Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-20 / 3. szám
XXXIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, vasárnap, 1895. január 20. 3. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám, I. emelet. szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ BNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szövetkezés. Az „Ungvári Fillórbauk“ olyan nagy érdeklődés mellett alakult meg, a minőre kevés a példa a szövetkezetek történetében. Az aláírók száma meg haladja a hatszázat, az eddig jegyzett 25 frtos üzletrészek mennyisége pedig közel áll a 4000-hez. Az érdeklődés ennek daczára nem szünetel; nincs nap a megalakuló közgyűlés óta, a melyen 20—25 üzletrész 4 — 5 tag által alá ne íratnék. Ha ez a nagy érdeklődés csupán a szövetkezeti eszme felkarolását jelentené, nagyon örvendetes dolog volna, mert arról győzne meg bennünket, hogy Ungvár város polgárai felfogták az ügy nagy erkölcsi és közgazdasági jelentőségét s arra az útra léptek, melyen haladva, erkölcsi és anyagi függetlenséget, boldogulást biztosíthatnak maguknak. Némely jelek azonban azt mutatják, hogy Ungvár város közönségének egy része nincsen kellőleg tisztában a szövetkezés eszméjével s a szövetkezet intézményével, midőn azt hiszi, hogy a Fillérbank a meglevő pénzintézetekhez czól és eszközök dolgában hasonló bank, mely könuyü uton-módon való tőke- képzésre s a képzett tőke dús kamatjára szolgál alkalmuk A kik igy gondolkoznak, a kik a Fillérbank- t(5l a benne elhelyezendő tőkéjük után dús osztalékot várnak, azok — nem lóvén tisztában az ügygyei — csalódni fognak. Nehogy sokakat érjen e sors, jónak látjuk a szövetkezeti intézményről, különösen pedig az ungvári Fillérbank szervezetéről a következőket elmondani. A szövetkezésnek az a czélja, hogy az anyagilag „kis emberek“ összevessék vállaikat, összetegyék megtakarított filléreiket, nem azért, hogy azok után dús kamatot húzzanak, hanem azért, hogy az összerakott filléreik által egymáson segítsenek. A szövetkezet által azok az emberek jutnak egy kis tőkéhez és hitelhez, a kik nélküle, miután a pénzintézeteknél hitelük nincs, hogy életüket tengethessék, az uzsora karjai közé kénytelenek menekülni. A szövetkezés czélja, hogy az embert erkölcsileg és anyagilag visszaadja önmagának. A szövetkezetre tehát nem a saját lábán is elég erős, hanem a gyenge embernek van szüksége, s ha a szövetkezetbe azok is belépnek, a kik sem a szövetkezeti utón való tőkekópzósre, sem a hitelre nincsenek rászorulva, ez vagy azért történik, mert az illetők nincsenek tisztában a szövetkezeti intézménynyel s egy olyan pénzintézetről álmodoznak, melynek részvényei értéküket meghaladó osztalékot hoznak, tehát „jó üzletet csinálnak“, vagy helyeslik a szövetkezeti intézmény áldásos ezéljait és támogatják erkölcsi és anyagi erejükkel a szövetkezetei, hogy annak jótéteményeire ráutalt polgártársaikat jó törekvéseikben megsegítsék. Az ungvári Fillérbank jómódú részvényeseinek nagy többségét — meg vagyunk róla győződve — az utóbb említett emberek képezik; nem azért lettek a szövetkezet tagjaivá, mintha az intézménytől nagy anyagi előnyöket várnának, hanem azért, hogy félrerakható filléreiket szegényebb polgártársaiknak rendelkezésére bocsássák. A szövetkezetbe a biztosság nagy érzetével teheti egyébiránt bárki is a pénzét; mert szervezete olyan, hogy csaknem kizárja a veszteséget. De feltétlenül kizárja a bukást. Az ungvári Fillér-banknak például a forgalma nagy lesz, a kiadásai pedig kicsinyek. Legalább egyelőre igazgatói és tisztviselői díjtalanul teljesitik kötelességüket, s a helyiség is ingyen bocsáttatik rendelkezésére A pénz forgatásából származó hasznot tehát a kezelés fel nem emészti, hanem a szövetkezet tagjaié marad. Nem lesz belőle csupán osztalék, hanem lesz tartalék-alap is, hogy a szövetkezet szilárdsága min- denekfeló helyeztessék. Az ungvári Fillér-bank tiszta nyereségéből 20°/o fordittatik