Ung, 1895. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-20 / 3. szám

A hitelnyújtásnál az embert veszi első sorban figyelembe a szövetkezet; szükséges tehát, hogy a szövetkezeti tagok ismerjék egymást, nehogy veszélynek tegyék ki a kölcsönt. A háromszoros felelősség tehát első sorban arra való, hogy az embereknek érdekükben álljon egymást megismerni, az alkalmatlan tag felvételének, a veszélyes kölcsönök nyújtásának útját vágni. Yan e mellett a felelősség e nagyobb mértékének egy másik nagy előnye is. Jgyanis a központi hitelintézet által adott kölcsönöknek az üzletrészek szolgáltatják a a biztosítékot és ha a felelősség többszörös, a kölcsönigény is az. így a szövetkezet állandóan abban a kedvező helyzetben van, hogy pénzsziikséget soha sem lát.

A Fillérbank egyelőre 7°/o-ot vészén a kölcsönök után; de csakis egyelőre, inig az üzletet 5x/2%-os kölcsönpénzzel viszi. Mihelyt azonban a befizetések által üzleti tőkéje s üzleti tőkemódjára kezelendő tartalék-alapja lesz, azonnal leszállítja legalább 6%-ra a kamatlábat.

Tájékozásul ezeket tartottuk szükségesnek ezúttal elmondani. A szövetkezés ügyével azonban még foglalkozni fogunk. A szövetkezeti ügy erős gyökereket kezd verni nálunk. Hálás feladatunk lesz egy olyan tervezetnek összeállítása és közrebocsátása, mely az egész vármegyét belevonja a szövetkezeti intézmény keretébe.

Az Ung1 és a Barabás munkája.

Az Ungvári Közlöny folyó évi 3-ik szálújában viszonválaszt közöl a Barabás György miniszteri szám- vizsgáló működését kritizáló czikkére adott válaszunkra és e viszonválaszát azon kezdi, hogy kritikájának erős védelmi iratát az »Ung« szolgáltatta azon állításával, hogy »Ungvár városnak zilált és a múltba messze benyúló pénz- és vagyonkezelését nem négy hónap, hanem egy év alatt sem lehetett akként megvizsgálni, hogy ahhoz szó ne férhessen, vagy kívánni valót ne hagyna maga után.« Ezen kijelentésünkkel elismertük — nem azt, hogy a Közlönynek igazsága van — hanem azt, hogy a köztisztviselő munkája a nyilvános bírálat tárgyát képezheti; csakhogy ha azt akarjuk, hogy e bírálatból haszon háramoljék az ügyre, a tollat kizárólag a használni akarás jó szándéka kell, hogy mozgassa. A szándéknak ezt a kizárólagos jóságát nem viselte magán a laptársunk kritikája, s mint ilyen, a helyett, hogy felvilágosított, meggyőzött volna, csak

saság-érlelte gyümölcsöket szedték le, mint a hogy október hava leszedi a gyümölcsöket, melyeknek virágait május fakasztotta és julius és augusztus érlelte meg. A történeti nagy idők valamennyi nagy szellemét a köztársaság szabadságának tüze hozta létre. Augustus után egy dicső korszakot neveztek el; de Ovidiust, Proper- tiust, Vergiliust, Horatiust, Titus Liviust, a római köztársaság agitácziói szülték és növelték nagyra. Augustus csak leszedte a latin hanyatlás-korabeli irodalom gyümölcseit, azét az irodalomét, melynek a halál vagy száműzetés között kellett választania. XIV. Lajos után szintén elneveztek egy századot; de Corneille, Bossuet és Moliére a Fronde nagy, köztársasági háborúinak korába tartoznak. Neveztek el századot Perikies után is; de senki sem kételkedhetik benne, hogy e korszak szellemeinek termékeny anyja is Görögország köztársasága volt. Spanyolországban a tizenötödik század végének és a tizenhatodik század elejének nagy emberei: Coluinbus, Fernando Córtez, Pizarro. Cano, Cisneros, Garcilaso de la Véga, Gonsalo de Córdoba szintén nem a monarchia korába tartoznak; egynehányan a köztársaságok, mások a demokratikus községek korába; nehányan a hübér- háboruk, mások a rajongó udvarok, ismét mások a kommünök forradalmi korszakába, de mindnyájan a szabadság mozgalmának idejébe, mely ugyanazonos az életmozgással. Midőn aztán az abszolutizmus jó mélyen gyökeret vert a lelkiismeretben, előállnak a konczeptuá- listák, a barokkok, a bőbeszédű irók, a királyi történetírók : itt Grácián, amott Martini, és bekövetkezik mindenütt!, a pusztulás és a halál.

