miután e gazdag tartalmú értesítőt egy könnyen ki nem menthetem, annak megemlítése mellett, hogy a Dayka- kör Mazucli Ede tanár vezetése mellett 71 rendes és 159 pártoló tagjával derekas munkásságot fejlett ki, hogy a Medvigy tanár felügyelete mellett működő »Gyorsiró-kőr« 29 taggal ez idén is folytatta hasznos tevékenységét, s hogy egyes tanulók a ruthén nyelv mellett a tranczia nyelvben, a müénekben, szabad rajzban, zenében és vívásban is nyertek oktatást, csak még Medreczky Istvánnak » fest és ügyesség méreteire« reflektálok, a melyeket a négy alsó A) osztály összes tanulóin eszközölt; ezzel ismételten is bebizonyította, hogy kitartó tevékenysége és szakképzettsége e téren is karöltve jár.

A midőn a gymnasium ez évi értesítőjének ismertetését befejezem, csak azon óhajomnak adok még kifejezést, hogy vajha minden középiskola ilyen törekvő, ilyen ügybuzgó és szakképzett tanári karral dicsekedhetnék, mint a milyennel a mi gymnasiumunk bir.

II. A tanítóképző-intézet értesítője, — bár kisebb terjedelmű — nem kevésbbé érdekes tartalma mellett még azon okból is bir jelentőséggel, mert nevezetes időpontot jelez a tanítóképző-intézet életében: a második század kezdetét, — annak első évét. S ebből az alkalomból az intézet igazgatója — a múltra egy kis visz- szapillantásl vetve — első sorban számot ad azon érdekes nyilatkozatokról, a melyeket egyes főpapok és tanférfiak a múlt tanév végével kiadott 'Emlék-Albumához fűztek. A múltból azután áttekint a jövőbe, s elősorolja mind ama szükséges intézkedéseket, a melyek hivatva vannak az intézetet még magasabb színvonalra emelni, működését megkönnyíteni. E mellett rámutat az intézet működését megnehezítő akadályokra is. Ilyen akadály első sorban az intézet tanárainak valóban gyarló fizetése, mely egyedüli oka annak, hogy a képzőintézet tanári karában oly gyakoriak a változások. Lássuk csak é fizetést, mely még az 1862. évi szervezés alapján áll Az igazgató évi 735 Irtot, a kél segédtanár egyenkint 315, a gyakorlóiskolai tanitó 472, a hitoktató 105 frtot élvez; az intézet felszerelési költségeire évenkint 105 torint van kiutalványozva. Tekintettel arra, hogy ezen intézetnél a munka 1862. óta 4-5-ször nagyobb lesz, s

hogy ezen régi kor megélhetése a mai kor drágaságával távolról sem hasonlítható össze, e fizetést csak alamizsnának kell mondanunk.

Az intézet érdemes igazgatója az akadályoknak további elősorolása mellett rámutat azon eszközökre is, a melyekkel ezeket le lehetne győzni.

Igen érdekesnek és helyesnek tartom az igazgató azon javaslatát, a mely azon fontos és mindenesetre megszívlelendő oknál fogva, hogy az egyházmegyéhez 70 oly parochia is tartozik, hol a szertartásokat magyar nyelven végzik, azt czéloz^a, hogy az intézet ifjúsága a kántori teendők végzésében ne csak ó-szláv nyelven, hanem magyar nyelven is képeztessék ki.

Ezek előre bocsátása mellett áttérek az egyes adatok registrálására.

A tanári-kar az igazgatóval együtt 8 tagból áll; a gyakorlóiskola tanítója a kilenczedik.

Az intézet növendékei az év elején számszerint 104-en voltak, még pedig az I. oszt.-ban 39, a II-ban 35, a III-ban 30, ezek közül az év végéig kimaradt 15, év végével osztályoztatok 89. Előmenetelre nézve volt 7 jeles, 13 jó, 53 elégséges, 16 elégtelen előmenetelő tanuló. A növendékek majd mind gkath. vallásuak; róm. kath. 4, ref. pedig 1 volt.