a tartalék-alapra, 10% befizettetik a hazai szövetkezetek kölcsönös segélyalapjába, melynek szintén az a rendeltetése, hogy a szövetkezet biztonságát biztosítsa, a megmaradt 70%-ból is csupán 5%-os osztalék esik a teljesen befizetett üzletrészekre, a fennmaradó nyereség pedig a tartalék-alaphoz csatoltatik és e czélra for- hittatnak a beiratási dijak is. A ki tehát a Fillér- bankba üzletrészek alakjában akarja pénzét elhelyezni, legyen reá elkészülve, hogy 5%-osnál magasabb zsázalékot nem kap, mert itt nem a magas osztalék, hanem a szövetkezet teljes biztonsága, meg- ingathatatlansága a fődolog. A Fillér-bank — s egyáltalában a szövetkezetek — megingathatathinságának más alapjai is Tannak. Nevezetesen: a szövetkezet nem a pén\t nézi, hanem az emberi. Itt nem áll a közmoudás, hogy „pénz beszól“, itt az ember beszél. A szövetkezet az emberen akarván segíteni, a kölcsönök megszavazásánál nagy súlyt helyez az erkölcsi biztosítókra is. A szövetkezet ugyan anyagilag is biztosítja a kiadott kölcsönt, hanem a fősulyt nem az anyagi, de az erkölcsi biztosítókra helyezi. A szövetkezetnél a karakteres, rendes, fizetni szerető szegény ember kedvesebb, mint a nagyvagyonú, kit e jó tulajdonságok nem ékesítenek. Hogy azonban a szövetkezetei, mint a kis ember felkarolása által erkölcsi intézményt, veszteségek ne érjék s humánus törekvéseit meg ne bénítsák, a szövetkezeti tag felelősségének mértéke nagyobb, mintha más pénzintézetnek volna tagja. A bankok részvényesei legfeljebb részvényüket veszíthetik el, a Fillérbank üzletrószesei üzletrészeik háromszoros értékéig felelősek, a kinek például egy 25 frtos üzletrésze van, az nem 25, hanem 75 frtig felelős. A felelősség e kiterjesztésének is az a czélja, hogy a szövetkezetét minden eshetőséggel szemben biztosítsa, részben pedig az, hogy a hitel- alapot növelje. Firenze mű Kincseiről. Irta: Castelar Emil. Spanyol eredetiről fordította Huszár Vilmos.1) Firenze emlékműveinek bronzszine a szobrászat tökéletességét bizonyítja; ezer színárnyalatú fényben úszó oltárainak, a szellem ez egeinek, az emberi teremtés e téréinek képei a festészet tökéletesedését jelölik. E fenyők árnyékában, e vizek mormolásánál, e dombok lábánál ébredt fel tizenöt százados álmából az ókor szelleme s vette fel újra a történelem elejtett fonalát és visszaadta a természetnek elfelejtett jogait, emberekké változtatva át a középkor vezeklőit. E boltivek alatt, de oszlopzatok között, az itt diszlő babértól övezve, e fénytől és melegtől uj életre keltve szállt ismét az ég felé Plato lelke, megtisztítván számunkra Hybla mézét, hogy kárpótlást adjon azért a keserűségért, melyet a feudalismus és a teokráczia vegyítettek kenyerünkbe. Firenze hajlékony szellemében, attikai finomságában, rendkívüli kedvességében, páratlanul álló tragikus történetében találta fel a maga mély megfigyeléseit a társadalmi bajokról és szerencsétlenségekről az az iró, a kit minden politikus elátkozott és elkárhoztatott. Firenzében az építés géniuszától összerakott kövek a titokzatos csúcsív helyébe a római diadalivet léptették. Műalkotásai egy majd viharzó, majd csöndes, hősi vonásokkal és művészi hajlamokkal felruházott demokráczia küzdelmeinek voltak tanúi, oly demokrácziának, mely mint az athéni demokráczia épp úgy tudott győzni a gimnáziumban, mint a harezban, a műteremben úgy mint az iskolában. Az ő ölében egyesült a nyugati egyház egy pillanatra a keleti egyházzal, mintha a modern Firenzének sikerült volna a hajdani Róma hatalmát feltámasztania és a modern Európának legalább morális •) Részlet a legközelebb megjelenő ily czimü műből: Caste la r Emil, A művészet, vallás és természet Olaszországban. A szerző engedélyével, spanyol eredetiből fordította Huszár Vilmos egységét helyreállítania. Még visszhangzik terein a hangja annak a szerzetesnek, kinek sikerült köztársaságot alapítani egyedül Krisztus láthatatlan kormányának