Michelangelo is, midőn látta, hogy a szabadság eltűnő félben van, vésőjével egy sírkőre véste rá, hogy közeledik az éj. Es a hová szem elhatott, kéz elérhetett, mindenütt hanyatlás volt észlelhető. Nem emelkednek többé olyan csodálatraméltó építmények, a minők a Signoria-, a podesta-paloták, továbbá Pittié és a Strozzié; csak szinházszerű, nagy, de lelkesedés hijján készült paloták épülnek, melynek halvány árnyékai a Versail- lesbelieknek. San Gallo az egyedüli nevezetes müépitő, a kit a szolgai kor a köztársasági építészek légiójával szemben felmutathat. Es a mit az építésről mondok, az áll a festésről is. Mihelyest véglegesen megalakul az absolut monarkia: elveszti eredetiségét, inspiráczióját, ragyogását és szolgaivá, utánzóvá, köznapivá, üressé és modorossá lesz; kialszik és meghal. És a szobrászat is idegenekhez kénytelen fordulni, minő a német alföldi (Boulogne) származású Giovanni da Bologna, hogy még egy pillanatig fenntarthassa magát; de aztan ráborul a sötétség éje és szintén elenyészik, elvész. A köztársaság adott inspirácziót Firenzének és köztársasága elhunytá- val az az isteni fény is kialudt, mely lelket öntött a modern czivilizáczióba.

A művészet története egyúttal a szabadság története is.

a kedélyeket izgatta fel. A kritika magában véve helyes, j de hogy tényleg haszonnal járt-e ebben az esetben laptársunk kritikája, annak ő maga a megmondhatója!

Azt kérdi laptársunk, hogy ha a képviselő-testület nem látta a munka-anyagot, hogyan jutottunk mi hozzá, hogy oly tájékozottan szólunk róla, mintha Barabás azt nekünk másolatban itt hagyta volna. A tájékozottság elismerését köszönettel fogadjuk, a mi pedig a kérdést illeti, feleletünk, hogy igenis itt hagyta ; nem másolatban, hanem eredetiben s a munkálat az alispán által küldetett meg a vár jsnak, hogy a számvizsgálat eredménye a különböző alapok naplóiba s könyveibe átvezettessék.

Abban tökéletes igazsága van laptársunknak, hogy Barabás vagyonmérleget nem állított össze ; mert ha ez szorosan vett feladatát képezte volna, a cselekvő ingatlan vagyon értékének kimutatását sem mellőzte volna. Barabásnak azonban nem mérleget kellett készítenie, hanem a város evidens tartozásait és követeléseit kellett kitüntetnie.

Minő »óriási« valótlanság az, hogy azingatlan érték a költségvetés mellé csatolt leltárban van kimutatva, annak feszegetésere sok szót nem vesztegetünk, csupán annak konstatálására szorítkozunk, hogy ha »a költség- vetésekhez vagyon-mérleg soha sem mellékeltetett,« ha nem is óriási, de öreg hiba volt s ha a jövőben sem mellékeltetnék, nagy mulasztás lenne, mert a községi pénzkezelésről és számvitelről szóló vármegyei szabály- rendelet 9. §-a világosan kimondja, hogy a költségvetés legelső mellékletét a vagyon leltár képezi ; tehát az minden költségvetéshez hozzácsatolandó. Ez a melléklet az 1886. évi XXII t. ez. 109. §-án alapuló rendelkezése szerint a vármegyei szabályrendelet 3. §-a értelmében a számadással egyidejűleg tárgyalandó s azzal is bemutatandó.

Az irás-ról.

(n) A tantárgyak közt »szépírás« néven szerepel; de mivelhogy e díszes jelző éppenséggel nem illeti meg, és nem is mint olyanról akarok írni, e jelzőt ezen oknál fogva kihagytam.

Érzelmeinket és gondolatainkat főképen szóval és betűvel, azaz mondva és írva fejezzük ki. Minden nemzet műveltségének foka szerint többé-kevésbbé választékos nyelvezetével tűnik ki, mely abban kulminál, hogy a beszéd nemcsak tartalmával megfeleljen a valóságnak, de hogy azt minél csinosabhan és ízlésesebben adja elő. Nemzetünk régi időtől különös gondot fordított a tartalomra és idővel az alakot is simította olyannyira, hogy mai nap első szónokló nemzetek közzé sorakozik. Ebben nemcsak nyelvének erőteljessége és hangzatossága, hanem jellemének nyíltsága és határozottsága is elősegítik. Ebbéli nemzeti fővonásat nemcsak a politikai és társadalmi élet különböző mozzanataiban ragyoglatja, de el- maradhatlan része és fűszere ez még a legszűkebb családi kör ünnepélyeinek is úgy, hogy közmondássá vált, hogy a hol két magyar ember találkozik, felköszöntés nélkül nem válhatnak el.

