Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)

1894-07-29 / 30. szám

Melléklet az UNG 30. számához. dósán dolgozó jellemszinészt, a „Dolovai náhob leá­nyában“ Tarján főhadnagy elegáns fellépésű, ügyesen mozgó és társalgó bonvivánt, „Rafael“ czimszerepe pedig a magas kothurnuson járó pathetikus drámai hőst igényelnek. Mészárost impozáns megjelenése, szép férfias hangja és hatásos szavalása kitűnővé minősitik a drámai hősök szerepkörében; szívesen elismerjük I jól megalakított Mathiszát, de éppen fent említett tulaj­donságai folytán kissé nehézkes bonvivánt szerepekben. Sok is volna egy színésztől ilyen három külömböző körben tökéletességet kívánni és épen ezért feltétlen elismerésünk illeti meg Rafaelnek egészen kifogástalan előadásáért. Várady Antal e műve sem fogja szerzőjé-1 nek a halhatatlanságot megszerezni. Drámája nem a hősnek jelleméből, nem következetesen megrajzolt egyé-1 niségéből ágazik ki, hanem az események véletlen Ián- j czolatát képezi és ezért a nézőt, daczára a hős rokon­szenves lelkűidének, nem képes folytonos érdeklődés- j ben tartani, nem képes felmelegiteni. „A dolovai ná- bob leánya“ Füredinek jutalomjátéka volt, mely anya­gilag a darabnak többszöri előadásából ismeretes volta j miatt ugyan kevésbbé, de az erkölcsi eredményt tekintve fényesen sikerült. Fürediben, mint Bilitzkyben alkalmunk volt igen intelligens, képzett, elegáns fellépésű bonvi­vánt színészt megismerhetni, aki egészen rátermett e szerepkörre és nehezebb feladatokkal is megbirkózik. Ha még felemlitük Dombayt, mint modoros gestikulá- cziói daczára is igen hasznavehető szalonszinészt, a társulat szinmüképes tagjaival végeztünk. Borosst kül­alakja, beszédmodora és dunamenti kiejtése, nagy in- teligencziája mellett is a bourleszk-komikum mezejére utalják, hasonlóképen Ferenczyt; Nagy Gyula még kezdő, bár sokat ígérő kezdő; Halmay pedig nem játszik. Ugyancsak „A dolovai nábob leányáéban Dom- bayné (Szentirmayné) mutatta be képességeit a finom vígjáték terén is kivívta a közönség osztatlan elisme­rését ; vidám kedélye, kedves játéka e szerepkörben teszik jelessé; nehéz drámai szerepekre, igy pl. Rafa­elben Anton iora, gyönge a fizikuma. Ugyanezt mond­hatjuk Láng Ilonáról, a társulat drámai szendéjéről is, nagy színi képzettsége, kiváló szorgalma és jó felfo­gása sem képesek pótolni fizikumának hiányait. N ikó Lina a drámai anyaszerepekre csak kényszerűségből vállalkozik, az ő számára is a komikus szerepkör termi a babért. És ime drámába való női szereplőkkel is végeztünk, mert az említetteken kívül még egy olyan sincs, a kit kritizálnunk lehetne. Nem csoda, ha ily kis számú szereplők mellett a drámai előadások ritkaság számba mennek és még ha kerül is színre jobb fajta színmű, a kék czeruzá- j nak (mint 01. a „Dolovai nábob leányában“) valóság­gal felháborító mérvben kell működnie. Hogy pedig az operette-előadásokkal se látszas- i sunk teljesen megelégedetteknek, tisztelettel kérdjük a direktor urat, hogy mivel érdemelte meg az a hráláda- tos, jó szombati publikum azt, hogy a „Színi tanodá­ban“ Süzette-nek oszlopos szerepét egy egészen kö­zépszerű kardalnoknőre bízta ? Az operettében fellépő színészekről véleményünket egyebekben már előzőleg több ízben mondtuk el. És most, a midőn búcsút veszünk a társulattól, kérjük, ne vegyék gáncsoskodásnak, ha működésüknek komoly és mindig jóakaró bírálata közben egy-egy ke­ményebb kritikai megjegyzés esett, mint a minőkhöz j laptársaink részéről talán szokva voltak. Referádáink- ban abból a feltevésből indultunk ki, hogy nem kíván nak jótékony műkedvelőknek tekintetni, a kikről csak I a dics-hymnusok hangján szabad megemlékezni, ha­nem önképzésükön igyekezettel fáradozó művészeknek, a kikre a bírálat lelkesitőleg és ösztönzőleg hat. Halmay igazgató urnák pedig javasoljuk, hogy jövőre igyekezzék társulatában minden szerepkört le­hetőleg elfogadható tagokkal betölteni, s Ungvárott olyan jó nyári állomást fog találni, mint a minőket régebben Tiszay, Csóka és Krecsányi találtak. Isten velünk! N-s. A közönség1 köréből. 