A rendes tanulók mellett 33 magántanulója is voT az intézetnek: 5 az I-ső, 8 a Il-ik, 20 pedig a ill-ik osztályban.

Ösztöndíjat 14 tanuló élvezett, egyenkint 42 Irtnyi összegben ; ezen ösztöndíjak értéke 588 Irt. A növendékek segélyezése abból állott, hogy ezeknek egyrésze vagy teljesen ingyen, vagy mérsékelt dij lefizetése mellett teljes ellátásban részesült az internátussal kapcsolatban levő tápintézetben.

Jutalmat kapott 29 növendék ; a jutalmak részben pénzajándékból, részben egy-egy könyvből állottak.

A képzőintézettel kapcsolatban lévő gyakorlóiskolát 5 magántanuló és 95 ^udes tanuló látogatta; ezen tanulók hat osztályba voltak sorozva.

Az értesítő a tanképesitői vizsgálatról a következő adatokkal számol be. Tanképesitőre összesen 66 jelölt jelenkezett ; ezek közül 7 javító vizsgálatnak vetette magát alá. A jelentkezők közül képesítve lett 49 és pedig jeles képesítést nyert 7, jó képesítést 6 és elégséges képesítést nyert 39, ujrakészülésre utasittatott 17, még pedig 2 az öszes tantárgyakból egy évre, 9 két tárgyból három flóra, 6 egy tárgyból ugyancsak három hónapra.

A képesilettekből 35 kántor-tanitóságra, 14 pedig csupán tanítóságra nyert képesítést. Utóbbiak számában két tanítónő is benntoglalfatik, kik a minisztérium kivételes engedélyével tették le ezen intézetben a tan- képesitői vizsgát.

Ha még megemlítem, hogy az értesítő az »Önképző kör«-, az ifjúsági »zenekor« működéséről, a tanszerekről, a könyvtárak gyarapodásáról is beszámol, hogy az intézetnek f. tanévi működésére vonatkozó eseményeket is elősorolja, úgy ez értesítőt, mely a képzőintézetben uralkodó szellemről, a tanári kar ügybuzgóságáról és rátermettségéről hü képet tár elénk, — teljesen kimerítettem.

III. A görög kath. leányintézet értesítője, mely első helyen az 189%. tanév lőbb mozzanatait ismerteti. a következő adatokat tartalmazza.

Az intézet tanári és tanítónői kara áll 5 bentlakó és 13 bejáró tanárból és tanítónőből; utóbbiak számában a három hitoktató is foglaltatik.

A növendékek száma a tanév elején 194 volt; ezekből 21 évközben kilépett, 1 pedig meghalt. Az év végével volt a megmaradt 172 növendék között 25 elemi (111. ésIV-ed osztályú) iskolai, 126 polgári iskolai, 20 ipartanuló és 1 polg. iskolai magántanuló. Bentlakó növendéke volt az intézetnek 48, még pedig 12 árva és 36 fizetéses.

Az orsztályozott polg. iskolai tanulók közt van 13 kitűnő, 44 jeles, 33 jó, 25 elégséges és 11 elégtelen előmenetelő. Az iparosztály tanulói közt van 11 kitűnő, 7 jeles ás 2 jó eredményt elért tanuló.

Jutalomban részesült összesen 37 polg. iskolai és 3 iparosztályba járó tanuló, ezek közzül 5 pénzjutalommal, 35 pedig egy-egy kath. irányú hasznos könyvvel lett kitüntetve.

