Ung, 1894. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)
1894-03-24 / 12. szám
XXXII. ÉYFOLYM. Ungváp, 1894. vasárnap, márezius 24. 12. SZÁM. szerkesztősei; : Megyeház-ter I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak e'. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lep megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VARMEGYE ES AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIYATALOS KÖZLÖNYE. KOSSUTH LAJOS. 1802-1894. A mi „nagy öreg ember“-ünk folyó hó 20-án örök álomra hunyta szemeit, a melyekből két emberöltőn át a nagy, a szép, a jó lélek sugárzott ki. Kossuth Lajos alakja a maga teljes nagyságában csak most áll előttünk, midőn a nemzet lementével dicséri a napot; a maga fényes napját, mely hosszú és nagy időkön át világossággal árasztotta el elméjét, melegséggel szivét. Most, midőn elköltözött, most tudjuk, mije volt ő nemzetének és nemzete által a szabadságot szerető nemzeteknek és népeknek. A magyar nép, a fajjal rokonszenvező népek gyásza mutatja, hogy Kossuth valóban az volt, a minek a köztudat valja : a népszabadság atyja. A „legnagyobb magyar“ elnevezés alatt Kossuth Lajos szavai után történelmünk egy másik kolosszális alakját tiszteljük. Ha le nem volna foglalva e nagy jelző, ha ő mást nem díszít fel vele, bizonyára őt tiszteli meg e dicső jelzővel hálás nemzete. Így is sokan őt tartják s nevezik a legnagyobbnak. Ne bolygassuk mi a nagyság kérdését; elvégzi helyettünk a történelem. Dicső feladata lesz, a midőn a czélban megegyező, de a kivitelben ellenlábas nagyokat összeméri. Kossuth Lajos koporsója felett adjunk hálát a Gondviselésnek, hogy benne olyan emberrel ajándékozott meg bennünket, kinek nagyságát mi, a lángész varázshatalma alatt élő nemzedék, még szóval sem tudjuk megmérni. Adjunk hálát az Istennek, hogy Kossuth Lajosban testet ölthetet az eszményi magyar ember, a legmagya- rabb magyar; adjunk hálát Neki, hogy hosszú élettel ajándékozta meg a mi öregünket, alkalmat adott az ő választott fiának, hogy kifejezésre juttassa fajának ama nagy vonásait, melyeket ő magában egyesített. Kossuth Lajos élete tanúságot teszen ama tapasztalati igazság mellett, hogy az igazi nagyok, kikben a nagy, a szép es jó lélek egyesül, hosszú életűek. Kossuth élete igazolja, hogy a lelki tökéletesség hatalmába keríti, megerősíti, megedzi, nagy és folytonos erőfeszítésekre képesíti a gyenge testet. A gépezetek közül az emberi test gépezete az egyedüli, melyet a nagy erő szét nem vet, hanem éltet és fenntart. Kossuth Lajos azonban nemcsak azért volt hosszú életű, mert 92 éves korában halt meg. Hosszú életű volt, mert mig szemeit le nem hunyta, lelki nagysága, szellemének ereje el nem hagyta. Lassú haldoklás, mely sok kevésbbé jeles embernél évekre terjed, nem előzte meg halálát. Az ő nagy erejével nem birt az idő ; porhüvelyét a maga teljes épségében és nagyságában hagyta el a lélek. A magyar faj eszményi alakjának hosszú élete a nemzet hosszú, örök életét példázza. Hogy hosszú életűek, hogy örök- életüek lehessünk, a kegyelet adóját ne csak a külső gyászszal rójuk le a nagy ember iránt, hanem őrizzük meg örökségét, tartsuk tiszteletben az ő végrendeletét, mely ekképen szól: 1. Szeressétek a szabadságot, a társas élet legfőbb javát. A szabadság minden jónak, minden nagynak alapja, a szolgaság minden rossz forrása. Ne taktikázzatok, de ha kell, halljatok meg szabadságtokért. A fizikai halál által győzzétek a szégyenletes erkölcsi halált és ne féljetek, mert Írva vagyon, hogy a ki életét feláldozza, megmenti azt. 2. Bízzatok magatokban s e bizalom erőssé teszen benneteket és szükséges voltotokat köztudattá teszi. 3. Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, a kik azt hirdetik, hogy az önbizalom a belátás hiánya s nem az erő kiapadhatatlan forrása. 4. Járjatok a saját lábatokon. Ne legyen közietek mankóra szüksége az egyénnek, hogy mankóra, e korhadó hitvány portékára, ne támaszkodjék a nemzet. — Alkossatok hát olyan intézményeket, a melyek le nem nyűgözik, de teljes kifejtésükre juttatják az egyéni és nemzeti erőt. Ebből a négy rövid pontból áll a Kossuth Lajos végrendelete. Nem mi fedeztük fel; csak kiolvastuk az életéből. A kik igazán gyászoltok, tartsátok tiszteletben ezt a végrendeletet ! VEGYES TARTALMÚ HETILAP. r ii A feltámadás hite. A tudomány a kinyilatkoz is erkölcsi talaján álló hivő lelkeket is meggyőzte a felől, hogy a válaszfal az ember és az „oktalan“ állat között nem olyan nagy, a minőnek eddig ők képzelték. Az állat eszmél, értelemmel számit, gondolkozik, fogalmat tud alkotni a jó cselekedetről, megérzi, sőt ki is fejezi ennek örömét, mi által az erkölcsiség részesévé válik. Van az állatnak művészi érzéke, van képzelete. Álomlátásai bizonyságot tesznek lelki élete mellett. A mi az embert az állattól oly nagy mértékben megkülönbözteti az : a hit. Az állatnak nincs hite. Az ember kivétel nélkül hivő. Az ember tetteinek erkölcsi nagy jelentőségét a hit adja meg, A hit képesíti az embert arra, hogy ne csak a je lennek éljen, mint az állat, hanem a jövőnek is. A ki a hitetlent játsza, a ki a hitet tagadja, az ember-méltóságot tagadja, magát az emberi méltóság részesei közül legalább szóval kizárja. De csak is szóval, mert tényleg meg nem teheti. Tényleg a legfanatikusabb atheista is hivő. Minél fanatikusabb, annál erősebb a hite ; annál erősebben hiszi a hitetlenség dogmáját; hiszi, mert lényegükben nem ismeri azokat azokat az erőket, melyek e világot, ebben az összhangot fenntartják; hiszi azokat az ideákat, a melyeket fő hitel véből kifolyólag alakított önmagának ; erősen hiszi, hogy azok, általánosítva az emberek javát, üdvét nagy mértékben előmozdítanák. Ezért apostolkodik; ezért igyekszik terjeszteni minden erővel a maga hitét. Bárki mit mondjon, az emberben sokkal erősebb az építés, mint a rombolás hajlama. Az emDer, leszámítva a vas uun pillanatait, miaou a uosz- szu érzelme játókbábja az egyén, nem azért rombol, hogy pusztítson, hanem azért, hogy a romok helyén uj épületet, az ő és társai czéljainak jobban megfelelőt, több kényelmet, több nyugalmat, több örömet biztositó épületet emeljen. Az eszmék birodalmában folyó küzdelmekben szükségképen lassú a rombolás. Nagy idő alatt kihűl a szenvedély, a küzdelmet az uj eszme érdekében megindított ember, a kit talán a bosszú érzete, melylyel a régi eszme szolgálatában álló ellenségét is le akarja verni, ragadott el, kihal ; az eszme uj hívője már nem örökli a salakot. Nem azért akarja lerombolni a régi épületet, hogy romjai alá temesse embertársát, hanem azért, hogy üdvöt biztosítson neki a képzeletében élő uj épületben. Hogy egyik ember megrontja a másikat a kapunk mai szamanoz egy ív menemen vau usaunva.
