Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)

1894-12-16 / 50. szám

apostoli lélek kell Az apostolok kora nem járt le Ha nem volnának önzetlen lelkületű apostolaink, az állati- ság színvonalára sülyednénk. A nagy gondolatok magukban meg nem mentenének bennünket. — Apostolok szükségesek, kik a nagy gondolatokat assimilálják s azoknak világosságát az alsóbb rétegek sötét tömegébe bevigyék. Nem a korok teremtik az embereket, hanem az emberek a korokat. Nagy az az idő, melynek sok az apostola.

Tiszteletemet csak fokozza az a tény, hogy önnek magának is vannak gondolatai és pedig bőségesen. Örömöm mindig megvan, valahányszor a nevével találkozom ; kétszeres volt, a midőn az »Ung» utján, a mi tűzhelyünkön szólalt meg apostoli lelke. Köszönjük ezt a lelket, meleg szózatot lapunk nevében s köszönjük azon szegény elhagyott nép érdekében, a melynek javáért sorait megírta.

Szükségünk van itt nekünk az apostoli buzdító szóra Nem azért, mint ha nekünk is meg nem volnának a magunk apostolai, hanem azért, mert kevesen vannak. Igaza van abban, hogy haladásunk azért olyan lassú, mert erőink szervezetlenek. A teljes tétlenség tes- pedése azonban távol van tőlünk. Ha keveset tettünk s teszünk is, de törekvésünk a jó felé szakadatlan. Az eredmények nem nagyok, de figyelmet érdemlők azon a téren is, melynek munkálására bennünket felhiv.

Sikereink vannak a szövetkezés terén is. A kaposi és csap-vidéki| hitelszövetkezetek virágzanak, egy nagy vidék takarékossági hajlamait ápolják és hiteligényeit kielégítik. Az ungvári Fillérbank alakulóban van. Ha meg lesz (és meglesz) nagyot segít egyetlen nagyobb városunk népén. Azonban ami eddig történt és történik, az csak a kezdet kezdete. Ha a szövetkezésből igazi hasznol akarunk huzni, nem szabad csupán a hiteligények kielégítését czélzó intézetek megalkotásánál maradnunk, hanem ki kell terjesztenünk a szövetkezést a termelés és fogyasztás minden jelentősebb ágára. — Népünk érdekében ez az egyik főteendőnk. Hálásan fogadjuk, hogy minket e felfogásunkban megerősíteni szives volt

Mátik főteendőnk állandó keresetet nyújtani a népnek; megteremteni a folytonos munka feltételeit. Ezzel a kérdéssel is foglalkozunk. Eddig ugyan sikertelenül ; de azt hiszem, hogyha kitartásunk lesz, a kívánt eredmény el nem marad.

A harmadik főteendő mértékletességre, igényeinek mérséklésére, egészségének nagyobb gonddal való ápo lására bírni a népet.

A jég e téren is meg van törve. Különösen az egészségügy terén, a melyen Novak dr. apostoli buzgalma nem veszett kárba.

Mit kellene még tennünk ? Sokat nagyon sokat. Hogy miket is hát, azt most nem részletezem. Talán nem is tudnám részletezni. Idoszakonkint szóvá lesz téve az »Ung» hasábjain minden főbb teendőnk. Ha szabad kérnünk, kegyeskedjék figyelmével lapunkat megtisztelni. S ha látja, hogy szükség van a buzdító szóra, az okos tanácsra, ne sajnálja kérem. Öntől telik mind a kettő.

Fogadja kitűnő tiszteletem kifejezését.

Ember János.

Tekintetes városi képviselet.

Egy város jövő nagysága azzal van elsősorban biztosítva, ha a lakosság gondoskodik arról, hogy abban nemcsak kényelmesen de olcsón is lehessen megélni.

A mely városban e két feltételről gondoskodva nincs, ott lakni csak az fog, kit sorsa feltétlen oda köt, a többi ellenben keres magának olcsóbb és kellemesebb othont. És ez természetes! Az embernek sajátos jellemvonása, hogy vágyik egy kellemes lakásra s hozzátehetjük mindjárt, hogy e tekintethetni igényünk a műveltség arányában növekszik, mert egy bizonyos fokig e kérdés esztétikai érzékünkben lel tápot. A kevésbbé müveit lelkű legegyszerűbb polgárnak is másrészt fő büszkeségét mindég a kedves tűzhely képezi, hol napi fáradalmait övéi közölt nemcsak szeretet közt, de kényelemben is kipihenheti.

Csak a félszegek s beteges lelküek azok, kik az »otthonhoz» fűzött eszmények iránt érzéketlenek.