1. Bakony a temetőben. Az élőket a magas pótadó s a város jövendőjét vivő kormányozhatatlan léghajónak bizonytalan sorsa nem hagyja nyugodni, a mellett folytonos izgatottságban tartják a nap-nap mellett megjelenő röpiratok, de bol­dogok a halottak, mert ezek nyugalmát legalább emberi lény nem háborgatja. A kapos-utczai temetőben nyugvó polgártársaink, az élők közül elköltözöttek között a világon legboldo­gabbak. Óh igen, igen, ők a töld legszerencsésebb ha­lottjai, a kiknek nyugalmát az embermagasságu csalán, sürü bozót és dudva miatt a szomszédok tyúkjain és csirkéin s az ezek társaságát kedvelő görények és me­nyéteken kívül senki sem háborgatja, megvédvén őket a temetőnek csalán és egyebekből képződő átgázolhatatlan rengetege szerető kedveseiknek látogatásától is. Igen, az élőket boldogítók között még akadhatnak olyanok is, kik a kaposi-utczai, Bakonyhoz méltán ha­sonlító temetőt a nyugalom, az igazi nyugalom helyének tartják. S ebben igazuk is van; csak az a kár, hogy nem számolnak az élőknek kegyeletes érzelmeivel s nem gondolják meg, hogy ezt az állapotát a temetőnek min­den ép erkölcsi érzékű ember megbotránkozással te­kinti. Valóban sajnálatos s az intézkedés jogát gyakorló férfiakra szomorúan árnyat vető lény, hogy Ungvár vá­ros tulahidi lakosainak ezen egyedüli temetkező helye ily rendezetlen, ily elhagyatott s temetkezésre csaknem teljesen alkalmatlan állapotban van. S a temetőnek ily szégyenletes helyzetével szemben önkénytelen tolul a gondolkozó elé az a kérdés, hogy ha már polgármeste­rük nincs, hát papjai sem volnának már Ungvár város polgárainak ? Mert fel kellene tenni, hogy ha már polgármes­ter nincs, vagy a meglevőnek nem fekszik szivén a hol­tak nyugalma és semmibe sem veszi az élők kegyeletes érzelmeit, a lelkek hivatott vigasztalójának s gondozójá­nak, a papnak, elengedhetlen kötelességként kellene ré­sen lenni, hogy a temető ily szerencsétlen sorsra ne jusson. De nemcsak polgármester és pap hiányát érzi is mindenki; de sőt a kapitány létezése is ki van zárva, mert ha már az előbbi kettő megtűri, hogy a holtak a vadon rengetegnek legyenek elhagyatott lakóivá, a kapi­tánynak a közbiztonság s közerkölcsösség szempontjából sem kellene megtűrni e bakonybeli állapotot, minek kö­vetkeztében a temető a csavargók és más kétes exis- tencziák megtertőzött búvóhelyévé váljék. Beteg ember vagyok; közel a sirhoz. Reám is a kaposi-utczai temető vár. Bolondság talán tőlem, de nem tehetek róla, már csak kimondom, nem szeretném, hogy síromat kígyók és görények látogassák, s a város söp­redéknépe íertőzlesse meg. Beteg polgár. II. Ungvári nincs 2 kros zsemlye. Az »U. K.« legutóbbi számában »6-fi« .»friss elmé­vel« azt állítja, hogy az ungvári péksütemények darabon- kint 2 krért árusittatnak s e drágaság nem áll arány- I ban a gabona árakkal, s a sütemények minőségére vala- j mint mennyiségére felhívja a rendőrkapitány és tiszti orvos figyelmét. Tek. Szerkesztő ur engedelmével mint közvetlen érdeke tek csak annyit jegyzőnk meg erre a hírlapi furcsaságra, hogy az még > friss elmével« állítva is na­gyon különös ; mert általánosan tudott dolog, — hogy Ungvári nincs 2 kros zsemlye, mert mi pékek 10 krért 7 darabot is kénytelenek vagyunk árusítani, csakhogy fogyjon az. De ha 2 krért árusithatnók is darabját, még az esetben is különösnek tűnik fel »6 i« állítása, hogy a péksütemény drága, minthogy azt »ö-j-D-nek tudnia kel­lene, — persze ehez is »friss elme« szükséges — hogy még a péksütemény sem készül a nyers gabonából (búza), hanem készül lisztből, s mig a gabonából liszt lesz, addig annak ára az előállítási költség folytán eléri a háromszorost. (Most 13 frt 60 kr.) Már most ehhez hozzávéve a helyiségbért, a