Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-27 / 4. szám
barát nem vette figyelembe, hogy egy javakorabeli férfi, kinek útjára az eszme fénye vet világot s a kiben erő i van arra, hogy általa jónak ismert utón szilárd léptekkel haladjon, el nem jatsza játékát, sem el nem tárad. Halász ugyanazon eszmének állott szolgálatába az Altöl- 1 dön, a melynek a lelvidéken élt, az erős nemzeti állam 1 eszméjének; csakhogy más irányú tevékenységgel. A felvidéken gyarapítani kell a nemzetet a kultúra hódító munkájával, az Allöldön meg kell tartani, erősíteni kell az államot alkotó tájt, hogy erejét kilejthesse, szup- remáczióját fenntarthassa. Halász alföldi tevékenysége előtt is élt a magyarság erőteljesebb művelődésének gondolata az emberek lelkében; mi is hangoztattuk több Ízben, hogy a magyarság népnevelése el van hanyagolva s hogy ez igy nem jól van, mert a meglevőnek megtartása, értékesebbé tétele többet ér a bizonytalan értékű hódításnál; de az eszme csak Halásznak Hevesbe költözésével lett valósággá s elismert programmá. A magyar nép erősítése, nagyra növelése az iskola által, azóta lett jelszóvá, a mióta Halász ezt — ese- lekszi. Az ő szavára az iskola iránt valami nagy előszeretettel nem viseltető magyar nép megsokszorozza a a kultúra oltárára tett anyagi áldozatokat; az ő alkotó erejének művei, állandóan Heves felé irányítják a figyel-1 met. Alig hallgatlak el a lapok a hatvani minta iskolá- j ról, melynek ünnepélyes megnyitása október 20-ikán az országos események közé emelkedett, már a gyöngyösi iskolák államosítása és mintaszerű népoktatási intézetté fejlesztése igényli a figyelmet. És ime, ahhoz a dologhoz jutottunk, mely e sorok megírására alkalmat adott: a 24 tanerővel biró gyönygyösi állami népiskola élére vármegyénk egyik legjelesebb tanítóját, Tóth Kálmánt állította Halász Ferencz. Azt hisszük, jól választott. Tóth Kálmán itteni működésével sok jelét adta hivatottságá- nak. Képessége, ügyszeretete, nagy fokú kötelességtudása, lelkesedése a jó ügy iránt, alkalmassá teszik őt arra a feladatra, melynek megoldására Halász Ferencz őt kiszemelte. De ha még most kezdetben nem is találna igazolni minden várakozást, meg vagyunk róla győződve, hogy Halásznak nem lesz oka megbánni választását : az ő keze alatt Tóth olyanná fejlődik, a minő embert az ország egyik legnagyobb népokt. intézete, a magyar faj erősítésének gondolata kíván. Majd Józsa Dezső, egyesületi titkár olvasta fel az egyesület alakulásáról s eddigi tevékenységéről szóló jelentését. Utána Kozma Gyula pénztárnok jelentése következett, melyből megtudtuk, hogy az egyesületnek jelenleg 31 frt készpénze van. A választmány felkiáltás utján következőleg ala- kult*meg: Baska Adolf, Berzeviczy István, Csaba György, Fekete Titusz, Garai Ignácz, Juhász Kálmán, Lasztókay Béla, Tabódy Jenő, Thuri N. Sándor és Zeisler Lajos. Ezután Berzeviczy Istvánnak az okszerű méhészkedésről tartott felolvasása következett, melyet nagyobb terjedelme daczára, a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel hallgatott és élvezelt végig a közönség. Az ötletekben, elmés fordulatokban gazdag falolvasás gyakori derültséget keltett és lelkes éljenzést és tapsot hozott elismerésül a szerzőnek, a kinek nemcsak a komoly tárgyalásokra, hanem az élénkebb szellemet igénylő, nagyobb közönségnek szánt felolvasások megírásához is határozott tehetsége van. A felolvasás kapcsán elismeréssel emlékezünk meg a munkácsi (egyház igazgatójáról, a ki Berzeviczy István felkérésére nemcsak arra vállalkozott, hogy a Dzirzon-Berleps-kasokat, mint a rabok készítményeit, jutányos áron bocsátja az egyesületi tagok rendelkező- | sére, hanem egy pár mintakast el is küldött a gyűlésre, melyeket Berzeviczy István mutatott be az érdeklődőknek. Végül felolvastatott a tagok névsora. — Igen jó hatással volt a tagokra nehány beregi úriembernek jelenléte, kik csupán a hírlapi meghívásra siettek a gyűlésre s az egyesület tagjai közé be is iratkoztak. Ezek : Szopó