Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-12-16 / 50. szám
XXXII. ÉVFOLYAM, ungvár, vasárnap, 1894. deezember 16. 50. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám, I. emelet. V szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap meyjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ MGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Városunk fejlődése érdekében. Több tekintélyes polgár által aláirt indítvány adatott be legközelebb Ungvár város képviselő-testületéhez. Az indítvány azt czélozza, hogy a város jövő fejlődése érdekében az uj házak bizonyos ideig a községi pótadó mentességének jótéteményében részesüljenek, hogy a szerfelett megcsappant építkezési kedv erőhöz jusson s a város mostani minden tekintetben lethargikus helyzetéből kiemelkedjék. Alább egész terjedelmében közöljük a közérdekű beadványt és felhívjuk reá olvasóink figyelmét. Valami rendkívüli eredményt nem várunk ugyan a mozgalomtól; mert ezen egyetlen cselekvéssel a mostani desperatus helyzetet megteremtett okokat meg nem szüntethetjük; de ha sikerül az építkezési kedvet az indítvány elfogadása által felkelteni, a fejlődés, a kibontakozás egy figyelemre méltó feltételét biztosítottuk. Éppen ezért nem kicsinyeljük az életrevaló mozgalmat, hanem készségesen csatlakozunk hozzá. Ungvár város földrajzi és topográfiái fekvése olyan szerencsés, hogy egyedül a lakosság életrevalóságának hiányán fog múlni, ha fejlődésében megakadva, emporialis hivatásának betöltésére képtelenné válik. És Ungvár város a hanyatlásnak erre a sikamlós talajára jutott, a mióta polgárai nem építkeznek, mi által a lakás-miseriák egyre kiáltób- bakká lesznek. Lakás dolgában az igények egyre nőnek, de Ungvár nem épül. Ú jainkon megszámlálhatjuk azokat a lakásokat, melyek a mai követelményeknek megfelelnek. 4 -600 frtos lakások szobái is ritkán haladják meg a 3 méter magasságot; de nem ritka a 2.50 m. magasság sem 1 Azt mondják, hogy a ki sokáig tartózkodik a sötétben, úgy elszokik a napfénytől, hogy alig lesz képes a világosságot megszokni. Mi is igy leszünk ma-holnap a lakással ösz- szekötött kényelmi kérdéssel; ma holnap elveszítjük iránta érzékünket. De nem igy az idegenek, a kik hozzánk kerülnek s a kik méltán megbámulják a mi szerény igényünket, vagy jobban mondva, maradi- ságunkat. És méltán, mert Ungvárt kedvező fekvése az előretörésre utalja. Az uj házak községi pótadómentesitésének kérdése olyan kérdés, melynek kedvező megoldása által a város anyagi tekintetben is, csak nyerhet; mert inig ma számbavehető ház építésére alig szánja rá magát valaki; adómentesség Esetén remélni lehet, hogy városunk egy évtized alatt újjáalakul, átépül, megszépül s ezzel egyidejűleg a pezsgő átmeneti idő alatt az indirect jövedelmekből a város nagyobb hasznot fog látni, mint a minő lesz a veszteség, mely a községi pótadóról való lemondásából származik. Nem kételkedünk benne, hogy e kedvezmény mellett öt év alatt a város minden értékesebb belsősége ki fog épülni. Ellenben a mai adózás mellett alig lehet arra gondolni, hogy számbavehető építkezés történjék. Az is kétségtelen, hogy a községi pótadómentesség életbeléptetésével az építkezési költségek előteremtésére is önként fognak az alkalmas módozatok kínálkozni, melyek mellett építkezési czélokra olcsó pénzt könnyen kaphatunk. Legyen elég példának okáért Budapestre utalnunk, hol egy palota felépítéséhez teljesen elégséges, ha valakinek fun- dusa van, mert akad vállalkozó, ki a palotát olcsó kamatú pénzen felépíti. A szóban levő adómentesség mellett városunk részére is megnyílnak