A leányintézeti értesítő az átvett évi tananyag ismertetése mellett a házirendre és figyelemre vonatkozó szabályokat is közli. Mindezek arról győznek meg bennünket, hogy ezen intézetben a bejáró növendékek a leglelkiismeretesebb tanításában, oktatásban, a bentlakó növendékek pedig e mellett gondos anyai nevelésben és felügyeletben is részesülnek. E tudat azon szülőket, kik gyermekeiket ezen intézet falai közé bocsátják, teljes megnyugvással töltheti el. Preceptor

Tanitó-g’yülés.

Az »Ung-beregvármegyei róm. kath. tanítók egyesülete« folyó hó 18-án, Ungvárt a kath. elemi népiskola egyik tantermében érdekes és tanulságos1 közgyűlést tartott, melynek lefolyásáról a következő tudósítást közöljük :

Benkő József, esperes-plébános, egyesületi elnök a kath. iskola létjogosultságát, a hit erejét és hatalmát fejtegető tartalmas és hatásos beszéddel nyitotta a közgyűlést, mely beszédét a tagok zajosan megéljenezték.

Azután a múlt ülés jegyzőkönyve olvastatott fel és észrevétel nélkül hitelesíttetett.

Majd Szabó József egyesületi főjegyző olvasta fel az egyesület mull évi működéséről szóló jelentését, mely arról teszen tanúbizonyságot, hogy a tanitó-egyesület tagjai önművelődésére, erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdítására irányuló tisztét derekasan betöltötte.

Ezután a pályanyertes értekezés felolvasására került a sor. A thema a magyar nyelv tanítás czélja és eszközeinek kifejtése volt. Beérkezett reá 3 pályamunka, melyek közül az első díjjal a Megyesi (Bika) Tamásé, a másodikkal a Möller Istváné lett kitüntetve.

Az első dijat nyert értekezés nyomban fel is olvastatott. Lényege az, hogy nem holt formákat, hanem élő nyelvel kell tanítani az iskolában, őzéiül tűzvén ki a helyes beszédet és Írást.

A második pályamű a mai grammatizáló rendszer mellett tör lándzsát sok ügyességgel és igyekezettel.

Az egyesület a helyes irány mellett foglalt állást, midőn a Megyesi dolgozatát tüntette ki az első díjjal.

Szabó József az ung-beregvármegyei tanítók anyagi helyzetének javításáról tartott iövid felolvasást, mely után élénk vita keletkezett, melyben részt vetlek : az előadó, Forgách János prépost-plébános (Munkács), Göndy Ede, Tnrcsányi János (beregszászi plébános), Soltész Imre, az elnök és mások. — A vitának, mely a kántori javadalom gyarapítása körül forgott, az lett a vége, mikép határozattá emeltetett, hogy az egyesület felterjesztést teszen ezen ügyben a megyés püspökhöz.

Göndy Ede ' élénk tetszéssel kisért előadásában a tanítói nyugdíjtörvény hiányait fejtegette s a revisió érdekében felterjesztés intézését indítványozta.

Az indítvány többek hozzászólása után akképen fogadtatott, hogy a megyei püspök utján intézzen felterjesztést az egyesület a vallás- és közokt. m. kir. miniszterhez a tanítói nyugdíjtörvénynek mielőbbi revisiója iránt és folyamodványát az egyesület támogatás végett az ország összes taniló-egyesületeinek küldje meg.

Élénk vitára adott alkalmat azon indítvány is, hogy tegyen az egyesület lépéseket egyházmegyei nyugdíjalap létesítésére. Az indítvány azon hozzáadással fogadiatott el, hogy az esetleg megalkotandó egyházmegyei nyugdíjalapba való belépés nem lehet kötelező, abba csak az lép be, aki akar.

Ezzel az érdemleges tárgyak sorozata ki volt merítve s a gyűlés az elnök éltetésével véget. ért.

Gyűlés után a társaság zöme a Koronába gyülekezett közös ebédre, mely gazdagsága és jóságánál fogva lakomának is beillett. Hogy dikcziókban nem vo't hiányoság, azt mondani is te'esleges ; de hogy olyan ötletes és tartalmas felköszöntő beszédek mondattak, a minőkhöz hasonlók ritka alkalommal hallhatók, ez említésre méltó dolog. Felköszöntőket mondtak : Benkő József, Szabó József, Göndy Ede, Ember János, Kusnyiri Gyula, Csehtiezky József és mások.