Józseí ügyvéd, Glatz Sámuel uradalmi főtiszttartó, Klein Sándor urad. tiszt és Mezei Mór vendéglős. Gyűlés után társasvacsorához ültek a tagok. — A felköszöntők sorát Bacskay elnök kezdte meg, a ki a méhészet nagy apostoláért Sőtér Kálmánért ivott. Berzeviczy István a hölgyeket s Kusnyiry Gyulát köszöntötte fel, Szabó István Bacskay elnököt éltette. Ember János Berzeviczy Istvánért, Kusnyiry Gyula Bernáth Zoltánért ivott. Mikor az utolsó vonatra is kimondatott a szenten- czia, hogy »mehet», a már türelmetlen fiatalság a Góré és Kotlár zenéje mellett tánezra perdült és járta fárad- I hatatlanul hajnali 6 óráig. hogy az ott lakók igényei is kielégitessenek. Megfellebezte azon okból is, hogy Ungvár városa ez idő szerint két munkakerületet nem képezhet, mert a felosztás esetén sem az egyik, sem a másik, a várostól nyert munka- dijból magát és segédeit fentartani képtelen. A túlahidi részre pl esik havonta 65 frt 70 kr. kéményseprési dij ; a munkák végzésére pedig a téli időben 3 segéd szükséges, a kiknek havi fizetése és ellátása 96 frtba kerül. Megfellebezte harmadszor azon okból is, hogy boldogult atyja az üzletet reáljogon bírta, a mi a törvényes örökösre is átmegy s mely jogot a képviselőtestület által is elismertnek hisz. Ezekben ismertetem a béinényseprői, állások ügyében beterjesztett fellebezést, miből mindenki meggyőződhetik, hogy Bobovszky csakugyan nehéz viszonyok közt tetjesitette kötelességét, és ezért méltányosnak tartanám, ha a Bobovszky Ilona fellebbezésének teljességében hely adatnék. De egyúttal szükségesnek látom a kéményseprői dijak rendezését, amenyiben nem méltányos kívánság az, hogy a kémémyseprő egy földszintes ház kéményét éven- kint legalább 12-szer 35 krért, egy emeletes ház ké- ; inényét pedig 55 krért seperjen, előbbi esetnél 3 kr, utóbbinál 4x/a kr, esve egy seprésre, mely legtöbbször eseten- ! ként fél órai időt vesz igénybe. A mostani kéményseprői dij-szabályzat teljesen hely- | télén- a ki azt összeállította, nem gondolta meg, hogy »a ki dolgozik, keresményéből meg is akar élni», hanem csak a végösszegre vetette figyelmét, mi tiszta keresménynek elég, de bruttó-jövedelemnek vajmi kevés. Bendezni kell a kéményseprési dijakat, de rendezni ; kell a díjbeszedési állapotokat is, úgy, hogy a kéményseprő-ipart űző önmaga szedje be a csakis őt megillető munkadijat. V 1 k' Méhész-gyűlés. Öt vármegye 55 helyéről 100 tagból álló méhészeti egyesület alakult f. hó 20-án Csapon, »Csap vidéki méhész-egyesület» név alatt. Az egyesület a legéletrevalóbb társadalmi intézmények egyike, melyek újabb időben vármegyénk területén alakultak. Csap község előnyös fekvésénél, közlekedési viszonyainál fogva igen alkalmas találkozási helye Ung, Bereg, Szabolcs és Zemplén méhészeinek, miről egyébiránt a 20-iki alakuló gyűlés is tanúbizonyságot tett, melyen — a kedvezőtlen idő daczára is — mintegy 50 tag vett részt, köztük több hölgy. A gyűlést a vasúti vendéglő I. és II. osztályú éttermében Bacskay Sámuel, csapi ev. ref. lelkész, egyesületi elnök, a méhészkedés fontosságát, a foglalkozás nemességét, szivet vidámitó, lelket üdítő voltát hangsúlyozó beszéddel nyitotta meg, melyet a tagok tetszéssel fogadtak, — ugyancsak az elnök tett jelentést az egyesület által Csapon feláilitandó minta-méhes ügyének állásáról, mely szerint a minta-méhes a kibocsátott 10 frtos részvények jegyzése által biztositéa van. A részvények aláírói között vannak : Török József gróf főispán, Sennyey Béla báró, Berzeviczy István, Bernáíh Zoltán és mások. A közönség1 köréből. A két kéményseprői állás megfellebez ve. A két kéményseprői állás rendszeresítését, valamint azoknak a tanács által történt betöltését Bobovszky Ilona férj. Jäger Bertalanná megfellebbezte, azon czél- ból, hogy a képviselőtestület semmisítse meg a tanácsi határozatokat, s a kémyseprői üzletet hagyja meg az ő kezében egy szakképzett üzletvezető felelőssége mellett. Fellebbezésének indoka első sorban az, hogy boldogult atyja 35 évi ittmüködése