ezen olcsó pénzforrások, s mi csakhamar meg fogunk győződhetni arról, hogy e kérdés kedvező megoldása által közgazdasági tekintetben is nagyot haladtunk. Felfogásunk helyességét megerősíti az a tény, hogy hazánkban a miénkhez hasonló viszonyok között az építkezési kedv felkeltése mindenütt és mindenkor szükségesnek mutatkozott; álláspontunkat igazolja a pénzügyminiszternek nem régiben tett azon hivatalos nyilatkozata is, melyben egy vidéki város küldöttsége előtt jelezte, hogy egy törvény- javaslat van munkában, melylyel a vidéki városokban az építkezésre ösztönt kíván nyújtani az által, hogy az eddigi 12 évi adómentességet 20 évre kívánja meghosszabbítani. Erre a tárgyra még visszatérünk és jelezzük már most, hogy foglalkoznunk kell a „fehér hajó.“ és „fekete sas“ kiépítésének kérdésével. Mit tegyünk a népért? — Nyílt Levél Geó'cze Saroltához. — Kilencz esztendő óta nem o vasok napilapot. Hogy miért nem, annak (ejtegetése nem tartozik ide. Elég az hozzá, hogy nem olvasok. De kivételeket szoktam tenni. A mikor az ön közleményét valamely napilapban találom, azt a számot megveszem. Nem kenyerem a hizel- kedés és hát nincs is rá semmi okom; de jól esik meg- vallanom, hogy mulasztásnak tártanám el nem olvasni azt, a mit ön ir. Nincs az országban iró, a kinek szellemi termékét szívesebben olvasnám, mint az önét. — Nem gondolatbősége, előadásának művészete ragad meg engemet. Nem. E tekintetben — hála Istennek — számos erős embere van a magyar irodalomnak. A jó ügy diadalába vetett nagy hitet s a belőle táplálkozó apostoli lelket, ezt nem találom meg a mások írásaiban akkora mértékben, mint az önéiben. Ezért vagyok hive. A nagy gondolatok szükségesek; de nem önmagukért, hanem azért, hogy a nagy cselekvések alapjaivá váljanak. A nagy cselekvésekhez pedig erős hit, nem habozó, hanem a czél felé ellenállhatatlan erővel törő Akik nem örülnek a karácsonynak. — Az »Unj« eredeti tárczája. — Nem mese, nem képzelet szüleménye az, amit most leírok. Akikkel megtörtént, azok most is élnek, sőt épen ez indított arra, hogy tollhoz nyúljak, hogy a szereplők mai életének megismertetésével felhívjam rájuk azok figyelmét, kik rövid két évtizeddel ezelőtt közvetlen tanúi, sőt részesei voltak az ő jóllétüknek. * * * L—y József egyike volt a legelső kereskedőknek Ungvárt. Üzletében kora reggeltől késő estig vevő vevő hátán tolongott, a boldogság, bizonyos örömtoka hatotta át azokat, kik még igy ünnep előtt is az ő üzletéből vásárolhatták szükségleteiket. Nem volt ritka eset az sem, hogy a venni akarók órák hosszáig várakoztak üzlete előtt, csakhogy >L—y boltjából kikerült«- árukkal készíthessék az ünnepi ebédeket. Minden fűszer féléből a legjobbat tartotta, a fontból nem csípett el egy körömfeketényit sem, s bizonyos alkalmakkor vagyont érő ajándéktárgyakat osztott ki vevői között. Nyílt házat tartott, a város előkelőségeinek gyül- helye volt laka, a sűrűén egymásután következeit vendégségek zajától visszhangzottak nála a falak. Szeretett szórakozni és szórakoztatni, szerette a barátságot, s igy rilkaságszámbamenő nap az volt, mikor nem lépte át vendég a háza küszöbét. Évek teltek, évek múltak igy. A kereskedés folyton növekvő virágzása újabb kedvtelésekre vitte, — s ez elvonta figyelmét attól, ami kenyeret adott neki, a minek fenntartására kellett volna törekednie: üzletétől. Mig ő üzletéből távol keresett szórakozást, addig azok, kiket ő bizalmával megajándékozott, kiket üzletének vezetőivé telt, rútul visszaéltek a beléjük helyezett bizalommal, s az anyagi tönk elé vezették őt. Egyik napon arra ébredett, hogy