segítségével. Magas tornyaira vetődik óriási alakja annak a szellemnek, a ki a világ előtt az ég titkait zárta fel, aki az ingával bebizonyította bolygónk forgását, a ki teleszkópjával a csillagok járását vizsgálta meg; aki Firenze átlátszó ege alá jött meghalni, hogy hamvai e páratlan városban nyugodjanak és a kinek e városban áll dicsősége temploma. Urbinóból: szülővárosából és Perugiából: második iskolájából visszatértekor, itt hagyta el mindörökre a felséges ifjú, a plasztikus formák halhatatlan istene,•) 2) ki az emberi alakot a görög szépséggel ruházta fel, azokat a titokzatos borzadályokat, melyek zordon kifejezést kölcsönöztek alakjainak: itt lépett az emberi és a természetes körébe, megalkotván azokat a szüz-képeket, melyekben a tökéletes szépség örök tipusa csodálatos módon valósul meg. Nem figyelLétek-e meg olykor a történelemben a városok sorsát ? A kozmikus anyag elterjedve, szétosztva, szétszórva létezik a mérhetetlenségben. De nehány pont, nehány központ egyesíti, összetömöriti és aztán napokban, világokban, aerolitokban, üstökösökben kisugároztarja s megnyilatkoztatja ; mintegy mondván: »íme itt a fény». Épp igy vannak az emberi öntudatban az eszmék elosztva, szétszórva, elkülönítve és nehány város fölfogja, összetömöriti s ugyanazt teszi velük, amit a csillagzatok a fénynyel: kisugároztatják, szétszórják, megszépítik őket. Babilon az asztrológia és a mágia városa; Jeruzsálem az Isten városa; Athén a bölcselet és a művészet városa; Tirusz az ipar és kereskedelem városa ; Róma a politika és jog városa; Alexandria az a város, mely a héber theologiat a görög tudománynyal egyesité, hogy aztán valamennyi eszme varázsitalát a kereszténységbe cseppegtesse be; Achen a karoling birodalom városa; Cordoba az a város, mely a teokráczia éjében az ókori filozófiát és az uj igazsá2) Rafael. — Ford. gokat; az aristotelizmust és a kémiát támasztja fel : Augsburg a germán protestantizmus Niceája, Genf az Uj-Világ republikánusainak a vallásiskolája ; Washington, mely csak imént jött világra, az- egyetemes demokrácia csillaga ; Párizs, eltekintve hajdanságától és ősi hagyományaitól a forradalom fővárosa. Firinzéről, mely hosszú időkön át élt zajongó demokráciájának eszme-küzdelmei és homerikus harczai között, mely Andrea i isanonak és Ghibertinek adott kezébe mintázó vesszőt, hogy a Paradicsomkerthez méltó kapukat állítsák elő vele; mely Luca della Robbiat a hellén és keresztény szellem nyájasságával ajándékozta meg, hogy remek majolika alakjait ragyogtassa benne; mely feltárta Donatello előtt az emberi test anatómiáját és a természet gazdagságát; mely méhében hordozta a művészetek litánját, a felséges Michelangelot; mely az Uj-Világból hozott aranyat Benvenuto varázsvésőjével munkáltatta; mely lelkesítő Brunellescót, aki mint a hajdani kiklopszok hegyet hegyre emelt, hogy a modem cziczomázatlan arkitekturát megteremtse ; mely Cimabuenak. a bizánczi irány utolsó követőjének és Giottónak, a festők legelejének egy idejéig iskolája volt, mely Fra Angelicónak templomul szolgált, amelyben szeplőtelen ihletéből fogamzott, vétek nélküli élettel megáldott Szüzeit és angyalait festette; mely volt akadémia, a hol Sarto kedves és Fra Bartolommeo óriási alakjainak is vannak oltárai; mely Dantenak borza'mait, Boccacciónak kacaját, Sansovinónak harmóniáját, Mac- chiavellinak haragját, Pico de la Mirandolának tádását, Rafaelnek tökélyét, Marsilius Ficinusnak platonikus ékesszólását, Savonarolának lelkesültségét, X. Leónak a művészetek iránt való szeretetét, Galileinek fényét adta oda: erről a városról el lehet mondani, hogy most és mindörökre a modern civilizáció anyja, a renaissance par excellence városa marad. Azok, kik felületesen tanulják a történelmet, Firenze nagys'gát a Medicik dinasztiájának tulajdonítják. Bizonyára nem tudják, hogy a Medicik csak a köztárLapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