alatt folyton „a jobb remény fejében“ nehéz viszonyok közölt és alacsony munkadijak mellett vezette az üzletet, minek következménye az lett, hogy földjeit és két házát el kellett adnia, sőt a megmarad ház bérjövedelmével is pótolnia kellett az üzlet vesztességei járó kiadásait. E súlyos körülményekhez hozzájárult még az is, hogy a város nagyon gyakran egy egész 3000 írtig hátralékban maradt a di jak kifizetésével, s igy a veszteségeken felül még tetemes adósságot is hagyott hátra. Ezen adósságok törlesztésére kéri Jagerné a kéményseprési jognak továbbra is az ő részére való meghagyását, mely esetben hajlandó a túlahidi részben 2 segédjének állandó lakást fenntartatni, Színház Vasárnap délután „Sanyaró Vendel“, este „Betyár kendője“, hétfőn „Sárga csikó“, kedden „Goldstein Számi“, szerdán „Arany ember“ és csütörtökön „Fanchon asszony leánya“; ez a múlt hét műsora. A társulat igazgatója, úgy látszik közönségünk műizlését igen csekélyre becsüli, hogy az egy „Arany ember“ kivételével vígjátékot és drámát nem adatott elő és „Goldstein Számi“-1 pláne meg is ismételtette. Pedig mintha az előleges jelentésben „ Tabarin felesége“, „Szókimondó asszonyság“ és egyéb uj és jó darabok előadásrra vonatkozó ígéretek foglaltattak volna. No de hagyjuk a gáncsoskodást. — Annyit el kell ismernünk, hogy a színészek a maguk kötelességét teljes mérvben teljesitik s legjobb tehetségük szerint igyekeznek azon, hogy kerekded, jó előadásokat produkáljanak. — Szigethy Lujza, Német és Demény a társulat uralkodó czillagzatai, kik közül különösen az utóbbi „Sárga csikó“ és „Arany ember“-ben kiváló jellem- szinésznek bizonyult. A közönség látogatási kedve e héten ismét csökkent ; ajánlhatjuk a direktornak, hogy a műsort az ígért daraboknak előadása által változatosabbá tegye és bizonyára nem lesz oka párt jláshiány miatt panaszkodni. ros oldalassal, ilyenkor már csakugyan meg kell borba fürdetni azt a pecsenyét, hogy meg ne ártson stb. Ismertem egy kedélyes jó öreg urat, ki estve mindig bevett egy pár, néha 3—4 tél iiterkével, mert, úgymond, igen el van „schleimosodva», s reggel igen sokát köhög s köpköd, inig megtisztul a »schleim»-tói; erre pedig egy kis borital jót tesz. Tévesztette a szegény öreg a dolgot; hogy plausibilis okát adja az esti borozásnak, ráfogta, hogy jót tesz az elnyálkásodás ellen; pedig azt a nyálkát a szesz termelte és tartotta fenn. Ezen és ilyféle mentségek találásában az italkedvelő emberek csakugyan igen leleményesek és kifogy ha tatlanok; követik a klastromi mondást, mely szerint: Quinque sunt etonirn causae bibendi, adventus hospitis, aut bonitas vini, sitis paerens atque futura, etcetera alia causa; sőt a pálinkaivók tovább mennek az ital dicséretében, hangoztatván: »Der Schnaps, der ist des Morgens gut, nicht minder zu Mittage, wer des Abends schnapsen thut, den drücket keine Plage, hinwieder soll ein Brantwein um Mitternacht nicht schädlich sein.» Pedig ha az italkedvelők tudnák, hogy a fejtetőtől a talpig nincs az embernek oly szerve, mely a mértéklet- len szeszitaltól meg ne betegedhetnék, talán mégis visszarettennének az ivástól, vagy korlátoznák azt legalább annyira, midőn az már nem árt vagy kevésbbé árt. Itt is a kórokozó hatánynak egyénileg való elkerülésére vagy mérséklésére kellene törekedni, mert az államtól nem várhatni, hogy a szeszital ellen szigorú repressiv rendszabályokat alkalmazzon, akkor, midőn a szeszadó, ép úgy mint a dohányjövedék az államnak egyik legbőségesebb bevételi forrását képezi. Rendőri intézkedések, mértékletességi egyesületek, rózsafűzér stb. mind I nem használnak ; csak nézzük meg egy vasárnap dél- ! után, hány részeg ember van a köznépből az utczákon a köznépből mondjuk, mert az intelligens ember hétköznap is le szokta magát inni. (Folyt, köv.) többi a serdülő kort elérve s látszólag viruló egészségnek s fejlődésnek örvendve — gümőkórossá tett s elhalt. Jobban vagyunk-e az egy-két generáczió átugrá- sával átörökelhelő elmekórral s szellemi