Ung, 1895. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1895-12-29 / 52. szám
XXXIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1895. deczember 29. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle- iienv. mely a lap szellemi részét illeti. L'velek csak bérmentesen fogadtatnak . Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. 52, SZÁM. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. . ÜNG VÁRMEGYE ÉS ÁZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 1896. Csak két nap választ el bennünket a nagy évfordulótól ; két nap múlva 1896-ot Írunk. Mig magyar él a földön, melyet ma egy nagy képességű, 1000 éves múltja daczára is fiatal, ős erőben gazdag nép vall hazájának, ez a mostani évforduló megmarad az emberek emlékezetében. Szivünk hő kívánsága, hogy beláthatatlan időkig maradjon meg emlékezetünkben ez az esztendő ! A föld, melyet karajalaku hegyek és derékszöget képező folyók határolnak, mely népek és nemzeteknek bölcsője és sírja is egyúttal, sose legyen sírja a magyarnak.- Éljen itt e maroknyi nép számban megsokasodva, szellemi és fizikai erőben megizmosodva, saját és az emberiség javán munkálva, az időknek végezetéig, Mig ezt a földet isteni és természeti erők emberi lények tartózkodására alkalmatos alakban tartják fenn, térképén mindig a „magyar“ jelző legyen olvasható. Ez a jelző sohase a „történelmi“ térképen forduljon elő. Nehéz viszonyok közölt érte meg e népcsalád ezen a helyen ezt a kerek 1000 esztendőt; nehéz viszonyok között van ma is, midőn az ezer éves ünnepet üli. Iiogy a második és a többi ezredéveket is megérje, nagy kötelességek állanak előtte, melyek között az a legnagyobb, hogy a köznép sat- nyulásának, elkorcsosulásának a közjóiét megteremtése á'tal gátat vessen. A legnagyobbak, a legnemesebb ambitiójára méltó dolog akként intézni az ország sorsát, hogy a nemzet legkisebb fia is „megtalálja bonját e hazában.“ — S\abadság és jólét a feltétele úgy az egyén, mint a nemzet hosszú életének. Ha ezeket a feltételeket nemzetünknek biztosítottuk, nem lesz a történelemnek olyan vihara, mely képes lenne bennünket elteperni e helyről. Adjon az Isten boldog újévet mindnyájunknak és hosszú életet népcsaládunknak ! E. J. A holnapi tisztujitás. A vármegye közigazgatásának vezetésére híva tott férfiak meg lesznek választva, mire lapunk a vidéki olvasó-közönség kezébe kerül. Mi lesz a választás eredménye, ez a kérdés csaknem felesleges a f. hó 10-án megtartott értekezlet eredményének nyilvánossságra hozatala óta. Hogy mi mégis foglalkozunk a dologgal, ez nem azért történik, mintha a választás tényleges kimenetelét legkisebb mértékben is befolyásolni, a törvényhatósági bizottság tagjait az ismeretes megállapodás szentesítésére kapaczitálni kívánnék; felszólalásunknak egyedüli ezé Íja, hogy pár szóban okát adjuk annak, a mi — előreláthatólag — történni fog. Az olvasónak figyelmét bizonyára nem kerülte el az a körülmény, hogy az „általános“ tisztujitás tényleg nagyon is „részleges“-nek Ígérkezik, aj mennyiben az egész tisztikarba alig kerül be uj elem. Egy pár előlépós és positio-csere, ebből fog állata az egész. Mért lesz ez igy ? Egyszerűen azért., mert nem lehet, és nem is szükséges, hogy másként legyen. Vármegyénk a közigazgatás szolgálatára hivatott, minden tekintetben qualificált erőkben nem olyan gazdag, hogy a közszolgálatban álló jó erők helyett jobbaknak választását — eltekintve a mél- lányossági tekintetűktől, melyeket a mi közönségünk soha szem elől nem tévesztett — csak meg is kísérelhetné. Éz a kísérletezés azonban teljesen felesleges is: a mi vármegyei tisztikarunk tehetség, képzettség, kötelességtudás és a köznéppel való emberséges bánásmód tekintetében annyira megállja helyét, hogy