mun­káskezek fizetését, az adót, a saját és családunk fenn­tartását, a süteményeket házhoz szállító cselédek és el­árusítók fizetését, a naponkénti helypénzt, a tej, vaj, czukor, világítás és fa költségeit, stb , stb , — nyugodtan állíthatjuk, hogy a péksütemény csak akkor lenne meg­fizetve, ha annak minden darabjáért 2 krt kaphatnánk. Hogy pedig »6-H« állításunk valóságáról meggyő­ződhessék, ezennel megtesszük neki azt az ajánlatot, nyisson magának Ungvárt péküzletet, vagy ha ezt tenni nem hajlandó, vegyen át tőlünk egy pékséget, s próbálja meg azon árban árusítani a »gyurmányokat», miket ő óhajt magának, s előre is biztosítjuk felőle, hogy péküzletét csak a legközelebbi »friss elme« megjövételéig fogja nyitva tartani. A mi pedig az »élvezhetetlenséget« illeti, ott talán jó lett volna egy kis külömbséget tennie, a mennyiben az ungvári péksüteményekre általánosságban nem áll a közmondás, hogy »mégis bunda a bunda.« Több pékiparos. KÜLÖNFÉLÉK. * Kinevezések. Cséka Károly ungvári járás- birósági albiró a munkácsi, Kozma Gyula tornai járásbirósági albiró a nagy-kaposi járásbírósághoz járás- birókká neveztettek ki. — Vármegyénk főispánja Szi­lágyi Sándor végzett jogászt és Dolinay Dezső ügy­védet közigazgatási gyakornokokokká nevezte ki. — Kir. közjegyzői helyettessé neveztett ki Dr. Szopek Gábor az ungvári kir közjegyző előterjesztésére, a kassai kj. kamara 136—894. sz. a. rendelvényével s erről a be­regszászi kir. törvényszék elnöke Ungvármegye törvény- hatóságát, valamint a trvszék kerületében levő összes kir. járásbíróságokat értesítette. * Vármegyei közgyűlés. Ungvármegye tör­vényhatósági bizottsága e hó 30 ik napján, délelőtt 9 és fél órakor törvényhatósági bizottsági rendkívüli köz­gyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozata: L. Eötvös Lóránd báró leirata, melylyel vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterré történt kinevezését közli. 2. Bethlen András gróf leirata, melyben a töldmi- velésügyi m. kir. minisztérium vezetésétől történt felmen­tésének közlése mellett, a törvényhatóság támogatásáért köszönetét nyilvánít. 3—6. Belügyminiszteri rendeletek: Hadik-Barkóczy Ilona grófné örököseinek szeretetházi alapítványa, — Eőr és Darma községeik egyesítése, — a marhavágás és husmérésről szóló vármegyei szabályrendelet kiegészítése — és gőzíertőtlenitő gépeknek a vármegyei betegápolás alap terhére leendő beszerzése tárgyában. 7. A kereskedelemügyi miniszter leirata fogadó vendéglő stb iparok gyakorlásáról újabban alkotott sza­bályrendelet tárgyában. 9. Ungvár városának a folyó 1894-ik költségvetés előirányzata és az az ellen beadott fellebbezések. 9. Turja-Remete község pótköltségvetése. lü. Községi számadások. 11 —12. Alispáni jelentés a darócz—baranya—hosz- szumezői mocsaras belvíz lecsapolása és az újonnan vá­lasztott szolgabiráknak kihágási ügyekben önálló eljá­rásra felhatalmazása iránt. 13. Az alispánnak, mint az erdészeti albizottság elnökének jelentései némely üzemtervvel • biró erdők­re nézve a törvényes kedvezmény megadása tár­gyában 14. Sztáray Gábor grófnak főszolgabírói állásáról lemondása. 15. Ungvár város képviselőtestületének határozata egy 40 négyszögölnyi köztérnek magánczélra felhaszná­lása tárgyában. 16. Michna Imre és Kulin Géza oki. gyógyszeré­szek kérvényei, melyekben Ungvárt/egy uj gyógyszertár felállításának engedélyezését kérik. 17—20. Felebbezések Ungvár város képviselőtes­tülete által az adóügyi tanácsos ügykörét illetőleg, — a Füzes-beli földek árvízveszély elleni megvédésre irá­nyuló kérelem elutasítása — és a pénztári ellenőri ál­lásnak helyettesítés utján betöltése tárgyában hozott ha­tározatok ellen, — valamint a szmerekovai községi bi- róválasztás ellen. 21. Dubrincs község és Yeszter Imre orsz. képvi­selő között Dubrincs község tulajdonához tartozó terü- reten lévő kaolin kiaknázása iránt létrejött bérszerződés. 