elfajulással ? Hány intelligens, kifogástalan elméjű szülőnek van bárgyú, vagy legalább is tompaelméjü gyermeke, ki szomorú szellemi örökét valamelyik nagyszülője elmekóros, eskóros, vagy iszákos állapotától öröklötté. Az állami hatalomnak ily esetekben beavatkoznia nem szabad, a szerelem vagy érdekszülte házasságokat tiltó rendeletekkel meg nem akadályozhatja, a nélkül, hogy az egyén szabadságát meg ne sértené, ezt pedig legkevésbbé az államhatalomnak szabad megsérteni, mely annak különben is hivatott őre. A család házi orvosának, kivált ha az egyúttal a család bizalmasa is, mint annak lennie kellene, jut — a mindenesetre sokszor kényes — fel- dat, a család boldogságát tönkre tevő házasság megkötése előtt intő szavát hallatni s józan tanácsát latba vetni. — Alig van betegitő tényező, melynek kerülése már csakugyan tisztán az egyén akaratától függne, s mely gyakrabban s alaposabban ásná alá az egészséget, mint a szeszes italokkal való visszaélés. A legtöbb iszákos — legalább eleinte — teljes tudatával van annak, hogy a mértékletlen szeszital árt egészségének, árt az általa nemzett gyermekek, sőt még az unokák szellemi fejlődésének ; tönkre teszi őt anyagilag és erkölcsileg; lerontja a családi élet boldogságát s mégis hiányzik nála a szilárd akaraterő, a vészes szenvedélyről lemondani. S ha lelkiismerete olykor-olykor mégis felébred siró, éhező gyermekei láttára, s vádlóleg emeli fel intő szavát, visszarettentő képeket festvén eléje, reá ellenállhatatlan hatalmat gyakorló szenvedélye, mindenkor fülébe súgja mentségül az ivás természetesnek és szükségszerűnek látszó okát. Hisz el van fáradva, sokat dolgozott, jó lesz erősítésül 1—2 literke bort vagy egy kis pálinkát bevenni; máskor nagy a hideg, ilyenkor egy pár pohárka Cognac nem fog megártani; nagyon jóllakott zsiKÜLÖNPÉLÉK. * Novak Lajos helybeli ev. ref. lelkészt, kiváló képességeinek elismeréséül, a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület jegyzőévé választotta. * Felségsegélyek. Kustán József kráskai g. k. lelkész 30 frt, Moncsák József ruczkóczi tanító 10 frt, Neupauer István viszokai, Hegedűs György kereknyei és Bajza Dezső benetinei tanítók J 5—15 frtnyi felségsegélyben részesültek. * Az ungvári társaskör évi közgyűlését e hó 20-án tartotta meg a tagok élénk érdeklődése mellett. Letárgyalása után a különféle jelentéseknek és költségvetésnek, következett a tisztikar újból választása, melynek eredménye, hogy az elnöki tisztet ismét Török József gróf főispán fogadta el a tagok egyhangú bizalmából. Alelnökké Novák Endre dr., felügyelővé Ha- raszthy Gyula, jegyzőkké Mazuch Ede, Virányi Sándor dr; pénztárnokká Lám Sándor, könyvtárnokká Lám Vilmos választatott. Választmányi tagok lettek : Dőry József, Grabovszky Román, Ivántsy László dr., Kende Péter, Kornstein József, Lám Gyula, Lűley Sándor dr., Nehrebeczky György, Szeidler Lipót, Hódoly László, Öessterreicher Jakab dr., Popovics Miklós, Schür _ ger Ferencz, Vadász József. * A városi számvevői állásra, mely a legközelebbi képviselő-testületi közgyűlésen fog betöltetni, hárman pályáztak, és pedig : Gnlácsy Ignácz m. kir. postatiszt, Mankovich Mihály vra. Írnok, Saager Bertalan h. városi ellenőr. * Az ungmegyei gazdasági egyesület február hó 21-én, d. u. 2 és fél órakor, a vármegye- háza nagytermében közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. a földmivelésügyi miniszternek az alapszabályok módosítására vonatkozó rendelete és az ezzel kapcsolatosan teendő intézkedések; 2. az egyesület vagyonának hova fordítása iránti határozás; 3. esetleges indítványok. * Szinielőadással egybekötött táncz- vigalmat rendez február hó 3-án, vasárnap, az ungI vári kath. legény-egylet, a Pannonia-szálló disztermé- I ben, mely kellemes szórakozást Ígérő estére midőn fel- ' hívjuk a közönség figyelmét, egyúttal ajánljuk a tö- j rekvő egyletet és tagjait a közönség meleg pártfogá- 1 sába. A mulatság kezdete 8 órakor. Belépti dij 1 frt, I családjegy 3 személyre 2 frt.