ő, a keresett kereskedő, a vendégségeket adó háziúr, ki élt és élni hagyott, nem egyéb mint: koldus. Elvették mindenét; el a házát, kereskedéséi, sőt még ruháit is. Nem tudott semmit megmenteni. Sejtelme sem volt arról, hogy ő az anyagi tönk előtt áll, s igy nem gondolha tott arra, — de ritka becsületessége nem is engedte volna meg azt, — hogy a mai nap oly divatossá vált. „mentést“ igénybe vegye. Mikor igy mindenét elvesztette, mikor minden anyagi javak nélkül maradt, majd mindnyájan elfordultak tőle azok, kik asztalánál a leggyakoribb vendégek voltak. Nem tudott még csak egy »dijnoki« álláshoz sem jutni. Egyideig szánakoztak rajta, de nem segítették. Könnyelműséggel vádolták ép azok, kik ezt nála előmozdították. Röviddel azután még csak nem is beszéltek róla. Elfelejtették, s magára hagyták egészen. Azóta 19 év telt el. L-y a »jobb napokéban elsajátított kerti gazdálkodással keresgetett magának és családjának kenyeret, amely keresmény azonban nagyon gyakran még kenyérre sem volt elég. Időközben egyik rokonától egy kis telket örökölt. Itt lakott s lakik eddig azon hiszemben, hogy legalább házbérröl nem kell gondoskodnia. Rokonának főörökösei azonban kiperelték ebből is; rövid ideig lesz már az övé. Pedig aki azt a házat ismeri, aki azt a lakot megpillantja, — lehetetlen, hjgy szánakozást ne érezzen azok iránt, akik ott kénytelenek lakni. Egyik oldala egészen kidőlt a sárból készült falaknak, a rozoga tető agyonnyomással fenyegeti a bennle- vőket; eső, szél hívatlan látogatók még a szobában is. Még most e házban lakik. Ott fekszik betegen, megöregedve, tehetetlenül. Daczára szívós természetének, nem birt ellentállni a hidegnek s az — éhségnek. Lázai vannak. [ S mig ő lázas álmaival küzd, azalatt a deczem- beri hideg erősen tolul be a szobába a kidőlt talon, melynek nyilása gyékénynyel van elfödve. Nincs pénzük, hogy sárral födhetnék el a nyílást, nincs anyagi erejük, hogy más lakást vehetnének, ahol legalább a nyers hideg ellen megvédhetnék magukat. Szegény öreg L—y! ide juttatta őt jószívűsége, ide juttatta őt az, hogy nem birt eléggé kereskedő lenni. A régi jóbarátok és ismerősök egész serege pedig él, nagyon sokan jóllétben, gazdagságban vannak, — de nem gondolnak az ő régi barátjukra, nem segítenek annak a szegény öregnek terhein, kinek ha sokat adnának, sem bírnák neki visszaadni azt, amit tőle nyertek. Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. A szegénynek született ember épugy örül ennek, mint a gazdag. A szegénynek születettnél épugy mint a jómóduak- nál dúsan terített asztalhoz ülnek, külsőleg is megünnepelni a napot, melyen Krisztus, az emberek iránti szerétéiből meghalt Isten fia született. Csak egy házban nem fognak ünnepelni. Csak egy házban nem fognak e napon örvendezni. Itt a családfő halálos ágyára fognak szegződni a családtagok szemei, melyekből minden ki lészen olvasható, csak az öröm, a boldogság nem. A nyílt falon betóduló deczemberi szél, a szobába hulló hópelyhek lesznek a virrasztó családtagok társai, j kik a karácsony örömeinek élvezése helyett azt kérdik majd egymástól: — Miből fogjuk a szegény öreget eltemetni! * * * Jó emberek! Volt régi barátok ! Ha él még szivetekben az emberbaráti szeretet szikrája, ha tudtok könyörületesek lenni, ha a mai időben oly gyakran hangoztatott Krisztusi tan : »segítsd felebarátodon, az Isten megsegít!« nemcsak ajkatokon, de szivetekben is meg van, segítsetek azon a szegény öregen, — akinek nem volt más hibája, minthogy nem tudott eléggé — kereskedő lenni' Gaar Iván. Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
