Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-07-29 / 30. szám
Kérdés, vannak-e az ungvári polgárságnak olyan szellemi, erkölcsi és társadalmi feladatai, a melyek a közös tevékenységet szükségessé teszik. És ha vannak, a mi viszonyaink között okos dolog-e a polgárság nagy részét a közös czélt szolgáló társadalmi szervezetből kiszakítani és egy oly szervezetben egyesíteni, mely nem a polgárt, hanem a liivőt fogadja kebelébe? Szabad-e a polgárság erejét az ilynemű szétforgácsolás által meddőségre kárhoztatni? Vájjon a polgárság érdekében van-e ez a szél húzódásból eredő tehetetlenség? Megokolt cselekedet volt-e az összes polgárság társadalmi czéljainak szolgálatára szervezett Polgári Kör ellen, mielőtt a kezdet nehézségein átesett volna, minden igazi ok és alap nélkül ilyen kíméletlen támadást intézni ? ügy van. A Katholikus Körnek pusztán léte is támadás a Polgári Kör ellen, mert elvonja tőle a polgárság egy részét, mi által erkölcsi és anyagi érdekeiben megkárosítja. Megkárosítja nem szükségből, hanem azért, hogy megkárosítsa. >Ha egyátalán égető szükségből alakultak meg országszerte kath. köreink, úgy ezt kétszeresen elmondhatjuk az ungvári kath. körről. Ne gondolja senki sem, hogy tán egyházi férfiak hozták létre. A papok távol állottak a lelkes mozgalomtól, melyet a hitükhöz hű polgáraink indítottak meg. Nagy részük tagja volt a nemrég született polgári körnek s kénytelenek voltak kilépni. Midőn az ismeretes ujságügy sző- nvegre került, nem nyílt kihívásnak vették-e a kapott választ: „Ez nem katholikus kör?“ Nem is volt az, ők maguk is belátták s feleletül megalapították a Katholikus Körtő Harsányi a maga jóhiszemű tájékozatlanságával ekképen okolja meg a katholikus Kör életrehivását. S a ki a dolgokat annyira nem ismeri, mint Harsányi Károly, hajlandó hitelt adni az ő szavainak ; hajlandó elhinni, hogy a Polgári Körben valami olyan dolog történt, mi a katholikus vallásu polgárokat sértette s őket kiválásra, uj társadalmi szervezetben való egyesülésre kényszerithette. Nos, hát ebből egy betű sem igaz. Az ungvári kath. kört nem az »égető szükség», hanem a politika hívta életre. Az az »ismeretes ujságügy“, melyre Harsányi, mint kiindulási pontra, hivatkozik, annyira ismeretlen a Polgári Kör előtt, melyben az állítólagos »kihívás» megtörtént, hogy csekély magam, ki úgy az alakítás mint a fenntartás munkájában tevékeny részt vettem, s veszek, semmit sem tudok róla. Valami pletyka-íc azonban nekem is a fülembe jutott. Az állítólagos történet ez volna : Kezdetben a T )1- gári Kör szűkös anyagi viszonyai miatt alig rendelt pár újságot; hirlapszükségletének jelentékeny részét a körnek egyes lelkesebb barátai az által fedezték, hogy egykét hírlapot rendelkezésére bocsátottak. A többek között valaki (hogy ki ? máig sem tudom) felajánlotta a Magyar Államot, melyet természetesen a kör hálás köszönettel fogadott. Időközben azonban az a tiszteletreméltó valaki a lapot visszavonta és állítólag akadt a polgárság kebelében egy más valaki, a ki a Magyar Államnak szükségét érezte s megrendelését szóba hozta, mire egy harmadik valaki azt felelte volna, hogy : *Ez nem katholikus kör.» Mielőtt a valakik állítólagos históriájára megjegyzést tennék, ki kell jelentenem, hogy a kör, mint ilyen, a legkisebb ellenszenvet sem tanúsította a Magyar Állam ellen. Nem rendelte meg az ingyen példány visszavonása után egyszerűen azért, mert a Magyar Államot nem olvasták, nem reklamálták, hiányát nem érezték. És mert a pénz kevés volt, az elnökség a kör jól felfogott érdekében cselekedett, hogy első sorban az olvasottabb újságokat rendelte meg. Visszatérve a valakik dolgára, kérdem minden alkotmányos érzületü polgártól, mi