minden kísérletezés, mely helyükbe másoknak ültetését czélozná, egyszerűen hálátlanság lenne s elkedvetlenedést eredményezne. A 16-iki értekezlet belátta,ezt és épen ezért Csupán a szükséges változások keresztülvitelét tűzte ki őzéiül. A Buday Miklós árvaszéki elnök nyugalomba vonulásával támadt rés betöltése lesz tehát az egyetlen valóban érdemleges tárgya a holnapi közgyűlésnek. Ki lesz a Buday Miklós utóda, nem titok. Egy olyan férfiút nyer az árvaszók Horváth Dezsőben, a kiben elődjének puritán becsületessége, ügyszeretete mellett a javakorabeli férfi tettereje is meg van. Horváth Dezső egyébiránt nemcsak egyéni jó tulajdonságainál, hanem szolgálati érdemeinél fogva is méltó az előléptetésre. Az ő helyének betöltése nem kevés gondot okozott azoknak a férfiaknak, kik a vármegyei köz- igazgatás ügyét szivükön viselik; mert azon nagy- fontosságu ügykör betöltésére, melyet a jegyzői kar van hivatva ellátni, ugyancsak meg kell válogatni az embereket. A 16-iki értekezlet kijelölése mindenkit kielégít, a ki Minay István, ungvári járási főszolgabírónak szép tehetségét, képességét, szorgalmát és ' más tekintetekben is kiváló egyéniségét ismerik. Az ő helyének a közóhaj figyelembevételével leendő betöltésére javaslatot tenni volt az értekezlet nehéz feladata. Két érdemes férfiú neve jött ezen állás betöltésével kapcsolatban forgalomba: a Kusnyiry Gyuláé, és a Lőrinc\y Jenőé. Olyas conbinatió is felmerült, hogy Kusnyiry Gyula jöjjön be Ungvárra, helyét pedig Lőrinczy Jenő foglalja el. Ebbe aztán mások is beleszólottak; a közönség mind a két férfiú mellett állást foglalt; úgy a kaposi, mint a bereznai járásból számos tagú küldöttség tisztelgett főispánunknál, kérve őt, miké]) hasson oda, hogy a most említett járási főszol- gabirák jelenlegi járásuk ólén maradhassanak. A kérvényezők álláspontját különben erősen támogatta a közszolgálatnak az a követelménye is, hogy a járási főtisztviselők ha csak lehetséges, ki ne mozduljanak helyükről, hol már alaposan ismerik a talajt, melyen mozognak. Panem et eireenses. — Az »II ii g« eredeti tárczája — A viz körforgásához hasonló módon ismétlődnek a történelmi idők eseményei. Az uj események, uj dolgok, uj irányok nem egyebek, mint a lezajlott események, regi dolgok, elfeledett irányok uj kiadásai. A könyv, annak papirosa, betűje, sőt tálán a berendezése is uj, de tartalma az a régi. Mindig egy és ugyanaz. A római nép felkiáltása : „panem et eireenses,“ sem csupán a múlt eseménye. Nem. Még inkább a jelené az. Ma a világ összes nagyvárosi népének szivében él és ajkáról visszhangzik e szózat. A városok népe ma is az, a mi Róma népe volt: kenyeret és játékot követelő, kenyérért és játékért zajongó. Nem a lapok által festett szörnyű nyomor bántja s teszi elégedetlenekké a nagyvárosi tömegeket, hanem a lizikai élvezeteknek túlságos hatalomra jutott vágya. £ nagyvárosi nép élni és élvezni akar; a fizikai kellemes életnek rengeteg eszközét látja maga előtt és megkívánja. Nincs benne módja, hogy azok közül a költségesebbeket magának biztosítsa, tehát elégedetlenkedik és elégedetlenségében legalább a jövő boldogság ábrándképeivel foglalkozik. A nagyvárosok népe azonban nem valami ideális népség; ellenkezőleg, nagyon reális gondolkozasu, abrándképei egytől-egyig a fizikai világra vonatkoznak : kevesebb munkát, több és jobb kenyeret, több és változatosabb élvezetet kíván. A népnek azonban még ez az ábrándozása is praktikus; nagyon praktikus, mert csak akkor jut kifejezésre, mikor épen idő van ra : vasár- és ünnepnapokon, máskor a nép dolgozik őrült rohanással, hogy ugyanilyen módon elélvezze keresményét. Szándékosan használom e szót elélvezze, mert bármilyen költséges is a nagy városokban a megélhetés, az emberek többsége