A soczialis életnek e megdönthetien alapigazságában leli létjogát jelen tiszteletteljes előterjesztésünk, melyben a tekintetes városi képviselőtestületet figyelmessé tesszük arra, hogy Ungváron a lakás viszonyok nemcsak minőség, de mennyiség tekintetében is ki nem elégitők. Eltekintve, hogy a szegényebb osztálybeliek közül igen sok helyütt két család is lakik egy-egy ronda nedves szellőzetlen szobában, több intelligens család kényszerülve van másutt csak munkás-lakásul minősíthető helyiségben húzódni meg.

E rendellenes viszonyokkal szemben még reményünk sem lehet arra, hogy Városunkban az építkezési kedv még hosszabb idő múlva is megjöjjön, mert a külömböző czimen kivetett adók mellett a házak alig jövedelmeznek 1—4 % ot.

Oly tények ezek, melyek városunk természetes fejlődésének nyilván útját fogják állani, ha e kérdésnél, összetett kézzel fogjuk várni a véletlen esélyeit.

Gondolkozni kell tehát módokról, melyek segélyével az építkezésre való kedvet felébresszük. E czélra két eszköz szolgálhat. 1-ször az adók mérséklése, 2-szor az olcsó pénz.

A jelenlegi alig elviselhető 20% jövedelmi adóhoz ha hozzáadjuk a 30% ált. jöv. pótadót és községi 62% pótlékot, kéményseprő illeték és ezekre kivetett megyei közmunka-adót, nyilvánvaló, hogy a házbér jövedelmének megközelítőleg 45%-a megy el adóba -- ehhez jön a fentartási költség — tűzbiztosítás s csak az ebből len maradt rész számolható a tőke sovány jövedelmének.

Ezen állapotokon javítani a tekintetes képviselő-testületnek részben legalább módjában áll. Mindenek előtt legyünk tisztában azzal, hogy egy oly szegény város, mint Ungvár, mily alapon került a »házból1 jövedelmi adózás» magasabb skálájába ? s váljon mi viszonyaink mellett nem-e csak »házosztály» adózási alap volna a mi jogosult mértékünk ?

Kívánatos volna, hogy a városi hatóság a most már helyben székelő pénzügyigazgatósággal az említett czélból az ungvári házakat újból felvegye, s bírálja el, ha váljon a mi viszonyaink a házosztály adóról szóló 1868-iki törvény XXII. t. ez. 12. §-ában előirt osztályozás melyikébe illők bele? Bírálják el, ha váljon a lakások felerészben bérbe vannak-e adva ? Mi kétkedünk ebben s épp azért e kérdés ujjabb hivatalos felvételét feltétlenül szükségesnek tartjuk.

Kívánatos, hogy a város hatósága e munkálatok alkalmával informáló kötelességét teljesítse, lévén a bérelt lakosztály fogalom soklélekép értelmezhető. Igen sok kissebb háztulajdonos van Ungvárt, kiket a szükség arra visz, hogy időnként ideiglenesen adnak ki saját lakosztályukból pár hét vagy hóra 1—2 szobácskát — oly tünetek ezek. mik csakis az illetők szegénységét dokumentálják, de nem azt, hogy nékiek állandóan ki bérelhető lakosztályuk van.

Egy második s az előbbinél még fontosabb eszköz, mellyel a városi hatóság az építkezési ösztönt elősegítheti : a városi pótadó elengedése az újonnan építendő házak házbérjövedelmi-adója után.

A törvény, mint tudjuk az uj házakat 12 évre felmenti az egyenes állami adó alól. Nincs azonban elengedve az ált. jöv. pótadó s a községi pótadó, melynek nagyságát a fénliekben számokban iliuslrálluk. Az adómentességnek e csekély és rövid ideig tartó mérve mellett reális számítást alig lehet kihozni egy újonnan épült ház mellett s miután a törvény szelleme nem zárja ki a községek azon jogát, hogy saját közgazdasági viszonyai emelése czéljából a községi pótadókat emeljék vagy leszállítsák. Ez elvből kifolyólag joga van városunknak is arra, hogy azon uj építkezéseknél, melyek a város beléletének fejlődését úgy közgazdasági, mint közegészségi tekintetekből elősegítik — bizonyos előnyökben részesítse.

A lentiek alapján megbízva a tekintetes képviselet józan bírálatában — a további indokolások mellőzésével tisztelettel indítványozzuk, miszerint mondja ki a város határozatilag:

1- ször hogy a városi tanács utasiltassék arra, hogy a kir. pénzügyigazgatósággal egyetértve a városi házaknak a megadózás mérvének megállapítása czéljából eszközlendo felvételét hajtsa végre.