lett volna a kötelessége annak a valakinek, a ki a harmadik valakitől a Magyar Állam keresésére azt a feleletet kapta, hogy ez nem katholikus kör ? Az lett volna, hogy az ügyet a választmány elé vigye. Ha nem tagja az illető valaki a választmánynak az nem akadály : mert a tisztikar és választmány tagjainak többsége katholikus vallásu s bizonyára lett volna bármelyikükben annyi méltányosságérzet, hogy az ügyet a választmányban előterjesztette volna. Tegyük fel azonban a lehetetlen dolgot; tegyük fel, hogy a választmány is állást foglalt volna a Magyar Állam megrendelése ellen; mi lett volna a Magyar Államot olvasni akaró valakinek a kötelessége ? Az lett volna, hogy rokon-gondolkozásu társaival egyesülve, rendkívüli közgyűlést hivasson össze és erélyesen követelje a Magyar Állam megrendelését. Ha azonban ez a lépése sem vezetett volna eredményre, joggal mondhatta volna: »Barátaim, hitrokonaim! a Polgári kör zsarnokoskodik a kisebbség felett, a mennyiben tőlünk az általunk hőn óhajt jtt szellemi táplálékot megvonja. Formailag ki nem válhatunk, mert három évi tagsági kötelezettséggel léptünk be. Jó. fizessünk 3 évig, de váljunk ki tényleg; alakítsuk meg a Katholikus kört U Így történt a dolog? így alakult meg a Katholikus kör? Bizony nem igy történt Az »ismeretes ujságügy» a homályban van mai napság is; ha ugyan volt benne valami; ott hagyatott, mert ürügy kellett a politikai czélból életre hívott Katholikus kör megalakítására. Ha ürügy kellett, meg volt. Felhasználták. Ez ellen nincs kifogásom. Az ellen azonban tiltakoznom kell, hogy nyilvánosan is előhozakodjanak vele és okká fújják fel az ürügyet. Ha megalkották a Katholikus kört, ám éljenek benne tőlünk háborítatlanul, de a ballépés igazolásán ne állítsák oda bünbakkul a Polgári kört. Külön portánk van. Éljen kiki a magáén ; támaszkodjanak ők hit- sorsosaikra, mi támaszkodunk azokra a polgárokra, a kik a Harsányi szerint is annyira széttagolt ungvári társadalmat nem akarják hitfelekezetelc szerint is szétdarabolni. Ungvári polgár. Harsányi Károlynak t. munkatársunk által nem alap nélkül kifogásolt czikkében reánk is jár a szekérnek rudja. H. a többek között azt is írja : »Bölcsőjében rémitgették ugyan bizonyos lapok nyelvöltögeté- sei (már t i. a Katholikus kört,) mindennek ellenére azonban Kath. körünk szép virágzásnak indult s ez életerejének legszebb bizonyítéka.» A Katholikus kör alakulását mi elleneztük, a »nyelvöltögetés»-sel való megtisz- telése tehát minket illet. Köszönjük, de nem kérünk belőle, mert nem szolgáltunk rá, a mennyiben a nyelvöltögetés gyermekes mulatsága nem tartozik passzióink közé. Mi férfiasán állást foglaltunk helyi társadalmunknak hitfele-! kezet szerint való tagolása ellen egyrészt elvi okokból, másrészt az ungvári polgárság érdekében, melyet ez a , széttagolás erejében megbénít és bárminemű nagyobb | szabású akczióra képtelenné teszen. Hogy szavunknak j nem volt kellő foganatja, az nem a mi hibánk. A szerk. \ A Magyarországi Kárpát-egyesület nálunk. A magyarországi Kárpát-egyesület keleti Kárpátok osztálya folyó évi augusztus hó 12-én tartja meg Ungvárit kirándulással egybekötött XVII-ik közgyűlését, a következő sorrenddel : Augusztus hó 11-én, szombaton este 7 óra 30 vagy 10 óra 52 perczkor a vendégek érkezése Ungvárra. A résztvevők elszállásolása és vacsora a »Pannóniában.» Augusztus hó 12-én, vasárnap : Heggel 8 órakor összejövetel az »Özvegyi» kávéházban. Fél kilencz órakor a keramit-gyár megtekintése. 10 órakor közgyűlés a megyeház termében. 