Az irás-sal azonban máskép áll a dolog, a pennaforgatás mestersége már nem kedvencz foglalkozásunk és régebben bizonyos büszke önérzettel mondták, ha a nagyreményűnek Dictandó-ja sőt még a Correctum-a is görbe, összevissza düledező vonásokkal ékeskedett, hogy »nagy ur« lesz belőle és szánalommal nézték a szépen irót, mint jövendőbeli »szegény« embert. Mai nap e szerint igen sok nagy ur volna; a szépen irók és rajzolók pedig éppen nem szegények.

Fedig mai nap jóval kedvezőbbek az irás föltéte- lei és körülményei, mint hajdanában. A művelődés különösen a népoktatási törvény életbeléptetése óta örvendetesen halad, a nép- és elemi iskolák taute rvében mindenütt ott szerepel a szépírás sőt még a középiskolák alsó osztályaiban is ott találjuk. Mai nap egyféle betűvel beérjük és nem kell kétféle betűt tanulnunk, mint a szomszédnak. Mindenre tankönyveink, és kőnyomataink vannak és gyermekeink nem kénytelenek az előadásokat, mint régebben nagy sietséggel lekapni; megtehetik ezt azon felül, ha vajmi ritkán szükség van reá, gyorsírva; tanulnak rajzolni, miáltal lassan kimért szabályos vonáshoz szoknak és mégis általános a panasz az Írásbeliek rendetlen és gyarló kiállítása ellen.

Hogy melyek okai a gyarló Írásnak, arra nézve legyen szabad elmondanom nézeteimet. Mindenek előtt előre kell bocsátanom félreértések kikerülése végett, hogy itt nem a szoros értelemben vett szép írásról van szó, hanem csak olyanról, mely olvasható és rendes. Ez a két kellék teljesen megfelel a czélnak. Az irás fő- czélja az olvashatás, vagyis szemmel való észrevétele az írottaknak, épúgy mint a hallás a mondottaknak. A másik kellék a rend; a rendben nyilvánul az Ízlés és a mi ennek megfelel, az egyúttal szép is. Az irás mint gyakorlati művelet csakis megszokás. Igaz, hogy vannak bizonyos öröklött hajlamok és tehetségek, de azok nagyobb része is csak annyiban öröklött, mennyiben azokat a kicsinyek a nagyobbaktól, nagyobbrészt a szülőktől látják és hallják azaz utánozzák és megszokják.

Mondanom sem kell, hogy az irás részben a nevelés feladata; minden külső vonása a növendéknek a belsővel okozati viszonyban van, melyek összessége adja az ember jellemét; azért következtetünk az irás- ról a jellemre is.

Első sorban tehát a példaadás a fő már abban a korban, midőn a gyermeknek a szülőn kívül még nincs nevelője vagy tanítója. A többi a gyakorlat dolga. A gyakorlatnak huzamosabbnak keil lennie, mert a fejlődés ezen korszakában a gyermek, a mint hamar tanul, hamar felejt is és ez a gyarló írásnak nézetem szerint egyik főoka. Gyermekeink oly hamar fognak mindenhez, hogv mikor a középiskolába léptek, már az

alkotmánytanon is túl vannak s azért nem tudnak sem jól olvasni, sem rendesen Írni. A teendő itt azután annyi, hogy heti 28 vagy 30 órából csak egy jut a szépírásra s a ki azt addig meg nem szokta, az ugyan ezután vajmi keveset javít rajta. A példaadás dolgában különösen azok részéről, kiknek csak nevöket kell alá- irniok, sokszor nagyon rosszul állunk, és jóval több fáradságunkba kerül, nevöket kibetüzni, mint nekik azt leírni. — A másik ok a hiányos felügyelet és ellenőrzés. A rend mindennek a lelke, mondja a közmondás ; arra rá szoktatni, ha kell rá kényszeríteni, eledázhatlan kelléke a jó Írásnak. Hány eset van rá, hogy a növendék helyett a »nevelő« Írja annak az írásbelijét csak azért, hogy hamarább szabaduljon. A növendék ne csak a kötelességszerü írni valóját végezze maga pontosan, de nyújtsunk neki minden lehető alkalmat, hogy az írást — eleinte lassan — gyakorolja. Régibb Írások, minták nem maradnak hatás nélkül. »Verba volant, scripta manent,« ezt kell bevésni az itju elméjébe, hogy a rossz írásról leszokjék.

Miután az irás szellemi megterheléssel nem jár, az írási gyakorlatok nagyon alkalmassak arra, hogy szellemi foglalkozás közt szünetekül szolgáljanak. Oly nap vagy évszakban tehát, midőn más szórakozás nem kínálkozik, gyakoroljuk gyermekeinket Írásban de mindig változtatva, mert gyakran vagy mindig ugyanazt irva, úgy járnának vele, mint a fent említett névaláirók.