2- szor. Felkéretik a gazdasági és jogügyi bizottság, hogy dolgozzon ki egy szabályrendeleti javaslatot, melynek alapján jövőben a város 5 vagy több éven át az előkészítendő szabályrendeletben körvonalozott minőségű újabban épült lakóházakat a községi pótadótól pl. 15 évig felmenti.

Ungvárt, 1894. decz. 7.

Dr. Novak Endre.

„Ne tegyünk kivételeket!“

Az »Ung« legutóbbi számában fenti czim alatt az ungvári kerületi betegsegélyző-pén/.tár érdekében megjelent, sok ügybuzgóság és szakértelemmel megirt közle ményben foglaltakban egy kérdés vettetik fel; — az, hogy mi előnynyel jár a gyárak és vállalatokra nézve az engedélyezett külön pénztár oly esetben, ha a köteles 1/3-ad járulékot a munkaadó ezég fedezi.

Minthogy a czikkiró e kérdést felelet nélkül hagyja, megadom azt rá én, ki határozottan állíthatom, hogy semmi, mert az ily pénztárak rendes kezelése, ülések tartása, s az évi statisztikai adatok összeállítása csak felelősségteljes teherként nehezkedik az illető vállalatokra.

Ha azonban az egyharmad járulékokat a ezég nem fizeti, ami legtöbb helyütt szokásba lett véve s a mit tapasztalatból — nem ugyan helyben szerzett tapasztalatból — mondhatok, s a befolyt pénzeket az illető engedélyezett pénztárral biró a saját hasznára forgatja, — ugv az engedélyezett pénztár előnye szembeszökő a kerületi pénztárakkal szemben, a munkaadó ezégre.

Az ily módon kezelt gyári vagy vállalati pénztáraknál biztosított egyén, — munkaadójával állván szemben — betegség esetén nem követelheti, hanem csak kérheti a segélyt, mit az illető munkaadó ezég csak ritka esetben s azt is megnyirbálva alamizsnakép ad neki.

Ha az ily engedélyezett pénztárak tagjai közül valaki még is megpróbálná követelni a törvények és alapszabályok biztosította segélyeket, biztos lehet azonnali elbocsátásában.

A felelet nélkül hagyott kérdésre, midőn a fentiekben a választ megadtam, egyúttal indokát adtam annak is, hogy a helybeli porczellán- és agyagipar-gyár, — daczára, hogy 85 alkalmazottat foglalkoztat, — miért lépett be a kerületi betegségéiyző-pénztárba, és miért nem kérelmezett ő is külön pénztárt, holott alkalmazottainak száma majd akkora, mint az ungvári gőzmalom és a Reismann-féle latelepé együttvéve.

IFizetni akartuk és akarjuk a köteles egyharmad- rész járulékot, s minthogy ez a külön pénztár felállításával a gyárnak nagy felelősséget és munkát ad, sokkal helyesebbnek találtam úgy a magunk, mint alkalmazottaink érdekében, a kerületi betegsegélyző pénztárba való belépést.

Ami pedig czikkiró azon nézetét illeti, hogy az iparhatóság ne véleményezze több magán, gyári vagy vállalati pénztár felállít:' At, — magam is teljesen helyeslem.

Lebegjen az iparhatóság szeme előtt is az a czél, ami a kassai kereskedelmi és iparkamarát vezérli, hogy a kerületi betegsegélyző-pénztárt áldásos működésében támogatni, nem pedig gyengíteni kell, — hogy az alkalmazottak hátrányára s a kerületi betegségéiyző- pénztárak létét veszélyeztető magánérdekeket istú- polni nem helyes, nem szabad.

Egyesítsük az erőket, mert csakis vállvetve, tömören sorakozva szolgálhatunk oly czélokat, melyek százezrek egészségügyének javítására lettek törvénybe iktatVR ! Illés Dávid.

Közigazgatási bizottsági ülés.

— 1894. deczember 11. —

A főispán elnöklete alatt megtartott ülésben legelső sorban a szakelőadók havi jelentései olvastattak fel. Az alispán jelentése szerint a vármegye területén a személye- és vagyonbiztonság rendkívüli körülmények által nem zavartatott meg. November hóban a vármegye területén összesen 5 tüzeset volt, mely 1487 frt erejéig tett kárt, ebből azonban 1140 frt érték biztosítva lévén, a valódi kár 347 frt. Úgy ezen, valamint a gyámpénztár forgalmáról szóló havi jelentés tudomásul vétetett.