1 órakor közös ebéd. Délután 3 óra 35 perczkor elindulás külön vonattal Neviczkére. Felszállás a romokhoz, hol zenéről és frissítőkről gondoskodva lesz. Este 11 órakor visszautazás külön vonattal Ungvárra. Augusztus hó 13-án, héttőn : Heggel 8 óra 10 perczkor indulás Perecsenybe. a a vegyészeti gyár megtekintése Közös ebéd. Indulás az | »Antal» tanya és »Vulsava» tanyákhoz, mely körülbelül 2 óra járásnyi ut. Vacsora és éjjelezés a »Vulsava» tanyán. Augusztus hó 14-én, kedden: Napkelte előtt indulás a »Szkolova-szkalára» (770 m.) Egy óra járás gyönyörű távlátás és regényes környék. 3 óráig tart ) visszatérés Perecsenybe és közös ebéd. 2 óra 30 perczkor indulás Ungvárra. Ezen vonatnak a 4 óra 15 perczkor induló M. Á. V. vonathoz csatlakozása van Ungvárt. Ezen kirándulás azért is nagyon ajánlatos, mert semmiféle különös nehézségekkel nem jár. A résztvevők leikéretnek a jelentési ivet pontosan kitölteni és legkésőbb folyó évi augusztus 6-ig Cornidesz György m. kir. erdő-rendező ur czimére Ungvárra küldeni. A »Szkolova-szkalá»-ra való kirándulásnál résztvevők felkéretnek hat forintnyi összeget posta ulalványi- lag Cornidesz urnák beküldeni és pedig legkésőbb augusztus hó 6-ig. Ezen összegből a kirándulás összes költségei fedeztetnek és pedig, a vasúti menet Ungvárról IVrecsenyig és vissza. Ebéd Perecsenyben. Vacsora és reggeli Vulsava tanyán és a podgyász hordók. A neviczkei kirándulás költségei benn nem foglaltatnak. A közgyűlésen, s a kapcsolatos kirándulásban a tagokon kívül vendégek is s/.ivesen láttatnak. Hazai gyümölcsészetünk és a szentpétervári kiállítás. Már több ízben volt ismertetve részint napi-részinl szaklapjainkban, hogy az Észak metropolisában: Szent Pétervárott rendkívül” nagy becse van a friss csemegegyümölcsnek és tényleg majdnem hihetetlennek tűnik tel, mily nagy mennyiségű gyümölcs fogyasztatik nem. csak Szent-Péterváron és Moszkvában, hanem Riga. Dynaburg, Helsingfors, Smolensk, Rybinsk, Varsó, Kowno, Nisni-Nowgdrod, Wilna, Kiew, Minsk stb stb. nagyobb- kisebb orosz városokban is. mily nagy fényűzés tárgyául! szolgál a szép gyümölcs az előkelőbb körök és a középosztály asztalánál, és mily magas árak fizettetnek ennek folytán Oroszországban asztali gyümölcsért. E körülmény Magyarország által ezideig vajmi kevéssé volt kihasználva gyümölcsészetének javára. Hallottunk ugyan Kecskemétről indított szórványos gyümölcsküldeményekről Oroszországba, de épen mert nagyon is szórványosak, komolyan számba nem jöhettek. Annál jobban sikerült Francziaország és Déltirol érdekelt köreinek meghódítani az orosz gyümölcs-fogyasztást és tekintve a rendkívüli magas árakat, nagy hasznát látták az oroszokkal való összeköttetéseiknek. Hogy pedig Magyarország geographice sokkal kedvezőbb fekvésénél fogva, vagy inkább ennek daczára sem uralja, de sőt még csak részben sem bírta meghódítani az orosz gyümölcspiaczot, ez bizonyára nem a magyar csemegegyümölcs minőségén múlt, mert ez minden tekintetben felveheti a versenyt ugv a franczia, mint a tiroli gyümölcscsel, hanem hiányzott a kezdeményező, mozgató erő, mely e nagy fogyasztóhoz terelte volna a magyar terményt. Most azonban elérkezett végre az alkalom, hogy a magyar csemegegyümölcsöt egy csapással, könnyű szerével be lehet vezetni Oroszország fogyasztó területeire anélkül, hogy a magyar gyümölcstermelőknek bármi táradságukba vagy anyagi áldozatukba kerülne. Csak akarnia kell a magyar termelőnek és nem csak piaczot fog hódítani termelvényének, de meg vagyunk győződve, hogy ki fogja Oroszország piaczairól a versenyző államokat szorítani; mert kedvező helyrajzi fekvése és gyümölcsének kitűnő minősége megadják neki a sikeres versenyre képesítő tehetséget és erőt. Csak be kell mutatnia termelvényének mustráit, az‘idén pedig bemutathatja, mert jó gyümölcstermés mutatkozik Magyarországon és a magyar gyümölcstermelő el fogja mondhatni a