Az igy igazán »emelkedett« hangulatú társas ebéd belenyúlt a késő délutánba.

Farkas Ferenez rendőrkapitány fegyelmi ügye.

Ungvármegye fegyelmi választmánya e hó 14-én, vasárnap d. u. hozott Ítéletet a Farkas Ferenez Ungvár városi rendőrkapitány fegyelmi ügyében.

A választmány tagjai Török József gróf főispán elnöklete alatt, Danes Bertalan kir. tanfelügyelő, Vadász József kir. pénzügyigazgató, Thuránszky Tivadar és Nehrebeczky György voltak.

Az ülés folyamán első sorban felolvastatott Lasz- tókay vm. főügyész vádlevele, mely szerint a több fegyelmi vétséggel terhelt Farkas Ferenez a megejtett fegyelmi vizsgálat adatai alapján az 1886. XII. t.-cz. 90. §-ának a) és b) pontjában minősített fegyelmi vétségek elkövetésében snlyosabb mérvben bűnösnek mondandó ki, és ezért az idézett törvény 95. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezés értelmében 500 forint bírsággal büntetendő, valamint a fegyelmi vizsgálat során a felmerült eljárási költségek megfizetésében elmarasztalandó.

Az indítvány indokolásában bünül rójja fel a rendőrkapitánynak: 1-ször, hogy a rendőrkapitány

100 frt bírságpénzt 1887. deczember hó 2-án felkezelt, s azt csak 1894. november hó 16-án szállította be a városi pénztárba;

2- szor, hogy egy a szolgálatból már elbocsátott városi szolgának helyettes polgármestersége idején 4 havi fizetést utalványozott ki;

3- szor, hogy a mészárostól a húst kilónként 30 krért vette akkor, mikor azért mások 56 krt fizettek.

Kiterjeszkedik a vádlevél a kassai esküdtszék előtt lefolyt sajtóperre is, s ha az ott elsorolt visszaélések mind teljesen beigazolva nem is látszanak, mégis súlyosbító körülménynek tartja a tiszti főügyész azt a tényt, hogy a kapitány rovására: Vincze Béni, a

kassai esküdtszék által egyhangúlag felmentetett a rágalmazás es becsületsértés vádja alól, — mi által a Farkas rendőrkapitány tekintélye és az az állás által megkövetelt bizalom érzékeny csorbát szenvedett.

Farkas a főügyészi vádlevélre 9 sűrűn nyomatott oldalon védekezik, s első sorban az ellene vezetett fegyelmi eljárást szabálytalan, hiányos, és sérelmesnek mondja és ezért egy ujabbi vizsgálat elrendelését kéri, mert állítólag a vizsgálatot vezető vármegyei aljegyző őt bántó kérdésekkel üldözte, s hivatali állásáról való lemondásra akarta kényszeríteni.

Minthogy pedig egy újabb vizsgálatra reménye nincs, védekezik a felhozott vádak ellenében :

A 100 frt hét év mulvai beszállítására azt mondja, hogy az feledékenységből történt.

Az elbocsátott városi szolgának az elbocsátás után még négy hónapig kifizetett fizetésére azt állítja, hogy ő nem ismerheti az összes szolgákat.

A kilónként 30 kros hús ügyét, mint a felesége dolgát adja elő, igy tehát ha vettek is 30 krért egy kiló húst, mikor mások 56 krért fizettek, ezt bűnnek nem találja.. „Nem csak én, de sok magas hivatalt viselő tisztviselő is részesül egyes iparosok, kereskedők, mészárosok stb. részéről árkedvezményben.“ így végzi a 30 kros húsra való védekezését Farkas.