A tiszti főorvosi jelentést a kö%; ^". asi bizottság tudomásul vette ugyan, azonban ezen jelentéssel kapcsolatban felhozott esetek alkalmából tett indítvány folytán elhatározta, hogy a fertőző betegségben elhalt egyének temetése alkalmával szükséges ovóintéz- kedések szigorú betartása érdekében kerestessenek meg az egyházi főhatóságok, hogy a hatóságaik alá tartozó lelkészeket s tanítókat utasítsák a népet és a tanköteleseket kellőleg felvilágosítani és oda hatni, hogy a fertőző betegségben elhalt egyének temetési szertartásaiban való részvételtől, valamint az azokkal kapcsolatos, hátrányossá válható szokásoktól tartózkodjanak, s a hatósági és közegészségi közegek rendelkezéseit támogassák. Felhívni határozta egyszersmind a közigazgatási bizottság a kir. tanfelügyelőt és a főszolgabirá- kat is, hogy az előbbi a községi és állami tanítókat, az utóbbiak pedig a községi elöljáróságokat hasonló irányban utasítsák s figyelmeztessék.

A kir. tanfelügyelőnek az iskolák látogatásáról, valamint arról szóló jelentését, hogy a kis-széretvai községi tanítói állásra ifj. Tóth János lehóczi gör. kath. tanító választatott meg, a közigazgatási bizottság tudomásul vette.

Az allamépitészeti hivatal főnökének jelentésével kapcsolatban felterjesztést intéz a közigazgatási bizottság a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a nagyfontossággal biró ungvár-uzsoki utat fedanyaggal nagyobb mérvben lássa el.

A kir. pénzügyigazgató havi jelentése tudomásul vétetett.

A. vármegyei tiszt főorvosának előterjesztése folytán elhatározta a közigazgatási bizottság, hogy a főszolgabirák és Ungvár város rendőrkapitánya utasit- tassanak, hogy a községekben a lakások közvetlen közelében' a trágyának és a szemétnek elhelyezését, valamint a burgonyának a lakházakban szokásos felhalmozását saját hatáskörükben tiltsák be.

A földmivelésügyi miniszternek a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t. ez. végrehajtásának ellenőrzése tárgyában kibocsátott körrendeleté folytán utasította a közigazgatási bizottság az alispánt, hogy a közgazdaság állapotáról félévenkint a közigazgstási bizottsághoz teendő jelentésében jövőre a fentidézett törvény végrehajtására vonatkozó mozzanatokra is kiterjeszkedjék.

Tudomásul vette a közigazgatási bizottság a cs. és kir. 65-ik gyalogezred parancsnokságának átiratát, melyben értesíti a bizottságot, hogy már a közig, bizottság megkeresését megelőzőleg a Husztra vezényelt segély-osztálynak elkülönítése és szerelvényeiknek fertőtlenítése iránt a kellő intézkedéseket megtette.

A bereznai járás főszolgabirájának egy Perecseny- ben felállítandó csendőrőrs rendszeresítése érdekében konkrét esetek felsorolását magában foglaló jelentése alapján határoztatott, hogy ezen jelentés az e tárgyban folyó évi szeptember 11-én tartott ülésből intézett felterjesztés kiegészítéséül a belügyminiszterhez felküldessék.

Laky József ungvári ev. ref. tanítónak az ungvári ref. egyház ellen megítélt 187 frt 50 kr. követelés behajtása tárgyában az ungvári ev. ref. egyház főgondnoka részéről beadott felebbezés következtében a közigazgatási bizottság az összes iratokat azzal a megkereséssel határozta az ungi ref. egyházmegye esperesének megküldeni, hogy azokat a követelés természetét minden kétségen felül helyező okmányokkal egészítse ki és Laky Józsof tanító rendszeres járulékait is tüntesse ki.

Ezekután az egyes szakelőadók ügydarabjai tárgyaltatván le, — az ülés véget ért.

Az ungvári főgimnázium templomi zászlója.

A főgimnázium templomi szászlója az idő romboló hatása alatt teljesen elavulván, a róm. és gör. szert. kath. ifjúság körében mozgalom indult meg, hogy egy uj, közös használatra szolgáló díszes selyem zászló szereztessék be. Az ifjúság a maga körében gyűjtött 32 frt 55 krt. A gyűjtés társadalmi utón való további vezetésére a tanári kar zászlóügyi bizottsága Török Hermin grófnőt kérte fel, ki nemes érdeklődéssel az ügyet pártfogásába vévén, egy lelkes női bizottság szives közreműködésével a hiányzó nagy összeget a szülőktől és tanügybarátoktól rövid idő alatt besze-