hajdani római Cüsárral: Jöttem! Láttam ! Győztem ! . . . A császári orosz kertészeti egyesület gyümölcsé- szeti kiállítást rendez, mely folyó évi September Jió 22-én nyiltatik meg Szenl-Pétervárott a védnöke : Ő császári Feüsége Nikolaj Micliailovics nagyherczeg által. A kiállítás nemzetközi lesz és elmondhatjuk, hogy nagyszerű előkészületekkel tétetik folyamatba, mert a rendezőség hatalmas segédeszközöknek lévén birtokában minden hathatós tényezőt megmozgatott, hogy a siker méltó legyen és megfeleljen az eszközök nagyszerűségének. Európa még nem látott olyan gyümölcsészeti kiállítást, a minőnek a szentpétervári kiállítás Ígérkezik ! Az orosz császári kertészeti egyesület minden államban jelölt ki egyet az előkelőbb és kiválóbb szakférfiak közül, a ki az említett kiállítást, illetve ennek ügyeit képviselje az illető államban. így például Magyarországon Mautlmer Ödön magkereskedőt tisztelte meg képviseletével. Viszont a magyar kormány, illetve a földmive- lési magyar királyi minisztérium Molnár István kir. gyümölcsészeti biztost nevezte ki szentpétervári képviselőjéül és bízta meg a magyar osztály rendezésével és ugyancsak a földmivelési magyar királyi minisztérium szintéu Mauthner Ödön magkereskedöt ruházta fel a magyar csoportbiztos tisztségével Szent-Pétervárott. E két téríiu már most minden lehetőt elkövet, hogy Magyarország gyümölcsészete minél nagyobb, minél impozánsabbb méretekben, minél tömegesebben, minél szebben legyen képviselve. A gyümölcstermelőknek minden kedvezmény, minden könnyebbség kieszközöltetett, hogy csak tömegesen vegyenek részt a kiállításban : A magyar kormány a kiállításra szánt gyümölcseik szállítási költségeit saját terhére elvállalta, úgy hogy a kiállítókat semmi költség nem terheli, sőt arra meg Mauthner vállalkozik, hogy olyan nagyobb gyümölcstermelőkhöz, a kik terjedelmesebb nagyobb szabású gyűjtemény-gyümölcsöt akarnak kiállítani, Mauthner az ő saját költségén küld szakavatott embert, ki a gyümölcsöt szakszerűen becsomagolja! A kiállítást érintő minden kérdéssel bátran fordulhat gyümölcstermelő közönségünk akár Molnár Istvánhoz, akár Mauthner Ödönhöz, mindenik kimerítő választ és felvilágosítást legott készséggel fog adni minden kérdésre. Hitkán kínálkozik ily kitűnő alkalom a hazai gyü- mölcsészet részére minden anyagi áldozat nélkül egy nagy, hatalmas és jövedelmező piaczot könnyű szerével megnyerni. Közönségünkön áll, hogy ezen alkalmat megragadja és el ne szalassza. Mutassák meg termelőink tömeges részvételük által, mire képes a magyar gyümölcsész, mutassák fel Szent-Pétervárott a magyar gyümölcsös kert kincseit. Ha ezeket meg fogják ott ismerni, bizonyára kapva-kapnak rajtok és játszi könnyen ki fogják onnan szorítani a franczia és a déltiroli versenyt, Szinház. Az elmúlt héten három színmű volt műsoron, s ez egy kis változatosságot hozott a bohózatok és operettek örökké egyhangú sorozatába. —■ Hogy köszönet alig volt benne, annak oka a társulat nagy szüköl- ködése szinpadképesen társalgó színészekben, de mégis elismeréssel tartozunk azért, hogy e concessio a közönség igényteljesebb részének megadatott. — Hétfőn a „Lengyel zsidó“ Erckman és Chatrián regényes drámája, kedden Herczegh Ferencz színmüve „A do- lovai nabob leánya“ és csütörtökön „Ratael“ szo- morujáték Várady Antaltól, adattak nem nagy számú, de válogatott közönség előtt. — Volt módunk e három estén Mészárost, a társulat első drámai színészét három egymástól egészen elütő szerepben láthatni. — A „Lengyel zsidó“-ban Mathisnak, a rablógyilkosság által meggazdagodott korcsmárosnak lelkiösmereti fur- dalások gyötrelmeiben való iszonyú bünhödése által beható tanulmányozó és a legapróbb detailokig is gon-