22. Zavadka község képviselőtestüleltének határo­zata a községi iskola czéljaira használt ingatlanságoknak az állam tulajdonába ugyancsak iskolai czélra átenge­dése tárgyában. 23. Barna József gyógyszerész kérvénye turja-re- metei gyógyszertárának átruházásához való hozzájáru­lás iránt. 24. Az országos közegészségügyi egyesület átirata az országos közegészségügyi kongressus elhalasztása tár­gyában. 25. Turin város válaszirata a vármegye közönsé­gének iratára. * Oesterreicher Jakab dr., Ungvár város tiszti orvosa a jövő augusztus hónapot nejével együtt az emsi fürdőben fogja tölteni * Ungvár város háztartásának folyó évi költségvetését a törvényhatósági bizottság állandó választmánya a f. hó 26-án tartott ülésében létrejött megállapodáshoz képest a f. hó 30-án tartandó közgyűlésnek elfogadásra fogja ajánlani azzal a javas­lattal, hogy a bevétel 183,740 frt 6IV2 krban, a kiadás 232,712 frt 97 krban és az igy előálló 48,972 frt 35 és fél kr. hiány fedezésére a községi pótadó 62%-ban állapíttassák meg. * Népgyülés a város ügyében. A követ­kező felhívás közlésére kérettünk fel: „Polgártársak ! Az évek óta súlyos állapotok közt vajúdó városi ad­ministrate és az ebből reátok háramló terhek már a netovábbját érték el. A terhet tovább viselni nem bír­juk! Szégyenünk, hogy oly tisztviselők adminisztrál­ják városunk ügyeit, akik ellen a legsúlyosabb vádak terjesztetnek. Tudva ezt, nem tesznek védelmükre semmit. Az agyonhallgatást mi nem tűrhetjük meg. Kötelessé­günk a tisztikar becsületét a támadásoktól megvé­deni és ezzel városunk méltóságát is ! Ha pedig a vádak alaposak, azonnali lemondásukat követelni. Polgártársak! Ezen ügyek megbeszélése végett ma, vasárnap, julius 29-én d. u. V44 órakor mentői szá­mosabban gyűljetek össze a Pannónia kertjében. Ung­vár, 1894. juh 28. A végrehajtó bizottság. * Halmay búcsúja. Halmay Imre színtársu­lata ma este fejezi be működését, mely ha általános­ságban fényesnek nem is, de kielégítőnek mond­ható. Színre kerül az igazgató jutalomjátékául a „Piros bugyelláris“ Csepreghy kitűnő népszínműve. Halmay a következő sorokkal vesz búcsút a közönségtől: A mai előadással működésemet befejezve, kedves kötelessé­gemnek tartom Ungvár városa n. é. műpártoló, közön­ségének a tanúsított rokonszenves pártfogásért hálás köszönetemet nyilvánítani. Teljes tisztelettel Halmay Imre szinigazgató. * Érdekes gyűjteményen dolgoznak most az ungvári agyagipari szakiskolában. A hazánkban termő összes ehető és mérges gombákat hű utánzatban készí­tik el a szemléltető oktatás megkönnyebbítése végett. A gombákból már négy faj elkészült s a jövő hó folya­mán Debreczenben megnyitandó országos tanszerkiálli- táson be is lesznek mutatva. * Betöltendő óvónői állás. Ungvár városa által a Csendely-utczában felállított óvodánál szerve­zett óvónői állásra a pályázati kérvények augusztus hó 20-ig nyújtandók be a városi polgármesteri hivatalnál. * 60 kros dijnokok. A beregszászi kir. tör­vényszék elnöke — tekintettel arra, hogy a nyári idő­szakban több biró szabadságon van — az ungvári kir. járásbíróság dijnokai közül kettőnek elbocsátását ren­delte el, nehogy azonban ezek kenyér nélkül maradjanak, oly intézkedés tétetett, hogy e két dijnokra eső napidij valamennyi dijnok napidijából levonásba hozatott s igy egy-egy dijnok jelenleg 60, mond hatvan krajezár napi- díjért körmöt, a mennyit, sőt még többet a napszámos is be keres. Hja! Jusztitia asszonyságnak be van kötve a szeme. * Tüzérek. A Szobránczon és Ribnyiczén állo­másozó tüzes ütegek vonultak át a f. hó 27-én váro­sunkon a vasútállomáshoz, hol a vasútra való felszállás és leszállás műveletét gyakorolták be. * Adomány. Özv. Kunsch Mártonné a Katho- likus Körnek 20 frtot adományozott hálája kifejezéséül, hogy boldog emlékű férje temetésén a kör tagjai gyász­lobogójuk alatt testületileg résztvettek.

Next

/
Thumbnails
Contents