keresetének.nagyobb felét nem a megélhetés, hanem az élvezet emészti meg. És e tekintetben a nagy városok' társadalma teljesen egységes; minden társadalmi osztály a sok el vezet szenvedélyének rabja. Ez a nagy zsarnok uralkodik rajtuk és hajtja őket sebes rohanással az élet utján. A nagy városban nincs idő a szemlélődésre, a j gondolkozásra, a csendes busulgatásra; rohanni kell a ken3'ér és élvezet után. Rohan is mindenki, akinek az élvezetek eszközei öröklés, vagy szerzés által kezébe nem jutottak; mert ha nem rohan, az élvezetek forrásához nem engedi a száguldó tömeg, sőt le is tiporja. Ilyen a nagyvárosi élet ; ilyen a mi Budapestünk élete is. „Kenyerei és élvezetet !“ e jelszó él és uralkodik itt a tömegek lelkében jobban, mint bárhol másutt a hazában. A kenyér és az élvezet eszközének, a munkának megszámlálhatatlan neme van itt, valamint az élvezeteknek is. A munkában nem válogatósak az emberek ; itt nincs kedvencz foglalkozás* csinálja ki ki azt, a mi | legtöbb hasznot hajt részére; a hajlam szerinti munka j luxusát csak a szellemi, vagy anyagi javakban dúsak, meg a különezök engedik meg maguknak. Az élvezetekben azonban van különbség, vannak i fő- és mellék-élvezetek. Az élvezetek királya az evés- ivas, az élvezetek menyországa a korcsma ; a főváros első embere a korcsmáros. A fővárosi ember rendkívül szereti a korcsmát ; j valóságos élet szükséglet az rá nézve. Nagyon szeret enni inni mindenütt, de a korcsmában akkora gyönyörűséggel élvezi az asztal örömeit, hogy még nézni is gyönyörűség. Ezért olyan sok itt a korcsma, hogy minden 3—4-ik házba jut belőle egy-egy. S a fővárosi embernek ez a korcsmaszeretete természetes ; örökös kemény munkában van, a*vasár és ünnepnapok délutánjait leszámítva, csati álmában pihen és szórakozik. Hogy tehát máskor is legyen egy kis mulatsága, az evés idejét használja fel a szórakozásra. A nyilvános helyeket hasonló okokból a nők is előszeretettel keresik fel. Hanem aztán, ha egy-egy félnapi szünethez jut ez az ember-tömeg, szinte elkábitja az embert az élvezetek lázas hajszolása. Minden mulatóhely tele van, a szórakozásnak minden kigondolható eszköze igénybe van véve, mintha utolsó napját éiné ez az ember tömeg s vígan akarna elevezni az ismeretlen partok feié. Pedig hát semmi egyebet nem tesznek az emberek, mint erőt gyűjtenek a másnapi munkához. Testileg ugyan jobban kimeríti őket az élvezet, de felüditi lelkileg. Sehol annyira nem érvényesül a munka megosztás elve, mint itt, sehol annyi ember nem végez eníiyi lelketlen részletmunkát, mint itt. A fővárosi emberre életfeltétel, hogy olykor-olykor egyebet csináljon, mint a mit rendesen csinál. Ha nem élvezne, ha nem mulatna, ha ezt az igazi rabszolgaéletet fel nem váltaná egy-egy kis szabadság, lelki végkimerülés tenné képtelennekké az embereket a „széklábfaragás “-ra. Értem ezt az igazi lelki-élet nélkül való világot 1 de nem tudok vele megbarátkozni s azt, hiszem, nem is fogok, bármily hosszú időre is kössön ide sorsom. Mikor az embereket a munka és az élvezet terhei alatt görnyedni látom, eleltünődöm rajta: ez hát a czél, melyhez az emberi a czivilizáczió vezérli; ez a fizikai gyors égés-e a rendeltetésünk? Tűnődésem eredménye egy néma tiltakozás. Rohanó emberek, nem megyek veletek! Több akarok lenni, mint dolgozó és élvező gép, eszmélő, gondolkozó ember akarok lenni. Ha erőm lenne, utatokba állanék s fületekbe kiáltanám : gödörbe rohantok! De hát gyenge vagyok ; hogy le ne verjetek a lábamról, mikor a rám kiszabott széklábakat megfaragtam, kis szobámba húzódom, innét nézem őrült rohanástokat. Hát csak rohanjatok, mig a világra nem jő a próféta, ki megállít majd benneteket! Ember János. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