Határozottan ront az Íráson a ferde testtartás, silány íróeszközök, kényelmetlen ülőhely, kedvezőtlen világosság, mely körülményekre mindjárt kezdettől fogva kell tekintettel lennünk. Hogy helybeli tanintézeteinkben oly gyarló az irás, annak részben a felsoroltakból különösen a termek zsúfoltsága és a hiányos világítás az oka. Nem is csoda azután, hogy a különben oly köny- nyü tantárgyból a tanulóknak csak fele jó, jeles csak elvétve akad, a többi mind gyarló.

A rendetlen irás következményeire úgy hiszem, jalig kell utalnom; érzik azt nagyon sokszor nemcsak az irók, de az olvasók is úgy a betűknél, mint a számoknál.

Hogy mily nagy gondot fordítanak a leginkább gyakorlati hasznot kereső amerikaiak az írásra, már onnan is látható, hogy középiskolájok 6 osztályában az irás hetenkint 8 órával szerepel.

Szoktassuk tehát jó eleve gyermekeinket a rendes írásra és legyünk következetesek e téren is, mert ha testünket Ízlésesen — és a mi fő, tisztán — ruházzuk, öltöztessük érzelmeinket és gondolatainkat is tetszetős alakba, de ne csak szóban, hanem Írásban is.

Közigazgatási bizottsági ülés.

— 1895. január 15. —

A főispán az ez évben első Ízben összeült közigazgatási bizottságot meleg hangon üdvözölvén, az ülést megnyitottnak nyilvánította, minek megtörténte után a törvényhatósági bizottságnak a közigazgatási bizottság újjáalakításáról s a tisztiügyészi helyettes megválasztásáról szóló hafározatai olvastattak fel. — Ennek megtörténtével a különböző albizottságok alakíttattak meg, melyekről lapunk más helyén adunk részletes közlést.

Az alispán havi jelentése szerint a vármegye területén 1 tüzeset fordult elő, mely 140 Irt kárt okozott, a személy és vagyonbiztonság megtámadva nem lett.

Az árvaszéki elnöknek a gyámpénztár vagyoni állapotáról szóló jelentését valamint a főorvosnak jelentését, mely szerint az általános egészségi állapot a múlt hónapban kedvező volt, sőt Ungvári a halálozás oly alacsony fokra szállott, mint 10 év óta egy hónapban sem, — a közigazgatási bizottság tudomásul vette ép úgy, mint a kir. tanfelügyelőnek, az államépitészeti hivatal főnökének s a pénzügyigazgatónak havi jelentéseit.

A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek a takarmányok vasúti szállításánál engedélyezett kedvezmény tárgyában kibocsátott körrendeletét, mely szerint utasította az államvasutak igazgatóságát, hogy az engedélyezett kedvezményt f. évi junius 1-től érvényesítse, — az Ung czimü hivatalos közlönyben közhírré tenni rendelte a bizottság.

A Rothmann es Spiegel szeszraktározó ezég által az ungvári vasúti állomástól etágazólag kiépíttetni szándékolt iparvágány létesítése ügyében a közigazgatási bejárás a vasúti és hajózási főfelügyelő által f. hó 22-ére tűzetvén, a közigazgatási bizottság az eljárásnál való részvétellel Tabódy Jenő vármegyei főjegyzőt bízta meg.

Az egyes közigazgatási ágazatok forgalmáról és állásáról szerkesztett féléves kimutatásoknak az illető szakminiszterekhez leendő felterjesztésének megszerkesztésével a főjegyző lett megbízva.

Az utiadóhátralékok nyilvántartása és behajtása tárgyában kiadott ministeri rendelet értelmében kötelességévé tétetett az alispánnak, hogy az útadó-behajtása iránt lett intézkedéseiről a hátraléki kimutatások csatolása mellett jelentést tegyen a közig, bizottságnak.

Minthogy azonban a főszámvevő jelentése szerint ezen nyilvántartás összeállítására kellő személyzet s idővel nem rendelkezik, az alispán javaslatára felterjesztés intézését határozta a kereskedelmi miniszterhez, hogy a kívánt jelentés negyedévenként tétessék.

Ungvár város képviselő testületének a községi közmunkaváltságának megállapítása tárgyában hozott azon határozatát, melylyel egy igás napszám váltságára 3 írtban, egy kézi napszám 70 krban lett megállapítva, — a bizottság jóváhagyta, ellenben az őri körjegyzőséghez tartozó községeknek hason tárgyban hozott képvi- selőtestüteti határozatait akként módosította, hogy az igás napszám árát 2 írtban, a kézi napszámét pedig 50 krban állapította meg.

Több rendbeli fellebbezések és utiadó tárgyában